Domingo Cuetlachtli - Ösztönök játéka

[Pentangelis]

Elgondolkodom a hallotokon - Egy új élet - ismétlem magamban és ízlelgetem ezt a dolgot, hiszen olyan hirtelen jött - tegnap még emberként keltem fel, de estére valaki más lettem - tör rám a felismerés, hogy milyen gyorsan történt minden - szóval mások is jöhetnek értem? - kérdezem, de inkább csak magamtól, az orromat alatt dörmögve ejtem ki a szavakat. Összegezem azt amit a nő mondott, megemésztem a szavakat és a történetet.

Egy ideig nem szólok semmit csak magam elé bambulok, szemöldökömet összehúzom, kezemet a zsebembe teszem. Sokáig csak így megyek tovább, aztán szóra nyitom a számat - re...rendben érdekel a dolog, hiszen mondtad , hogy nem menekülhetek attól amit a sors akart így bele vágok, szívesen venném ha egy ilyen szép teremtés mint te, lenne a tanárom - mondom neki bevetve a csábitó mosolyomat - meg aztán felcsigázott a dolog, ez az egész érdekes, bár gondolom nem kicsit lesz veszélyes az életem mostantól - itt egy pillanatra elhúzom a számat - szeretném hát majd akkor a falkádat is megismerni ha ez lehetséges - mondom neki nagyot sohajtva, majd arra gondolok, hogy ez valóban Egy új élet lesz ...
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

- Így van, mind a két meglátásod helyes, bár kissé sarkított, de… helytálló. Nos – kicsit komolyabb hangnemre vált – nyílván nem az én falkám volt az egyetlen, aki hallani vélte tegnap a vonyításod. Szerencsédre, vagy éppen balszerencsédre – ezt neked kell majd eldöntened – én leletem rád elsőként. Nem tudom, milyen célok, és vágyak vezéreltek ez idáig, de most, hogy ráleltél igaz valódra, újra kell értelmezned egész eddigi léted. Nem mondom, hogy könnyű lesz, azt sem, hogy ez a helyes út… de a végtelen döntések sorából, én csupán ezt tudom fölajánlani számodra. Egy új célt, új értelmet a létezésnek… egy új családot, új reményeket, s lehetőségeket. Megértem, ha visszakoznál, de sajnos nem teheted, a véredben van, s nem tagadhatod meg őseid örökségét. Miként döntesz hát?
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Értem, szóval mi valami féle spirituális rendfentartónk volnánk? - kérdezem újfent Ébren-Álmodótól - szóval te a szellemektől szerzett infórmácival dolgozól és segited a többi törzset, jól értelmezem? -
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

- Egyfelől az Árnyékvilág valóban elszigetelődött a fizikai síktól, mégis számtalan spirituális gócpont akad, ahol a Fátyol elvékonyodik, lehetővé téve az átkelést. Manapság sokat hallani kísértetjárta, ódon kúriákról, illetve ismét csak előtérbe kerültek az ezoterikus tanok, s velük együtt a Hartmann-féle zónák, miegymás… Ezek a pontok mind-mind kisebb átjárókként funkcionálnak, amit a furmányos szellemek rendszerint ki is használnak. Ez eredendően nem is volna olyan nagy baj, hiszen a szellemek többsége ártalmatlan jószág, s akadnak köztük igen rövidéletű lények is. Ám, egyes szellemek, akár saját tudtukon kívül, ártó szándékkal érkeznek. Köztük akadnak, akik kíváncsiságból, vagy a hús gyönyöreinek megtapasztalása végett érkeznek, viszont akadnak olyan szellemlények is, kiknek lételemük a pusztítás. A két világ közti egyensúly mindinkább felbomlik, s ennek következményeit talán föl sem tudjuk fogni… A Tiszták nem foglalkoznak a kóbor szellemekkel, s akadnak vérfarkasok – ahogy Hollywood révén elhíresültünk – akik a legfőbb rontásszellemek szolgálatában állnak, és céljuknak tekintik, hogy a világot beszennyezzék e szellemlények spirituális mocskával… Mi, csontárnyak, a nagy összefüggéseket kutatjuk, oly kérdésekre keressük a választ, miket mások föl se mernek tenni. Kutatók vagyunk, megfigyelünk, analizálunk, értékelünk… Hogy mi haszna van mindennek? A szellemekről szerzett információ számunkra a legértékesebb, s olykor, kellő ismeretek birtokában, képesek vagyunk megelőzni a bajt, még mielőtt az bekövetkezne.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Hú, ez meredek volt így egyszerre, de igaz, hogy én akartam tudni - mondom bár inkább csak úgy magamnak mint a nőnek

