Helga Gray - I. fejezet - Az utcakölyök meséje

[Helga Gray]

*Tüzijáték nyugtatni próbál és megint nem értek semmit. *
- Mi az hogy takony placc? A fekák miatt? Bár azt hiszem velük már nincs gond. *- húzom el a szám - *Vagy miért? –* kérdezem, de nem vagyok biztos benne hogy igazán akarom hallani a választ, de a kiváncsiságom csak nem hagy nyugodni. *

*Gépszörny és Haláltánc nem nagyon jönnek ki, ezt simán levágom. Az okot pedig ráérek később is megtudni, s meg is fogom, ebben is biztos vagyok. *

- Köszi, most valahogy nem tudok enni –
*Hárítom az ajánlatát és nem csak amiatt mert a sofőrünk stílusa gyomorforgatós. Túl élénk még az élmény amint a ki tudja melyik kínzómból való testrészdarabok elhagyták a bendőm. Aztán kitúr nekem egy gatyót és nevettető szavak kiséretében nyújtja felém.*
- Köszi –
*Nevetek is fel és végignézek magamon. *
- Egy buckalakó mindig feltalálja magát –
*Állok fel elmarva a gatyát és riszálom meg magam mint valami szupermodell a kifutón. *
– Kár hogy nem teremtetterm divatot –
*Nézek rá tettetett sajnálkozással, majd leoldom magamról a pokrócot és felhúzom magamra a nacit. *
- Tiszta király –
*Tűröm be a zsebeit is mert az „elefántos” naci bután néz ki. Majd a pokrósot is visszakanyarítom magam köré fázás ellen. *
- Köszönöm –
*Huppanok le aztán vissza mellé. *
- Hogyan szerzitek a cuccokat? Mármint van munkátok és a pénzből veszitek, vagy csak elveszitek ami kell? –
*Kkérdezem meg Tüzijátéktól kiváncsian. *

*Zivatar Énekének szavai nem oszlatják túlzottan a bennem felhalmozódott kérdéseket, és az első benyomást pocséknak jellemezve úgy döntök tényleg nem akarok velük találkozni. A befogadásra utaló szavait hallva furcsa kettős érzések lepnek el, de most nem mélyedek bele a kielemzésükbe. Fáradt vagyok ehhez és kimerült is. Hosszú, nagyon hosszú volt ez a nap, és nagyon, nagyon furcsa, szürreális, és félelmetes. Felsóhajtok és elgondolkozok csendben maradva. Aztán rájövök hogy nem feleltek az egyik kérdésemre, ami pedig nagyon érdekel. Tüzijátékhoz fordulok. *
- Azt honnan tudjátok, hogy ki milyen fajta körületek, mármint hogyan lehet megtudni hogy ki milyen? Azt mondtátok nem kell tudni hozzá kik a szüleim. Akkor hogyan fog ez kiderülni? Mármint hogy én miféle vagyok? –
*Törnek elő belőlem zavarosan a kérdések és csak remélem hogy érti azért mit akarok. *
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Nem tudod, miféle Törzs lehet, amiről beszélnek, ez az egész törzsesdi nagyon hülyén hangzik ebben a környezetben, pláne, hogy eddig zömmel a Discovery és NatGeo jellegű csatornákból hallottad a "törzs" kifejezést eddig, itt pedig agyonemlegetik. Mindenesetre bólint az Alfa kérésedre.

Mikor Tűzijátékot faggatod Haláltáncról, kissé meglepetten és enyhe bűntudattal, ő csak megvonja a vállát, de egy pillanatra elkapod, ahogy tekintete nyugtalanul körbecikázik.*
- Nyugi, nem miattad. Ez a hely nagyon takony placc... röviden emiatt. *Majd kissé szorosabb és védelmezőbb lesz a karolása* - De már lécelünk is.

*A magát Monstrum Ex Machinának és még számos egyéb dolognak nevező létforma vigyora szélesebbé válik, mikor kezet rázol vele; talán mintha arra számított volna, hogy hozzá se nyúlsz. Mikor aztán Haláltánc szavaira reagálsz, csak bólogat.*
- Úgy-úgy! Rövidesen! *Majd felszalad egyik szemöldöke, mikor a pókpofa kifejezést említed.*
- Az nem a nevem. De klassz név, ja, köszönet, Miss Haiti. *Utóbbit Haláltánc felé löki, aki száját elhúzva és fogait elővicsorítva bámul vissza rá.*
- Örülök, hogy tetszik, akkor fogd is be. *És ténylegesen valami viszolygást érzel felőle sofőrötök irányába, aki a jelek szerint elképesztően lazán veszi a dolgot.*

- Persze, igyál csak! - Nyújt neked is egy palackot Tűzijáték, majd a kajákat tartalmazó doboz felé int. - Van kaja is, de még nem ajánlom, mert elég sugárbahányósan vezet a Gépkorcs. *Vigyorodik el, majd a ruhakupachoz nyúl és egy melegítőgatyát varázsol elő.* - Héjj, nézd csak mit találtam neked. A szárongod is fasza, de ez tán kényelmesebb.* Fejével az improvizált pokróc-szoknyád felé bök, majd öledbe teríti a gatyát.

Amikor az aggodalmas és komor tekintetű, kinn ácsingózó Zivatar Énekérének intézed kérdésed, végre elveszi pillantását az épületről, majd higgadtan megszólal.*
- A Falka, akik vigyáztak rád és ránk, amíg odabenn vártunk. *Majd magyarázóan hozzáfűzi.*
- Egyelőre nem akarsz velük találkozni, hidd el. Elég pocsék társulat lenne "első benyomásnak". *Sóhajt egyet és kissé elmerengve folytatja.*
- Tudod a mi Hordánk nagyon toleráns, bárkit befogadunk, ami nagyon nagy erény. *Aztán újra az épületre függeszti tekintetét.*
- De néha... átkozottul nehéz.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

Hálásan nézek Tűzijátékra, s halovány mosoly is látszik maszatos ajkaimon. Zivatar Énekének szavai aztán letörlik a mosolyom, és újra aggodalmam ül ki az arcomra. Legyintse után szólalok csak meg egészen halkan Hoax felé
- Csak itt a helyiekkel próbálkozz akkor jó? – kérem őt félve ezektől az említett Fenrirektől, bár gőzöm sincs kikről van szó, az eddig hallottak nem épp bizalomgerjesztőek. Megaztán márcsak azért sem kellene velük kapcsolatba lépni, nehogy tényleg elcipeljenek innen.

