Welcome to my life
16. fejezet
Ian nagyon megszerette Davidet. És jó volt együtt
élni vele.
Egyik nap a nappaliba ültem, nézegettem a naptárat.
- Az lehetetlen .- tanakodtam
- Mi lehetetlen? – jelent meg ekkor David.
- 1 hete késik a menstruációm.
- Szokott ilyen lenni? – érdeklődött.
- Nem. Mindig pontos.
- Nyugi, a változó kor… - nevetett.
- Cseszd meg – nevettem én is.
Ezután David felállt majd a konyhában
tevékenykedett.
Újabb egy hét elteltével, még mindig nem
jött meg. Ekkor már
majdnem biztos voltam abban, hogy terhes vagyok. Vettem egy tesztet,
ami
beigazolta a gyanúm. Még aznap felkerestem a
nőgyógyászom.
Nem hittem el. Csak ültem a váróba és
néztem a plafont. Azon
gondolkodtam, hogyan adjam be Davidnek. Arra jutottam, hogy megmondom
neki, nem
köntörfalazok.
- Szia! – léptem be a lakásunkba.
- Szia! Merre jártál? – kérdezte, majd nagy
levegőt vettem.
- Gyere ülj le. – mondtam neki, majd lehuppantam a
kanapéra,
és ő is,
- Figyelek – nézett rám.
- Nőgyógyásznál voltam. Terhes vagyok. –
nyögtem ki. David
köpni-nyelni nem tudott.
- Micsoda? – kérdezett rá ekkor ő is.
- Igen. Terhes vagyok. – mondtam ki ismét, de
éreztem, hogy
David nem örül neki.
- De hogy, mégis..
Vagy..
- Nem tudom ki erősködött, hogy csináljuk minden
nélkül. Én
mondtam neked, hogy nem szedhetek fogamzásgátlót.
A többiről meg közösen úgy
döntöttünk, hogy nem használjuk, mert benned meg
lehet bízni.. Hát így lehet…
- Most nem ám azt mondod, hogy az én hibám?!
– kelt ki magából.
- Hát mégis ki? Én élveztem magamba?
– álltam fel mellőle.
- És hogy fogjuk eltartani? Egy kis tűzoltói
fizetésből? –
kiabált.
- Honnan tudjam?! – kiabáltam én is.
- Én nem akarok gyereket. – bökte ki.
- Nem?
- Nem. Vagy nem tudom. Nem most.
- Hát akkor mikor?! Mikor elmúltam 40, hogy maradjak ott
a műtőasztalon?
Hozzá teszem, hogy ha most elvetetem, lehet nem lehet majd
többé. – mondtam neki a
tényeket.
- Törődöm is én vele… - fordult el tőlem, majd
otthagytam.
Fogtam a cipőmet,
belebújtam, és kimentem az utcára. Addig
sétáltam, míg el nem értem a nagy
hídig. Ott leültem a szélére, és
gondolkodtam. Addig-addig törtem a fejem, míg
arra jutottam, hogy elvetetem. Ne szülessen olyan gyerek, akit nem
szeret az
apja.
Bármennyire is vágyom a babára, nem tarthatom meg.
Mire felfigyeltem, hogy mennyi az idő, hajnalodott. Úgy
gondoltam, ideje hazamenni. Nagy lendületet vettem,
felálltam. Megszédültem,
majd hányingerem lett. Kicsit arrébb mentem, de
már jött is ki belőlem minden.
Ezután, fogtam magam, hazamentem. Ott összeszedtem a
dolgaimat, és elindultam tanítani az egyetemre.