Szóval ez a történet, és mi ilyen farkasok...vagyis, hogy is mondtad, urathák vagyunk - összegzem a hallotokat - és mond csak ha ez a szellem dimenzió lezárult a Farkas atya halála után akkor nekünk mi a feladatunk, mert akkor a szellemek el vannak zárva nem? Vagyis akkor mi akár élhetnénk átlagos életet is nem? - bár most már valahogy eszem ágába se lenne folytatnom azt a szürke átlag életet élnem amit még az átalakulás előtt volt - szóval te Csontárny vagy - szögezem le, majd kicsit el bambukok és szinte meglep a fej hajtássál - Üdv...üdvözöllek Ébren-Álmodó, az én nevem Domingó Cuetlachtli és mond csak a te törzsedről mit kell tudni? - kérdezem miútán én is biccentettem
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

- Nos… nekem megadatott a választás lehetősége, s kívántam feláldozni minden erényemet, s maradék emberi mivoltomat, csak, hogy állat módjára szabadon tombolhassak… Nem, ez túl nagy ár lett volna. – felsóhajt – Így hát, magam is a Kitaszítottak ösvényét járom – ismét szünetet tart, összeszedi gondolatait – A kilenc elsőszülött… közülük öten, kik hajdanán kiontották a Farkas Atya vérét, most a Kitaszítottak védőszellemei, s pártfogói. Fenris, a Pusztító farkas, a Rőtmancsok egykori vezére, a harcosok pártfogója. Kamduis, a Halál farkasa, a Csontárnyak bölcs tanítója, a titkok nagy ismerője. Hikaon, a Fekete farkas, az Éjben Vadászók patrónusa, a vadon védelmezője. Sagrim, a Vörös farkas, a Vasmesterek bálványa, kit rabul ejtett a tudomány. Skolis, a Tél farkasa, a Vihar Lordok atyja, a második a Kilencek sorában, ám az első a Kitaszítottak közt… Persze, felmerülhet benned a kérdés, mi a helyzet a többi négy elsőszülöttel? Nos, közülük hárman, a Kitaszítottak legfőbb ellenlábasai, a Tiszta törzsek totem-szellemei. Veszett farkas, a Tűzkeresztség alapítója, kinek száját hazugság el nem hagyta, soha. Ezüst farkas, a Csontszín Karmok kegyura, ki a vérmágiát adományozta gyermekeinek. S végül Rém farkas, a Vadász Fejedelmek alfája, az elsőszülöttek közt is a legelső, s egybe a legvadabb, kit az ösztönök vezérelnek… Hogy te magad mely törzshöz tartozol? Az, javarészt rajtad áll, hiszen az Aranykor óta a vérvonalak oly mértékben keveredtek, hogy a vérségi leszármazás ma már nem mérvadó. Jómagam, a Csontárnyak törzsét képviselem – közelebb lép, s enyhén meghajol – hívj csak Ébren-Álmodónak…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Aha - nyugtázom, hogy megértettem a hallottakat erre mást nem tudok mondani, meg kell emésztenem azt amit a nő mondott