A vörös csajszi halk válaszát hallva összevont szemöldökkel nézek fel rá
- Azért sebesült meg? – kérdezem
- Szegény. De hát mitől, és hogyan? – és lelkiismeret furdalásom keletkezik. Hátra-hátra sandítok a boszi felé. <Itt is bajt hozok valakire, azzal hogy itt vagyok. Nem lesz ez így jó!>

Jennyt Alfa elküldi Dobozossal valahova, s megint csak szaporodnak bennem a kérdések.
Végre mégjobban érzem magam átöltözve. Odaadom Hoxnak a pulcsit előre mászva. A sofőr felém fordul és kerek szemekkel nézem azokat a fura szemeket. Kezet nyújt nekem felsorolva a neveit és gúnyneveit, meg még néháyn dolgot, mikor a bocsi leállítja. Meg fogom a kezét
- Helga. És majd úgyis érteni fogom! Előbb utóbb! – mondom neki kíváncsi tekintettel, majd elvigyorodok
- A pókpofa is klassz név! – súgom oda neki. Majd visszavándlizok a kocsi hátuljába.
- Kérhetek én is vizet? – kérdezem Tűzijátékot s ha kapok szomjasan rávetem magam. Legalább ez legyen a gyomromba ha mást most nem is bírnék bevenni.
Aztán a kint várakozó Alfára nézek
- Mik azok a pszichok? – kérdezem látva aggódó tekintetét amivel az épület felé figyel.
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Hoax helyeslőn bólint a szavaidra, majd mikor Nap Szeme által elindított ideges, és számodra eléggé érthetetlen téma merül fel és felveted, hogy nem akarod, hogy elvigyenek tőlük, Tűzijáték nyugtatólag bólint.*
- ŐK tutira nem fognak, ha rajtam múlik. *Közli szinte morranva de egyben védelmezőn is. Aztán Zivatar Énekére pillantasz, hogy mégis kikről van szó... komoly ábrázattal néz vissza rád.*
- Fenris Ivadékai. Egyik Garou Törzs. Nap Szeme szerint ők kideríthetnek ilyesmit. *Majd megrázza a fejét.* - Nem tartom jó ötletnek. *Aztán magyarázóan hozzáfűzi* - Átutazóban megfordul erre gyakran közülük való, de általában véve utálják a helyieket. A Falkámat... és az egész Hordát. *Aztán legyintésfélével jelzi, hogy részéről nem bolygatja a témát tovább, Haláltánc felé terelődik figyelme.*

A zenebona és a kocsi érkezésével a két szimpatikusabb csajra támaszkodva távozhatsz végre erről a fertelmes emlékekkel terhes placcról, Tűzijátéknak súgod óvatosan kérdésed. Ő csak megrázza a fejét és szintén halkabban válaszol.*
- Nincs semmi baja veled. Kissé hogy is mondjam... különc. *Ez jobban meggondolva elég érdekesen hangzik egy harsánypiros-fekete festett hajú, sajátos divat-ízlésű... vérfarkastól, de a mai nap már eleve elég furcsa.* - És neki kellett... hmm, a lényeg, hogy bár nem láttad, sokat tett érted, hogy biztonságban legyél.

*Kinn a csicsás furgonból integető alak zavaros érzéseket kelt benned, bár persze lehet, hogy csak sajátos stílusérzék, és azok a ketyerék csak díszek. A szeme is borzalmasan furcsának tűnik, bár ilyen távolságból nemigen esik le, mi a fura benne - cserébe barátságosnak, amolyan 'jó fej' kisugárzásúnak tűnik. Nemigen érted az Alfa megjegyzését. Aztán a kocsikra pillantasz, és meglátod a holmikat, egyúttal az emlékek is felszínre akarnak törni. Felkiáltasz, és rohanni kezdesz... Jenny lendül veled, válladra teszi kezed, mikor még a zárt kocsiajtót rángatod, majd hátrébb lép, mikor egy tégla segedelmével bevered az ablakot és bemászol, hogy előhalászd a Judas Priest pulcsit meg a kabátot. Jenny fejvakarva nézi rámolásod, majd az első ülések és a műszerfal felé terelődik pillantása... az autó cédélejátszóját méregeti...
- Smack!
*Hallod az Alfa hangját, mire Jenny megpördül, és vigyorogva vállat von.*
- Mi va'?
- Ne húzd az időt most ezzel. Menjetek vissza a Bolhással és csekkoljátok a Pszichokat. *Jenny újabb vállvonással, Dobozokkal Beszélő társaságában visszafelé indul az épület felé, míg te az átvedléssel bíbelődsz a megszokott fürge tempóban.
- Hagyd csak, Kölyök... *Hallod Hoax hangját, de indulsz is a furgon hátuljába... ami mellesleg a már betelepült Nap Szemén és Haláltáncon kívül elég sok vegyes ruhadarabot is tartalmaz, látsz egy karton vizet meg egy doboznyi kajának látszó cuccot is. Előrenyújtod a pulcsit, a napszemüveges srác pedig vigyorogva veszi át. Ha már így előremásztál, a furcsa sofőr is hátrasandít rád - most látod, mintha természetellenesen nagy pupillája körül nem lenne szivárványhártyája, bár talán csak kontaktlencse - aztán a jobbját hátranyújtja kézfogásra; ha elhúzódsz, akkor nem erőlteti.*
- Csá. Monstum Ex Machina, de hívhatsz csak Gépszörnynek, mint a többiek. Üvegjáró, Ahroun, Me...
- Egy kukkot se ért még belőle, pókpofa. *Vakkantja közbe Haláltánc; utálatos hangsúlya egyértelműen a sofőrötöknek szól. Az megvonja a vállát.*
- Azé' még tán csak bemutatkozhatok, Mama Loa!? Ehh.
*Legyint egyet az emberkoponyás botját szorongató nő felé, majd előrefordul. A kocsi műszerfala igencsak hi-tech cumónak tűnik, a visszapillantó tükörről meg egy pár szőrös dobókocka, műcsontváz és egyéb szokásos vacak mellett egy jókora, élethű műanyag csótány is lóg. Hoax továbbra is vigyorogva felkaparja magára a pulcsiját, majd a mobiljával tököl valamit, Nap Szeme a szatyrokat rámolja egy halomba, Tűzijáték befészkeli magát melléd és ki is szolgálja magát egy üveg vízzel. Zivatar Éneke még a kocsin kívül várakozik és kissé aggodalmasan pillant az üzemépület felé - nyilván a két Csontrágóra vár.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Hoax, bár kicsit talán túllőttem a célon az ingerültséget tekintve mégis biztatóan szól, és reményt csillant meg előttem. Felsóhajtva mosolygok rá, kissé bocsánatkérően is.
- Köszönöm. Mindent elmondok ami kell hogy megtalálhatóak legyenek. Már amit tudok – mondom. Aztán Nap szeme szólal meg és felé fordulok kíváncsian, szinte fellelkesülten. Aztán amit mond nem csak hogy megrémít de még a többieket is felzaklatja. Lesápadva nézek rá fejet ingatva s Alfára is vetek egy segélykérő pillantást.
- Azt nem szeretném ha elvinnének tőletek. – s hangom riadtsága a bensőmben feszülő rémülettel egybevágó.
- Ki tudja kideríteni honnan való vagyok? – kérdezem meg félve s borzongva a választól is.

*Alfa barátságos szava felderítenek, és megnyugtatnak valamelyest. Válaszolnék is mikor a banya jelenik meg. Külseje elgyötört, és lestrapált. Még sebeket is meglátok rajtuk. Ijedségem fellángol, de szavai nyomán rossz érzés is belémfészkeli magát. <Ez a banya utál engem> A többi mondandóját nem értem, csak annyi jön le belőlem hogy jó lenne elkotródni innen. Aztán Alfa szól és hálásan nézek rá
- Köszönöm – szólalok meg halkan s bennem türelmetlenség nő a kíváncsisággal együtt. <Jó lenne ha mindent értenék, bár lehet belebolondulnék, ami már most is kérdéses.>

A fenypászmával együtt érkező zenebona mozgásra sarkall mindenkit. Jenny és Tűzijáték engem kapar össze, és jól is esik hogy van kikre támaszkodni. Fáradt is vagyok, kimerült, és persze e bensőm egy nagy kupac káosz. Kifelé indulok velük. A fakas szájában lóbálózó görkori ismét megnevettet, pedig nem vagyok épp vidám. S kifelé menet odahajolok Tűzijátékhoz.
- Haláltánc miért nem szeret engem? - kérdezem alig hallhatóan.

