Setétholddal Osonó

[Inu]

Elköszönsz társaidtól és a maga módján kedvesen ragaszkodó farkast is lerázod.

Feline formába váltasz, majd egy beteg macska alakját veszed fel. A tested alakítása túl jól is sikerül, rögzült nyakad mellett most már a bal első lábad is kacska, mintha egy törés után rosszul forrt volna össze a csont. Nem lassít rajtad sokat, de kissé fárasztóbbá teszi a gyaloglást. Az összkép viszont a beteg, viharvert macskáról így tökéletesen sikerült.

Settenkedsz a városban, sötétebb, árnyasabb utcákban, elhagyatott tereken és lerobbant negyedeken vágsz át, hogy kerüld az emberek és állatok nem kívánt figyelmét. Egy lomokkal és szeméttel telehordott kert szélén, a kerítés mellett osonsz, amikor a jobb füled eldugul, kissé megszédülsz, mintha a füled telement volna vízzel. Ellensúlyozod a szédülést, kirázod a fejedből a kábulatot és ki is tisztul a hallásod és a fejed is, csak egy pillanat műve volt az egész. ebben a pillanatban közvetlen közelről figyelmeztető sziszegés üti meg a füled, mintha a melletted rozsdálló mosogatótál alatt egy kígyó várná a vacsoráját!

[Inu]

- Tiszta szellemek, melyek megszabadíthatnának a szennytől, mint egykoron az élet vize, messze menekültek innen. Vannak azonban a végtelen arany homok földjén, nem messze a hálószövedéken túl, viharok, melyek kisöpörhetik Asura mocskát belőled. Akaratukat nehéz kiismerni, másokét pedig nem kérdezik, de segíthetnek. Rajtam keresztül talán kiegyezhetsz velük.

Kutatod a gonosz szellem jelenlétét, próbálod megtalálni. Érzed őt, állandóan mocorog, helyezkedik, egy pillanatra sincs nyugta. Mintha tarkódban apró nyilallást éreznél. Mintha füled bedugulna, folyadék pattogna, bugyborékolna benne, olyan hangot hallasz a fejedben. Megérted, hogy ő is téged keres. Nem bújik, nem menekül, hanem utánad kutat. Mintha bőr repedne és valami állat nyüszítene halkan, életében először próbálgatva saját hangszálát. Csak idő kérdése, hogy mikor találtok rá a "közös hangra". Szemed könnybe lábad, mintha valami beleszállt volna és mikor megtörlöd álmosság fog el. Mindez csak egy enyhe érzés, nem parancsoló.

[Sablepaw]

Minden egyes torzulás, megnyúlt bőrredő, feldagadt és merevvé lett izom és formátlanság egyre jobban dühít, haragom tombolna, ha lenne itt bármi, amit széttéphetnék, levezetném mérgem, de így csak a rombútorokat és a falakat pusztíthatom, amitől cseppet sem érzem magam jobban. Az, hogy pont a testem fölötti misztikus hatalom egyik fő erényem, mégis ettől a torzságtól képtelen vagyok szabadulni, csak rosszabbá teszi a helyzetet.

Suttogás szavaira fókuszálok, karmom a padlóba váj, és bizony egy megoldás sem hangzik jól. Hogy erővel semmire se megyek, azt jól tudom. A Tisztítórítustól nem hinném, hogy megváltoznék - egyszerűen csak "bizonyos" sötétség lemoshatatlan, ahogy mondják... szellemekkel alkudozni nem tudok, hisz nem ismerem beszédüket és még csak a világukba sem tudok átpillantani... és ha sikerülne is, hát pont ilyen áron? Megszállás, szolgaság...

"Egyebet nem kívánhatna Szellem segítségért cserébe? Esszenciát, életerőt, feladatot? A segítségedre van szükségem, Titkok Suttogója. Hol találhatnék Szellemet ki segít, és hogy szólhatnék hozzá... persze húsvér közvetítő nélkül?"

