When a dream comes true
42. fejezet
A továbbiakban elég
jól ment az életem. Elérkezett május 12.
- Kicsim! - bújt hozzám Billy egyik reggel.
- Igen? - néztekmrá.
- Tudod, hogy ma lennénk 1 évesek? - vigyorgott.
- Tudom! - mosolyogtam.
- Ha nem számítjuk azt a keevset, amíg nem voltunk
együtt... 1 éves fordulónk alkalmából
nem kölrözünk össze?
- Hogy mi? Dehogynem! - örültem meg hirtelen.
- Akkor méég ma elhozzuk a cuccodat, de most még
pihenjünk.
- Rendben
Majd így tettünk. Délután közöltem
Chloeval a dolgot.
- Chloe! Megjöttem! - kiáltottam - Vagyis
jöttünk. - mondtam hozzá.
- Sziasztok! Na mi a hekyzet? - kérdezte.
- Hát... Öhm.. Baj lenne ha itt hagynálak? -
néztem rá félénken.
- Hova költözöl? - vonta fel a
szemöldökét.
- Csak Billyhez. - mosolyogtam.
- Jó, hát nem kell tőlem engedélyt kérned.
- moslygott. - Isten veled!
- Köszi! - öleltem meg. - Na most pakolunk, gyerünk
Billy! - kaptam el a pulcsiját, majd elkezdtem húzni.
Összedobáltuk a cuccaimat nagy nehezen, majd Billyhez azaz
haza mentünk. Csinált nekem helyet a
szekrényébe, bepakoltam (már ami befért).
Este elmentünk vacsizni, majd amikor hazaértünk
hancúr. :)
4 héttel később jelentkeztek a terhesség jelei.
Vettem egy tesztet ami kimutatta hogy valóban terhes vagyok.
Billyvel csak telefonon tudtam volna közölni, mert elutaztak
a GC fiúk, de élőben akartam. Így amire
hazaértek, vettem egy kék és egy
rózsaszín babacipőt, majd az egyik kéket az egyik
rózsaszínhez párosítottam (értelem
szerűen bal kék és jobb rózsaszín)
és az ajtó elé raktam. A másik fél
pár aprócska cipőcskéket a szekrénybe
rejtettem.
- Kicsim! Megjöttem! - hallottam ahogy elhalkul, gondoltam biztos
észrevette a cipőcskéket. - Ez meg mi?
- Szia kicsim! - mentem oda hozzá. - Azok babacipők! -
mosolyogtam.
- És kié? - csodálkozott, mire
megsimítottam a hasam. - Babát vársz? -
örült meg hírtelen, mire én bólintottam
és ő felkapott.
- Igen! - kiáltottam boldogan.
- Ez csodás! A babaszoba a miénk mellett lesz,a
vendégszoba helyén, és minden nap elviszem ide-oda
majd a fiúnkat.
- Ájj-ájj! Honnan tudod hogy fiú lesz? - kuncogtam.
- Érzem! - mosolygott, majd hírtelen elszomorodott.
- Na. mi a baj?
- Megint megyünk nemsokára turnézni. És
Majdnem másfél hónapig nem leszek itthon.
- Jajj kicsim! Ezen ne szomorkodj! Leszel még itthon eleget,
hidd el! - vigasztaltam.
- Rendben! De viszont, most áthívom a srácokat.
- Rendben. - mosolyogtam, majd Billy a telefon után ment, azaz
ugrándozott..