és mond csak te hová tartozól, a kitaszítottak közé vagy ezek közé a tisztákhoz, és kik vannak még...ki az a kilenc utód akit említettél és...én...hova tartozok? - Támadom le a kérdéseimmel és immáron nem is próbálom a kíváncsiságomat palástolni
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

- Pontos számadatot senki sem tud mondani, ami nem is csoda, de… halld a történet második felét, s megtudod a miértjét – kis szünetet tart, megköszörüli a torkát, majd folytatja – Mint azt, már említettem, e mítosznak számtalan változata ismeretes, ám akad egy közös motívum is, mégpedig Luna, a Holdistennő, az alakváltoztatás nagy ismerője. Luna gyakorta öltött állati, vagy akár emberi alakot, hogy egy időre alászállhasson az egekből, s közelről is megcsodálhassa a Világ szépségeit. Ő volt a nagy Farkas Atya egyetlen társa hosszas éjszakai portyáin, így idővel szerelem szövődött a két szellemlény közt. Kettejük nászából kilenc gyermek látott napvilágot, a kilenc Elsőszülött, fajtánk első falkája, kiktől mi is származunk… Hogy mik is vagyunk, jobban mondva… mik voltuk hajdanán? Az Aranykorban hősök voltunk, dicső nemzetünk őrködött az Árnybirodalom, és az emberi világ közti kényes egyensúly felett. Örökül kaptuk a féktelen düh hatalmát, a szellemvilág erejét, s mindemellett az alakváltás képességét. Farkasok módjára vadásztunk, s emberként éltünk… hajdanán. De minden dicső korszaknak vége szakad egyszer, s ezzel el is érkeztünk a mítosz utolsó fejezetéhez. Az idő múlásával Farkas Atya ereje hanyatlásnak indult, még e hatalmas szellemet is utolérte az öregség átka. Az elsőszülöttek tanakodni kezdtek, hisz a falka törvényeinek értelmében: csakis a legerősebb bírhat az Alfa titulussal. Kétségek közt őrlődve a Kilencek egy része végül úgy döntött, véget vet Farkas Atya agóniájának, s halálát követően új Alfát választanak maguk közül. Azonban a hatalmas Vadászszellem utolsó vonyításával olyan törés keletkezett, mind az emberi-, mind a szellemvilágban, mit máig nem hevert ki a kozmosz. Földrengések rázták meg a vidéket, az óceánok egész szigeteket nyeltek el, s eközben – mintegy természetes védelmi mechanizmusként – áttörhetetlen fal emelkedett a két világ közt, meggátolva ezzel a szabad átjárást. Luna, a Holdanya keserves haragjában elátkozta gyermekeit, s azok minden ivadékát… Népünk, mit az Ősök nyelvén csak Urathaként ismernek, többé már nem egységes. Farkas Atya halálát követően két frakcióra szakadt… a Tiszta törzsek, kik tagadják, hogy részt vettek a nagy Vadászszellem leölésében, sutba dobva fogadalmukat, miszerint óvják az emberi nemet, saját fajtájuk ellen fordultak. Míg azok, kiknek mancsán Farkas Atya vére szárad Kitaszítottként járnak a világban, s vezeklés gyanánt továbbra is őrzik az egyensúlyt…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Ámulattal hallgatom a történetet amit a nő mond, az elején még kétkedek, de valahogy még is megérint, nem tudom megmagyarázni, hogy hogyan és, hogy miért de megérint mindenképpen így minden egyes szavát figyelem

Amikor befejezte csak biccentek - értem, szóval nem csak én vagyok ilyen ...ajándékkal vagy épp átokkal mégis mennyien vagyunk...mármint mi a farkas atya leszármazottjai 100, 1000, 10000-en esetleg? - kérdezem mohon - szóval nem vagyok ember, de akkor még is mi vagyok, mi az amit a tükörbe látok nap mint nap? - kérdezem hozzá téve az elözöhöz közben elkezdek sétálni még is csak kényelmesebb úgy, és erre invitálom az újdonsült ismerösömet
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

A nő egy pillanatra lesüti a tekintetét – majd ismét a szemedbe néz.