Mert persze a Kutyáknak még az ifjú kölkei is Szellemek közé utazgatnak, míg Seline Szemein hályog ül, se Sunny segítségéért esdekelni? Ilyen mélyre süllyedni nincs ínyemre, még ebben a borzalmas állapotban sem. Afelől pedig, hogy a parazita éppúgy a lelkembe rágja magát, ahogy a testembe, kétségem sem volt, így tudom, hogy a gondolataim sincsenek biztonságban. Pontosan tudja a mocskos, hogy meg akarok tőle szabadulni, érzi nyilván, ahogy akaratom ellene feszül. Azt is tudja nyilván, hogy ha megszólítom, hazugságot szólok... nem gyenge és nem ostoba, aki Bőreváltó irháját mint valami ruhát, oly könnyedén ölti magára. Fészkelődök, próbálom megtalálni a fészkét nem csak húsomban de lelkemben is - ott kell kezelni a problémát.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Mancsoddal végigtapogatod a fejed. Bunda van rajta, formája macskaszerű, de a bőr megnyúlt és rétegekben lóg a fejedről, mintha időtlenül öreg volnál. A füled a macskáé, mozog. A fejed is mozog fel és le, de a vállad közé süllyedve, izmokkal körbezárva képtelen oldalra mozogni. Csak a törzsed mozgatásával vagy képes oldalra tekinteni. Tested többi részét talán még nem fertőzte meg, legalábbis nem torzította el. Megpróbálod megérezni a szörnyet, felfedezni a búvóhelyét. Érzésed szerint polipként tekeredett a nyakad köré, sőt a nyakadat csak a csápjai fonják körbe. A lény maga a hasadban, vagy talán a mellkasodban szunnyad, kényelmesen elterpeszkedve a puha és meleg belső szervek között, kapaszkodva a nyakadba és a fejedbe. Végigtapintva a nyakad, saját nagyra nőtt csuklyás izmaid azok, melyek közrefogják most a fejed és a kicsiny polip rémképe csupán paranoiának tűnik.

A kérdésed nem marad megválaszolatlanul. Alig hallható suttogásként, falak rései között átsuhanó szellőként érkezik a válasz.
- A megtisztulás kiűzné, de te sem lennél utána ugyanaz. És ugyan kit bíznál meg ezzel a feladattal? Erővel kitépni nehéz és veszélyes. Lehetetlen. Egy erős szellem kiűzhetné belőled, ha olyat találunk, kinek testedet otthonként, vagy alázatos szolgálataidat felajánlod. Megpróbálhatunk találni egyet a számodra. Vagy győzd le csellel. Ismerd meg. A szukában élt eddig és most téged választott. A halálodat aligha akarja, míg nálad jobbat nem talál. De légy óvatos, ne sejtse meg se gondolataidat, se gyengéidet. Csak idő kérdése, hogy a szavainkat is meghallja...

[Sablepaw]

A sötétség elrejt... újra. Macska-büszkeségem nem engedi, hogy gyengeségeim, hibáim felfedjem bárki előtt. Lekuporodok, mancsommal próbálom kitapogatni mi van a fejemmel. Próbálom ropogtatni a nyakam, megmozdítani, közben lehetőleg nem őrölni porrá a tükörszilánkokat a földön, még szükségem van rájuk. Felsértett talpamra oda se hederítek, gyorsan múló apró karcolások csupán.
Suttogások Szelleme intelmére farkam ingerülten csapkod, talán pofám is fogvillantós, sziszegősbe vált és fülem is hátracsapódik, ha ugyan macskaszerű egyáltalán...

"Mit tehetek ellene, Suttogások Bölcs Szelleme? Hogy űzhetem ki magamból Asura fattyát?"

Az ugyanis fel se merül bennem, hogy fertőzötten mutatkozzam, vagy mások segítségéért kuncsorogjak. Akaratomba kapaszkodok, próbálom érezni a romlást, formát, alakot adni neki hogy kivethessem testemből. Közben gyufát gyújtok újra óvatosan manőverezve karmos mancsaim közt a szálat, a szilánkokba meredve nézem mi lelte pofámat, nyakamat.

"Az átokverte némber... jobb lett volna kivéreztetni, csak hordozó-fertőző nyomorult Asura-szolga!"
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Visszafordulsz és eltűnsz az áldott sötétségben. Ösztönösen veszed a lépcsőket lefelé, majd meghallod lábad alatt sercegni a széttört tükör apró darabkáit. Fentről hallatszik, amint társaid visszahelyezik a titkos kijárat fadeszkáit a helyére. Egyedül vagy. A nyakad még mindig, ebben a formában is merev. Ezt leszámítva minden tagod mozog. Jobb nem elképzelni, hogy hogyan nézhetsz ki és hogy ha egy alakváltó meglát, az hogyan reagálhat a kinézetedre.

