When a dream comes true
33. fejezet
Melissa az unokahúgom anyai
ágról. Amikor kicsik voltunk, sokat voltunk együtt.
Egészen apa, majd anya haláláig.
- Szia Mandy! - mosolygott Melissa.
- Gyertek be! Mi járatban? 1000 éve nem láttalak.
- tessékeltem be őket, mert ketten voltak.
- Majd elmondom, gyere ölelj meg! - jött felém, majd
szorosan megöleltem. - Had mutassam be a vőlegényemet! -
ült ki egy széles mosoly a szájára.
- Szia, Brandon vagyok! - nyujtotta a srác a kezét.
- Szia, én meg Mandy! Szóval lehet, hogy előbb
mész férjhez, mint én? - löktem oldalba
Melissát.
- Igen, és ezért jöttünk. Nagy nehezen
kinyomoztam a címed, hogy elhozzam a meghívót! -
mondta, majd átnyújtotta a meghívót.
- Örömmel el megyek. Talán nem egyedül! -
mosolyogtam, ekkor kopogtak ismét. - Már megint jön
valaki.. Hihetetlen, ma ez már a 3. - nyitottam ajtót.
- Sza kicsim! - nyomott le egy csókot Billy.
- Szia, gyere! Bemutatlak valakiknek. - húztam a nappaliba. -
Billy, ő itt az unokahúgom, Melissa és a vőlegénye
Brandon. - mondtam, majd üdvözölték
egymást. Luce és Chuck is előbújt a
szobából így őket is bemutattam, majd Chloet is.
Melissáék nem maradtak sokáig, mert még el
kellett vinni sok embernek a meghívót. Luce és
Chuck is elment valamerre, majd Chloe is találkozni Pierrel.
Kettesbe maradtunk Billyvel végre.
- Elmész az esküvőre? - kérdezte Billy.
- Persze! Az unokahugomé! És te is jössz velem! -
döntöttem le a kanapéra.
- Én? - csókolt meg.
- Te! - böktem a mellkasára. - Egyedül mégse
mehetek. - simitottam végig az arcát, majd
leszálltam róla és a konyhaasztalhoz mentem
megnézni az időpontot. - Január 18. - mondtam, ekkor
Billy hátulról megölelt és elkezdte
csókolgatni a nyakam.
- Szeretlek! - mondta, majd maga felé fordított és
felrakott az asztalra.
- Én is téged! - csókoltam meg. Elkezdett
levetkőztetni szépen lassan Billy, alig bírt
magával. - Valaki itt nagyon kanos - mosolyogtam két
csók között, mire Billy ledöntött az
asztalra és felém mászott. Levettem
róla a ruhákat és az asztalon
kényeztettük egymást. Aztán már
épp belemerültünk a dologba, azaz egymásba
amikor nyílt az ajtó.
- Mandy! Megjöttünk! - kiálltott Luce, majd
bejött az ajtón, akit Chuck követett. Nem tudtuk mit
csináljunk, nagy volt az ijedelem és éreztem, hogy
elég kínos percek elé nézünk. - Hol
lehetnek? - nézett körbe Luce, ekkor meglátott
minket és kitört belőle a nevetés, amjd belőlem
és Billyből. Chuck csak ledermedve nézett minket eleinte,
aztán ő is nevetett.
- Ti mit csináltok itt? - fogta a hasát Luce.
- Szerinted? Narancsot facsarunk. - mondtam teljesen
elvörösödve.
- Megtennétek, hogy kicsit eltűntök a szobába,
amíg ... - mondta Billy.
- Amíg? Amíg befejezitek? - nevetett Chuck.
- Nem, amíg felöltözünk. - mondtam, majd
elvonultak.
- Billy drágám, fogd a cuccokat, vidd be a
szobámba és ott folytatjuk. - csaptam a fenekére a
végén.
- Rendben - mosolygott még mindig egy kicsit zavartan.
- Luce, tiszta a terep! - nyitottam be hozzájuk. - Na neee! -
kezdtem el röhögni.- Mivan, kedvet kaptatok?
- Menj ki! - kiáltott Luce, majd becsaptam az ajtót
és visszamentem Billyhez. Ott folytattuk, ahol
közbevágtak. Az egyik szobába Lucy
nyögött, a másikban pedig én. Elég
vicces volt. És perverz!