Won't go home without you
12. fejezet
Úgy 20 perc séta után
megérkeztünk egy gyönyörű
családiház elé. A bejárat előtt füves
udvar, egy hatalmas fa és néhány törpe
várt minket. A ház pedig egyenesen csodálatos
volt.
- Anya, megjöttünk! - kiabált David, mikor
beléptünk az ajtón. Mit ne mondjak, erőteljes hangja
van.
- Gyertek csak, itt vagyunk a nappaliba - kiáltott vissza
anyukája.
- Ezek szerint Julie már megérkezett.
- Be vagyok tojva - mosolyogtam.
- Úgy tudom, anya csak évente eszik gyerekeket.. -
viccelt David.
- Amilyen mázlim van, biztos most.. - kuncogtam, majd
beléptünk a nappaliba.
- Sziasztok! - pattant fel anyukája a kanapéról,
majd azonnal rohant hozzám. - Charlotte vagyok, tegezz
nyugodtan.
- Ő, akkor szia. Mandy Moore - majd kezet nyújtottam, de ő
megölelt.
- Én pedig Julie, David nővére. Anya kicsit dilis.. -
nevetett.
- Nem, nagyon kedvesek vagytok és közvetlenek -
mosolyogtam, ám észrevettem, hogy plusz egy ember van a
szobába.
- Dave, ő itt Nicol, az én vendégem - mondta Julie, mire
én lesápadtam. Nicol, beszarok... Nyavajás kis...
- Örvendek! - mosolygott rá David.8
- Én is.. - és Nicol elővette a szokásos
kacér mosolyát.
- Akkor ti ismeritek egymást ugye? - kérdezte Charlotte.
- Az osztálytársam.. - magyaráztam.
- Ó, akkor jól ismeritek egymást.
- Sajnos.. - mondtam elég halkan, talán csak David
hallhatta meg.
Nem hittem a szememnek. Pont ennek a ringyónak kellett ide
kerülnie. Remélem nagyon keveset leszek vele egy
légtérbe. Én sosem tudtam bájcsevegni,
hálisten' nem is kellett, vacsorázni hívott minket
Charlotte. Nem semmi kis család. Az anyuka mintha egy tini
lenne, totál közvetlen, a nővére egy igazi
belevaló csaj, és David... David egy álompasi.
Akárhányszor rám mosolygott, majd' elolvadtam, vak
ló a gödörbe effektus.
Miután megvacsoráztunk, Charlotte és David
megmutatta a szobám. Az egyik vendégszoba lett az
enyém. volt benne egy nagy ágy, szekrény,
néhány kép a barack színű falon és
egy tv. Ja és a legjobban kihagytam, saját
fürdőszoba. Igazán otthonos volt. A szekrényre
azonnal kiraktam a családi képet valamint az én
drága barátőimről is, akik úgy hiányoznak.
- Érezd magad otthon! - huppant le mellém az ágyra
David.
- Köszönöm, de elvárom, hogy majd te is otthon
érezd magad nálunk. Bár apukám nemnagyon
fog neked örülni - kuncogtam.
- Majd meglátjuk. Lehet, hogy nagy spanok leszünk.
- Azt megnézném...
- Na, hagylak kipakolni. Szembe van a szobám, ha
végeztél nyugodtan kopogj át - kacsintott.
Szépen kipakoltam a ruháimat a szekrénybe,
és minent behortam a fürdőbe, ami oda való volt.
Kezembe került a maci, amit Bentől kaptam. El is felejtettem
megköszönni neki, így aztán előkaptam a
telefonom és írtam neki egy köszönöm
sms-t.
Nem akartam Benre gondolni, elegem volt minden otthoni dologból,
így aztán megfogadtam, hogy egészen az
utolsó napig nem érdekel. Persze a szüleim
érdekelnek, de minden más le van ejtve.Így
aztán nem is agyaltam tovább, átkopogtam Davidhez.
- Igen? - kérdezte, kicsit ijedt volt a hangja.
- Csak én vagyok, jöhetek? - kérdeztem.
- Persze - hallottam, majd benyitottam de a szememet becsuktam.
- Ugye kinyithatom a szemem? Nem akarok valami olyasmit látni
amivel zavarba hozlak - nevettem.
- Nyisd csak. Ugyan, engem nagyon nehezen lehet zavarba hozni -
kuncogott az ablakba. - Cigizel?
- Istenem, ezért imádkoztam éjjel, hogy nehogy
valami antidohányoshoz kerüljek. Te vagy az én
megmentőm - mosolyogtam.
- Ugyan, azért ott még nem tartunk - kacsintott egyet,
majd megkínált.