- Nem tudtalak felébreszteni, hiába szóltam. - Suttog egyetlen társad a magányban. - Alattomos kis féreg ette be magát a testedbe. Most még csak ismerkedik veled, de rövidesen erőre kap.

[Inu]

*A taxiban egy vidám, jó kedélyű harmincas férfi ül. A sok üléstől felszedett néhány kilót, de a taxizás nem jövedelmezik annyira jól, hogy elhízzon. A rádióból helyi zene szól, amire már beszállásod közben is kecsesen hastáncol. Mikor odahajolsz hozzá és elsuttogod az úti célodat, lefagy a mosoly az arcáról és gyorsan a gázra tapos, még csak igazán hátra sem mer nézni, hogy alaposabban szemügyre vegyen, bár néhány feszült pillantást érzel a visszapillantó tükrön át, de mire viszonoznád már az utat figyeli megint. Bal kezével előkotorászott valami aranyból készült talizmánt a nyakából, aminek a formáját nem tudod kivenni, mert kicsi és belesüpped a tenyerébe, de az indulásodkor elhangzott néma imával összepárosítva, ez biztos valami szerencsehozó dolog lehet.

A rádió, hacsak külön nem kéred, végig szól hasonló dallamokkal, olyan hangerővel, ami éppen azon a határon táncol, ahonnan már te és barátod zavarónak éreznétek. Az ülve táncolás már a beszállásoddal abbamaradt, csak csillogó izzadtságcseppek táncolnak a férfi homlokán. Vadul vezet és olyan gyorsan érkeztek meg, mint még soha. Amikor kiszállsz, akkor is olyan gyorsan viharzik el mint még soha.

Az El-Monawwara iskolától egy sarokra szállsz ki. Az iskola előtt elsétálva egy hatalmas lepusztított területre érsz, amit elszórt szemétkupacok ékesítenek. Talán egyszer ez is építése terület lesz, de most a senki földje. A mesterséges pusztaság szélén az út mentén sétálsz végig, aminek a túl oldalán, igaz kissé távolabb lakóházak sorakoznak. Amint az emberi mocsok mezején átjutottál, már csak egy széles országút választ el a keresett építkezési területtől. A forgalom elég gyér. A túloldal sötét árnyak kusza káosza. Elég nagy terület, amit az említett hajók alapján megtippelve tudsz leszűkíteni öt-hat utcányi sávra.*

Folytatás

[Sablepaw]

*Átfutom a szavakat újra s újra, majd Seline félkorongjára sodródik tekintetem és megpróbálom elhelyezni fejben merre is lehet a környék. Kényelmesen fogalmazott Fekete Özvegy, tán oda is érnék időben Feline formában is, ám lemaradhatnék a beszélgetés legjaváról, és az Ahadinál nem nézik jó szemmel a hanyagságot.

A fiúforma kissé már korosabb és szakállasabb alakját hordom és ruhám is jómódúbb, ámde továbbra is szigorúan tradicionális iszlám holmira hajaz, mikorra kiérek egy helyre, ahol taxit foghatok. A sofőrnek kurta ámde illedelmes és muzulmán köszöntést susogok és egy macskatávban kényelmesen közeli, tán fél óra vagy még kevesebb surranással elérhető, emberek formájában viszont távolabbi helyet - egy címet. Halkan, de érthetően és határozottan, ha kell, közel hajolva hozzá. Hagyom, hogy tekintetembe kiüljön a szenvtelen és vészjósló ragadozó, a mimikával se szórakozok sokat - nemigen természetes, ahogy nem is fogok fecserészni a taxissal, amennyiben nem óhajt átvágni és valami cirkadalmasabban hosszabb úton menni - azt úgy is kiszúrom, bár ritkán játszanak velem el ilyesmit, iszlám "fundamentalistákkal", amikre hajazok, pedig szintén nem. Ha mégis megpróbálná, csak merev, baljós pillantást kap először, s csak utána szólok rá továbbra is halkan, hogy nem a rövid úton jár.

