Jack Taylor

[Inu]

*Furcsálkodva néz fel a fásult portás, de hát a vendégnak mindig igaza van. Lassú mozdulattal a szemétbe söpri a szálkákat a papírról és a kissé zsíros, kissé meggyötört papírlapot átadja a halas kezével.*

- Parancsoljon. - *mondja unottan.*

...

*Bepattansz a terepjáródba és nekiindulsz a hajnali utcáknak. Szerencsére a nappali ideggyilkos forgalomnak most nyoma sincs, néhány kisebb fékezéssel és dudálással egész jól haladsz. Egy másik középszerű szállodát keresel a közelben, ezekből már többet előre kinéztél.

Igaz, hogy hajnal van, de a város lehangolóan szürke és egyhangú. Az éjszakai hegymászás és kígyó dobálást követően halmozottan. Egész gyorsan odaérsz a tervezett hotelhez, ami szintén nem egy kacsalábon forgó kastély, igaz a szokásos vendégcsalogató trükköket bevetették. Nos, alvásnak meg fog felelni, másra pedig úgy sem kell. Bejelentkezel a Pearl Hotelbe és lefoglalsz egy szobát. Maga a hotel egész kellemes kinézetű lenne belülről is, ha nem lenne totálisan unalmas, mint bármelyik másik eddig látott.

De téged jelenleg csak a szoba érdekel. Teljesen ki vagy égve és az ágy iszonyatosan hívogató...*

[Freiherr von Rosen]

*Eredeti tervemet viharos gyorsasággal gerincbe töri a felismerés, hogy itten nekem üzengetnek, kérem.*

<Crickey!>

-/Eng/ Kösz szépen, pajtás, igazán pöpec kis hotel, biztosan visszanézek mé-... ooh. Nézzenek oda! Ha nem csalnak a szemeim, egy "Bites Food" vacsiról maradtam le! Késő bánat, de megengedi, hogy a szórólapjukat elkérjem? Akárkivel találkozok ebben a városban, folyton ezeket a fickókat ajánlgatja. A fenébe is, biztosan tudnak valamit...

*És én még azt hittem, hogy helyi koszt vár...*
_________________

[Inu]

*A férfi meglepődik a visszautasított vacsora hallatán, de egy pillanatig sem gondolkozik el, teljesen érzéketlen arccal köszöni meg a felajánlást.*

-/Eng/ Ön igazán nagylelkű uram.

*Felsietsz a szobádba és villámgyorsan összepakolsz, majd irány immár csomagostul a recepció. A férfi épp halat eszik, amikor lecuccolsz elé és jelzed, hogy kijelentkeznél. Megtörli a kezét, becsukja az újságot, amit épp olvasott és eléd tolja a papírt, hogy írd alá. Amint aláfirkantod, belátsz pult mögé. Egy Bites Food dobozkában félig elfogyasztott halat látsz, mellette pedig egy szórólap, a hal gerincével és néhány szálkával súlyosbítva.*

-/Eng/ Kellemes utazást és szeretettel várjuk vissza.

*Újból felvillan a fülig érő undorító műmosoly egy pillanatra, majd visszaül az újsághoz és a haladhoz.*

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Oh, ne akard tudni.

*Beszállok a kocsiba.*

<Uhh... mi a fene? Szentséges Korallzátony...>

*Ez igazán nagyon furcsa. Furcsa, különösképpen pedig azért, mert nekem mindig is jó szemem volt az ócska mágikus illúziókon való átlátáshoz - az alakváltás pedig elvileg kilökte a mérget.
Pah.
Azért leplezem a döbbenetemet a visszaúton, és még ironikusan el is kacarászok Hanttal a természetfelettin, majd miután az eddigieknél kurtább búcsút vettünk, megkönnyebbülten felsóhajtok. Végre kiszálltam.*

-/Eng/ Na, akkor a viszont... látásra, pajtik, továbbá majd innentől igyekszem nem 'napottal köszönni. Heh. Hooroo.

*Ezután, mikor már-már azt hihetné az egyszeri vadőr, hogy végre jól megérdemelt álmára hajthatná a fejét, még ez a szarkofágszökevény is megjelenik. Há' ne mondja már nekem senki sem, hogy ezt most vették föl!*

<Ó, hogy somnád meg, te patkányzsák, most már csak azért is nyugodtan fogom húzni a kengurubőrt.>

-/Eng/ 'Napot. Én lennék, ja, de sajnos mennem kell, az üzlet az üzlet, épp csak a holmijaimért jöttem vissza és már jelentkezem is ki.

