Welcome to my life
7. fejezet
Az elmúlt napokat, amiket Lucyéknál
töltöttem alvással és
evéssel töltöttem nagyrészt. Patrick folyton
hívogatott telefonon, de én mindig
kinyomtam, míg egyszer megelégelte és mivel
kiszedte Ianból, hogy hol vagyok,
meglátogatott.
- Majd én kinyitom – mondtam a nappaliban
ücsörgő Lucynak és
Kevinnek.
- Szia! – köszönt az ajtóban
ácsorgó Pat.
- Mit keresel itt? Nem akarlak látni. – csuktam volna be
az
ajtót, de megakadályozta a lábával.
- Téged kereslek – jött be a lakásba.
- Valami gond van? – jelent meg ekkor Kevin.
- Nincs, nyugodj meg. Ez a mi dolgunk Mandyvel – emelte fel
a hangját Pat.
- Nem. Ez Mandy és a rendőrséd dolga lenne. –
mondta ekkor
Luce.
- Tűnj el Patrick, ne akarj egy újabb galibát. –
mondtam neki.
- Nélküled nem – erősködött.
- Márpedig én nem megyek innen sehova.
- Legalább gyere ki beszélgetni. Nem fogok
kiabálni,
esküszöm. – Pat.
- Jó – mondtam, hiszen tudtam, hogy addig nem nyugszik,
majd
kimentem vele a ház elé.
- Annyira sajnálom szivem. Én nem tudom hogy hol
járt az
eszem, hogy ezt tettem. Annyira gyűlölöm magam, kérlek
bocsáss meg. Nem tudok
nélküled élni – mondta nagy
komolysággal.
- Patrick… A mi kapcsolatunk rég nem a régi. Azt
várod, hogy
bocsássam meg, hogy megerőszakoltál?! Én nem erre
vágyom, hogy egész álló nap
dolgozol és ha otthon vagy akkor meg ordítozol velem.
Tudod mikor voltunk
utoljára kettesbe, vagy hogy mikor szexeltünk
utoljára – leszámítva a
fajtalankodásodat - ?! 1 éve. De most sikerült
megutáltatnod velem ezt az
egészet. Gondolkodnom kell a dolgokon…
- Gyere haza. Ott is tudsz gondolkodni. – térdelt le
Patrick.
- Nem. És most szia. Majd hívlak. – mondtam, majd
otthagytam.
Bent Lucyék nem kérdeztek semmit, hiszen az ablakon
keresztül hallottak mindent. Egyenesen a szobámba mentem,
ahol végigdőltem az
ágyon és csak gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy mi lesz
most ezek után. Tényleg
megváltozna Patrick?! Nem tudtam eldönteni.
Pénteken mikor felkeltem, Luce is otthon volt, hiszen kivett
egy nap szabadságot. Mint később megtudtam, rám
akarja szánni ezt a napot.
- …. szóval ma egy Mandy-Luce napot tartunk –
mosolygott. –
Holnap pedig elmegyünk este egy kicsit kikapcsolódni.
Elmegyünk Vito pubjába.
- Benne vagyok. Olyan régen voltam már szórakozni.
És igazán
rám fér már a jókedv és a
vidámság. – mosolyogtam. – Ma mit
csinálunk?
- Ma? Vásárolunk, fodrászhoz megyünk
és ilyesmik. Mindent én
állok! – jelentette ki.
- Mindent? –esett le az állam.
- Mindent. – nézett nagyképűen egy kicsit, majd
közölte
vele, hogy honnan van ennyi pénze. A szerencsés az
utcán talált egy pénztárcát,
amibe csak pénz volt. Se személyigazolvány se
semmi, szóval elrakta a pénzt.
11 körül fogtuk magunkat és nekiiramodtunk a nagy
bevásárlóközpontnak, mint annak ideén.
A vásárlást egy ebéddel zártuk le,
majd
beültünk a fodrászhoz. Ott
elcseverésztünk, pletykálkodtunk és
megosztottuk
egymással a tapasztalatokat. Tanácsokat is kaptam, ami
Patricket illeti.
Délután 4 fele értünk haza, ahol kipakoltunk
mindent, majd áthívtuk Chloet,
hogy megbeszéljük a holnapot. Chloe vacsira jött
át, rendeltünk egy pizzát majd
lebeszéltük, hogy mikor találkozunk. 7
órában állapodtunk meg, hogy akkor
találkozunk Vito előtt.
Miután Chloe elment, lefürödtem majd ágyba
vágtam magam.
Másnap amikor felkeltem, olyan izgalommal voltam, mint
amikor életemben először mentem bulizni. 20 féle
ruhát és ruhakombinációt
vettem fel, mire megtaláltam a tökéletes darabot.
Korán elkezdtem készülődni. 5 fele mentem
fürdeni, hogy
utánam még Lucynak is legyen ideje, majd
felöltöztem és kisminkeltem magam,
hogy fél7re elkészüljek. Lucyra még
várni kellett, és a végén 15 perces
késéssel, de megérkeztünk.