When a dream comes true
48. fejezet
- Sziasztok! - nyitottam
ajtót Lucynak és Chucknak. - Gyertek be! - mosolyogtam. -
A kabátot betehetitek ide a gardrobba - mutattam a hátam
mögé. - Menjetek a nappaliba, ha minden igaz, akkor ott van
Billy, majd pusziszkodunk, cska valamit elfelejtettem a kajával
kapcsolatosan, meg melegítenem is kell a dolgokat. Szóval
jha.. - hadartam el majd eltűntem a konyhába. Nemsokkal
később befutott Joel és Benji, majd utoljára Chloe
és Jay.
- Jó étvágyat! - tálaltam a kaját.
- Köszönjük! Ennek nagyon jó illata van -
áradozott Joel.
- Hát még az íze - büszkélkedtem.
- Te, Mandy! Várunk még valakit? - kérdezte Luce.
- Nem, mert? - értetlenkedtem.
- Mert amennyit főztél, az elég lenne egy egész
hadseregnek.
- Jó hát inkább maradjon meg, minthogy
éhezzünk - mosolyogtam.
- Ha rajtam múlik, akkor nem marad semmi se az asztalon -
nevetett Benji.
- Ajánlom is. Na együnk. - mondtam, majd szedtem magamnak
levest, majd még egy tányérral. Eztuzán
tálaltam a főételt. Mit ne mondjak rengeteget ettem, kb 3
féle húst, rizst, krumplipürét, petrezselymes
krumplit, savanyúságokat. A többiek ezt
szóvá is tették amikor a második pupos
tányérhoz láttam hozzá.
- Öööö Mandy, mióta nem ettél? -
viccelődött Chuck.
- Mert? - mosolyogtam.
- Mert kb annyit eszel, mint mi együttvéve. Ne vedd
sértésnek...
- Nekem még 2 ember helyett is kell ám ennem.
- De ennyit? A fiúknak odabent már a
fülükön jön ki a sok kaja - nevetett Jay, mire
hozzávágtam a szalvétámat.
- Naaa - kapott az arcához.
- Megérdemelted - öltöttem ki a nyelvem.
- Jajj, olyanok vagytok, mint az óvodások - nevetett a
mellettem ülő Billy.
- Igen? - kérdeztem huncut arckifejezéssel.
- Ajjajj...
- Ajjajj bizony - mondtam, majd a tányéromon lévő
krumplipüréből egy darabot Billy arcára kentem.
- Most ezt mért csináltad? - állt fel az
asztaltól kicsit sem vidáman.
- Billy, ne haragudj! - kértem bocsánatot. -
Túllőttem a célon.
- Túl - mondta, majd elment az asztaltól és
magáravágta a fürdőszoba-ajtót.
- Egy pillanat. Egyetek addig nyugottan - mondtam a dermedt arcú
vendégeknek, mire ők búlintottak és Billy
után mentem.
- Billy, nyitottam be. Ne haragudj. - léptem közelebb
hozzá, míg ő az arcát mosta.
- Akkor sem kellett volna. - durcázott. - Te magad is egy gyerek
vagy.
- Szóval azt mondod, hogy nem leszek jó anya, mert magam
is gyerek vagyok. Rendben, tudod mit, a teherbeesésemhez
két ember kellett, te és én. De persze,
őfelsége hárítsa csak át rám az
összes gondját, baját. - mondtam, majd visszamentem
a többiekhez.
- Minden rendben? - kérdezte Luce.
- Persze - ál-mosolyogtam, közben pedig semmi se volt
rendben.
- Akkor jó. - mondta, majd ebbena pillanatban Billy is
csatlakozott hozzánk.
Miután mindenki megette a kajáját, kivittem a
süteményeket az asztalra. Mindenki talált a
saját szájízéhez megfelelő sütit.
Később átültünk a nappaliba, ahol a
karácsonyfa is volt, kicsit nosztalgiáztunk, forralt bort
iszogattunk, azaz iszogattak, ugyanis én kakaót
szürcsöltem... Úgy fél 11 fele elkezdtek
szálingózni hazafele a vendégek,
megköszönték ezt a csodás estét.
Miután elmentek, bepakoltam a mosogatógépbe,
rendet raktam nagyjából, majd a háló fele
vettem az irányt. Úgy láttam Billy már
aludt, én is befeküdtem az ágyba, neki hátat
fordítva, majd elkapcsoltam a lámpát. Ekkor Billy
a saját felénél felkapcsolta és
éreztem ahogy közelebb mászik hozzám.
- Fennt vagy? - kérdezte.
- Nem - válaszoltam.
- Akkor jó. Azért elmondom, amit szerettem volna,
hátha ez az alvó gyönyörűség meghallja -
nyalizott Billy, miközben a takaró alatt a hátamat
és a nyakamat simizte, hiszen tudta hogy nagyon szeretem ezt. -
Sajnálom ami ma történt. Kicsit én is
túlbonyolítottam a dolgot, és
túlságosan magamra vettem. Ne haragudj! És
remélem tudod hogy nem úgy gondoltam amit mondtam. Olyan
meg eszed ágába ne jusson, hogy te nem leszel jó
anyuka, mert én biztosra mondom, hogy az leszel. Szeretlek
kicsim! - puszilta meg a vállam.
- Én is szeretlek - fordultam felé és
mélyen a szemébe néztem. - Én is bűnös
vagyok. Sajnálom. - bújtam hozzá közel.
- Lassan át se érlek - mosolygott.
- Köszi.. - néztem rá kicsit morcit, majd
megcsókoltam.
Nemsokára kéz a kézben aludtunk el.