Odakint egy harsányan díszített furgont látok meg. A zene is egészen tetszik. A vezetőablakon kikukkantó alakot szemügyre veszem. Ahogy felém integet széles vigyorral meglátom a karján lévő furcsa szerkezeteket, amitől eszembe jut a patkány a fején a fura kütyüvel, s az a rém is bevillan akivé vált. Össze is akad a lábam némileg és még szerencse hogy támogatnak kétoldalról, mert konkrét lett volna egy pofáraesés.
- Hel- lo – nyögöm ki a botladozástól két részletben. <Van még valaki eki előtt bemutathatom a kétbalkezességem?!> hörrenek fel csak magamban s magamat átkozva.
Alfa ráförmed és a zene elhalkul. A minősítést hallva értetlen figyelek csak. <Tényleg nem ismerem őket. De majd megismerem mindegyiket!>
Tűzijáték a kocsinál ajtót nyit. Ám körbenézve meglátom a másik három kocsit. Ledermedek meglátva a pulcsim és a kabátom.
- Az.. az.. ott vannak a cuccaim! – nyögöm ki és ahelyett hogy beszállnék arrafelé indulnék visszaszerezni ami az enyém. <Vissza is adom Hoaxnak a pulcsiját. Biztos fázik> S ha hagyják odaérve a kocsihoz rányitok az ajtóra.- ha nyitva akkor magamhoz veszem a pulcsim és a kabim. Ha nincs, akkor egy nagyobb követ vagy husángot vagy bármit felkapva bezúzom az ablakot hogy hozzájussak ahhoz ami az enyém. Aztán diadalmas vigyorral szédelegnék vissza a furgonhoz, és szállnék be.
- Mindjárt visszaadom a pulcsid Hoax! – szólok előre és meg is kezdem az átvedlést, gondosan elfordulva. A saját pulcsim fölé a kabátom kerül, majd Hoax-ét előrenyújtanám neki.
- Tessék, és köszönöm. Gyorsan vedd fel, még meleg. – toldom meg a hálaszavakat, majd vissza lehuppanok valahova.
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Konokul morransz Hoaxra, tán ingerültebben is a kelleténél. Karbafont kézzel áll most, úgy néz le rád, majd sóhajt egyet.*
- Ha elmondod a részleteket... nevelőszülők, nevek, adatok, dátumok, amiket tudsz... *Kicsit idegesen túr a hajába.* - Megpróbálhatok utánanézni, vagy valaki a Törzsemből, már az adoptáció részleteinek.
*Látod, hogy többen kissé kétkedőn pislantanak rá, ekkor ő is leguggol.* - De nem árt, ha tudod, hogy a Garouk elég nagy részének nincs semmiféle emberi személyazonossága, pláne eredeti, és pláne lekövethető. Nincs garancia, hogy túl sok hasznodra lesz az infó. És időbe kerül... *Érzed a szavain, hogy az időn kívül se lehet olyan könnyű, de a jelek szerint nem lehetetlen, ami reménnyel tölt el kissé. Majd Nap Szeme szól, kissé bizonytalanul...*
- Van egy Törzs, akiknek elég fontos a vér örökségének kérdése... vagyis... több is. Mindenesetre vannak, akik azt hiszem, kideríthetnék, kik, vagy kik voltak a szüleid... *A hangja komorabbá válik.* - De ők aligha segítenének...
- Az Agyarok? Ugyan... *Hallod Jenny igencsak cinikus morranását.*
- Fenrir. *Érkezik a csüggedt válasz Nap Szeme felől. Tűzijáték dühösen horkan fel.*
- A nagy büdös lófaszt! *Majd felédnéz.* Azok a disznók legfeljebb akkor "segítenek" neked, ha magukkal is akarnak vinni.
- Lehet, hogy épp az ő Törzsükből való vagy... *szól újra Nap Szeme* - Ebben az esetben viszont elvisznek. A városból. Közéjük. És valóban nem biztos, hogy egyáltalán... segítenének.

*Zavartan pillogsz hol egyikre, hol másikra, aztán elhadarod döntésed, miszerint őket választod - a falkával akarsz maradni. Jenny érzed, hogy barátságosan megszorongatja vállad, Zivatar Éneke pedig - akinek kissé elkomorult ábrázata az iménti beszélgetéstől, újra rád mosolyog, és félrebiccent fejjel néz feléd.*
- Még nem is ismersz minket. Sem a többieket. De nagyon örülök, ha tetszik a Falkánk. *Szól barátságosan.*
- Kölyök. *Hallod Haláltánc hangját, majd meg is pillantod a sötétből tántorogva elő - még viharvertebbnek tűnik, szuszog kissé és mintha új, igencsak vészes sebek borítanák - Nap Szeme és az Alfa lódulnak is felé, segíteni neki.* - Azt se tudod még, mit jelent Garounak lenni, mi az a Falka, mit jelentenek a Törzsek. *Aztán az Alfára néz kissé nyugtalanul.* Az a kibaszott Kecskefejő, már megint... *Hangja igencsak dühös, de folytatja, miközben a jelek szerint Nap Szeme épp a sebeit gyógyítja.* - Az Eszelősök szerencsére hamar szétszedték... de asszem' nem lenne jó sokat tökölni itt és megvárni, hogy idecsődítse az összes rühes Férget. *Az Alfa bólint, majd rád pillant.*
- Velünk leszel egyelőre mindenképp, vigyázunk rád, elmagyarázunk mindent - de mint mondtam, nem csak rajtunk múlik, bonyolult a társadalmunk. Majd megértesz mindent, idővel.

Odakintről végre fényszórók pászmái tűnnek fel és igencsak hangos és zajos zene bömbölése hallatszik be.
- Gyerünk! *Szól Hoax kissé megkönnyebbülten. Tűzijáték és Jenny feltámogatnak, Hoax és az Alfa felkapják a csomagokat - a tieidet is, Nap Szeme szintén hurcol pár bezacskózott lomot, de főleg Haláltáncot igyekszik támogatni, Dobozokkal Beszélő pedig a pofájában még mindig a görkori-maradékoddal rohan kifelé.

Odakinn egy diszkrétnek nem nevezhető, cserébe jó nagy furgon várakozik, a zene is onnan bömböl. A vezető felőli ablakon kikukkant egy szintén igencsak furcsa alak, végigpillant rajtatok, majd tekintete rajtad állapodik meg - int feléd széles vigyorral. A keze, a karja azokkal a fura, gépies kütyükkel valahogy eléggé bizarrul fest, van valami nagyon természetellenes benne.
- Hééjj, üdv, Kölyök! *Kiált vidáman, a zenét is túlharsogva, miközben Hoax odalép, lepacsizik vele, majd megkerüli a járgányt, hogy az anyósülésre vágódjon. Dobozokkal Beszélő dühödten csahol, Haláltánc elfintorodik és az Alfa is idegesen förmed az érkezőre.*
- Halkítsd le azt a szart! *Majd kissé halkabban dohogva, inkább magának folytatja, ahogy a zene elviselhető hangerőre csendesül.* - Idióta.
*Tűzijáték kinyitja a furgon hátulját és int a fejével. Látod odakinn a támadóid három verdáját is... egyikben ott a kabátod és a pulcsid...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Hallgatom a szavaikat, vigasztalásukat, és a lehetőségeket. Kicsit értetlen nézek Jennyre, s nem tudom miért nem érekli valóban hogy ki a szülője. Hoaxra nézek aztán.
- Nekem fontos hogy tudjam. Akarom tudni. Ha árva vagyok azt is, de ha ők a hibásak azt is. Tőlem megkapják a seggberugást is – pillantok Jenny felé komor arccal.
- Velem ne szarozzon senki! – teszem hozzá morranón. *