<Meg aztán... az sem árt, ha Hant barátai sem találnak rám olyan könnyedén.>

-/Eng/ De tudja mit? *suttogom* Legyen csak a magáé, vagy vigye haza az asszonynak és mondja azt, hogy kiszolgálta.

*Wink-wink, nudge-nudge, ahogy Monty Pythonék mondanák. Már itt sem vagyok. Ami kevés cuccot hoztam, azt összepakolom, a portán rendezem az anyagiakat és villámgyorsan átruccanok Kairó egy másik, lehetőleg jó távol eső és hasonló színvonalú szállodájába.
És ledőlök végre, ASAP.*
_________________

[Inu]

*Mikor felveszed a kendőt egy mosoly közepette megköszönné, aztán egy pillanatra megdermed, amikor elkéred, de a mosoly nem hervad le az arcáról. Kissé bizonytalanul, hezitálva, de végül természetesen neked adja.*

- Rosszra? Ugyan, csak nem a nyugati kultúra kicsapongó és erkölcstelen életvitelére célzol? Hányadik kendő is ez? - *kérdi még picit feszülten, de már természetes mosollyal.*

*Beszálltok a terepjáróba. Már az ajtó érintése is fura, mintha egy követ érintenél, látszatra is mintha por borítaná be a kocsi minden darabját. Mikor pedig beülsz, mintha egy homokra ülnél, ami azonnal szétfolyik alattad és felveszi a tested formáját, kezed érintésére mintha homokot tapintanál. Mindez azonban leginkább csak érzés, a szemcsék bár homok formájában láthatók és tapinthatók, mégsem tapadnak a kezedhez, vagy a ruhádhoz. Arról nem is beszélve, hogy a dzsip tágas, még a nagydarab mogorva sofőr is könnyedén elfér. Elképzelhető lenne, hogy az átváltozásod nem gyógyított fel teljesen? Vagy álomba csöppentél volna?

Nem csak a beszállás, de az út is könnyed csevegéssel telik el. Hant maga is többet mesél, mint eddig bármikor. Kiderül, hogy az összes Egyiptommal szomszédos országban járt már hosszabb, vagy rövidebb ideig. Hogy hogyan jutott be Izraelbe? "Ügyesen." Ennél konkrétabb választ sehogy nem sikerül kicsikarnod belőle. A te utazásaidról is kérdez, igaz, nem először. Az időérzéked is megcsal, észre sem veszed és a terepjáró megáll. Megérkeztetek a hotellel párhuzamos utcába.

Hant elköszön, a sofőr pedig tovább játssza a néma kőszikla szerepét, ami tökéletesen megy neki. Fordulsz a sarkon és besétálsz a Le Riad Hotelbe. Tekintve a késői időpontot, egy lélek sem lézeng az előtérben. Egyedül a recepciós mozdul az érkezésedre.

Az egyiptomi férfi talán az ötvenes éveiben járhat, tökéletesen borotvált arcú, rövid hajú, rendezett megjelenésű. Mégis némi ellenszenvet kelt benned az erőltetett mű mosolyával, a fürkésző tekintetével és még valamivel, amit jelenleg nem tudsz megmagyarázni. Ösztön lehet. Ellenszenves, csak ez a biztos.*

-/Eng/ Uram... Ön... Jack Taylor? Megérkezett a vacsorája.

*Nem igazán rémlik, hogy láttad volna korábban, úgy tűnik ő mégis felismert. Habár nem tökéletesen biztos a személyazonosságodat illetően. Persze nem ez az első hasonló eset.*

[Freiherr von Rosen]

*Na még mit nem. Nekem is kell egy ütőkártya. A két új bajszos barátom bizonyára rusnya dolgokat tudna művelni egy személyes tárgyon keresztül, már ha ezek a voodoo mendemondák igazak az itteniekről.
Mikor rámozdulna, felveszem a fejkendőt, mint a Terra Australis egy igazi, vörösre égett nyakú lovagja... és hülye leszek neki odaadni.*

-/Eng/ Oh, ha nem bánod, ezt megtartanám. Mégiscsak egy "halálközeli élmény" szuvenírje, nem igaz? Ráadásul imádom a parfümödet. Mondtam már, hogy gyűjtöm a női kendőket? Na, csak nem rosszra gondolni!...

