Jack Taylor

[Inu]

*Könnyed sétaként indul, másztok egymás mellett, majd fokozatosan lesz egyre meredekebb. Eléritek az első rövid függőleges részt, de kapaszkodót találtok bőven. Hant mászik keményen, közben pedig időnként rád sandít egy fél mosollyal, hogy lássa bírod-e még. Hogy ne bírnád?! Innentől azonban a szikla rétegekre oszlik. Puhábbakra, amiket a szél megcsócsált és kiköpött, valamint keményekre, melyek ellenálltak az idő vasfogának. Három büszke rétegen verekszitek át magatokat, mire Hant kezd lemaradni melletted, ha csak egy fél testhossznyival is.

Elérkezik az idő, hogy Cliffhangert játssz és bár eddig is volt már izzasztó szakasz, itt egyszer egész egyszerűen majdnem feladják a kezed izmai, hogy megtartsák a tested. De téged nem homokkőből faragtak, kitartasz a végsőkig. Hant végül segítségért fordul a kötélhez fanyar pofát vágva, te pedig inkább vicsorral mint mosollyal, de kezeid végre megtalálják a kapaszkodót a legnagyobb kiálló sziklaperem tetején. Diadalittas érzés, már csak fel kell húzd magad és túl vagy a nehezén. A hátralevő része a hegyoldalnak már csak könnyed esti séta. Hatvan-hetven fokos séta.

Szisszenést hallasz a sziklaperem felől, majd éles fájdalom nyilall a kézfejedbe, épp mikor már majdnem felhúztad volna magad. Nem jó előjel. Egyáltalán nem jó.*

[Freiherr von Rosen]

*Bizony, ez az ország éles ellentéte OZ-nek. Ősrégi, dicső múlt és poros, szegényes jelen, míg mi párszáz éve még nem is léteztünk, alig több, mint száz éve koronagyarmat voltunk, most pedig a világ egyik leggazdagabb országa.
Hja kérem, nem elég csak turistákat terelgetni.
Kiszállok, elkapom a motyómat és szemrevételezem a sziklafalat a még mindig aktív adománnyal. Teringettét, ez jó móka lesz. Mondtam már?*

-/Eng/ Megfelel. Ász lesz nagyon.

*Vetem oda mellékesen, miközben jómagam is nekilátok somolyogni. Bár ez könnyebb lesz, mint egy hegycsúcs megmászása, ne feledjük, hogy az életlen kés a legveszélyesebb kés.
Biztosítom magam és nekilendülök teljes hévvel. Ha már ízi mód, akkor legalább ezzel nehezítsünk. Mi a legrosszabb, ami történhet?*

-/Eng/ Na adjunk neki egy pofára valót!

Dexterity + Athletics

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 10-Sided Dice Results: 9, 6, 4, 3, 7, 10, 7 (Total = 46)

Perception + Alertness

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 10-Sided Dice Results: 5, 5, 9, 2, 2, 10, 2 (Total = 35)

_________________

[Inu]

[Freiherr von Rosen]

<A mindenit. Ez aztán nem lacafacázik.>

-/Eng/ Naaaaa...

*Hitetlenkedve széttárom a karjaimat, majd magamban kuncogva lehúzom az itókám maradékát, s az árat a pohárban hagyva Hant után megyek.
Azért csettintek egyet a pincérnőnek, az asztalra mutatva, nehogy a kis szeplős vérszemet kapjon.*

-/Eng/ Hát akkó' mehetünk is.

*Menet közben természetesen nekilátok faggatni a helyről, beleértve a történelmét is, amelyre készségesen válaszol. Ha a sofőr fapofa, hát fapofa, leszek helyette jópofa; ketten is elegek vagyunk egy kellemes kis beszélgetéshez.
A zötykölődés pedig természetesen meg sem szottyan - az indonéz moto-cross rally után ez már tényleg kölyökvasút.*

-/Eng/ Tyűha. Ez má' valami. Valóban, ebben az országban a legutolsó kőnek is ókori történelme van.

<"Seti"? Bakker. Mi a véres pokol...>

-/Eng/ Jah, semmi vész, frankó lesz ez. Amikor Tanzániában jártam, hú, mi is volt a placc neve? Kilimandzsáró? A túravezetők teletömködtek minket biztonsági felszereléssel. Komolyan mondom, a fél nap azzal ment el, hogy a sok dagadt jenki lúzerrel oktató videókat nézettek. Aztán heveder ide, heveder oda még pár óriág. Majdnem elaludtam. Mi értelme a sportnak kockázat nélkül? Há' most nem?

*Ösztönösen is oldalt pillantok a sofőrre, aki persze szemlátomást látványosan rám se hederít. Így hát kifordulok kissé az ülésben, hogy hátranézhessek Miss Seherezádéra.
Hah.*

-/Eng/ És ketten még így is majdnem lezuhantak... valami röhejes ötezer lábnál. De visszatérve, egy szimpla kötél bőven elég lesz...

