When a dream comes true
39. fejezet
És elérkezett a nap,
amire már annyit szervezkedtünk. MInden a terv szerint
ment! Lázasan toporogtunk a clubban. Még utoljára
körülnéztem:
- Mindenki a helyén - könnyebbültem meg, majd amint
hogy elhagyta az utolsó szó a számat,
megérkezett az ünnepelt Jay
társaságában.
- Meglepetéés! - kiáltottuk egyszerre. Chloe
köpni nyelni nem tudott, annyira meglepődött.
- Jajj! Nagyon köszönöm! - mondta boldogan, majd
felszaladtunk a színpadra és elénekeltük, ami
ilyenkor illik.
- Ez annyira megható! - futott végig egy könnycsepp
Chloe arcán.
- Ugye nem síírsz? - mosolyogtam. - Ez a te napod! Ne
bőgj itt nekem! - rohantam oda hozzá, majd megöleltem.
- Csak az öröm könnyei! - mosolygott.
Megkapta mindenkitől az ajándékokat és a
jókívánságokat. Az egész
meglepetés dologról nem tudott, és így
utóbb beavattuk, hogy mennyi becsapás áldozata
lett. Nagyon sokat nevettünk, de egyikőnknek nem volt valami
jó kedve.
- Luce! Buli van! - üvöltött bele a fülébe,
a kicsit sem józan Chloe, mire Lucy válasza egy
vérszegény mosoly volt. -Naaa! Mért vagy
így elkenődve?
- Nem vagyok elkenődve, csak fáradt vagyok - hantázta,
ekkor megjelentem én is és hasonló
kérdést tettem fel.
- Hát te? Mért lógatod az orrod? - simiztem meg a
hátát.
- Semmi bajom nincs! De tényleg.
- Luce Madison! Tudod nagyon jól, hogy mi ketten vagyunk azok a
személyek, akiknek nem tudsz hazudni. -
ráncigáltam meg egy kicsit.
- Jó, tényleg van valami - vallotta be.
- És mi? - kíváncsiskodtunk Chloeval.
- Majd holnap elmondom. Ez a buli napja. És Chloe, nem akarlak
megbántani, de nem biztos hogy felfognád. - nevetett.
- Köszi - nézett csúnyán Chloe.
- De ígérd meg, hogy holnap elmondod! - néztem
Lucyra szúrós szemekkel.
- Ígérem! - mondta, majd annyiban hagytuk a dolgot,
hiszen tudtuk, hogy úgysem mondja el.
A buli folyamán Billyvel enyelegtünk és közben
azon járt az agyam, hogy mi a baja Lucenak, amit nem akar
elmondani ma.
- Biztos valami rossz dolog, és nem akarja elmondani a buli
napján - gondoltam magamba - Ugyan. biztos nem. Mi rossz
lehetne? - folytattam magammal a diskurálást és
végül annyiban hagytam.
A clubból hajal fele érhettünk haza és
egészen délig aludtunk. Nem hagyott nyugodni ez a
titkolózós dolog, így mielőtt még felkelt
volna Luce csináltam spagettit (a kedvencét) hátha
ezzel jobb kedvre tudom deríteni. Amikor kész lett,
kitártam az ajtaját neki és Chloenak, majd 10 perc
elteltével, az éhes hasú banda kilépett a
szobából és egyenesen a konyhába startolt.
Megkajáltunk, majd elnyúltunk a nappaliba egy kicsit.
Ekkor rákérdeztem.
- Szóval! - néztem Lucyra.
- Igen? - tette az értetlent.
- Mért voltál tegnap letörve? - kérdeztem,
mire Chloe is tágra nyílt fülekkel-szemekkel
várta a választ.
- Hát... - kezdett bele. - Tudom nem jó
időzítés. És igazából.... - habozott.
- Nyögd már ki! - mondtam.
- Összeköltözünk Chuckkal. - mondta ki végre.
- És? Ez mér baj? - kérdezte Chloe.
- Mert.. - szorult össze a szívem.
- Montrealba költözöl - esett le a tantusz Chloenak
is....