Welcome to my life
10. fejezet
- Naaa? – hallottam meg Luce hangját, amikor
beléptem az
ajtón.
- Jajj de megijedtem! – kaptam a szívemre.
- Na, mit ijedezel? Talán rossz a lelkiismereted? –
nevetett.
- Szóval leskelődtél… - vágtam le. –
Nem csókolóztunk. Az
utolsó pillanatban elhúztam a fejem.
- Értem. De ugye tudod, hogy mekkora galiba lesz, ha mind ez
kiderül?!
- Inkább nem is gondolok rá. Patrick megölne az
biztos,
amilyen állat módon viselkedett…
- Jobb nem gondolni rá, és csalafintának lenned.
–
tanácsolta Luce.
- Igen. De te mindezt nem ellenzed? – kérdeztem.
- A megcsalást? Hogy viszonyod van/lesz?! Nem, nem ellenzem.
- De mért? Hiszen megveted az ilyet. – csodálkoztam.
- Mert Patrick nem érdemel meg téged – hebegte.
Éreztem,
hogy valami titok lappang a levegőbe.
- Luce! – emeltem fel a hangom.
- Jó elmondom… Nem szeretem ha felemeled a hangod, az
mindig
valami rosszat jelent… Emlékszel, amikor piknikezni
voltunk?
- Persze.
- Hazafele mentünk, amikor elhajtottunk már nem is tudom
melyik étterem mellett, és Patricket láttam egy
nővel a teraszon. Fogta a kezét
és igencsak úgy tűnt, hogy flörtölnek…
- Értem. Mért nem érzem magam csalódottnak?
- Azt neked kell tudni… - mondta, majd otthagyott.
Ez a kérdés töprengésre
ösztönzött. Vajon mért nem fájt?!
Hiába töprengtem, arra jutottam, hogy a 17 év
házasság alatt elmúlt a szerelem.
Főleg ebben az elmúlt 1 hónapban.
Veszekedés-veszekedés hátán,
fájdalom,
gyötrelem.
De most, hogy David körülöttem legyeskedik, talán
új életet
kezdhetek. Talán….
Hétfőn már mentem tanítani, így kicsit
kevesebbet gondoltam
a problémáimra.
A hét elteltével gazdagabb lettem sok
telefonhívással David
jóvoltából és virágokra,
desszertekre, amiket szintén tőle kaptam.
Úgy hittem, ez a viszony olyan biztos, hogy akár haza is
költözhetek, így legalább méég
titokzatosabbnak és még csalafintábbnak kell
lennem. Szóval egy újabb hét elteltével,
hazaköltöztem. Iannal javult a
kapcsolatunk szerencsére, hiszen az elmúlt időben nem
sokat beszélgettünk. Csak
pár szót. Patrick örült, hogy visszamentem,
és kedveskedett minden félével.
Például, amikor hazaköltöztem, csinált
vacsorát, és kettesben fogyasztottuk el,
gyertyafény mellett. Szóval igen csak be akart
vágódni nálam.
Ami pedig Davidet illeti az első csókunk érdekes volt.
Vagyis inkább úgy mondom, hogy filmbe illő.
- Ez lenne az én legénylakásom –
tessékelt be a lakásába.
- Ajhe – néztem körül – Milyen rend van
– csodálkoztam.
- A látszat csal – nevetett. – Csak miattad –
mosolygott.
- Ohh, micsoda megtiszteltetés – nevettem én is.
- Az bizony. A férfi dolga a munka, a nőé a család
és a
házimunka.
- Oppersze – legyintettem.
- Kérsz egy pohár bort? – kérdezte.
- Elfogadom – mosolyogtam, hiszen az ő kocsijával vagyunk.
- Akkor hozom, addig nézz körül, vagy ülj le a
nappaliba,
vagy akármi – mosolygott, mire én elindultam
lakásfelfedező útra. Gyönyörű
lakása volt. Mindenféle kitűntetés a falon a
kitűnő munkájáért, családi fotók
stb... Ezután leültem a nappaliba, ő hozta a bort, lerakta
az üvegasztalra és
leült velem szembe. Kitettem a telefonomat az asztalra, majd
ránéztem Davidre.
- Na? – kérdezte.
- Egészségedre – koccintottam vele, majd
belekortyoltam a
borba és leraktam az asztalra, majd ő is.
- Ilyenkor mit mondasz Patricknek, hol vagy?
- El se hiszed milyen jó kifogásom van –
mosolyogtam. –
Spinning edzés. Tudod, ebben a korban… - nevettem.
- Ugyan, ne hülyéskedj – mosolygott ő is, majd
megszólalt a
telefonom. Vagyis igazából megrezzent az
üvegasztalon és ijedtemben ahogy
nyúltam érte, lelöktem a poharakat, amik
aztán beterítették David nadrágját
és
hófehér ingjét. Szépen mutatott rajta a
vörösbor.
- Jajj, ne haragudj. Úgy sajnálom – kaptam elő a
zsebemből
egy papír zsebkendőt és itatgatni kezdtem Davidről a
bort.
Zavaromba azt se tudtam, hogy mit tegyek. Először csak az
ingjéről, majd a nadrágjáról itatgattam.
Ekkor David megfogta a kezem, mire én
felnéztem. Szemeztünk még egy ideig majd
megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk,
majd végigdöntött a kanapén, és folyton
csak egy szót súgott a fülembe. „
Kívánlak”
Egy furcsa érzés kerített ekkor hatalmába,
a félelem így
ellöktem magamtól Davidet majd kiszaladtam a
lakásából le a lépcsőn. David
utánam loholt, már épp kiléptem volna a
lépcsőházból, mikor elkapott, magához
ölelt és én zokogni kezdtem.