Won't go home without you
9. fejezet
Másnap mikor felkeltem Ben már ébren volt.
Engem nézett és mosolygott.
- Jó reggelt - köszöntem neki.
- Neked is - adott egy puszit.
- Mióta vagy ébren? - kérdeztem.
- 1 órája kb. Amikor felébredtem nagyon
reméltem, hogy ez az egész nem csak álom volt. De
amikor megláttalak mellettem... - mosolygott tovább.
- Nem csak álom volt szerencsére - bújtam
hozzá.
- De jó lenne egész nap így lenni - simogatta a
vállam.
- És mi tart vissza?
- Hát a szüleid.. - felelte.
- Csak holnap jönnek haza. Szóval egész nap
fetrenghetünk, ha a szüleid nem bánják.
- Tényleg.. fel kell hívnom anyut - sóhajtott.
- Hívd, addig én hozok fel reggelit - már
épp kelltem volna ki az ágyból, mikor Ben
magára húzott.
- De előtte kérek egy nagy csókot.
- Ó, hát ez csak természetes - majd
csókolózni kezdtünk.
Amikor aztn kiszálltunk egymás
szájából, a konyhába igyekeztem.
Összedobtam egy tálcára szendvicseket, majd a
tálcával és egy üveg üdítővel a
szobámba mentem. Beültünk az ágyra és
megreggeliztünk. Ezek után elfekdütünk
újra, de az édes kettest koppanások
zavarták meg az ablakomon.
- Mi az isten?! - értetlenkedtem, majd az erkélyemhez
mentem.
- Sziaa! - vigyorgott Luce az ablakából.
- Szia! Jóhogy nem féltéglákkal
dobálod az ablakom - nevettem.
- Jó, hát bocsi. Lusta voltam átmenni. Na,
katymatyoltatok Bennel? - huzogatta a szemöldökét.
- Lucy! Jóhogy nem kürtölöd szét -
mordulram rá.
- Felelve a kérdésedre, nem - mondta Ben a hátam
mögül majd megölelt.
- Jahogy... hupi - pironkodott az én drága
barátnőm. - Ja, hogy Ben még ott van.
- Igen - nevetett Ben.
- Na aztán mi a szitu? - kérdeztem.
- Átjössz vagy jöttök segíteni
összetakarítani?
- Aha. Mikor?
- Majd ebéd után valamikor.
- De mi ma egésznai ágybanfekvést akartunk
végezni - néztem Benre.
- Ágybanfekvést mi? - nevetett Luce.
- Igen, azt - nevettünk mi is.
- Nem baj kicsim, átmehetünk segíteni! Majd
utána folytatjuk, és itt van még az egész
éjszaka ágyban fetrengeni - adott egy puszit Ben.
- Oké. Akkor majd átmegyünk Luce.
- Jó, na pá - elköszönt, majd becsukta az
ablakot, mi pedig rágyújtottunk.
Mindezek után visszamentünk fetrengeni. El is
bólintottunk egy kicsit. Délben megint
megébredtünk, összedobtam hamar egy laza
ebédet, aztán pedig átmentünk
segíteni, ahogy megígértük.
Ahogy beléptünk a házba rettentő kupi volt
mindenhol. Álltunk a szemétbe.
Összeszedtük a szemetet, letöröltük az
asztalokat, elmosogattunk, felmostunk, felsepertünk és
jó alaposan kiszellőztettünk.
Szerencsére nem tört el semmi, így a szülők
majd látják, hogy tudunk mi olyan házibulit
tartani, ahol nem törnek zúznak a fiatalok.
Rendesen elfáradtunk. A segítségért
cserébe Lucy és Chloe meghívott minket a
közeli cukrászdába és azt ehettünk amit
csak akartunk. Na ezt nem kellett kétszer mondani. Jól
belaktunk, majd teli hassan sétáltunk haza, ott
aztán elbúcsúztunk és mindenki ment a maga
dolgára.
Bennel nagyon jól éreztem magam a nap további
részébe is, és másnap reggel is. 10
óra fele ment haza, hogy tudon ő is tanulni és én
is.
Hihetetlenül boldog voltam, vigyorogtam, mint a tejbetök,
amit aztán hazaérve anya meg is jegyezte.
Elmeséltem neki a történteket, persze azt kihagytam,
hogy Ben itt aludt, mert annak nem örültek volna. A
montreáli út ki is ment a fejemből, de anya
megemlítette. Mihez kezdek így majd Bennel? 3
hétre itthagyom, nagyon messze leszek tőle, és ki tudja
mi fog történni. Tudtam, hogy ezt meg kell
beszélnünk.