*És szép kedélyesen csevegve beszállok velük a kocsiba és hazavitetem magam, mintegy mellékesen, a kendővel pedig ugyan ki foglalkozik már akár öt perc elteltével?*
_________________

[Inu]

*Hant arcán egy csipetnyi csalódást vélsz átsuhanni.*

-/Eng/ Rendben. Majd jelentkezem.

*A mozgása még mindig óvatos, kerüli a hirtelen mozdulatokat. Tisztességes távolságot tartva megkerül és felveszi az aranyló fejkendőt, megrázza és visszaköti a fejére. A sofőr közben elereszti a sziklát, ami egyensúlyát vesztve eldől derékig érő port verve fel maga körül. Beszállnak a méretes, homokszínű terepjáróba. A motor felbúg olyan hanggal, mintha vihar készülődne.*

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Aww, micsoda vérpezsdítő lelkesedés. Ha ilyen tüzes vagy most, vajon milyen lehettél életedben?

*Vigyorgok, mint a vadalma és továbbra is igyekszem kézben tartani a meccset.*

-/Eng/ Hmm, lássuk csak. Hegymászás, falmászás, ejtőernyő, bungee jumping, motocross, mélymerülés, hullámlovaglás, szafarik, külvárosi kirándulás... azt hiszem, nem is jut eszembe semmi egyéb életveszélyes móka, amit űzhetnénk errefelé és még nem próbáltam. Már persze a hagyományos fajtából.

*Sóhajtva egy nagyot, megigazítom a kalapomat.*

-/Eng/ Attól tartok, nincs más hátra, mint a békés, sétálgatós-nézelődős turizmus. Minél érdekesebb helyeket mutatsz, annál bőkezűbben foglak honorálni.
_________________

[Inu]

*Mikor visszaváltozol, látványosan fellélegzik, hogy idáig sikerült eljutnotok. Ezt leszámítva semmi sem változik. Az erőművész barátja a szikla társaságában álldogál tovább semleges arckifejezéssel, Hant pedig némiképp megint visszanyerve a magabiztosságát elgondolkozik.*

- Szekta semleges?... - *mosolyodik el ártatlan vidámsággal* - Természetfeletti csoda... Hát ez nehéz kérdés... Mindenképpen keresek neked valami ilyesmit. De addig is... én valami konkrétumra gondoltam. Engedd nyugodtan szabadon a fantáziádat. Gondolj olyanra, amit még nem tettél soha, de érdekes lehet. Valami különlegeset. Valami világon egyedülállót! - *a végére egész belelendül.* - Valami igazán ötleteset!

*Természetesen nem lép közelebb, tartja a tisztességes távolságot. A kígyószemek lelkesen csillognak az éjszakában.*

[Freiherr von Rosen]

*Ez jó. Ez aranyos. Ezen felkuncogok.*

-/Eng/ Ó, hát phörssszhe, mindketten tudjuk, hogy nem volt ez semmi egyéb egy ártatlan kis tréfánál. Iciny-piciny, meg nem értett vallási üldözött barátosném.

*Ezzel visszaalakulok emberi formába, majd mint ha mi sem történt volna, egy cinkos kacsintás keretében barátságosan vállon veregetem.*

-/Eng/ Semmi vész.

*Természetesen ha ő, vagy a kebelbarátja bármivel is próbálkozik, egy szempillantás alatt kész vagyok véget vetni a bolhacirkusznak.*

-/Eng/ Hmm, lássuk csak. Volt már ez-az az elmúlt napokban - képletesen szólva - és jómagam is megjártam már egy-két klassz kis placcot az utóbbi években. De most, hogy félrehúzódtak a drámai függönyök, mit szólnál, ha eggyel nagyobb sebességre kapcsolnánk? Mutass valami igazi... természetfeletti érdekességet! Oké-oké, semmi kulisszatitok, semmi szuper kígyóbunker, és persze semmi csapda, de szívesen megnéznék egyet-kettőt Egyiptom "szektasemleges" csodáiból.