Közeledtünkkel előkaparom a bankjegyeket, és a taxiórára pillantva nekiállok összekészíteni az összeget - ez kicsit lassabb, ezért is kezdem korábban, bár a pénzköteget mereven szemlélő iszlám fanatikus, aki nem óhajt csevegni, tán nem a valóságot tükrözi, mégpedig hogy nekem időbe telik a számlálás. Ha megállt, az összeget, a szokásos "borravaló" mennyiséggel együtt átnyújtom, és továbbra is sötét ragadozó-tekintettel suttogom el kifejezetten formális és tiszteletteljes búcsúmat.*

- Assalamu Alaikom warahmatu Allahi wa barakatuhu.
/Béke legyen veled s Allah könyörülete és áldomása./

*Majd kiszállok a taxiból és eltávolodok a legközelebbi átváltozóhelynek alkalmas terület felé, ahol előbb Feline, majd igen hamar az egyszerű fekete macska alakjában osonok nesztelenül.
Most vadászgatással és kacskaringózással sem pazarlom az időt, ám még a cél előtt újabb 'biztonságos' - a Nép vagy az Ahadi kémlelő szemeitől is - környéken újra átformálom magam szagommal is egyetemben s Fétis köntösöm is, hogy a gyűlésre már egy fekete ruhás és fejkendős fiatal nő formájában érkezhessek. A fából faragott, "megbízható Ahadi tag" státuszomat jelző medált előkotrom a ruha takarása alól, hogy láthatóvá váljék és higgadtan, csendben és főként az árnyasabb régiókban lépdelek előbb a közvetlen környékre, majd a 40-es szám felé...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*A környék kiváló helyeket nyújt pihenésre is. Néhány házzal odébb egy szomjazó fáról egyenesen átsétálsz a szomszédos ház tetejére. A házra talán terveztek még egy emeletet és minden bizonnyal tetőt is, de egyik sem készült el. A földszintet követően a következő emelet padlója porosan terül el, körülötte pedig falak csak néhány téglasornyi magasságig emelkednek. A langyos porban, az árnyékot és búvóhelyet nyújtó téglafal tövében kényelmesen elhelyezkedsz. Egy ágy vagy ágy alatti mesterséges padló sem nyújthat ilyen kényelmet. Egész gyorsan elszundítasz. Mikor először felpillantasz még világos van, mikor fordulsz egyet, veled együtt fordul vörösbe az alkony. Még egy szempillantás és Helios dicsőségére már csak az ég alján egy sötétkék csík emlékeztet. Seline még alacsonyan jár, de halovány fél orcájával kedvesen mosolyodik rád. Eljött a te időd!

Elhagyod a környéket és egy sűrűbben lakott környék sötétebb sikátorában felöltöd egy fiatal fiú formáját, hogy elolvashasd az üzenetet. Arabul írták. Ismernek már épp eléggé.*


"Találkozzunk, mikor Seline újból fél orcáját mutatja felénk. A Nílusban rozsdálló fémbárkáktól napkelet irányába, még az épületekkel körülölelt kopárság előtt, épülő házak állnak. A kopárság és a csatorna között az egyik utcán megleled a házzal körül ölelt oszlopot. A 40 a jel. A házban leszek.

Fekete Özvegy"


*Ma este. A levél ma estéről szól! Hiába, a ház megfigyelése napokat, éjszakákat vett igénybe, amíg nem jártál a panzióban. A környéket máris tudod merre lehet, de az épületet magát még meg kell találni.*

[Sablepaw]

*Eszembe vésem ezt a hotelszobát, de természetesen megkönnyebbülés kikerülni belőle, el, minél távolabb a vizslató, túlvilági tekintettől, hogy inkább a járkálás és a vadászat kössön le aztán.
Nincs nagy szerencsém a madarakkal, a karakál-vér úgy tűnik, ma nem biztosít kellő ügyességet. Végül a keréknek koppanó szárnyasra rávetem magam és mindennemű játszadozás nélkül átharapom a tarkóját hogy aztán a szekértől arrább kotródva egészben nyeljem le. Éhem azonban nem csillapul; felvillanó, mohó tekintettel szimatolok a kövérebb, lomhább és laktatóbb tyúkok felé.