*Aztán Alfa és a többiek is magyarázni kezdenek újra. Érzem már túl fáradt vagyok hogy tisztán lecsengjenek bennem amit mondanak. Csak az ragad meg bennem hogy én választok.
- Akkor én titeket választalak. – mondom is ki amit gondolok azonnal – Ezt a falkát. – s jelenleg nem érdekel sem az hogy milyen törzs sem az hogy mitől függ hogy melyik az enyém, sem hogy milyen falkák vannak még. Csak egyet tudok. Itt biztonságban és jól érzem magam.
- Ezt a falkát amiben ti vagytok benne. – nézek rájuk körbe egyesével, majd vissza Alfára kérdőn de konoksággal a tekintetemben. *
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Köszönetedre, hogy meghallgattak, csak fejüket ingatják, érzed felőlük - mind felől - hogy ezzel nem tettek neked szívességet. Figyelmesen hallgatod Zivatar Énekének szavait, azt a sok ismerős érzést, amit megemlít... majd a furcsább, nehezen emészthető infókat is. Próbálod emészteni a dolgokat, haraggal vegyesen de egyben valahogy megkönnyebbülten is, hogy ismeretlen ismerősök vesznek körbe, akik megértenek - jobban, mint te önmagad, bár aggodalom is úrrá lesz rajtad; félsz, hogy csalóka reménység minden, hogy magadra hagynak... és beszélni kezdesz.
Első, summázó mondatodra mosolyféle ül ki többek képére, és Jenny felel.*
- Hát röviden igen, ilyesmi, valszeg.
- Nem biztos, hogy az ő hibájuk. *Szól közbe az Alfa.* - De ha valóban nem, akkor sajnos az azt jelenti, hogy... valószínűleg... árva vagy. *A hangja komor, a szavai fájnak, nem tudod, melyik a rosszabb lehetőség. Nyugtalanságod érezve mindkét nő közelebb húzódik hozzád, Tűzijáték a hátad simogatja. Kérdésedre, hogy kiderítheted-e, kik ők egy rövidke csend a válasz, többen összenéznek, majd Hoax hangját hallod.*
- Nem lehetetlen, de baromira nem könnyű... és nem biztos, hogy érdemes.
*Látod, hogy Jenny bólogat, majd kissé flegma hangon megszólal.* - Én nem tudom, kik a szüleim, és szarok is rájuk magasról. Ha élnek és valaha találkoznánk, hát tartogatnék nekik egy valagba rúgást. És egy-két súlyos büntető-rítust. *Meglepő módon Tűzijáték is bólogat - hasonló cipőben járhat.*

- Természetesen nem küldünk el. *Hallod az Alfa hangját.* A Néped vagyunk, Garouk, te pedig Kölyök vagy, és sokmindent meg kell tanulnod. Nem biztos, hogy a mi falkánk fog tanítani, ez nem csak rajtunk múlik, de vigyázunk rád, és nem hagyjuk, hogy rossz kezekbe kerülj. Ígérem.
- Kicsit bonyolult a dolog, és sok mindent most aligha értenél. - *Szól Tűzijáték, majd újra Zivatar Éneke veszi át a szót, újra leguggolva eléd.*
- Említettünk... Törzseket. Minden Garou valamelyik Törzsbe tartozik. Általában beleszületni szokás egy Törzsbe, azaz oda tartozik a Kölyök, ahová a Garou felmenői. *Nyugtatóan villantja rád tekintetét, mielőtt újra elhatalmasodna rajtad a kétségbeesés.* - De sok Törzsnél nem számít a vér. A Törzs, ahová én, és Nap Szeme tartozunk, bárkit befogad, aki szeretne közénk tartozni. Ahogy a Csontrágók is.
- Bezony - Hallod Jenny hangját. - Majd megismered a Törzseket idővel. Ha úgy érzed, sehová se tartozol... akkor bizony hozzánk tartozol. *Kissé furcsa szöveg, de teljesen őszintének hangzik.
- Az én Törzsembe is bekerülhetsz. *Hallod Tűzijáték hangját, majd Hoaxét is rövidesen.*
- Ahogy az enyémbe is, ha olyasmi a tehetséged vagy érdeklődésed; nálunk se a vér számít.
- Mindenképp lesz családod. Igazi család. Szorosabb kötelék, mint a vér öröksége. Hogy kinél, vagy kiknél leszel, rajtad is múlik. A választásodon. *Zárja le az Alfa higgadtan, majd újra feláll.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

Érzem az együttérzést felőlük és ez nagyon jól esik. Azt is leveszem, hogy a szemekben megjelenő és az arcokra kiülő harag nem nekem szól, ami valahogy nagy megkönnyebbülés. Tűzijáték gesztusa tovább fokozza a hálaérzetet, és a biztonságérzést is ami lassan kibontakozik bennem. A tekintetében megcsillan valami kegyetlenség, ami igencsak rémisztő, de tudom ez sem felém irányul. S bár szörnyűségeket elevenítek fel, és emiatt mégjobban fáj a bensőm, mégis valahogy jobban kezdem érezni magam. Talán attól is hogy ha nem is részletekbe menően de elmondhattam nekik, akik megértenek. Hálás tekintettel nézek körbe rajtuk. Alfa a kezem megfogva megsimogatja. Ráfogok a kezére
- Köszönöm hogy meghallgattatok – szólalok meg s nem csak Alfának, mindenkinek szól a köszönetem.