*Azért amint megérkeztünk, már jóval több figyelmet szentelek a tájnak is. Már amennyi látszik belőle. És tényleg, miért is ne látszódjon?*

Eyes of the Raptor

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 10-Sided Dice Results: 9, 9, 9, 6, 7, 7, 2 (Total = 49)

_________________

[Inu]

*Egy pillanatra Hant is követi a tekinteted. A srác hirtelen érdekesnek találja a saját asztalán található sótartót és kissé kipirosodott arccal, hangosan szürcsölve az italát belefeledkezik a látványba.*

- /Eng/ Nagyszerű! *mondja vidáman a nő, ismét rád tekintve.*

*Számolatlanul zsebre vágja a pénzt, majd feláll. Kicsit vár még, ha le kívánod hajtani az ital végét, majd nyugodt, de magabiztos léptekkel távoztok az étteremből. Odakinn varázslatosan tiszta az ég. Bár leghamarabb csak holnap lesz félhold, mégis fényesen ragyog, különösen gyönyörű éjszaka elé nézel.

Egy masszív, de sok időt megélt terepjáró vár rátok egy sarokkal arrébb. A kosz alatt talán fehér lehetett egykor. A sofőr egy negyven körüli, unott arcú férfi, nem különösebben kedves és ha csak nem szakad le az ég az út folyamán, akkor a hangját sem fogod hallani. Hant hátra száll be és útközben kényelmesen hátradőlve elmeséli a legfontosabb tudnivalókat.*

- /Eng/ A kőbánya Wadiban ősi! Az első vésett írásokat időszámításunk előtt 4000 körülire tippelik. Első Seti fáraó fúratott ide először kutat. És az első kőfejtő expedíciót Első Senusret fáraó küldte ide. Szóval régi. Ha meg akarod hallgatni a történelmét, akkor majd eljössz ide idegenvezetőkkel. Nappal rengetegen kószálnak itt. Ilyenkor viszont mienk az egész bánya. Nkrumsh *int fejével a vezető felé* kitesz minket a hegyoldal lábánál. Fentről leereszti a biztonsági kötelet. Mi meg felmászunk. A kötél persze nem muszáj, az ejtőernyő sem védett a... becsapódástól. *von vállat* De meredek lesz.

*Az út egyre zötyögősebb, a városból már rég kiértetek. A kacskaringós út végén, a távolban, meg is pillanthatod mát a feltételezett célt.*

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Hát hooogyne, a turistákból élnek maguk is. Semmi vész, sheila, pokolian baró volt.

*Beletúrok a zsebembe, majd egy fintorral konstatálom, hogy bizony jóval kevesebb bankó maradt a jó öreg láberszényben, mint reméltem volna.
Ez van. Semmi vész, pajtás.
Visszafordulva válaszolok a kérdésre is.*

-/Eng/ Alig várom. Bár próbáltam már hasonlót, még 2004-ben, Kelet-Afrikában, de ez valahogy... dögösebbnek ígérkezik.

*Gyorsan leperkálom az összeget, ebben az országban nem szerencsés pénzt túl sokáig szem előtt hagyni. Aztán feltűnik a bámészkodó gyerek. Itt direkt lelassítom a mozdulataimat, s fenyegetően felé fordulok, természetesen egy vigyor kíséretében.*

-/Eng/ Na mi van, pajtás, nem láttál még vörös embert?
_________________

[Inu]

*Beszélgetéseteket elnyomja az álmosító duruzslás, ahogy a kivétel nélkül turistákból összeverbuválódott vendégek iszogatnak, beszélgetnek. Csak egy tíz év körüli, szőke, szeplős srác bámul kissé nyitva felejtett szájjal a szomszéd asztaltól felétek, vagy talán rajtatok túl a semmibe. Ezt időnként megszakítja, hogy beleszürcsöljön a szívószálával az üdítőjébe.*

- Egyiptom híres a vendégszeretetéről. Mindent a vendégért. *válaszolja félmosollyal, közben pedig kecsesen kinyújtja a karját, nyitott tenyerével felfelé, jelezve, hogy lógsz még a szolgáltatás árának felével.* - És mi a véleményed a mára tervezett bányalátogatásról?