Csak egy macska csupán, amit a külvilág láthat, mikor felhuppanok a kerítés tetejére, szemügyre venni a kínálatot és kivárni, amikor nincs ember a közelben. De az álcám mögött erős, edzett, szívós és fürge vadász lakozik és holmi bamba baromfi vagy akár a család, akit táplálnak, aligha jelentenek kihívást - bár utóbbiak figyelmét nem kívánom felkelteni.

A megfelelő pillanatot elérkeztével farkam vége ösztönösen megbilleg, kinyújtózok, majd rávetem magam egy szép nagy példányra hogy a következő pillanatban nyakát is szegjem fogaimmal s az azt követőben a rikácsoló, pánikba esett tyúkok közül kivetődjek, állkapcsomban szilárdan tartva a holtában még utolsókat rángatózó prédám, ami meglehet, nagyobb - vagy nagyobbnak tűnik - nálam. A kerítések mögött aztán elvonszolom ez biztonságos, nyugodalmasabb helyre, ahol nekiállok felfalni...*

<Örök, csillapíthatatlan éhség...>

*Majd pofámat nyaldosva, még a lakoma után sem kifejezetten jóltáplált küllemmel, most már ráérősebben kocogok el hogy pihenőhelyet keressek, amíg Seline fénye meg nem jelenik hogy elég erős ezüstös derengésbe vonja a tájat, hogy olvashatóvá váljék az üzenet. Kellőképp kihalt és biztonságos helyen öltöm fel Homid formám, s formálom át fiatal arab, tradicionális, jellegtelen ruházatba bújtatott férfivá küllemem, hogy rejtekhelyemről magabiztosan elősétálva, hátam közönyösen egy fának vagy falnak vetve elolvassam végre, mit üzen az Ahadi...*

<Remélem emlékeztek rá, hogy nekem arabul írjanak, különben hosszú kínszenvedés lesz végigolvasni...>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Vársz egy kicsit a szobában és a hideg, csakúgy mint a feszültség némiképp alábbhagy. Mikor macskaként felugrasz a ablakra, már csak egy átlagos szobának tűnik leszámítva a zavaró érzést, hogy még mindig figyel valaki. Mikor elhagyod a szobát ez is megszűnik. Megnyugtató, kellemes érzés.

Egy kicsit szegényebb, lakott terület felé veszed az utat. A nap forrón éget, a környező házak, az utca, az oszlopok és a kerítések enyhén hullámoznak a mozgó forró levegő hatására. Gyenge szellő hoz időnként egy kis enyhülést, megkavarva az utca porát, mintha kis porszellemek fogócskáznának körülötted.

Állatok és ürülék szag csapja meg az orrod. Megérkeztél. Először az utcát, a kerítéseket, a kertek hátulját vizsgálod át kis madarak után. A legtöbb már akkor elszáll, amikor észreveszed, de a meleg őket is elaltatja. Egy rozoga szekérféleség alatt megpillantasz végre egy óvatlanabb kis tollcsomót. Odalopózol mögé szép lassan lekushadva, lépésről lépésre. A megfelelő távolságból elrugaszkodsz. Ugyanabban a pillanatban a kismadár ijedten felröppen, épp csak néhány tollát sikerült elérni. Néhány toll a karmaid között marad, néhány tartja magát és a madárka az eredeti útirányától eltérve a szekér kerekének koppan kissé megszédülve. Végre rendes fogást találsz. Már nem menekülhet...

Sovány, de ízletes falat volt. A kertek azonban a hangok és szagok alapján ennél sokkal többet is tartogatnak. Kövér és óvatlan szárnyasokat. Csak annyi a feladatod, hogy ne maradj túl sokáig a vadászatot követő a lármázás közelében. Végre degeszre eheted magad. Ezt követően a délután már gyorsan halad. Az idő mindig is gyorsan telt teli hassal.*

[Sablepaw]

*Egy újabb pillanatra megdermedek...*

<A táskában őriz valamit. A legkevésbé arra van szükségem most, hogy az Ahaditól kényszerüljek szívességet kérni holmi engem kísértő Éhes Holt elűzésére; a Sakálok életét is megkeserítik, pedig ők ismerik az ellenük való praktikákat is tán. Na meg ha kincs lapulna a csomagok mélyén, azt érezném... de A Nyughatatlanok kacatjai többnyire érdektelenek azoknak, kik nem értenek a Holtak Megkötéséhez. Azaz nekem hasztalan.>