Alfa aztán feláll és beszélni kezd. Felnézek rá figyelmesen hallgatom szavait, amikkel csak magamban szállok vitába. <Bátor dolog erősnek nevezni, mert nem vagyok az…. Egyáltalán nem.> A gondolat akaratlan fejingatást is kihoz belőlem, s leengedem a tekintetem a földre, magam elé bámulok, ahogy járkálni kezd.
Amikor újra megszólal ismét fenézek rá. Aprót bólintok válasz gyanánt feltett kérdésére, s kíváncsiság ül ki tekintetembe.
Aztán kimondja azokat a dolgokat amikkel már jó ideje küzdök, amiket érzek és amikre nem találtam soha magyarázatot. Bólogatok ismét összevont szemöldökkel, bár lehet nem várt választ a kérdésre.
Aztán mesélni kezd arról mi vagyok. Iszom minden szavát, és tekintetem le nem veszem róla, sem mikor lehajol hozzám, sem mikor újra felegyenesedik. Bólintok néha hogy jelezzem felé nyugtázom a hallottakat, bár van ami elég bonyolultnak tűnik, főleg így fáradtan. Szünetet tart és ezalatt próbálom helyükre pakolni a hallottakat. Arcomon az érzéseim kavarognak. <Anya vagy apa is ilyen szörnyike mint én? De miért nem vagyunk együtt? Miért adtak örökbe?> feszülnek bennem a kérdések, s várom hogy folytassa a magyarázást.
Aztán nagyjából meg is válaszolja a fel nem tett kérdéseimet. <Tehát ez valami szokás hogy zaciba vágják a kölyköket?> némi értetlen és tehetetlen düh fut át rajtam ezt hallva. Aztán balesetről is beszél meg elveszett kölykökről, és a patkányokat is felmenti nagyjából, s újra összezavarodok. Hallgatok, s ő is elhallgat. A hajamba túrok szórakozottan s tekergetni kezdek egy tincset. Tekintetem ide-oda vándorol rajtuk, majd felsóhajtva szólalok meg.
- Tehát ha jól vágom akkor elveszett kölyök vagyok, vagy barmok voltak a szüleim. – és ezt az utóbbi lehetőséget nem akarom elfogadni.
- Ki lehet deríteni kik az igazi szüleim? – kérdezem
- Szeretném megtalálni őket. – mondom ki a vágyam ami továbbra is hajt.
Aztán felnézek Alfára egyenesen a szemébe
- És most mi lesz velem? Ügye nem küldötök el máshova? Szeretnék itt maradni.. mármint veletek… azt hiszem most így jól érzem magam… köztetek. – nézek rajtuk végig, majd tekintetem visszatér Alfára.
- Ügye nem? – nézek rá kérlelőn.
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Egyre értetlenebbül kapkodod a fejed, egyre bizonytalanabb vagy, ki hogyan is áll itt kivel és a feszélyezettség is gyülemlik benned, bár a dallam még szól, nyugalmat hozva feléd - majd mikor igencsak érthetetlen mondandójuk végére érnek, el is hallgat. Jenny becsukja, újra végigsimít rajta valami furcsa gesztussal, és újra elteszi - még továbbra is tart a higgadtságod így a téged karoló Tűzijáték kérdésére és biztatására összeszeded magad, hogy helyenként szipogva elmondd ezt az iszonyatos rémálmot, amin keresztülmentél, ami felkavaróbb volt mindennél - vagy szinte mindennél - eddigi életed során.
Türelmesen hallgatnak és látod, hogy lassan többek visszaszivárognak, zacskókkal és lomokkal a kezeikben; meglátod Hoaxot - immár csak póló van a kabátja alatt, és Nap Szemét, amint csomagolgatni kezdi a szemetet, valamint a továbbra is farkasként, kissé hátrább köröző és szimatoló Dobozokkal Beszélőt, aki aztán Jenny egy kézmozdulatára leül végre.
Haláltánc sehol.
Zivatar Éneke, Jenny és Tűzijáték is bátorítóan bólintanak, érzed, hogy a vörös-fekete extrém csaj néha szorosabban karol beléd, mikor a családi helyzetről és a szökésről mesélsz; valahogy van egy olyan sejtésed, hogy páran a hallgatóságból járhattak már hasonlóan. Jenny bátorítóan válladra teszi kezét, mikor a kutyáról beszélsz és a földre csücsen másik oldaladra.
Amikor a Patkányok rémségeiről és bánásmódjáról beszélsz, újra érzed az idegességet felőlük, főleg Tűzijáték, Hoax és valamennyire még Zivatar Éneke felől is, de ez a düh, és ebben valahogy biztos vagy, nem neked szól. Jenny inkább nyugtatólag simogatja a vállad, és megszólal, mikor a kémkedést és a "többi kutyát" említed...*
- Paranoid népség, nagyon és... hajlamosak "kutyának" hívni minket. *Hangjából érzed, hogy lenne több mondandója, de nem folytatja, hagyja, hogy beszélj. Némi értetlenséget látsz rajta "Kezecsócsál" említésekor, a metróba lógatásnál pedig már az ő tekintetében is valami frusztrált, csalódott harag villan. Aztán megemlíted a fekákat; itt Tűzijáték közelebb húzódik hozzád, simogatja vállad védelmezőn; érzed a gesztusból, hogy nem kell részletezned mit műveltek veled, ahogy azt is kiérzed, hogy nagyon is tisztában van vele, szemében újfajta dolgot vélsz felvillanni - valami rémisztő kegyetlenséget, ami hálásan egészen határozottan nem neked szól. Aztán végül a gyomortartalmadról is említést teszel, itt látod, hogy kissé komorul az Alfa arca... de továbbra is bátorítóan néz rád. Kezébe veszi és megsimogatja kezed, a két nőtől is bátorító, dicsérő gesztusokat érzel, amiért elmesélted; Tűzijáték újra játékosan borzolja meg hajad.

Zivatar Éneke aztán lassan felegyenesedik és hátrább lép, kissé töprengő arccal elréved egy pillanatra, aztán beszélni kezd.*
- Nagyon sokan közülünk... még ebből a Falkából is... hasonlókat éltek át... vagy még rosszabbat. Erős vagy, amiért el tudtad mondani.
*Lassan járkálni kezd, majd kis szünet után újra megszólal.*
- Elmondtad ki vagy, mi elmondjuk mi vagy, emlékszel? *Mosolyféle ül ki rá, majd belekezd.*
- Először is... Helga... érezted már úgy, hogy mindenki, aki körbevesz, az emberek... mintha idegenek volnának, mintha nem tartoznál közéjük... mintha nem tartoznál sehová? Vagy mintha ők érezték volna ezt, hogy furcsán reagáltak rád, hogy... eltaszítottak, ellenségessé váltak minden ok nélkül?
*Kis szünetet tart, de a kérdése inkább költői lehet, és sajnos nagyon is ismerős az érzés, amit leír.*
- Helga, ezt mind éreztük, és ennek megvan az oka. Garouk vagyunk, te is, mi is. Farkas-alakváltók, vérfarkasok... bár egyik szó sem igazán írja le lényünket, a filmes hülyeségeket meg felejtsd el. Nem átok, nem fertőzés, semmi ilyen baromság. *Látod, hogy szemét forgatja kicsit, talán a filmes cuccokra utalva, majd hangja komolyabbá, de nem riasztóvá válik, és újra lehajol hozzád és szemedbe néz.*
- Nem vagy ember, Kölyök, és soha nem is voltál az. Garounak születni kell. Tudom, hogy most egyáltalán nem úgy fest a helyzet, de ez egy Áldomás. Kiválasztottak vagyunk, szent feladattal és nem szörnyetegek. Kamaszkorig úgy él mindenki, abban a formában, amiben született... erről majd később. *Majd felegyenesedik, és folytatja mondókáját; a hangja kifejezetten kellemes.*
- Te emberként éltél, de sosem voltál az. Az igazi szüleid egyike szintén Garou, vagy Garou volt. A másikuk úgynevezett "Rokonvér" - azaz olyan ember, aki hordozza a vérünk misztikus erejét és továbbörökítheti, ám önmaga sosem változik át. Nem minden ilyen nászból lesz Garou, csak keveseknek jut az Áldás, a többi gyerek Rokonvér. *Kis szünetet tart, hogy lássa, nem vesztetted-e el a fonalat.*
- Mi Garouk... nos, nem nevelhetjük igazi szülőként a gyermekeinket, és nem is avathatjuk be őket. Veszélyesek lehetünk, sajnos akár rájuk is, és veszélybe sodorhatjuk őket és magunkat is azzal, ha felfedjük, mik vagyunk, de nem hagyjuk magukra őket, ahogy a Rokonnépre is gondosan vigyázunk. Ők nevelik az utódokat - némelyikük tud az örökségről, némelyikük nem - de mi is szemmel tartjuk és egy Őrző-Szellem vigyáz rájuk. Már ez lenne legalább is a természetes és a helyes, de sajnos... *Kissé szomorúan pillant feléd, és érzed, hogy vígasztalón ölel át Tűzijáték és nyugtat Jenny is,*
- ... Nem mindig ilyen egyszerű a dolog, vannak balesetek, vannak elkeveredett, rossz helyre kényszerült Rokonvérek és Kölykök, vannak hanyag Garouk és ellenséges Rokonok, vagy olyanok, akiknek valamiért nem volt lehetőségük megérni, hogy biztonságos környezetet teremtsenek az utódaiknak. Olykor van, hogy két, mit sem sejtő Rokonvér talál egymásra, és egyik gyermekük - ez persze nagyon ritka - örökli hagyatékunkat. Az összes ilyen utódot, akiknek ismeretlen az eredete, és hozzájuk kötött Őrzőszellemük sem volt, hívjuk "Elveszett Kölyöknek", és igen, a falkánkban ilyenből is akad több. *A két nőre sodródik tekintete, akik egy-egy oldaladon ülnek.*
- A Patkányokkal rossz tapasztalatod volt, de nekik hála találtunk rád; már nem vagy többé "Elveszett". A Patkányszellemek, amikről beszéltünk, nem az Őrzőszellemeid; a Patkányok küldhették őket, követettek téged, és ők hívtak minket is, mikor változtál, mi pedig jöttünk, amilyen gyorsan tudtunk. *Elcsendesül, és tekintetéből ítélve türelmesen várja, hogy kérdezz, beszélj, hozzáfűzz bármit is.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Kapkodom a fejem értetlenül és továbbra is feszengve, de nem idegesen ahogy Tüzijáték Hoaxnak kiált, és Jenny visszautasítja a tiszta zoknit, sőt Alfa kabátját is elmarja tőlem. Szavaira ráncba húzom homlokom és aggódón nézek utána felvéve a Hoaxtól szákmányolt pulcsit. Kezdem valamivel jobban érezni magam hogy már nem fázom annyira.
- Köszönöm – mondom de igazából Hoaxnak kellene megköszönnöm. Őt viszont nem látom, csak hogy Alfa közeledik méghozzá a hátára vetett kabátban. Aggódón pislogok fel rá, és térdemet átkarolom a két karommal.

