When a dream comes true
32. fejezet
Másnap, amikor
felkeltünk úgy 11 fele, odaadtam a csajoknak az
ajándékot.
- Lányok! Gyertek! Ajándékbontás! -
mondtam, majd mint az őrültek rohantak a nappaliba, kezükben
dobozokkal.
- Itt vagyuuunk! - vágták magukat vigyázba.
- Szóval, boldog karácsont Luce! - puszi-puszi -
És boldog karácsont Chloe! - puszi-puszi, aztán ők
is hasonló jókat kívántak és
odaadták az ajándékot.
- wow! Ez nagyon szép! - nézte Chloe.
- Rakd fel légyszi! - fordított nekem hátat, majd
a kezembe nyomta a nyakláncot. - De ugye neked is van?
- Van, csak nem akartam addig feltenni, amíg oda nem adtam
nektek. - mosolyogtam.
- Na, de bontsd ki a mi ajándékainakt is.- toporgott
Chloe.
- Rendben. Akkor először a tiédet Chloe - nyúltam a
lila csomagolásos, kisméretű dobozhoz, majd kibontottam.
Egy nagyon szép karlánc volt benne. Aztán
megnéztem a másiakt, abban pedig egy olyan 3D-s
fémlap volt, amit ha forgattam akkor hol mi voltunk rajta, hol a
logónk.
- Jajj lányok, nagyon köszönöm. - öleltem
meg őket. Ekkor jött Valeire.
- Gyertek lányok, seítsetek nekem. - mondta Valerie, mi
pedig mentünk utánna.
Később ebédeltünk, majd a lányokkal, egy esti
repülővel mentünk haza.
Újra minden jó volt Billy és köztem.
Rengeteget voltunk együtt. Lucy 7végente Montrealba utazott
Chuckhoz és 7közbe 1-2 napot nálunk volt Chuck.
Sokat próbáltunk, és koncerteztünk is,
bár nem olyan sokat mint régebben.
Egyik nap épp ébredeztem, amikor Chloe tört be
hozzám.
- Mandy! Úr Isten, mit vegyek fel? - kérdezte teljes
kétségbeeséssel.
- Mivan? - ásítottam.
- Mit vegyek fel? Pierrel találkozok...
- Nem tudom! A kék csikos felsőd, a fekete szegecses
nadrágod meg a kék cipőt - mondtam kómásan.
- Jó, kössz. - majd kiviharzott.
- Szivesen - legyintettem.
Fél óra múlva kikeltem az ágyból,
megmosakodtam és éreztem a kávé illatot,
így kénytelen voltam a konyhába mászni.
Szürcsölgettem a konyhábaa kávét, amikor
kopogtak.
- Majd kinyitom - kiáltottam Chloenak.
- Köszi - kaptam választ.
- Szia! - köszöntöttem az ajtóba
álló Chuckot.
- Szia! Luce ugye itthon van? - érdeklődött.
- Azt hiszem. Gyere be! Kérsz kávét?
- Aha, köszi. Elfogadom. - mondta miközbe lehuppant a
konyhába.
- Tessék. SZólok közbe Lucynak - mondtam, majd a
szobájába mentem.
- Luce, kelj fel! It van Chuck! - ráztam emg.
- Megyek... - morgott, majd befordult a fal felé.
- Chuck, szerintem menj be - mondtam neki, amikor kiértem a
konyhába.
- Megyek, de abba nem lesz köszönet - mosolygott, majd eltűnt.
Épp, hogy leültem, megint kopogtak.
- Nyitom... - mentem az ajtó felé, majd kinyitottam. -
Melissa? - esett le az állam.