Welcome to my life
17. fejezet
Daviddel elkerültük egymást a héten. Amikor
én dolgoztam ő
volt otthon, amikor ő dolgozott én voltam otthon. A
nőgyógyászommal lebeszéltem
az abortusz időpontját.
Ezzel eltelt újabb 1 hét. Összeszedtem a dolgaimat
egy
táskába, majd bementem a kórházba. Davidnek
kiírtam, hogy hol vagyok, és
megkértem, hogy mondja el Iannek.
A kórtermemben voltam, alig volt hátra fél
óra. Majd mikor
bejött az orvos, átültem egy másik
ágyra, ami egy másik helyre vitt. Gondolni
se mertem rá. Folytak a könnyeim.
Eközben David…
- Szóval most anyád bent van a
kórházba… - fejezte be a
történetet Iannek.
- Hogy te mekkora egy paraszt vagy – mondta Ian.
- Mért? – kérdezett vissza.
- Tudnod kellene, hogy anya milyen családcentrikus. A
pénzzel meg ne törődjetek, én is tudok
vállalni munkát. – ekkor David
elgondolkodott.
- Mekkora hülye vagyok. Ezzel elveszítem a gyermekem
és
ezzel titeket is. Azonnal rohannom kell.. Ugye itthon leszel? –
rohangált fel
és alá a lakásba David.
- Persze. Csak menj! Siess! – siettette Davidet.
David kocsiba pattant, majd meg sem állt a
kórházig.
- Jó napot! Meg tudná mondani, hányas
szobában vagy Mandy
Moore? – kérdezte a recepciós nőtől.
- Most tolják a…
- Jó – fojtotta belé a szót. – Merre
találom?
- 2. emelet, rögtön balra. – felelte a nő, majd David
rohanni kezdett. – De oda nem mehet be –
üvöltött David után, de ő ezt meg se
hallotta.
David úgy rohant, ahogy a lába bírta.
Látta, ahogy kitolják
élete szerelmét, így még gyorsabban futott.
- Állj! – kiáltott az orvosokra, majd
felnéztem.
- David? – döbbentem le.
- Bocsáss meg kérlek! Hatalmas egy idióta voltam!
Nagyon
szeretlek, kérlek ne vetesd el a babát. Kérlek..
– könyörgött, majd ránézett az
orvosra, mire az bólintott.
- Úgy örülök hogy itt vagy – mosolyodtam
el, majd az orvos
felé fordultam. – Doktor úr, ugye nem baj, hogy ezt
most már nem alkalmas…
- Örülök, hogy így döntött. Volt olyan
is az évek alatt, aki
közben gondolta meg magát, de akkor már késő
volt. Örülök, hogy meggondolták
magukat.
Ezek után visszavittek a kórterembe,
felöltöztem, majd
összepakoltam és elindultunk otthon.
Otthon, megöleltem Iant. Könnyekig hatódtam. Annyira
örültem
neki, hogy megtarthatom. Boldog voltam.
A 6. hónap végén otthagytam a munkahelyem, de
mondták, hogy
fenntartják a helyem, hiszen elismert tanár voltam.
Mikor megszületett a baba, David egy közismert számot
dúdolgatott a kicsi lányunknak, Emilynek. „Welcome
to my life”.
The end