Won't go home without you
8. fejezet
- Érezd magad otthon! - mondtam Bennek, amikor
beléptünk az ajtón. - Úgy nézz erre a
házra, mintha a sajátod lenne.
- Köszi - mosolygott. - Hű, szép ház.
- Köszönöm, apa tervezte.
- Ügyes.. - mosolygott.
- Éhes vagy? - kérdeztem.
- Nem, inkább fáradt - felelte.
- Akkor gyere fel, megágyazok - majd a birodalmamba vezettem őt.
Elővettem a vendégtakarót anyuék
szobájából, majd átvittem az
ágyamra. Ilyenkor nagyon tudok örülni annak, hogy
franciaágyam van. Anyáék akkor vették
amikor bekerültem középiskolába, gondolva arra,
hogyha valaki itt alszik nálam akkor ne kelljen átterelni
a vendégszobába.
Először Ben zuhanyozott le, aztán pedig én. Mikor
felfrissültem és lemostam magamról a 8 kiló
festéket belenéztem a tükörbe. Reméltem,
így is tetszem Bennek. Még utoljára
belepillantottam a tükörbe, megigazítottam a hajam,
majd a szobámba mentem.
Ben a szobámba lévő képeket nézegette...
alsónadrágba. Mikor megláttam az
ajtóból, az állam leesett. Mégjobb feneke
volt, mint ahogy én azt elnéztem.
- Na, tetszik a szobám? - kérdeztem.
- Igen, főleg a képek - bámulta a falam, ahol
fényképek tömkelege volt, amiket Lucyval és
Chloeval csináltunk.
- Nagyon szeretem őket - mosolyogtam.
- Innen hiányoznak képek.. - mutatott a másik
falam közepére.
- Igen, ott voltak a Sam-es képek.. Még nem tudtam mit
rakni a helyükre.
- Majd talán a mi képeinket - mosolygott, majd
megölelt és megcsókolt. - Olyan szép vagy -
bámult rám és mosolygott továbbra is.
- Dehogy vagyok - pirultam el. - Viszont te olyan puha vagy -
öleltem magamhoz. - Olyan a bőröd, mint egy babának -
pusziltam meg a mellkasát, hiszen most csak ott értem el.
- Dehogy vagyok - utánozta a hangomat, aztán a toppom
pántjával játszott.
- Na irány az ágy - mosolyogtam, majd felmásztam
az ágyra és megcsináltam Ben helyét
mellettem.
- Méghogy nekem van jó fenekem.. - mosolygott Ben.
- Ó, szóval tetszik? - vigyorogtam, hiszen a fenekem
szeretem másodikként a testemen (az első helyet a szemem
foglalja el).
- A legszebb fenék, amit eddig láttam.
- Ó, micsoda bók, csak nem akar
elcsábítani? - kuncogtam.
- Azt már megtettem, nem? - vigyorgott ő is majd mellém
mászolt és hosszan csókolt.
Elburultunk az ágyon és összebújtunk.
Magunkra húztam a takarót és mégjobban
Benhez simultam. A forró testem hozzáért az
övőhez. Olyan jól éreztem magam így. Nagyon
hiányzott már ez az érzés, hogy nem kell
egyedül aludnom. Másfél hónap után
végre őszintén mosolyogtam és őszintén
boldog voltam megint.
Épp simogattam Ben hátát, mikor hírtelen
megszólalt.
- Előre bocs... Régen volt hozzám ilyen közel
lány.. - hallottam a mosolyt a hangján.
- Ugyan.. Az ilyen természetes dolog.
- Majd próbálom visszafogni magam, csak tudod nem
egyszerű, hogy ilyen közel vagy és olyan kevés
rajtad a ruha.. És a bőröd illata.. - mondta, majd
sóhajtott egyet és az orrát a nyakamhoz tette.
- Hasonló amit érzek Ben. Másfél
hónap rossz kedvemet egy nap alatt megváltoztattad.
Végre megint boldog vagyok és mosolygok. És
végre nem úgy alszom el, hogy forgolódok. Tudod,
nagyon jó nekem itt a karjaidban - vallottam be.
- Nekem is. Megdobogtattad a fagyos szívem. Már mikor
megláttalak, akkor eldöntöttem, hogy nekem kell ez a
lány. És láss csodát... Itt vagyok veled.
- És most csak ez számít - csókoltam meg
és ő visszacsókolt.
Átölelt és így aludtunk el. Olyan
csodás volt, nem akartam többé felkelni, csak ott
feküdni mellette, érezni ahogy a keze simogat és a
szuszogását hallgatni. Örökre így kell
lennünk.