- A kérdés kiváló… de tartok tőle, a válasz már nem lesz ilyen egyszerű. Nos, kik is vagyunk mi valójában? Igen, MI… ugyanis nem te vagy az egyetlen ezen a világon. Hmm… hol is kezdjem, nehéz szavakba önteni, s az egészet összefoglalni, de legyen hát. Domingo, amit először mindenképp le kell szögeznem, hogy te nem vagy ember. Tudom, ez most furán hangzik, hiszen, ha a tükörbe nézel, egy emberi lényt látsz, emberi vonásokkal, s emberi érzésekkel… de, fogalmazzunk úgy, mindez csupán álca, merő hazugság. Igen, hazugság, akárcsak az, hogy szörnyek nem léteznek… Ó, igen. Ez, ha lehet, a legnagyobb hazugság, amit csak ember kitalálhatott. Elgondolkodtál már azon, gyermekkorodban miért is féltél éjszakánként az ablakodban ólálkodó szörnyetegtől, vagy az ágyad alatt megbúvó rémségektől? Ősi félelmek ezek, mik eónokkal ezelőtt ivódtak be az emberek tudatába – elmosolyodik – úgy fest, mégiscsak örökölünk egy keveset, humán feljebbvalóinktól. Hmm… ezek a félelmek nem alaptalanok, egykoron, mikor még a Világ fiatal volt, s benne az emberi nem a legifjabb, bizony rémes fenevadak járták a vidéket. A Szellemek világa, s a Hús birodalma akkoriban még nem különült el, s a Föld is csupán egy volt a szellemlények játszóterei közül, ahol vígan tombolhattak. Sok kultúra, vallás megemlékezik erről a Korszakról, mi csak Pangeának nevezzük… Ám, élt abban az időben egy nagy erejű szellemlény, a hatalmas Vadászszellem – a Farkas Atya – aki végül elhozta az egyensúlyt, mind a Hús birodalmába, mind az Árnyékvilágba – a szellemek földjére. A két birodalom közt meghúzódó ingovány fölött őrködött, nem engedte, hogy bármely szellem átléphesse ezt a vékony határmezsgyét. Hogy honnan származott Ő? Nos, ez a kérdés mindnyájunkat foglalkoztat, ám teljesen kielégítő választ ez idáig még senki sem talált. Vannak persze mítoszok, szájról-szájra terjedő legendák, de azok, az évezredek során változnak, torzulnak. Egyesek úgy beszélnek a Farkas Atyáról, mint ősi istenek ölebéről, kit ezüstpórázon tartottak féken… mások úgy vélik, egy idegen birodalomból érkezhetett… de valójában, senki sem tudja, honnan is jöhetett…

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Ön..önámitás ? - tünödök el mintha csak most hallanám először ezt a szót de ssjana igazat kell adnom a nőnek valóban csak racionálisan próbálom nézni a dolgokat de most úgy érzem kicsit elkéne szakadni a földtől

Igen, valóban lenne pár kérdésem - mondom zavartan - de nem is tudom, hogy hol kezdjem - megvakarom az államat, és próbálom összeszedni magam - az lenne az első. hogy mi is vagyok én, vagy is valamiféle szörnyeteg vagy mi a szösz, remélen nem kell valahol a társadalom perifériájában élnem ezért vagy valami kisértet kastélyban erdélyben mint Drakulának - hadarom el és várom a választ erre a számomra képtelen kérdésre
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

Kezdeti bizalmatlanságodon mosolyt csal az arcára.

- Az önámítás nem megoldás, hidd el…

Talán a nő babonázott meg valamilyen módon – vagy elméd racionális fele kezd háttérbe szorulni – végül mégiscsak kötélnek állsz, s nem hátrálsz tovább.