Szavait hallgatom figyelmesen de aggodalmam mit sem változik. <Nem hiszem el hogy nem zavarja, ezt nem hiszem el. Csak azért nem mutatják ki hogy ne érezzem még szarabbul magam.> És persze ettől a gondolattól méginkább belémfészkeli magát a feszélyezettség.
Tüzijáték leül melém és átkarol. Jól esik ez a gesztus, és nem húzódók el, sőt kicsit hozzá is dölök, bújok. Amiket mondanak felváltva igyekszem nyomonkövetni, bár jó része a mondandójuknak kínai, vagy csak sehova sem passzol jeleneleg, de az is lehet hogy túl feldúlt vagyok ahhoz hogy összecsendjenek a dolgok. Tüzijáték és Jenny szóváltása tovább növeli a szorongásom. <Még csak az kell hogy ölre menjetek miattam. Tényleg.> Aztán Tüzijáték kérdez és megpróbálom összeszedni a gondolataim, ami a bennem kavargó zürzavartól elég nehéz. Azt sem tudom hol kezdjem, és mit mondjak el most így hirtelen. Ringatni kezdem magam kicsit előre hátra, és kerülve mindegyikük pillantását magam elé meredve kezdek beszélni.
- Nem tudom kik a szüleim, mert engem örökbe fogadtak azok akik… akik neveltek és… akiktől elszöktem… - kezdek bele lassacskán
- Hazudtak nekem és tettették hogy szeretnek… de nem így van.. már nem szeretnek. – ingatok fejet lassan
- Próbáltam kideríteni hol lehet az igazi anyám…. de… nem sikerült… - fintorodok el fájdalmasan
- Mindenhol azt mondták ez.. titkos. Meghogy úgysem tudom kideríteni.. Senki nem akart segíteni… - sóhajtk fel bánattal telten.
- Úgyhogy csövizek már egy ideje…. – vonok vállat
- A föld alatti kolóniához mentem el ma éjjel, mert ott nyugi szokott lenni…. próbáltam kerülni a zsarukat… mert… mert… ha elkapnak biztos bevarnak…
- Főleg hogy…. Ma.. kinyirtam egy vénlány kutyáját – sütöm le a tekintetem és halkul el a hangom
- De alig emlékszem rá…. Nem nagyon tudom hogy mi történt velem…
- Úgyhogy gondoltam elrejtőzök néhány napig odalent…
- Le is feküdtem és úgy tűnt nyugi is van….
- Aztán.. nem is tudom mire ébredtem fel.. csak hogy jött egy nagy fekete felhő…. Vagy árny… tele vöröslő villogó szemekkel... és az egyik elkapott és kardot nyomott a torkomnak – s újra reszketni kezdek ahogy felelevenítem a történteket
- Azt mondták kém vagyok és hogy a nyakukra viszem a többi kutyát – s egyre jobban hadarok - De azt sem tudtam miről beszél.
- A kezecsócsál meg azt mondta hogy elvezet a családomhoz, de aztán csak nem akarta elmondani hol vannak és begurultam kicsit azt hiszem. Az a szörny meg kilógatott a metróba, a karddal a nyakamon. Azt hittem megölnek, mert jött is a metró. Aztán végül csak falhoz vágott és elájultam. Amikor felébredtem ott volt a táskámon az a levél, és elindultam hogy megkeressem a családom. De itt is elkaptak azok a fekák… akik… és.. aztán… aztán csak az a rengeteg vér mindenütt, és.. még a gyomromban is ők voltak.. – borzongok meg s az undor felkavarja a gyomromat. El is hallgatok és nyelek párat leküzdve a rámtörő hányingert.
- Aztán kiszaladtam ide és onnantól már tudjátok. – fejezem be fakó hangon, továbbra is ölelve és ringatva magam....*
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Tűzijáték csak biccent köszönésedre kedvesen. Cuccaid romos maradékát szemlélve próbálod rendbe szedni magad - a rongyokkal le tudsz törölközni, a bebiztosított bugyi, zokni és cipő is hamar a helyére kerül. Aztán próbálnál ruhafélét keríteni; Jenny a pokrócodból segít szoknyafélét rögtönözni, miközben a vörös-fekete csajszi kiált hátrafelé.

- Hoax!!! A pulcsid! *Hangja türelmetlen és követelőző, majd megindul a többiek irányába. Jenny, mikor tiszta zoknit nyomnál a kezébe, csak visszatolja kezed, fejét ingatva.*
- Ne parázz Kölyök, nem kell kimosni semmit, meg zoknit se adni. Ne féltsed te az én csülkeim, nem fognak lefagyni. *Majd egy vigyorfélét villant rád. Aztán a kabát miatt kezdesz parázni - nyugodt szívvel marja el tőled, és továbbra is bátorítóan mosolyog.* - Mondom, ne parázz. Maj' kimossa a derék Alfa. Az ő cucca. *Furcsa, kissé gunyoros hangsúlyát - ami inkább az Alfának szólhat, vagy nem tudod minek, de nem neked, nem igazán tudod hová tenni.
Aztán újra megjelenik Tűzijáték, Hoax sima fekete, kapucnis, jó minőségű pulcsijával a kezében, amit segít is rád ölteni, miközben Jenny még odaveti keserű szavaidra...*
- Lesz majd ezernyi cuccod, ha akarod és ügyes vagy, meg a kocsiban is lesz ruha, ne parázz, mondom. *Majd eloldalog, nyilván visszavinni a kabátot Zivatar Énekének, aki lassan fel is tűnik; a kabátot simán vállára veti - semmi undort, viszolygást vagy haragot nem látsz rajta, aztán leguggol hozzád. A neszek alapján többen a pince felé kotródhattak - fene tudja, milyen alakban.

