Welcome to my life
6. fejezet
- Mégis mit képzelsz? – ordítottam rá
az ajtón beeső
Patrickre.
- Nyuuugii.. – mondta részegen, majd nekiment az
előtérben
lévő asztalnak.
- Vigyááz – kaptam utána.
- Tudok én menni – csuklott.
- Hát nem úgy néz ki. Pat te bűzlesz az
alkoholtól.
- Hát még milyen kanos vagyok – mondta, majd
megpróbált
megcsókolni.
- Takarodj a közelemből – förmedtem rá.
- Csak téged akarlak. Most! – mondta, majd megindult
felém.
- Hagyj békén – menekültem előle.
- Szexelni akarok – kapta el a karomat, majd berángatott a
hálóba, az ajtót bezárta maga
mögött majd a kulcsot elrakta és az ágyra
lökött.
- Hagyjál – ordítoztam ekkor már
sírva.
- Nem hagylak. Majd ha kielégítettél akkor majd
hagylak –
majd rám vetette magát.
A ruháimat elkezdte leszabdalni rólam és
hiába üvöltöztem,
nem engedett el. Kibújt a nadrágjából
és hiába minden erőfeszítésemnek,
megerőszakolt. Én csak zokogtam a fájdalomtól
miközben ő felettem élvezkedett. Próbáltam
az ágy melletti asztalhoz közelíteni, és
mikor már elértem, felkaptam róla a
lámpát és Pat fejéhez vágtam.
Azonnal eszméletét vesztette, majd sírva kivettem
a kulcsot a zsebéből, és amilyen gyorsan csak lehet,
otthagytam a szobába. Ian
az ajtó mellett állt.
- Anya, jól vagy? – kérdezte rémülten,
de én nem tudtam
felelni, csak zokogtam. Ian megölelt, tudta hogy mi
történt. Visszament a
hálónkba, kihozott egy utazótáskába
néhány ruhát, majd az karon fogott és
együtt elhagytuk az otthonunkat. A kocsiba berakta a dolgaimat,
beültetett az
anyósülésre és ő ült a kormány
elé.
- Ian, te nem vezethetsz. – fogtam meg a kezét.
- Dehogynem. Lucy házáig simán el tudok vezetni.
Nem először
vezetek anya – nyugtatott meg, majd beindította a motrot.
- Jó, de légy óvatos – üppögtem,
majd elindultunk.
Nem sokkal később megérkeztünk, ő becsengetett
míg én a
kocsiban ültem, gondolkodva a történteken.
Láttam, hogy Luce ijedten néz rám,
majd újra Ianre, aztán bólogatott és Ian
megindult felém. Ekkor kiszálltam a
kocsiból és megindultam Luce felé, aki odafutott
hozzám és magához ölelt.
Azonnal kitört belőlem újra a sírás. Luce
látván ezt, bekísért a házba, azon
belül pedig fel a vendégszobába. Megvetette nekem az
ágyat, és csak ekkor
szólalt meg.
- Hozok neked altatót – mondta, majd nem sokkal
később egy
pohár vízzel és két pirulával
tért vissza.
- Luce én annyira kö… - mondtam, de Lucy befogta a
számat.
- Gyógyszert sose köszönj meg. És igazán
nincs mit. – ült le
mellém.
- Betelefonálnál az egyetemre, hogy a héten
elmaradnak az
óráim?! – kértem.
- Persze. – mondta, majd elindult az ajtó felé.
– És Mandy..
– fordult vissza. – Szólj bátran, ha valami
kell.
- Rendben, köszönöm a gondoskodásod.
- Jó éjt – mondta, majd becsukta az ajtót
maga mögött.
Bevettem az altatókat, majd megpróbáltam aludni.
Fél óra
múltán a gyógyszer hatni kezdett és
egészen reggelig aludtam. Amikor felkeltem egy
levelet találtam az éjjeliszekrényen.
Jó reggelt!
Kaját találsz a
hűtőben, érezd magad otthon. Ian elment a suliba, Chuck pedig
majd 10 fele
érkezik haza. Addig is kitartás. Luce
Ezt elolvasva, a konyhába mentem. Kerestem magamnak valami
elemózsiát, majd fürdeni mentem. Teljesen
belefeledkeztem az időbe, miközben
áztattam magam. Arra lettem figyelmes, hogy
nyílódik a fürdő ajtaja.
- Hejj! – kiáltottam fel.
- Jajj, ne haragudj Mandy! – takarta el a szemét Kevin
–
Luce férje – majd becsukta az ajtót maga
mögött, én pedig hamar kiszálltam a
kádból, felöltöztem. A konyhába
újra összefutottunk Kevinnel.
- Mandy, tényleg ne haragudj. Azt hittem, még alszol
–
pirult el.
- Semmi gond. Én vagyok az aki beletolakodik az
életetekbe..
– mondtam szomorúan.
- Ugyan, ne hülyéskedj. Szívesen látunk,
elhiheted –
nyugtatott Kevin. – Nem mész vissza a fürdőbe, ugye?
- Nem – mosolyodtam el.
- Akkor jó – mondta, majd eltűnt.