Welcome to my life
14. fejezet
A karácsonykor együtt díszítettük a
fát Iannel,
főzőcskéztem, ajándékokat csomagoltam. Patricknek
parfümöt vettem, Iannek
ruhákat, és Davidnek… Hát igen, Davidnek
egy nagyon szép, vas képkeretet, amibe
a közös képünk egyikét tettem.
Mikor láttam, hogy Pat a fürdőbe megy és
magára csukja az
ajtót, én fogtam magam, bementem a hálóba
és ott csomagoltam be hamar David
ajándékát.
Egy könnycsepp hagyta el a szememet, hiszen nagyon
hiányzott, és nem akartam vele
összeveszni.
Elég zaklatott volt a lelkem, szükségem volt egy kis
nyugtatóra.
Belenyúltam az éjjeli szekrényembe kivettem egy
kis dobozkát, abból is két
pirulát, majd bekaptam őket, amik már landoltak bennem.
Mertem remélni, hogy
hamarosan hatni fog.
Kiraktam a karácsonyfa alá az ajándékokat,
majd beraktam a
húst sülni. Még a vacsora előtt
ajándékoztuk meg egymást.
- Ian, tessék. Boldog karácsonyt – pusziltam meg,
majd
odaadtam neki aj ajándékokat.
- Anya, én is adok valamit – húzott elő egy
képeslapot,
amibe egy idézet volt beleírva.
- Köszi – pusziltam meg ismét.
- Mandy, itt az én ajándékom –
nyújtott át Patrick egy
dobozt. Kinyitottam és egy karperec volt benne.
- Nagyon szép, köszi – mondtam, majd fogtam a
becsomagolt
dobozt és átadtam Patricknek.
- Ez pedig neked… - mondtam, majd elkezdte bontani.
- Mi ez? – vonta fel a szemöldökét, mikor
meglátta. – Ki ez
a férfi? – mutatta felém a képet.
- Ó, Mandy, te balfácán.
Összecserélted a dobozokat –
mormogtam magamba.
- Kérdeztem valamit! Ki ez a féreg? –
ordítozott Pat.
- Ian, átmennél Sharonhoz? – fordultam felé.
- Persze – mondta, hiszen tudta mi lesz most.
Ordítozás-kiabálás…
- Tudud Patrick, mivel tőled nem kapom meg amit szeretnék..
- Mit? Mit nem kapsz meg tőlem? Hiszen mindened megvan! –
ráncigálta a karomat.
- Nem az ékszerről, és a kézzel fogható
tárgyakról beszélek.
A szeretetről, a szerelemről – ordítottam, immáron
sírva.
- Adok én neked olyan szerelmet – mondta, majd lekevert
egy
pofont és a földön kötöttem ki. –
Tessék, csupa szeretet és szerelem. Szívből
jött te ringyó – üvöltött, majd
belém rúgott egyet.
- Takarodj – mondtam., vagyis inkább motyogtam.
Majd hallottam, ahogy Pat kimegy az ajtón, és azt
bevágja
maga után.
Csak feküdtem a
földön összegörnyedve, zokogva,
és nem tudtam megmozdulni. Lassan levegőt
sem kaptam. Minden bizonnyal, ahogy Patrick hasba rúgott, a
bordám átszúrta a
tüdőmet.
Miközben szenvedtem, egy furcsa szag csapta meg az orrom.
Égett szag, majd ahogy felnéztem, füstben
állt minden.
Mindeközben David a munkahelyén megszólalt a villogó, bemondták a lakcímet. A fiúk gyors felvették a tűzálló ruhát, majd felpattantak a tűzoltókocsira.
- Mi is a cím? – kérdezte David.
- Saint Laurent út 45. – felelték neki.
- Te úr isten! Mandyék háza – rémült meg David. – Fiúk, tapossatok bele!- mondta, majd a vezető bólintott és rálépett a gázra.
Végigszáguldoztak Montreal utcáin, majd amikor megérkeztek a házamhoz, felcsatolták a locsoló csövet és oltani kezdték. David nem bírta tovább, bement a házba, keresni kezdte Mandyt. Majd megpillantotta a földön heverve őt…
- Szerelmem! Kiviszlek, ígérem! – szorította magához, az életjeleket nem adó nőt, majd kisétált vele az épületből.