- Figyelj Helga, nem mondtál és nem tettél semmi rosszat. *Hallod az Alfa hangját és látod, amint az újságpapírt, amin a leveled van, Jenny kezébe nyomja, aki neki is lát szemügyre venni.*
- A Patkányok... azért küldtek a Csontrágókhoz, mert általában csak velük hajlandóak... beszélni. Már ha hajlandóak *Látod, hogy Tűzijáték arca se virul épp fel, amikor a Patkányokról esik szó, de nem vág Zivatar Éneke szavába, csak letelepszik melléd, átkarolva olyan laza természetességgel, mintha régi jó barátnők lennétek.*
- Nem az ellenségeink, de... óvatosak vagyunk velük. Segítettek neked, őszintén nem tudom, hogy miért... kiszámíthatatlanok, őrültek, és veszélyesek. *Folytatja, aztán Jenny hangját hallod meg, aki még mindig a papírost bámulja révetegen a beszűrődő utcalámpa-fényekben, majd zsebébe gyűri.*
- De néha barátok. *Vakkantja szinte, majd ő is lehajol.* - Az én Törzsem, a Csontrágók Toteme... azaz őrző-szelleme a Patkány. Ők meg a Patkány gyermekei. A jelek szerint a Patkány kedvel téged, és vigyáz rád, ami jó jel. *Bíztató mosolyt látsz Jenny arcán.*
- Azér' ne akard rögtön a magadfajtákhoz toborozni, Smack. *Hallod Tűzijáték ezúttal kissé arrogáns hangját, majd a téged karoló csaj feléd pillant, hangja és tekintete is barátságosabba vált.*
- Kölyök, az előbb azt mondtad, a szüleidet kerested. Elkeveredtetek? Vagy nem ismered őket? Nem lenne meglepő, mert egyikük Garou volt, de azt mi nem tudjuk, ki és miféle. Még. Nem is biztos, hogy lényeges, de amíg itten várakozunk a járgányra, mesélsz erről, hogy mi volt eddig veled? *Látod, hogy az Alfa is bólint és oldalra biccentett fejjel méreget téged.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Visszagondolva a szörnyalakban érzettekre már teljes bizonyossággal tudom hogy akárhogy is leplezném el a dolgot, minden nyilvánvalóvá vált már a csapatnak. Ez is tetézi a kínos érzésem, s valahogy visszavágyok a bundás alakomba is. <Leglább nem fáztam basszus> És egyre inkább vacogok, reszketek.

Hoax szavai csak újabb kérdéseket szülnek, és aggodalmat is. <Mi az hogy hova kerülök?! Még mindig nem találtam „haza?” Ez fasza!> Nap szeme és Alfa biztat de semmivel sem érzem ettől magabiztosabbank vagy erősebbenk magam. <Erős, persze mint a hajnali harmat.>

Rohanásom hirtelen szakad véget, ahogy beleütközöm valamibe. Felnyűszítek-sikoltok Alfát meglátva s érzem hogy a lábam cserben hagy. Csak az ment meg az összecsuklástól hogy két karja átfog. Ömlő könnyekkel rémült és megalázott érzésekkel telve hagyom hogy odébbcipeljen. <Ez már mindig így lesz? Mindenhol csak cikisebbnél cikisebb helyzetbe kerülök?!?!>Zaklatottságom a zene felcsendülésével együtt múlik, és beletörődéssel keveredett nyugalom önt el. Csak lopva merek körbenézni a többieken, nem akarom látni hogy hogyan ül ki arcukra a lesajnálás, megvetés, vagy gúny. De nem is látok ilyesmit, sőt. Ez végképp összezavar, így inkább elfordítom a tekintetem és a földet bámulom. Magamban nehéz rendet tenni, minden olyan zavaros, érthetelen, és fájó.
Alfa hangja vonzza magához a figyelmem, de nem nézek fel rá, csak fejem lehajtva bólintok párat. Az arcomba ömlő hajam jótékonyan takarja el könnyáztatta és feszült arcom. Jenny szavaira is csak bólintásra telik, és érzem hogy a kitartásból van bennem már a legkevesebb. <Persze, kitartás, hogyne>

Egy papírzsepit nyújtó kéz jelenik meg a látóterembe, és fejem kicsit felemelve nézek ki a hajfüggöny mögül. Érte nyúlva elveszem azt.
- Köszi – szólalok meg nyávogón inkább mint magabiztosan. Letörlöm a könnyeim, majd orrot fújok. Mivel a zsepi megtelik a továbbiakat szipogással intézem el, visszabújva a hajam mögé.

Tüzijáték megjlenése előszőr fel sem tűnik, csak mikor mellém pakolja a batyut. Megkönyebbülten nyögök fel, és gugolok le azonnal. A kár nem elhanyagolható. Dobozokkal beszélő szájában meglátom a görkorim maradékát. Elég mókásan fest, és ajkam is megvonaglik, ami akár mosoly is lehetne ha a bensőm nem lenne ehhez túl fájó, és megört.
Hátralibbentem a hajam hogy lássak rendesen.
- Köszönöm – nyögöm ki hálásan és máris beletúrok a pakkba. Tüzijáték szavaira csak csendben bólogatok. Kitúrom ami használható, és hátat fordítva mindenkinek levetem a cipőt ami már szintán nem tiszta és a zoknit is. Felveszek egy bugyeszt, amibe egy betétet is belerakok, majd egy tiszta zoknit és a cipőm. A szintén hugyos nacit nem veszem elő a zacsiból, és mivel nincs már más ép gönc amit felvehetnék elgondolkozok egy kicsit.
Majd a hálózsákot veszem szemügyre, s egy nagyobb darabot ami egyben van belőle megpróbálok leválasztani a cafatokból. Leveszem a kabátot, és a hálózsák ezen darabját magamra kötöm felülre, a hónam aljától derékig kb hogy takarjon. A pkrósot pedig amit a patkányoktól hoztam el, nagyjából méretre hajtva a derekamra tekerem körbe, hogy majdnem a földig érjen. A hálózsák egy engem is körbe érő cafatdarabjával rögtönzök övet hogy megtartsa a szoknyapokrócot. <Ezt egész jól kitaláltad Helga. Száraz és melegebb is valamennyivel.> A hugyos cuccokhoz beteszem a szintén elkoszlott zoknit, és egy tisztát adok od Jennynek.
- Tessék, azt majd kimosom amit adtál. – és a cipőt is visszanyújtom neki bár szerintem az is kapott a belőlem kifolyókázott levekből. A kabátot veszem szemügyre aztán, és tétován pislogok Jennyre
- Ezt így nem adhatom neki vissza. – fintorgok, majd azt is beletömöm a piszkos göncök közé. Az Alisontól kapott tisztálkodószerekt és még tiszta cuccokat pedig egy másik zacsiba teszem.
- Azt hiszem ennyi a menthető – szólalok meg borongósan.
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Idegesen toporogsz - a kabát a térded alá ér és bőven nagy rád, könnyű benne elveszned, de egyre biztosabban sejted, hogy bizony ezt a kínos apróságot is kiszagolják, Zivatar Éneke említése pedig a "farkas-szülöttek" - bármik is legyenek azok - kiváló szimatáról be is igazolja ezt a sejtést, ahogy az emlék is, hogy abban a szörnyeteg formában milyen iszonyatosan élesek és erősek voltak a szagok; ahhoz képest szinte ingermegvonás újra a szokásás Helga bőrében lenni. Ráadásul hideg is van, hiába a cipő és a zokni.

Hoax bemutatója után türelmetlenül zúdul ki a kérdés belőled; a napszemüveges fickó mosolya csak még szélesebbé válik.*

- Az rajtad is múlik. Meg hogy milyen Törzsbe tartozol... vagy kerülsz.

- De egyelőre légy türelemmel, Kölyök. Erős vagy, nagyon, és erősnek is kell lenned. *Szól az eddig nem túl beszédes Nap Szeme komoly, mégis biztató hangon, és az Alfa is bólint kurtán szavaira. *

...

