Won't go home without you
1. fejezet
Nos, mint minden tizenéves életében, az
enyémbe is van kaland, szerelem, barátok,
veszekedések és minden egyéb. Doverben
élek, Londontól 2 órás vonatútnyira
szüleimmel. Testvérem nincs, csak testvér
féleségem. Igazándiból ők a legjobb
barátnőmim, Luce és Chloe. Szomszédok vagyunk
mióta a fejemet tudom. A szüleim és az ő
szüleik nagyon jóba vannak. Amit anyuék tudnak, az
tudják az ő szüleik is és fordítva is igaz. A
közeli gimibe járuk mindhárman. Chloe felettünk
jár, Luce pedig egyenesen a padtársam.
És van itt még valaki...
- Szia szivem! - köszöntem az ééén
életem szerelmének, Samnek.
- Szia kicsim! - ő is köszönt majd megcsókolt, mint
minden reggel suli előtt, aztán közös erővel,
kézen fogva mentünk be.
Az első órám földrajz volt, aztán magyar
és végül osztályfőnöki. Hát...
mit ne mondjak, az ofőmet ki nem állhatom. Undorral
néztünk össze Lucyval, mikor ofő megjelent a terem
ajtajánál.
- Hurrá! Még egy unalmas óra. - flegmázott
Luce.
- Az, csak azt nem értem, mért nem ment inkább
kézművesnek... - forgattam a szemem.
- Hát ez egy felettébb jó kérdés -
ingatta a fejét.
- Mondjad csak Mandy, mi olyan érdekes, ami nem várhat 45
percet? - szólt az osztályfőnök.
- Tanárnő kérem, mi csak azt vitattuk, hogy vajon miről
fog szólni ez a mai óra - mosolyogtam.
- Üljetek le! - szólt az osztály felé, majd
mi így tettünk. - A mai órán... - kezdett
bele, de aztán nem is figyeltem arra, hogy mit mondd,
egészen addig, míg ezt ki nem mondta: - tehát
három hét Kanada szívében,
Montreálba.
Egyből felkaptam a fejem, hiszen rég óta szerettem volna
ellátogatni Kanadába. Oldalba löktem Lucyt, hiszen
tudtam, hogy őt is érdekli, és ofő felé
biccentettem. Figyelmesen hallgattuk.
- Tehát ez 3 hónap múlva lenne. És
természetesen tanulni mennétek, nem pedig
vásárolni, mert azt itt is tudtok. Ha már elmentek
legyen is értelme. Akit érdekel, az óra
után vehet el az asztalomról
tájéhoztatót. Aki szeretne jönni, az
idejében jelezze, még a héten, ha lehet -
aztán témát is váltott.
- Hallottad? - böktem meg megint drága barátnőmet.
- Hallottam! Muszáj mennünk. Ezt nem hagyhatjuk ki!
Kizárt. Ott kell lennem! Ilyen lehetőség nem lesz
többet! Gondolj bele... szinte semmi kötöttség,
és ha mázlid van fiúhoz kerülsz - huzogatta a
szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy fiúhoz raknának be. Különben
is az egy kicsit gáz lenne. Megjön, aztán
futkozhatsz a..
- Ne mond ki - nevetett. - Elképzeltem, ahogy mész ki a
kezedbe a kis csomaggal, amit elejtesz és végiggurul a
lépcsőőn.
- Hülye ökör! - nevettem én is. - Neked nincs
agyad!
- Hát na.. De komolyra fordítva a szót,
beszélni kell egyből suli után anyuékkal.
És vinni tájékoztatót. És
megkérdezni, hogy felsőbbévesek is jöhetnek-e. Chloe
se hagyhatja ki.
- De nem ám! - helyeseltem, majd tovább
ökörködtünk és álmodoztunk.
Az egész napot a kanadai kiruccanásról való
álmodozással töltöttük.
Természetesen kértünk
tájékoztatót is, hogy legyen mit megmutatni
otthon. Ám az ára a mi családunknak egy kicsit
húzós. Nem vagyunk olyan helyzetbe, hogy zsebből
kicsengessünk ennyit. De tudtam, hogy muszáj lesz
elmondanunk.
Suli után megvártam Samet. Neki eggyel több
órája volt, és így keddenként mindig
meg szoktam várni. Ám Sam sehol se volt. Nem jött ki
a suliból, ígyhát megkérdeztem a
portás nénit, akit mellesleg nagyon szeretek, hogy nem-e
látta őt. Ám amit mondott meglepett.
- Egy lánnyal láttam kimenni kézenfogva.
- E-egy lánnyal? És fogta a kezét? - teljesen
elkeseredtem.
- Jajj Mandy, nem kell kombinálni. Lehet, hogy csak
barátok.
- Én nem tudok róla.. Vagyis róluk.
Érdeks.. Azért köszönöm. Csókolom -
intettem, majd elhagytam az iskola területét.
Nem hittem el, amit Susan néni mondott. Az én Samem egy
másik lánnyal?!