Welcome to my life
8. fejezet
- Azt hittem ide se értek, sziasztok! – támadott le
minket
Chloe.
- De itt vagyunk nem?
- mosolyogtam.
- De. Úgyhogy menjünk is be, remélem van még
szabad hely.
- Jó – bólintott rá Luce, majd
bementünk.
Amikor beléptünk, körülnéztünk
és meglátva egy üres asztalt
a sarokba, leültünk. Körül néztem, hiszen
rég nem voltam itt. Utoljára amikor
még itt voltam, nem így nézett ki. A pub
közepén volt két biliárd asztal, hozzá
közel a hosszú pult, mindenfelé asztalok és
szólt a zene. Amint leültünk, jött
a pincér srác, hogy felvegye a rendelésünket.
Mindhárman ugyan azt ittuk:
martini. Csak a második kör ital után vettem
észre, hogy kik vannak itt rajtam
kívül.
- Csajok… Látjátok ott a baloldali biliárd
asztalnál, hogy
kik vannak? – bököttem oldalba Lucyt és Chloet.
- David – nézett nagyot Luce.
- Én már láttam egy ideje őket. – vont
vállat Chloe. – Az imént
rólunk beszéltek, de úgy tettem, mintha
észre se venném őket.
- Mért nem szóltál? – szóltam
rá.
- Kellett volna? – mosolygott Chloe.
- Jham… Öhm… Neem… -
vörösödtem el, majd egy pincér jött oda
hozzánk három martini társaságában.
- Ezt a fiúk küldik a biliárd asztaltól
– mosolygott a
pincér, majd lepakolta a tálcáról az
italokat.
- Ohh, ez kedves tőlük – mosolyogtam, majd a poharat
megemeltem, megköszöntem a biliárdozóknak, majd
koccintottam a csajokkal és
megittam.
- Ennek itt még nincs vége – mosolygott Luce.
- Látom… - mosolyogtam, hiszen láttam, hogy
megindul néhány
pasi a társaságból felénk többek
között David is.
- Szépjóestét széphölgyek! –
köszönt Dave. - Mondjátok, van
kedvetek biliárdozni? – kérdezték.
- Hát… - húztam a szám.
- Persze. Köszönjük a meghívást –
felelte Luce, majd
felhúzott az asztaltól és
odasétáltunk.
- Ami azt illeti, én nem nagyon tudok – vallottam be.
- Majd megtanítalak – ajánlotta fel David.
- Héj srácok, ő itt Mandy és a barátnői..
– vakarta a fejét.
- Luce – mutatkozott be Luce – És ő itt a
nővérem Chloe –
mutatta be Chloet.
- Ők itt pedig Pierre, Chuck, Jeff és Sebastian. Jó magam
pedig, David vagyok, de ezt már tudjátok. – pirult
bele a végén.
- Ki nem tudná, hogy szegény csajt agyondobtad frizbivel
–
nevetett Pierre.
- Kuss – suttogta, majd rám pillantott mosolyogva.
- Na, akkor mehet a menet? – kérdeztem.
- Jó, fiúk a lányok ellen. – jelentette ki
Luce.
- De mi többen vagyunk – mondta Jeff.
- És? Mi meg duplán érünk –
kacsintottam.
- Akkor jó. Amelyik csapat veszít, az fizet mindenkinek
egy
kört. – Pierre.
- Jó. Akkor már fizethettek is mert le fogunk
alázni titeket
– nevetett Chloe, majd kezébe kapott egy
dákót ( nem, nem azt a dákót…)
A játék elég izgalmas volt, de pár pont
fölénnyel
megnyertük, szóval mi ihattunk. Visszavágót
követeltek, amit megnyertek, így az
állás 1:1 lett. A harmadik fordulót újra mi
nyertük, szóval tényleg lealáztuk
őket.
- Hát kikaptunk – mosolygott David.
- Ki bizony. Én meg mondtam… - nevettem.
- De te ezt mondtad nem tudsz – mondta Jeff.
- Tényleg ezt mondtam volna? – mosolyogtam.
- Igen, na de meséljetek magatokról. – Pierre.
- 38 vagyok, van egy 10 éves lányom, Olivia. És
egy szerető
férjem, Kevin. Managerként dolgozom egy
divatcégnél. –
kezdte Luce.
- 40 vagyok, van egy 16 éves lányom, Nora.
Férjnél vagyok.
Fotózgatok. – folytatta Chloe.
- A fiamnak élek, aki 16 éves. Iannek
hívják. Egyetemi tanár
vagyok, matekot tanítok. És lassacskán 39 vagyok
– nyöszörögtem a végén.
- És férj? – kérdezte David. - Egy ilyen
gyönyörű nőnek
biztosan az is van – mosolygott, de én nem
válaszoltam, csak lehajtottam a
fejem.