- Nos, a kellő válaszokhoz előbb a megfelelő kérdést kell föltenned, de megnyugtatlak mindaz, ami az elmúlt napokban történt, s ami ezután jön majd, teljesen természetes. De… mégiscsak részese vagy az emberi társadalmaknak, s így nyílván az örökös szkepticizmusra neveltek. Ezért oly nehéz megbirkózni a változással, amin most keresztül mész…

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Jól megnézem a nőt ha már ilyen szép teremtés - hm nem rossz - gondolom magamban, amikor leveszi a kapucniját és reménykedem a legjobbakban

Ám amikor megszólal és elkezd beszélni arról, hogy mindenre választ ad és, hogy ő is át ezen az egészen le biggyesztem az ajkamat - hát vannak a naopok maikor nem szabad felkellni - fut át az agyamon - nem tudom, hogy ö...ö...miről beszél hölgyem, egyáltalán kicsoda őn és mit szeretne, szerintem csak összekever valakivel - próbálom lerázni és hátrább lépek egyet - ki tudja lehet, hogy örült - és megint eszmebe jut, hogy az is lehet, hogy a kormánynak dolgozik

nekem egyáltalán nincs semmi bajom nem tudom, hogy honnan... - hirtlen azon kapom magam, hogy elkezdek fecsegni a nőnek olyan dolgokról amiről lehet, hogy nem kéne, de...furdal a kíváncsiság és ha ő tudja a választ a problémámra akkor miért is ne - rendben nem terel a témát, hinni nem igazán hittem semmiben bár a tegnapi nap után erősen megfontoltam, hogy elmegyek egy templomba, de inkább meghallgatnám az őn meséjét mit egy papa prédikálását, szóval szeretném a válaszokat hallani - kockáztatom meg a dolgot majd újra eszmbe jut - hogy vannak olyan napok...

_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

Amint szembekerülsz vele, megáll – jó darabig dermedten álltok, s mind a ketten vártok a másik reakciójára – az idegen hírtelen hátratolja kapucniját, s felfedi kilétét – kellemes meglepetés számodra, hogy az illető nőnemű, sőt, meglehetősen szemrevaló teremtés.

- Üdvözöllek… Domingo! – mondja, s tesz néhány lépést feléd – Most nyílván rengeteg kérdés merült fel benned… ami érthető is, hiszen nincs racionális magyarázata a történteknek. Zavarodott vagy, a hited – ha volt egyáltalán – most nyílván megingott, s nincs, kihez bizalommal fordulhatnál. Tudom, mert… én is átéltem mindezt, tudom, milyen érzés, s megértelek. Válaszokat akarsz. Válaszokat olyan kérdésekre, mik korábban fel sem merültek benned. Válaszokat, amik végre eloszlatják a kételyt…

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Elkezdem szaporázni a lépteimet - hát persze akkor tűnik le az ember tömeg amikor éppen jó lenne - morgok magamban furcsa mód most pont amiatt, hogy nincs tömeg és nem vesznek körbe emberek.

Nagyot nyelek és az jut eszembe, hogy lehet látta amint átváltozok - lehet, hogy a kormány küldte - elsápadok ha arra gondolok mit művelnének velem ha elkapnának - valószínű egy bonc asztalon végezném vagy egy kisérleti "patkányként" - most már elkezdek izzadni, a lépteimet szaporázom és még borzalmasabb dolgok jutnak eszembe - az is lehet, hogy ez valami földönkívüli dolog és rajtam kísérleteztek...és a nőben is valamiféle apró űrlény volt....á nem, ez már beteges - próbálom ki űzni a fejemből a már-már fantasztikus regényekbe illő gondolatokat

Majd egy meggondalatlan pillanatomban megállók és a gardedámom felé fordulok, kezemet ökölbe a fogaimat pedig össze szorítom - na most minden kiderül - mondom magamban de abban reménykedem, hogy csak egy turista aki a helyes utat keresi mondjuk egy Mc'Donalds felé
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?