Welcome to my life
11. fejezet
Szépen lassan
visszakísért a lakásába, leültetett a
kanapéra
és elém rakott egy csomag zsebkendőt. Kifújtam az
orrom, majd Davidhez bújtam.
Gyengéden simogatta a hátam és nyugtatgatott.
Néha megpuszilta a fejem. Miután
megnyugodtam, kicsit kérdően nézett rám.
- Tudod… - kezdtem bele. – A férjem egy nap
tök részegen
jött haza. Nem tudta, hogy mit cselekszik. Bevonszolt a
hálóba, lefogott…és… -
lábadt könnybe a szemem ismét. –
Megerőszakolt… - csordult le egy könnycsepp az
arcomon.
- Szegényem – szorított magához. – De
ezt el kell veled
feledtetni, mert ez nem fog menni. Mármint meghatározza
az életed hátra levő
részét. És gondolj bele, szex nélküli
élet? – mosolygott. – Én ki nem
bírnám.
- Én sem -
mosolyodtam el. – Annak idején én nagyon szerettem
szeretkezni. Bárhol és
bármikor. De nem bárkivel.
- Megpróbáljuk elfeledtetni veled azt a
szörnyűséget? –
simította végig a combom.
- Talán legközelebb. – mosolyogtam, majd David is
elmosolyodott. – Most mennem kell. – álltam fel.
- Mikor találkozunk legközelebb?
- Holnap után? – kérdeztem.
- Tökéletes. – puszilt meg.
- Akkor szia – csókoltam meg.
- Szia – intett nekem búcsút, majd fogtam magam,
és
elindultam haza felé.
Felszálltam egy buszra, ami közel hozzánk is
megállt, majd
leszálltam róla egy megállóval előbb, mint
ahogy kéne. Hazáig teljes bedobással
futottam, hogy kicsit megizzadjak, elvégre is spinning-en
voltam.
Amikor hazaértem, egyből letusoltam, mondván, hogy nagyon
bűzlök, majd javítottam egypár dogát
és lefeküdtem aludni.
Csütörtökön újra találkoztam
Daviddel. Csengettem, majd
beengedett. Amikor beléptem a lakásba, David el volt
terülve a kanapén, a keze
pedig bekötve.
- Szia! – csókoltam meg. – Mi történt?
- Szia! Munkahelyi baleset. Ráesett egy izzó deszka
–
mesélte.
- Úr isten! Még jó hogy nem egy egész
emelet. Vigyázz
magadra – pusziltam meg a homlokát.
- Ez a munka ezzel jár… - mosolygott. – Ha egy nap
meghalok…
- kezdett bele, de befogtam a száját.
- Az még messze van!
- Azt én is remélem, mert életem legszebb
pillanatait élem –
mosolygott.
- Mire gondolsz? – kérdeztem.
- Rád. – mondta, majd felült és
megcsókolt.
A nap további részéét azzal
töltöttük, hogy egymást
szeretgettük, majd amikor kellett, elindultam és futottam
az utolsó 500
méterbe.
Ezek így mentek egy darabig. Tökéletes
összhangban voltunk
Daviddel.
Ami pedig Patricket illeti, fel se tűnt neki. Sokat dolgozott,
szinte csak hétvégenként beszéltünk.
Egyik hétvégén, mikor rakodtam Ian
szobájában, találtam egy-két
érdekes dolgot.
Pórszívóztam az ágya alatt és
egypár magazinra bukkantam.
Meztelen nők voltak benne, de ezen én csak mosolyogtam.
Ám amit a fiókjába
találtam, azon már nem tudtam mosolyogni.
Egy doboz óvszer volt. Belenéztem a dobozba, 2
hiányzott
belőle. A dobozt visszaraktam a fiókba és
takarítottam tovább. Amikor végeztem,
leültem a nappaliba, Iant vártam, hogy
elbeszélgessek vele.
Amikor aztán nyitódott az ajtó…
- Szia anya! Megjöttem. – kiáltotta Ian.
- Ian Cooper. – szóltam rá –
Befáradnál a nappaliba?
- Ajjajj…. – húzta a száját.
- Ajjajj bizony. Ugye elmondanád, ha lenne valami komoly
Sharonnal?!
- Öhm.. – vörösödött el. – Persze.
- Nem akarok én felvilágosítást adni, mert
tudom, hogy jól
tudod, hogy hogy megy ez. De mond el kérlek, ha úgy
gondolnátok Sharonnal hogy….
- Anya. Már megtörtént. És sajnálom,
hogy nem mondtam előbb.
– mondta, de nem hökkentem meg, hiszen
takarítás közben tudatosult bennem.
- De ugye mindig védekeztek? – kérdeztem.
- Jajj anya.. Nem akarok gyereket. – majd ennyivel
elintézte
és felment a szobájába.
Úgy gondoltam ezek után, hogy rövidebb
pórázon kell tartanom
kicsit a fiamat. Nem engedhetem, hogy olyan legyen, mint amilyenek
voltak a
fiúk az én tinédzser koromban.