When a dream comes true
47. fejezet
Teltek a hetek, majd eltelt egy
hónap és azon kaptam magam, hogy december van és a
pocakom egyre nagyobb, mondjuk ez a 7. hónapban érhető.
Szóval, karácsonyra készülődtünk.
Úgy lett megbeszélve, hogy Lucy és Chuck
24-én jönnek hozzánk, és mi tartunk
összejövetelt. Megvettem az ajándékokat,
és mint kiderült, Billy nem szokott fát
állítani, így nem voltak díszek,
szóval beszereztem azokat is. Arany és bordó
fenyődíszeket vettem, hiszen ez illik mindenhez. 23-án
nagy bevásárlásra mentünk Billyvel.
- Szóval, vettünk bort, pulykát,
zöldségeket, cuccokat az édességekhez... -
olvasta fel Billy a bevásárló cetlit.
- Igen... Mi kell még? - kérdeztem vissza, majd elkezdtem
tolni a bevásárlókocsit. Megláttam egy
anyukát, két kis csöppségével, olyan
édesek voltak a kicsit, és örömmel
töltött el, hogy nemsokára nekem, azaz nekünk is
lesz.
- Narancsot nem vettünk. - mondta.
- Akkor menjünk, vegyük meg és menjünk haza,
kezdek fáradni. - mosolyogtam.
- Rendben. - mosolygott, majd megcsókolt.
A gyömölcsöknél találkoztunk ismét
a két aprónéppel és anyukájukkal.
Leejtettem az egyik narancsot és elgurult.
- Hjajj.. - sóhajtottam fel.
- Menj kicsim, vedd fel a néninek. - mondta az imént
említett anyuka, mire a kis fürtöshajú,
tejfölszőke kislány odanyujtotta nekem a narancsot.
- Tessék - mosolygott.
- Köszönöm - guggoltam le hozzá.
- Anya, anya - rohant vissza anyukájához. - A
néninek mért olyan nagy a hasa?
- Babát vár - mosolyodott el, majd rámpillantott.
- Babát? És hogy kerül oda be? - csodálkozott.
- Majd ha nagyobb leszel, elmesélem, rendben?
- Jó. - bólintott, majd továbbálltak.
Megint elgondolkodtam, hogy fogjuk majd mi elmagyarázni a
fiúknak, hogy hogy születik a baba?! Billyt is
megkérdeztem, amire ő azt felelte, "az a jövő
zenéje".
Mituán a narancsot is összeszedtük, fizetni
mentünk, majd haza és lepakoltunk. Eléggé
elfáradtam, hiszen én még 2 emberkét
cipelek. Este lefeküdtünk korán, mert másnap
egész nap sütök-főzök, Billy pedig dekorál
és takarít :) Mindent mégsem csinálhatok
én! :)
Amikor reggel felkeltem, felöltöztem, majd egyből a
konyhába vetettem magam, hogy időbe kész legyen minden
vacsorára, azaz 6 órára. Vagy 1000 féle
kaját és 500 féle süteményt
csináltam, többek között egy naaaagy
csokitortát. Billy addig a fával babrált, majd
elkezdte feldiszíteni.
- Kicsim! - kiáltott.
- Igen? - kiáltottam vissza.
- Az égőt rakjam fel először vagy a díszeket?
- Az égősort! - nevettem.
- Köszi. - futott oda hozzám, majd hátulról
megölelt. - Mi lenne velem nélküled?
- Nem lenne karácsonyfa, se karácsonyi vacsi? - nevettem
megint.
- Hát az biztos nem. Na de fözzél csak, rám
váár a fa!
- Igen, utánna pedig a nappali és az étkező
kitakarítása!
- Jó... - kullogott. - De én nem szeretek
takarítani.
- Az élet nem habostorta! Most legalább
átéled, milyen egy nő hétvégi
munkája. Na menj! - biccentettem a fejemmel, majd ő így
is tett.
4-kor végeztem a főzéssel, majd megterítettem,
lefürödtem, rendbeszedtem magam és pont a
vendégek érkezésére elkészültem.