*Visszatolom a bőröndöket az ágy alá érintetlenül és figyelek, csillapodik-e a harag, amit éreztem... majd újra Feline formámat öltöm fel, s újra egyszerű macskává formálom azt, hogy aztán távozzak az általam már kinyitott ablakon. Őszintén remélem, a szőrborzoló érzés hátramarad; mindenesetre eszembe vésem a helyszínt. Ha az Éhes Halott őriz itt valami... értékeset is, akkor az itt lesz még legközelebb is, amikor nem lesz annyi teendőm: Ahadi üzenetet olvasni és megfelelő mancsokba juttatni azt az Asura-kórságos fertelmet.

Elindulok újra egyik kellemesebb biztonságos területre, várva Seline ébredését - addig árnyas helyeken megpihenek, s ha szeszélyes utam arra vinne, vadásznék is még - tán reppenő madár vagy kószáló csirke is akad, ha a szerencsém úgy hozza.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Előhúzod a csomagokat és odanyúlsz, hogy kinyisd az elsőt. Ellenszenv és pusztító düh hullámait érzed és a kezedet, ami a táskához ért, mintha egy jégverembe mártottad volna. A dermesztő hideg fokozatosan végigjárja az egész testedet és beleborzongsz. Az hideg érzése ahogy jött el is múlik, de a rád szegeződő dühös tekintet megmarad.*

[Sablepaw]

*Megborzongok magamban, ahogy gyanúm beigazolódik. A Holtak Városában már volt szerencsém az Éhes Holtak figyelmétől kísérve intézni dolgaim, és Sivatagi Vihar Éneke is mesélt már eme Nyughatatlanokról; gyakorta a Sakálok nyomába vetődnek, tán Anpu öröksége miatt; tudom, hogy megfelelő rítusok vagy okkult praktikák híján nem lehet velük sok mindent kezdeni, s ezen praktikáknak sajnos nem vagyok birtokában.*

<A helyhez kötődik... tán itt lelte halálát és bosszúra éhezik; tán itt van valami holmi, vagy akár maga a hely, amihez kötődik s amint haragosan őriz...>

*Pillantásom újra az ágy alá rejtett csomagokra hullik...*

<Paranoid lakók... tán okuk van rá. Ám hogy az Éhes Holt hogy viszonyul a csomagokhoz, azt hamar meg fogom tudni...>

*Majd előhúzom a csomagokat az ágy alól - továbbra is fülelve, nem hangzanak-e közeledő léptek kintről és a szagokat is ízlelem, nehogy meglepetés érjen - már a nyomorulton kívül, ki, mint abban egyre bizonyosabb vagyok, egyike azoknak a bizonyos Nyughatatlanoknak.

A csomagokat, ha nem érzek túlzott fenyegetést a jelenés felől, mikor előhúzom őket, óvatosan felnyitom; ha megy egyszerűen kipattintva, akkor úgy, ha nem, akkor karommal vagy erővel, s ha úgy sem sikerülne, akkor Adományom még mindig szolgálatomra áll, hogy titok ne maradjon zárva Seline Szeme elől... persze készülök esetleges mágikus vagy egyéb csapdákra, hogy időben arrább szökkenjek, ha vész közelg...*

<Ha más nem, tán a "lakókról" megtudok többet majd... minden információ értékes lehet - de ha nem, akkor elég lesz megjegyeznem a helyet és elsurrannom...>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Az egyszerű szoba sem élő, sem élettelen kíváncsi tekintetet nem rejt, legalábbis ebben a világban. Legalábbis te nem találtál ilyet. Felöltöd isteni alakodat és megbizonyosodhatsz róla, hogy a kristály vészjóslóan világít, téged bizony figyelnek.

Erre nem is találhatnál jobb bizonyítékot, mint hogy ismét mozdul valami mögötted-melletted, alig néhány lépésre. Láthatod újra a véres és megszaggatott ruhát, az elgyötört női arcot és a kócos hajzuhatagot. Mindezt igaz ismét csak egy szempillantás erejéig. Érzed a kíváncsiságot, az ellenszenvet, elfojtott dühöt és az árgus szemeket magadon, ami viszont sajnos nem múlik el a jelenés eltűntével.*