Welcome to my life
5. fejezet
- Hova ment apu? – kérdezte Ian.
- Nem tudom – töröltem le a könnyeimet és
próbáltam
visszafogni a sírást.
- Mostanában sokat veszekedtek, vagy abszolút nem
beszéltek.
- Tudom, és annyira dühít.
- Nyugi anya, én itt vagyok veled – ült le
mellém Ian.
- O, az én nagy kicsi fiam. – öleltem meg.
- Szeretlek anya! – jelentette ki, mint már nagyon
régen
hallottam tőle.
- Én is téged. Te vagy a mindenem. – vallottam be
és ez így
is volt.
Senki mást nem szerettem, mint Iant. Patricket gyűlöltem,
nem érdekelt. Engem tesz tönkre teljesen.
Megpróbáltam nem törődni a gondokkal
és csak magammal foglalkozni. Részben sikerült.
Iannel megnéztünk egy dvd-t egy
tál pattogatott kukorica társaságában.
Mikor a filmnek vége lett Ian elkéredzkedett
tőlem, Sharonnal szeretett volna aludni. Mint máskor, most is
megengedtem neki.
A helyébe nekem se lenne kedvem itthon ebédelni.
Mikor egyedül voltam már csak a házba, vettem egy
jó forró
fürdőt, majd aludni tértem.
Másnap, amikor felkeltem már hétágra
sütött a nap így hát
kimásztam az ágyból, megmostam az arcom és
a konyhába vettem az irányt valami
harapnivaló után. Miután megettem a szendvicset,
amit készítettem, nekiálltam az
ebédnek, azaz annak elkészítésében.
Húst pácoltam, krumplit és más
zöldségeket
pucoltam, levest főztem, pogácsa alapot dagasztottam. Hamar
elröppen 2 óra, így
egykor már tálaltam.
Se Ian se Pat nem volt még otthon. Patrickkel nem is
törődtem, de Iant felhívtam, hogy igyekezzen haza.
- Szia anya! Pár perc és otthon vagyok, most kanyarodtam
be
az utcánkba.
- Szia! Azt jól teszed. Kész a kaja.
- Apa? – érdeklődött.
- Nincs itthon…
- Jó, na szia.
- Szia. – majd leraktam. Nem telt bele 2 percben Ian
hazaérkezett.
- Na, itt is vagyok – jött be az ajtón.
- Rendben. Moss kezet és gyere az asztalhoz!
- Jó – és már szaladt is, majd amikor
visszaért, furcsa szag
csapta meg az orromat.
- Mi ez a szag? – szippantottam bele a levegőbe és
érezve,
hogy Ian felől jött őt szagoltam meg.
- Milyen szag? - kérdezte zavartan.
- Cigi szag. Ian, te dohányzol? – kérdeztem.
- Ö… Nem, Sharon szülei – felelte.
- Akkor jó. – mondtam, bár nem nagyon hittem neki.
- Jó étvágyat! – mondta Ian.
- Neked is! – feleltem, majd nekiláttunk.
Ebéd után elpakoltam és elmosogattam, majd Iant
felküldtem
tanulni én pedig a dolgozószobába mentem.
Dolgozatokat javítottam. Teljesen
belefeledkeztem mindenbe, és amikor felnéztem, az
óra hatot mutatott. Te jó ég
– gondoltam magamba, majd az
utolsó dolgozatra is ráírtam a jegyet, majd
beleraktam a táskámba őket.
Bevallom őszintén, idegesített, hogy Pat távol van
még
mindig, így a telefonom után mentem.
- Szia – vette fel a telefont hosszas csörgés
után. – Na mi
a helyzet? – kérdezte furcsán.
- Veled mi a helyzet? Hol vagy? – érdeklődtem.
- Nyugi cica – mondta, majd csuklott egyet, ebből tudtam,
hogy csont részeg. – Csak pár haverral iszogatunk
– mondta alig érthetően.
- Te ne cicázz itt nekem! Teljesen részeg vagy. –
mondtam,
majd kinyomtam a telefonom.
Majd szétvetett az idegesség és a düh.
Egyfolytában azon
gondolkodtam, hogy ha kocsival jön haza, biztos karambolozik, vagy
akármi történhet
vele. Egyszer csak nyitódott az ajtó…