When a dream comes true
35. fejezet
Másnap miután
megreggeliztünk, elindultunk a reptérre, majd ott
felszáltun a gépre. Mikor megérkeztünk
fogtunk egy taxit és egy hotelbe mentünk. Kivettünk
egy szobát, felmentünk és eldöltem az
ágyon.
- London... - mosolyogtam.
- Igen.. - dőlt le mellém Billy. - Na, mit csináljunk ma?
- Nekem mindegy. - vontam vállat.
- De mihez van kedved? - hajolt felém.
- Elmehetnénk ma ebédelni valahová, aztán
meg körbenéznék a városba.
- Rendben. - mosolygott, majd megcsókolt. - Elmegyek
fürdeni, velem tartasz? - nyújtotta a kezét.
- Kérdés ez? - fogtam meg a kezét, majd a
fürdőbe mentünk. Engedtünk egy kád melegvizet
és beleültünk.
Miután végeztünk, kicsit elfeküdtünk az
ágyon, de elnyomott az álom. Így csak
vacsorázás lett belőle. Mikor végeztünk az
étterembe, elmentünk egyet sétálni Hyde
Parkba. Egyszer csak megállít Billy..
- Szivem, ezt az ajándékot még nem adtam oda.
Igazából tegnap kellett volna, de... - vett elő egy kis
dobozkát a zsebéből. - Bolodg szülinapot!
- Ez gyönyörű, Billy! - öleltem meg, miután
kibontottam a dobozkát, amibe egy gyönyörű gyűrű volt.
- Sokat költesz rám - mondtam, miközbe
felhúztam az ujjamra az ajándékot.
- Igen, mert megérdemled. - csókolt meg. - És mert
szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondtam, és nem csak mondtam de
éreztem is.
Sétáltunk még egy keveset, majd visszamentünk
a hotelbe és nyugovóra tértünk.
Másnap délelőtt megnéztünk pár
nevezetességet, aztán ebédeltünk, és
délután folytattuk a városnézést. A
London Eye egyszerűen mesés.
31-én reggel arra gondoltam, hogy Lucyék mivel
tölthetik el a szilvesztert. Jó lett volna velük
tölteni. Korábban keltem mint Billy, az erkélyre
ültem takaróba bebugyolálva, és figyeltem az
embereket, és gondolkodtam. Ebből Billy zökkentett ki.
- Mit csinálsz itt kicsim? - lépett mögém.
- Nem tudom. Gondolkodom. Eltelt egy újabb év, és
annyi minden megváltozott. Teljesült az álmom,
és itt vagy velem. Ez egy igazán szerencsés
év volt. Remélem a következő is az lesz. -
nézetem fel rá.
- Bizos az lesz! - guggolt le hozzám, majd megpuszilt. - Majd
én teszek róla, hogy az legyen!
- Ugye nem hagysz el?
- Nem! Ilyen meg se forduljon a fejedbe. Inkább oda nézz!
- mutatott le.
- Hova? - álltam fel majd megpillantottam Lucyékat.
Egészen pontosan Lucyt, Chuckot, Chloet és Jayt. -
Jééé! Luce! - káltottam el magam, mire
felnéztek, és én nagy kalimpálásba
kezdtem. Nem akartam ordítozni, így felhívtam.
- Meglepi! - vette fel Luce a telefont.
- Ez az! 306osba vagyunk, ha lehet körülöttünk
vegyetek ki szobát.
- Rendben. Na de most lerakom, mindjárt ottvagyunk.
- Szia - köszöntem el majd kinyomtam.