*Végülis miért ne? Meglátjuk, mennyire lesz mohó a kis tajpán.*

-/Eng/ Na, mit szólsz?
_________________

[Inu]

-/Eng/ Persze, jól van, értem én! - *emeli a kezét fel sietve Hant* - utánakérdezek, csak nyugodj végre meg. Rendben? Szépen változz vissza és beszéljünk a további szolgáltatásokról, rendben? - *próbálja is idegesen terelni a témát, ha már úgy tűnik, hogy hajlottál rá* - Én megértem, hogy felkavart ez a kígyóharapás, bár a lövöldözésnél nem érzem ezt sem rosszabbnak, főleg, ha az ember... nem ember. Szóval... arra gondoltam... hogy ha szíveskednél megint Jack lenni... hogy kitalálhatnál valamit most Te! Biztos van valami, ami megfogott a városban és kipróbálnál... az eddigiek csak ízelítők voltak. Találj ki valami igazán egyedit, izgalmasat. És megoldjuk. Ha tudjuk. Jó? És hogy eddig is... értesítünk. Rendben?

*Hant bár ideges, de úgy tűnik komolyan gondolja, csak szikla szorongató társa ráncolja erősen a homlokát. De csakúgy mint a szikla, ő sem szól egy szót sem.*

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Ja, egy bizonyos cselekedetet. Maradjunk annyiban, hogy agresszív természetű a dolog, ennyiből egy hozzáértő el kéne hogy tudja dönteni, hogy le tudja-e szedni, vagy sem. Dumáld meg a kedvenc vajákos főmuftiddal, kérlek.

*Aww, kezd újra magabiztos lenni? Ezesetben ficánkolok még egy kicsit, csak úgy mellékesen ismét felé fordítva fenyegető fogsoromat. A gyökerüknél, illetve a nyálamban tenyésző veszedelmes baktériumok minden bizonnyal mérsékelten kellemetlenné varázsolják a szájszagomat.
Ő érzi, nem én.*

-/Eng/ Tekintettel kettőnk bájos szitujára, úgy érzem, elég bazi nagylelkű a cserébe kínált ellenszolgáltatás, viszont ha nem sikerül megoldást találnod, nos, meglehet, a helyi pajtijaim gyorsabbak lesznek.

*Már-már mintegy sajnálkozva elvigyorodok, bár fogalmam sincs, a Cryolophosaurus száj mennyiben reflektálja a kitűzött kommunikációs célt.
Végülis, még sosem álltam így tükör elé. Na majd egyszer...*

-/Eng/ És hát attól tartok, ők elég jó eséllyel kérnék a segítségért cserébe kegyedék tisztes szektájának megritkítását. Tudod, ősi ellentétek, meg egyéb drongóságok. Nekem végülis mindegy. Azért remélem, továbbra sem kell csalódnom az elsőosztályú idegenforgalmi szolgáltatásaidban, sheila.
_________________

[Inu]

- Eeegy bizonyos cselekedetet? - *kérdezi érdeklődve. Aztán folytatná is, de elakad benne a kérdés.* - Hát jó. Én mindent megteszek, de ha nem mondasz el mindent erről az átokról, akkor nem sok esélyünk van, hogy segítsünk egymáson. Tudod, hogy nem egyszerű...

*Közben kicsit felbátorodik, a hajtincs gyilkolás abbamarad és próbál természetesen meggyőző lenni. Éppenséggel nem is logikátlan az, amit mond, csak hát...*

[Freiherr von Rosen]

<Hah. Még mit nem.>

-/Eng/ Szimpatikus természetű.

<Oh, igazán nagyon szimpi...>

-/Eng/ Összeköt egy másik személlyel. Ha bármelyikünk végrehajt egy bizonyos cselekedetet, a másikat éri érte fizikai retorzió. Szedd le rólam, szivi és cserébe én is leszedek egy adag holtsúlyt Kairóról.

<Heh... holtsúlyt... heh.>
_________________

[Inu]

*Hant kicsit meghátrál, amikor közelebb hajolsz, majd idegesen elkezdi csavargatni a kissé kócos hajtincseit az ujjaival.*

-/Eng/ Hát azért nem olyan egyszerű ez... Erről... az átokról muszáj lesz mesélj, különben nem tudom, hogyan kezdjek neki. Köztünk marad, lehet ez is az egyezség része, ha akarod. - *javasolja ideges mosollyal.*