*Ez a furcsa érzés, a valahová tartozás érzése egészen jól esik még a borzalmas körülmények és az iszonyatos napod és még iszonyatosabb estéd hatására is - azonban a Falka idegessége és Jenny hirtelen változása és erős hangja halálra rémít; elönt a pánik, aztán elönt hólyagod tartalma is - most már bizony kínos, véreddel keveredett tócsa marad utánad - és a kabátra is jut belőle. Aztán a könnyeid is patakokban ömleni kezdenek, te pedig rohansz, menekülsz el a szégyenből, el a kínos szituációból... pontosabban csak rohannál. Alig pár métert teszel meg és máris beleütközöl Zivatar Énekébe, aki valami követhetetlen sebességgel került eléd - és látod, hogy Hoax is elédkerült. Az Alfa nemes egyszerűséggel átkarol és magához szorít, nyugtatólag simogatva hajad, és finoman a falhoz - egy másik falhoz - terel, vagy egyenesen visz, ha képtelen volnál járni.

Újra felhangzik az ismerős, andalító dallam a zenélő dobozból, és újra furcsa nyugalomérzet önt el. Körbenézve persze szinte várnád, hogy gúnyoljanak, hogy megalázzanak, de egyikük sem tűnik gúnyosnak, nincs lenézés a tekintetükben, még Haláltánc is bátorítóan próbál mosolyogni, és Hoax se vigyorog, mint a tejbetök.*

- Nyugi, Kölyök. Nincs semmi baj, hallasz? Semmi baj. *Szól az Alfa, és kellemes, mégis határozott, karizmatikus hangja is megerősíti mondandóját.*

- Bocsi, ha megijesztettelek. *Hallod Jenny hangját, aki a zenélő dobozt fogja újra.* - Minden rendbe jön, csak tarts ki, nincs okod menekülni - előlünk nem kell.

Hoax közben papír-zsebkendőket halászik elő a zsebéből, és feléd nyújtja, majd rövidesen megjelenik Tűzijáték is - kezei közt ott van az, ami a hátizsákodból maradt, igyekszik úgy fogni a cucc maradványait, hogy az ne potyogjon szanaszét, vállára vetve pedig a menthetetlenül szétszakadt hálózsákod. A nyomában üget Dobozokkal Beszélő, pofájában egyik görkorid romos maradékával, amit a kötőjénél fogva tart - valamint egy ismerős, rongyossá gyűrődött újságpapírral.

Tűzijáték, a jelek szerint kissé vérmocskosabb ruhákban egy pillantssal végigmér - valószínűleg hamar leesett neki, mi a szitu - majd Jenny kivételével nekiáll hátrább terelni a többieket jelzésértékű mozdulatokkal, és melléd pakolja a cuccod. Hoax egy zseblámpát hajít a kezébe, azt fürgén elkapja és felkattintja, a holmidra világítva...

- Ha van valami, ami kell és használható belőle, akkor vedd magadhoz. Kerítünk egy szatyrot is. Ami használhatatlan, azt is elvisszük. Nem hagyunk nyomot.

*Ha megvizsgálod, a "Patkányos" pokróc még tűrhető, az Allisontól szerzett tisztálkodócuccok egy része, a betétek, bugyik és zoknik megvannak, még a cipőd is. A zacskó, amibe korábban összepisált gatyád süllyesztetted, az is megvan - minden más teljesen használhatatlan cefetekben.

Jenny melléd telepszik újra, a zenélő dobozkát óvatosan a földre helyezi - hagyja, hogy játszódjon az a gyermekies, békés emlékeket idéző dallam, és próbál segíteni neked a holmikkal. A többiek hátrább vonultak, és szerencsére nem bámulnak, ha megpróbálod tisztába tenni magad; szemmel láthatólag a levelet fürkészik. Látod, hogy Jenny is sűrűn pislantgat az újságpapír felé, de egyelőre veled törődik. Továbbra is ott függ a kérdés a levegőben - valószínűleg arra kíváncsiak, mi is volt ez a Patkányokkal - de nem faggatnak vagy nyúznak, amíg ennyire romos állapotban vagy.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Megérzem a combomon folyókázó nedvességet, és feszélyezetten toporgok a lábam is összeszorítva. *<Csak a kabátot ne kenjem össze, csak azt ne!> Idegesen pillogok Jenny és Tüzijáték felé, valahogy szolnom kellene nekik, de túl sokan vagyunk, így csak magamban fohászkodok hogy a vérpatak legalább ne érjen le a lábamon anynira hogy kilátszódjon a kabátból, és persze üldögélésről sem lehet szó. *

*Zivatar szavai tovább növelik szorongásomat. Hát persze a szaglásuk! <A patkányok is megérezték, hogy miújság, ők is biztos érzik> Bele is pirulok a dologba, és a pincelejárat felé pislogok egyre aggodalmasabban. *<Siessetek kérlek, siessetek!>

*Kérdésemre odázó választ kapok. <Ne türelmetlenkedj Helga, mindent el fognak mondani. Azt mondták nem?! Könnyű azt mondani ne szeressek bele a cuccaimba, de ha kevés van belőle? És azt is nem épp könnyen szerzi az ember lánya!> Jenny szavai némikép megnyugtatnak, hogy van bőven cucc.
- Oké. – felelem halkan bátortalanul és a pincelejáró felé pillogok megint. Aztán Hoax széles vigyorral mutogat magára. <Mi ütöt beléd? Most dicsekedsz azzal mennyi mindened van?!> Aztán eltátom a szám mikor lassabban mint Zivatar vátozni kezd, és a ruhái nem szakadnak szét, sőt a napszemcsije is mintha vele együt alakulna akkorára mint a busa feje. Lenyűgöz a dolog, ahogy az is amikor saját magát és a ruháját sem szabdalva fel még a zsebébe is belenyúlva elővillantja a mobilját. <Ez király! Kell!> A többiek szemforgató türelmetlenségét nem értem nagyon. A visszaváltozás utáni szavaira elmosolyodok.
- Mikor? – kérdezem kiváncsian és kicsit türelmetlenül is talán.
- Nagyon király ez a mutatvány! – bólogatok Hoax felé még mindig kicsit ámulón. *

- Köszönöm – veszem el a vizet Jennytől és nagy kortyokban szlopálok is belőle. – Huhh ez jól esett. – adom vissza a félig kiürült flakont.

Jenny vigasztaló ölelgetése nagyon jól esik. Egészen elérzékenyülök tőle. <Ha ők a családod, akkor nagyon jó kis családod lesz Helga! És legalább semmi hazudás nincs bennük és körülöttük! Nem úgy mint a mostoháknál! Igaz a mamám az nincs meg, de.. egyszer biztosan megtalálom majd.>
A múltjára utaló szavait hallva ráncolt homlokkal nézek rá, de nem faggatom. <Biztos érdekes történet lesz.>

A* hangulat érezhetően elromlik, amint meghallják a nevet, amit kimondok. Faggatnak, majd Alfa ideges lesz.
- Valami rosszat mondtam? – kérdezem riadt-halkan. Aztán Jenny felpattan és egy szemvillanás alatt lesz belőle szörny. Riadalmamból rémület lesz, kezeimet védekezőn kapom magam elé fordulok el, a falhoz lapulva összehúzódva. Kaffogás és vonyítás ér el hozzám ami már sok, s a hideg miatt amúgy is feszülő hólyagom izami kiengednek. Elönt a szégyen, ami a félelmemet tetézi és hátrahagyva őket iramodok meg. Nem tudom hova, csak el, bele a sötétbe a feketeségbe hogy elrejtsen előlük, elrejtse a szégyenem. A kétségbeeséstől könnyeim is kibuggyannak, így már nem csak alig de homályosan látok. Egy sötét sarokig futok, és ott hullok össze. Ha tehetném eggyé válnék a fallal, csak tűnjek el. *
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.