[Freiherr von Rosen]

*Crickey!
Akármilyen unalmas (és ősi) utánzata is ez a hely a nagy büdös vörös ausztrál sivatagnak, azért még itt is találni izgalmakat. Pedig már kezdtem lemondani a helyiek fantáziájáról. Hiába, az a piramisos biznissz régen volt.
Talán első alkalommal az itt töltött néhány hét alatt, végre sikerült elfelejtkeznem arról a borzalmas londoni látogatásról és annak ezernyi következményéről. Ennek azonban aligha holmi önfeledt, lelkes szórakozás tudható be, semmint az ejtőernyő huzalaiba való görcsös kapaszkodás. Hiába tudok nagy és erős szörny lenni, ha esésről van szó, éppen ugyanúgy végem, mint bármi más halandónak.
Éppen ettől extrém az az extrém sport.*

-/Eng/ He? Oh. Okáj. Kösz.

*Nem rossz ez a "bor" cucc, odahaza is próbáltam már, bár sejtettem, hogy valami gagyi koppintás lehetett. Azért egy jó kis brandyvel semmi nem ér fel.
Felhúzom a piát a sok szerencsétlen, lemészárolt kroki emlékére. Ami a "vadászaikkal" történt, némiképp vígasztal, sőt, mondhatni elégtétellel tölt el. Amikor a fagyi visszanyal, szaragyúak.
Nyílik az ajtó.
Na, ez a Hant sheila se semmi. Minden bizonnyal mindkét kezemen sem tudnám megszámlálni a szerencsétlen tevebaszók számát, akik meg akarták kövezni a stílusa miatt - és csúnyán pórul is jártak vele. Heh. Van spiritusza, annyi szent. Megbillentem a kalapom elülső szegélyét, amikor helyet foglal.*

-/Eng/ Nos, ami azt illeti...

*Ekkor már vigyorgok, mint a kokabura és kicsit sem suttogok.*

-/Eng/ A hölgy szolgáltatásai fenemód kielégítőek voltak múlt éjszaka.
_________________

[Inu]

*Az egyiptomiak nem tudják, hogy mi az extrém sport. Minden létező hirdetést megnéztél a környéken és szánalmasan földhöz ragadt szórakozási lehetőségeket ajánlanak. Az extrém sport itt: séta az egzotikus a sivatagban. Micsoda világszám! Az utóbbi időben mondjuk már ez az ország is kezd felébredni, például már évek óta van lehetőség sandboardozni. Van hát remény. Viszont ha már extrém sport, akkor neked nem is olyan rég volt egy kis adrenalin fokozó programod. Leutazni Aswanba és krokodilokat mérgező és vadászó, horrorfilmekbe illő emberszörnyeken taposni végig, na az volt az extrém sport! Sajnos nem tartott valami sokáig, és azóta megvolt a soron következő pihenő is. Most ismét visszatértél Helwanba, a nyüzsgő, koszos, szemetes ámbár időnként meglepetésekkel is szolgáló városba és aktívan valami unaloműző tevékenység után kutatsz. Lehet, hogy itt a turistákat hivatalosan halálra akarják untatni? Tiszta szerencse, hogy nem csak a teljesen legális programok közül választhatsz...*

