When a dream comes true
37. fejezet
Eltelt a szilveszter. Azon kaptam
magam, hogy Melissaék esküvőére
készülődünk. Én az újonnan vett
hosszú kék ruhámat vettem fel és kék
sminket dobtam fel, míg Billy fekete öltönybe
bújt, ami alatt egy kék ing lapult. Igazán
jól festettünk egymás mellett.
Nászajándéknak pénzt adtunk, nem voltunk
valami ötletesek, de legalább arra költik amire
akarják. A lagzin is ott maradtunk, akkor gratuláltunk az
ifú párnak.
- Sok boldogságot drágám! - pusziltam meg
Melissát - El se hiszem, hogy előbb megesküdtél mint
én. - nevettem el magam.
- Hát pedig igen! - mosolygott, majd Brandonra nézett,
én pedig neki is gratuláltam.
- Érezzétek magatokat jól! Egyetek és
igyatok annyit, amennyit csak szeretnétek! - mosolygott
Brandon.
- Meglesz, köszi. - mondta Billy, majd tovább
álltunk.
Jól belaktunk és közben iszogattunk. Kicsit be is
csiccsentettünk. Billy velem szemben ült az asztalnál,
levetettem a cipőmet és a lábamat szépen lassan
feljebb csúztattam, majd amikor elérte a
lábaközét, hírtelen felült.
- Kicsim! - nyögött fel halkan.
- Igen? - néztem rá huncutul és mosolyogva.
- Befejeznéd? - mosolygott.
- Nem! - vágtam rá.
- Akkor, gyere ide. - vigyorodott el én pedig úgy tettem.
Megkerültem az asztalt, majd belevágódtam az
ölébe. Hosszas csókolózás után,
úgy döntöttünk kimegyünk a kocsik
mögé, egyenesen a fákhoz és a bokrokhoz.
Hát hogy is mondjam, elvoltunk... :) Úgy 2 óra
múlva visszamentünk, de elég kevesen voltak
már ott, szóval úgy döntöttünk,
hogy mi is elmegyünk. Elkszöntünk
Melissáéktól aztán taxit fogtunk és
irány haza. Billynél aludtam.
Eltelt a január, aztán a február első fele. Semmi
nem történt!
Pórba-próba-dalírás-próba-dalírás-dalírás.
Ebből ált a napom. De azért Billyre is jutott időm :)
Február másik felében elkezdtünk Chloe
meglepi buliját szervezni, ami majd március 3-án
lesz.
- Lucy! - suttogtam neki, amíg Chloe a fürdőben volt.
- Igen?
- Na, figyelj! Ma megbeszélés Billyiéknél.
- Rendben. De hánykor? - kérdezte,
időközbekijött Chloe.
- Mi hánykor? - Chloe.
- öhm... Hánykor próbálunk... - vágtam
ki magunkat.
- Ja, és ezt mért kellett suttogni? -
értetlenkedett.
- Mert.. - krákogtam.
- Mert fája torkom - Luce.
- Ja értem. Na mind1. - majd eltűnt.
- 3kor. - suttogtam oda, majd a konyhába igyekeztem.
Csináltam ebédet, megebédeltünk, majd Chloet
elküldtük vásárolni, mi pedig
leléptünk Billyékhez.