Welcome to my life
15. fejezet
Amikor legközelebb felébredtem, éreztem valaki
kezét a
kezemen. Kinyitottam a szemem, erre olyan sokan lettek
körülöttem, hogy azt se
tudtam hova nézzek.
Luce, Chloe, Ian, Patrick és David. Hogy micsoda?! David?
Kicsit kikerekedett a szemem.
Még fel sem fogtam, amikor jött az orvos. Kérdezett
tőlem
néhány dolgot, válaszoltam rá, majd Davidre
néztem, és Patrickre.
- Jajj drága barátnőm – ölelt meg Luce.
– Úgy aggódtam.
- De jól vagyok – szólaltam meg.
- Mandy, nem akarok tolakodni a sorba, hogy sajnálhassalak.
1 héten belül megkapod a válási
papírokat. Holnap elköltözöm. Ian pedig akkor
jöhet hozzám amikor csak akar. – mondta Patrcik.
- Kétlem… - felelte Ian.
- És most… Viszlát. – majd kiment a
kórtermemből immáron az
ex férjem.
- Ian, kicsi fiam – nyújtattam ki a kezem.
- Anya, úgy féltem – ölelt meg.
- De nem kell. Én mindig itt leszek neked –
gördült végig
egy könnycsepp az arcomon.
- Ne sírj! Én is itt leszek neked.
- Tudod Ian.. – kezdtem bele. – Nem voltam boldog
apáddal –
ekkor Davidre néztem.
- Anya, ne folytasd. David már elmagyarázta. És
nem vagyok
mérges rád. Apa megerőszakolt téged, aztán
pedig megütött. –
magyarázta.
- Hát nem haragszol? – lepődtem meg.
- Nem anya. Szeretlek!
- Én is téged kicsi fiam. – pusziltam meg a feje
búbját.
- David.. – néztem rá, majd a többiekkel, akik
vették a
lapot és kettesben hagytak egy kicsit.
- Szerelmem – ült le mellém az ágyon.
- Annyira sajnálom…
- Nincs semmi baj. Egy segg voltam. – csókolt meg. –
Te ne
haragudj. Nem viselkedtem méltóan hozzád.
És nem értettem meg, hogy ez neked
mennyire nehéz.
- Boldog karácsonyt – nyögtem ki neki, mire
elmosolyodott.
- A következő biztos szebb lesz.
Beszélgettünk egy keveset, majd elment.
Megígérte, hogy
minden nap bejön hozzám. Az orvosok pedig azt
ígérték meg, hogy szilveszterre
már otthon lehetek. Azaz nem az én otthonomban, mert az
porig égett.
28-án a születésnapomon, hatalmas meglepetés
ért. Nagyban
aludtam még, amikor egyszer csak nyílt az ajtó
és az összes barátom, rokonom
ott volt. Egy hatalmas tortát tartottak a kezükben
és lufikat, meg virágokat. A
szívem mélyén azt hittem, hogy
elfelejtették, de nem. Nagyon boldog voltam
31-én délelőtt elhagytam a kórházat. David
magához vitt.
Amikor beléptem az ajtón, Ian a kanapén
nézte a tévét. Felpattant az
ajtónyílódásra és odafutott
hozzám.
Mint kiderült, Ian és én
ideköltöztünk Davidhez. Az ő
szobája lett az egykori vendégszoba, amit aztán ők
ketten közösen be is
rendeztek. David mindenben támogatott engem és Iant.
A szilvesztert otthon töltöttem Daviddel kettesben. Ian
valami bulin volt. És igazán meg lehet dicsérni,
mert még így a balhék ideén se
romlottak a jegyei. Sőt.. sok mindenből javított, szóval
megérdemelte, hogy a
szilvesztert a barátaival töltse.
Teltek a hetek, felépültem, és újra kezdtem
tanítani.