*A kis stand mögött egy harminc körüli, ápolt, megnyerő mosolyú férfi állt. A mosolya majdnem körbeért a fején és amióta a stand előtt nézelődtél nem fagyott le az arcáról, mintha a nap égette volna a bőrébe. A stand frissen festett, bizalmat sugárzó volt, bár az élénk narancs és halvány rózsaszín színek ötvözése finoman szólva sem túl szerencsés, és amint tettél két lépést a stand körül és betekintést nyertél hátulról is, azonnal feltűnt a stand rozoga, sokszorosan összetákolt, újraszögezett felépítése. Kiválóan mintázza magát az országot, mely a turisták felé modern, csillogó oldalát mutatja, míg belül már csak a Szentlélek tartja össze... bocsánat, jelen esetben Allah inkább. A brossúra is röhejes volt. Nem csak elgépelték az angol szöveget, de semmi szórakoztatót nem bírtak kínálni. Nem sokat haboztál, hogy tovább állj. Azonban alig fordultál el a standtól, mikor tört angol nyelven, egy halk, rekedtes férfi hang szólított meg oldalról.
A férfi, bár helyi lehetett, nem igazán a hely szigorú szokásainak megfelelően öltözködött. Hosszú farmert és kissé kopottas, homok-sárga, vagy még inkább sárgás-szürke színű, "I szív Cairo" feliratú rövid ujjút hordott. A város ezen felvilágosult részében, vagyis a turisták paradicsomában, nem volt szokatlan a hasonló látvány. (A felirat azért nem volt mindennapos, ezt meg kell hagyni.) A negyven körüli, vékony, ragadozó vigyorú férfi félrevont téged és egész meglepő programmal szolgált. Egyiptom a lehetőségek földje, ha az embernek, vagy épp Mokolénak elég pénze van. Búvárkodás a Nílusban, éjszakai BASE ugrás és még néhány nyalánkság. A felszerelés adott. Persze nem olcsón. De ez legalább valódi szórakozásnak ígérkezett.
A meglepetéseknek itt még nem volt vége. A pénzéhes tekintetű férfi csak közvetítő volt. Az "idegenvezetőd" egy talán harmincas évei elején járó nő lett! A szintén nem túl konzervatív megjelenésű, egész szimpatikus, bár helyiekkel megegyező módon kissé kerekded arccal, viszont vékony testalkattal, vad jellemmel és vagány szöveggel rendelkező Hant végre valódi szórakozást nyújtott. Nem úgy. Hányan mondhatják el magukról, hogy voltak olyan hülyék, hogy a Nílus vad vizébe búvárfelszereléssel lemerészkedtek, vagy hogy éjjel, Helwan lakótelepeinek szűk házai között, ahol szinte csak a hold fénye vezet, egy BASE ugrást hajtottak végre ejtőernyővel, centikre kerülve csak el a becsapódást a panelházak oldalába? A nő nem csak mindent megszervezett, de elsőnek ugrott és vezetett. Nem mintha olyan nagy szükséged lett volna rá, de mégis ő van otthon.
A Nílus nem épp a legtisztább. És akkor még finom voltam. Mégis lehet olyan tiszta, bár a hordaléktól közel nulla látótávolságú részt találni, ahol a sodrás mellett a fenéken roncsokat, némi szemetet és egyebeket kerülni korán sem volt gyerekjáték. És ez még mind semmi volt az ugráshoz képest. Az ejtőernyő szélességénél alig nagyobb réseken cikázni a házak között és épségben földet érni látványban és érzésben is páratlan volt. Egy pillanatra még talán az is megfordult a fejedben, hogy szárnyakat is kellett volna álmodnod magadnak. De csak egy pillanatra, mert a landolás bár tökéletes volt, a szél miatt a helyszín kissé ellenségesre sikerült. Fegyveresek által őrzött gyártelepen landolni nem a legbiztonságosabb. Szerencsétekre a kamera errefelé nem létező luxus, az őrök álmatagok voltak, valamit ordibáltak, aztán lőttek, célozni viszont nem tudtak, ti pedig könnyedén kislisszoltatok és eltűntetek az éj leple alatt és a környező házak rengetegében.*

- /Eng/ Az itala, Uram! *A pincérnő leteszi az italt egy pohártartóra eléd és máris suhan tovább a dolgára.*

*A mondat kizökkent a gondolataidból. Az étterem, amit inkább neveznél büfének, elég színvonalas, a helyi viszonylatban mindenképp. Bár jellegtelen és egyszerű a megjelenése és mindenféle egyediséget nélkülöző, a légkondi és a személyzet által használt kissé tört, de folyékony angol valamint a menüben fellelhető európaiak és ausztrálok által egyaránt ismert étel és italfélék egész kellemessé teszik a helyet. Itt még a személyzet sem helyiekből áll, többségükben fehérek, feltehetően csak a tulajdonos egyiptomi.
Este van már, a hőmérséklet csökkent néhány fokot, de szükség lesz még egy-két órára, hogy kellemessé szelídüljön, így aztán még mindig jól esik a légkondi. Az ital bár minőségi, jó ízű, de lassan fogy. Még nem érsz a végére, mikor nyílik az ajtó és belép Hant.
Fekete farmert visel és testhez álló, sötétvörös, hosszú ujjú pólót, amit néhány fehér cikázó csík díszít mindenfelé elszórva. Valószínűleg nonfiguratív, bár ahogy ezek írnak... Nos a teljesen ide nem illő öltözéket egy vörös-fehér kendő szelídíti meg. Így, hogy a feketés fürtjeit eltakarta a kendővel, sikerült elérni, hogy a felvilágosult helyiek elfogadják a megjelenését. Feltűnésre semmi szükségetek.
Rendeznetek kell az előző alkalom költségeit (egy kis alkudozást követően úgy egyeztetek ki, hogy minden alkalommal a felét fizeted előre, a felét pedig utólag), valamint ha kedved tartja, a mai program az előzetes megbeszéléseknek megfelelően egy Helwan közeli kőbánya falának megmászása lenne, amolyan Cliffhanger módon. Természetesen bármikor bármelyik program lemondható.
Hant besétál, egyenesen feléd tart, kényelmesen elhelyezkedik az asztalodnál, egy elegáns intéssel rázza le a pincérnőt és köszönés nélkül tér a lényegre, amit nem volt igazán időtök megbeszélni legutóbb a nagy rohanásban.*

- /Eng/ Elégedett vagy a szolgáltatással?

*Nem biztos, hogy a legmegfelelőbb kifejezést használta, a kétértelmű utalás éppenséggel bármit is jelenthetne, de úgy sem figyel titeket senki. Ha pedig mégis, az meg kit érdekel?*

[Inu]

A világjáró ausztrál Mokolé története.