Welcome to my life
1. fejezet
Beköszöntött a május Montrealba, és
én, mint a McGill
egyetem matekszakos tanára, hazafele igyekszem a suliból.
Mint minden rendes
háziasszony, bevásárlást is megejtem a
hazafele vezető úton. Nem csak magamra
kell gondolni, hanem a férjemre Patrickre és a tini
fiamra, Ianre.
Patrickkel 17 éve vagyunk házasok. Annak ideén,
amikor
megkérte a kezem, még csak 21 voltam. Nyakamon az
egyetem, a szüleim, de
szerettem Patricket és örültem, mikor 4 év
után megkérte a kezem. A szüleim már
kevésbé örültek neki, sőt ellenezték a
dolgot, de a szerelem elvette a maradék
eszem, így hozzá mentem. Rá egy
évére megszületett Ian áprilisba.
Azóta eltelt
16 év és egy fiatal férfivá ért.
Egész jól tanul, nem annyira züllött gyerek,
tudtommal. Nem cigizik, nem iszik, segít otthon, szóval
meg lehetek elégedve
vele. Persze sokszor vitatkozunk, mint afféle szülő a
gyerekével. Ami pedig
Patricket illeti, régóta nem olyan a
házasságunk, mint amilyen régen volt. Ő is
sokat dolgozik, mivel Montreal híres ügyvéde,
és én is sokat dolgozom.
Szóval, mint említettem,
bevásárláshoz készülődtem. A
barátnőim átjönnek vacsorára, mint
álltalába minden pénteken. Velük még
anno az
egyetemen találkoztam.
- Gyümölcs, zöldség, tej, tojás,
élesztő, liszt.. – olvastam
a bevásárló-listát, miközben toltam a
bevásárlókocsit. Megálltam a
gyümölcsöknél és a
zöldségeknél. Az árakat figyeltem, teljesen
belemerültem a
vásárlásba, így amikor újra
elindítottam a „szekeret” sikeresen beletoltam egy
férfiba. – Jajj, ne haragudj. Sajnálom –
mentegetőztem.
- Semmi gond – nézett rám a férfi, és
megremegett a lábam.
Újra úgy éreztem magam, mint amikor először
megpillantottam Patricket a
középiskolában. A lélegzetem elállt,
és zavaromba azonnal tovább toltam a
kocsit.
- Úr isten! Mandy, nyugalom – nyugtatgattam magam a
polcoknak dőlve. – Nincs semmi gond. Házas vagy!
Még csak eszedbe se jusson….
Inkább vásárolj! – folytattam a
beszédet magammal, majd így is tettem.
Próbáltam nem odafigyelni az imént
történtekre.
Mikor összeszedtem minden szükséges dolgot, fizetni
indultam.
Hát persze, hogy kilométeres sor ált minden egyes
kasszánál, így beálltam az
egyikbe. Szépen lassan araszolt a sor, és az én
gondolataim már az estén járt.
Ám valami kizökkentett a gondolataimból. A
férfi – akibe belementem sikeresen
- tőlem jobbra két kasszával
állt sorba.
Mosolygott rám, így sikeresen zavarba hozott. Intettem
neki mosolyogva, majd
elfordítottam a fejem. A széles mosoly viszont nem akart
lekopni az arcomról.
Amint tudtam fizettem és hamar a kocsihoz mentem. Bepakoltam
mindent, majd haza autóztam. Amikor megérkeztem a
házunkhoz, beparkoltam a
garázsba, majd bepakoltam.
- Sziasztok! Megjöttem! – kiáltottam be a
lakásba, majd
megjelent Ian.
- Szia! Apa még nincs itthon – vette át tőlem a
csomagokat.
- Gondoltam… - feleltem, miközben átadtam a
csomagjaimat.
- Mi lesz a vacsi? – kérdezte Ian.
- Úgy döntöttem, pizzát sütök. Mit
szólsz hozzá?
- Nyamiii – mosolyodott el.
- Akkor jó – mosolyogtam én is. – Hamar neki
is állok, mert
6 fele jönnek át Lucyék. Ugye segítesz?
- Mit?
- Összepakolnál a nappaliba? És
megterítenél? – kértem.
- Persze, de ezért dupla adag kaját kérek –
mosolygott.
- Nyugi, lesz bőőőven – mosolyogtam, majd a konyhába
mentem.
Kipakoltam a megrakott táskákat, majd nekiláttam a
pizza tésztának.
Amint az kész lett, megcsináltam a rávalót
majd ráraktam, reszeltem rá sajtot
és már dobtam is be a sütőbe.
- Fél 6 – néztem az órára. –
Még van időm lezuhanyozni. –
beszélgettem ismét magammal, hiszen ez szokás
nálam.
Lezuhanyoztam, majd felvettem a ruháimat, kisminkeltem
magam, majd a nappaliba mentem. Kicsit leültem, beraktam egy CD-t
amin a
kedvenc számaim voltak. A drága vendégeim,
csupán 10 perc pihenőt adtak nekem.
Csengettek, és én ajtót nyitottam.
- Sziasztok! Gyertek be! – köszöntöttem az
ajtóban ácsorgó
Lucyt és Chloet.
- Szia! – köszönt Chloe
- Szia! – majd Luce.
- Mi finom lesz a vacsora? – érdeklődött Chloe.
- Pizza – mosolyogtam. – Üljetek asztalhoz,
szólok Iannak
is.
- És Pat? – érdeklődött Luce, mire én
megvontam a vállam,
ami annyit tett: nem tudom.
- Gyere szivem, kész a vacsi – szóltam be Ian
szobájába.
- Megyek. – mondta,
majd asztalhoz ültünk.