Won't go home without you
7. fejezet
- Sam - ejtettem ki a számon a nevét.
- Itt van? - kérdezte Ben.
- Volt... Egy pillanat. Én most ... Visszajövök -
mondtam, majd kimentem az ajtón. Amint kiléptem az
ajtón, a telefonom zizgett. Sms-t kaptam.
" Azt hittem szeretsz még és akkor megyek és egy
sráccal enyelegsz. Szeretlek Mandy, a világon
mindennél jobban. S."
Igen, Sam volt az. Még láttam a hátát az
utca végén. Nem tudtam, hogy mit csináljak:
utána fussak és beszéljek vele, vagy hagyjam hogy
menjen, és engedjem el. Úgy döntöttem,
végre kitörlöm a szívemből őt, és
új életet kezdek. Sarkon fordultam és visszamentem
Benhez, ám ő nem volt sehol. Luce látta kimenni a
hátsó kertbe, így hát utána mentem.
- Ben - kiáltottam, majd megindultam a fák
között, de nem találtam. - Ben, kérleeek! -
kiáltottam megint.
- Itt vagyok - ölelt meg hátulról.
- Azt hittem elmentél... és itt hagytál -
komorodtam el.
- Nem hagylak el soha - mondta, majd megcsókolta a nyakam.
- Ne is - tört ki belőlem a zokogás, majd megfordultam
és megöleltem őt.
- Ss - csitított. - Nincsen semmi baj, itt vagyok. Én nem
Sam vagyok, hidd el. Veled leszek amíg csak tudok - puszilta meg
a fejem búbját.
- Köszönöm - hüppögtem, majd
letöröltem a könnyeimet.
- Na, rágyújtsunk? - mosolygott.
- Igen - mosolyodtam el én is, majd ígytettünk.
Miután elpöfékeltük, kéz a kézben
visszasétáltunk a buliba. Ben leült a fotelba
én pedig az ölébe és jó szorosan
átöltelt.
- Hát én miről maradtam le? - huppant le mellénk a
kanapére Luce.
- Hát... - mosolyogtam. - Ha te azt
tudnááád.
- Nem láttad mikor lekapott? - kérdezte Lucetól
Ben.
- Nem, lekaptad? - merevedett le.
- Le én, nem te mondtad, hogy forr a levegő? - vigyorogtam,
és ezzel zavarba is hoztam drága barátnőmet.
- Háát... Ami azt illeti, de. De ha egyszer így
van?!
- A lényeg, hogy megtörtént - mosolygott Ben.
- Ha nem teszem meg, te megtetted volna? - néztem Benre.
- Hát azután a tánc után az asztalon... -
kuncogott.
- Tetszett?
- Hogy tetszett-e? Hát olyan táncot lenyomtál,
hogy igencsak uralkodnom kellett magamon.
- Akkor jó - pirultam el, majd egy nagy csókot lenyomtam
az ajkaira.
- Na jolvan én visszamegyek. Mandy, majd szólj
azért ha lelépsz - állt fel Luce.
- Jó, szólok - és ezzel el is tűnt, én
pedig Benhez fordultam. - Nálam alszol?
- Szeretnéd? - kérdezte.
- Szeretném - néztem rá szépen.
- Hát, ha nem zavarok akkor jó.
- Dehogy zavarsz, forgattam a szemeimet - csók.
Talán hajnali 4 lehetett, amikor kezdtem nagyon álmos
lenni és Ben társaságával
elköszöntünk a csajoktól,
megköszöntünk mindent és hazabattyogtunk.