Helga Gray - I. fejezet - Az utcakölyök meséje

[Sablepaw]

Álmosságod és kimerültséged, mi egyre inkább felváltja az örömmámort, eléggé összezavar - felfogod ugyan a Falkatagok szavait, de túl sok kérdést szülnének, a puszta szavak definíciói is magyarázatra szorulnak, ahogy az is, voltaképp kik vagy mik vagytok ti.
Mikor a Falkáról és a Hordáról kérdezed Nap Szemét, az türelmesen körbemutat a többieken s végül magán.
- Falkalények vagyunk, s falkákban élünk... kicsit mint a farkasok - ez amolyan választott család, ha úgy tetszik. A Horda...
- Sok lesz neki mára - Szól közbe Jenny, mintegy kitalálva a gondolataid... álmosságod messze felülmúlja most tudásvágyad. Elég a megnyugtató érzés, hogy nem hagynak el, hogy akárkik is a tieid, meglelted őket.

Az agresszió tapintható, és nem tudod mire vélni; furcsaságok ide vagy oda, a "Gépszörny" egész szimpatikusnak tűnt. Kérdésed újra előbukik belőled... s Haláltánc felel.
- Garou. Hoax Törzséből való... de vannak vele zűrök. Természetellenes. De ez is bonyolult téma, ne törődj vele.
- Nincs félnivalód a Gépkorcstól, Kölyök, most ez a lényeg. Lesz időd bőven megérteni mindent. - Szól aztán Tűzijáték, az Alfa újra bólint.

Lassan újra odaértek az ezúttal meglepően csendes furgonhoz. Érzed a Falka nyugtalanságát, s legfőképp valami feszültséget legtöbbjük és a sofőr között - aki jóval komorabbnak tűnik, mint eddig. Hol az extrém csajnak, hol a kacskalábú rasztának dőlve pillanatokra elnyom az álom is - felszínes alvás, de ahhoz épp elég, hogy az időérzéked elveszítsd. Hallasz beszédfoszlányokat, de nemigen veszed ki mikről folyhat a csevegés, és túl fárasztó lenne odafigyelni. Végre aztán elúszik a kép, és motorzúgással, beszélgető vagy épp farkasként morranó "családod" morajával kísért zavaros feketeségbe hullasz.

...

Bágyadtan érzékeled aztán, hogy ketten cipelnek és valami kényelmesre lepakolnak - de még mindig félálomszerű állapotban úszol.
Tűzijáték kissé harsány hangjára térsz magadhoz.
- Ébresztő, kishúgom!
S látod, a másik, aki idehozhatott, az Haláltánc – hálásan épp koponya és bot nélkül.
Tűzijáték kicsit hátrább babrál valamivel, forró víz és teafű illata csap meg... Körbepillantva egy jókora helyiségben találod magad. Egy hatalmas, extrakényelmes, már-már luxus-szintű franciaágyra fektettek le, amit szép, hímzett mintás, mélykék gyapjútakaró borít. Gyertyák és mécsesek pislákolnak mindenhol – néhol egészen tematikusak és valahol egy kellemes fényű sólámpa is pislákol. Kellemesen meleg van és a levegőt füstölők finom aromája tölti be.
Az igen magas és szokatlanul nagy, sokszögletű teremféle mintha valami üzemépület egyik elkerített belső része, tán tetőtere lenne; plafonhoz közel rengeteg régi cső fut, ám többségük eltakarva mintás kendőkkel és terítőkkel. S a helyiség kényelmesen lakályossá alakítva, már-már furcsa, kényelmes érzeteket idéző óriás-szobára hajaz, bár ablakokat nem látsz. Csak fönn az ágy fölött a magasban rejtőzik egy terebélyes tetőablak, valamiféle létraféle visz fel hozzá, de most az az egy szem jókora ablak is el van fedve valami fából esztergált szerkezet segítségével.
Az ágy rácsos támláján és fölötte mindenféle felaggatott kütyük – ezek nem szemetek és bóvlik, inkább amolyan talizmán vagy ékszer-félék, van amelyik aranyból lehet – s hasonlók, mint amik a furcsa vérfarkas lány ékszerei közt is megtalálhatóak.
Nem messze az ágytól egy elkülönített sarokban szentélyt látsz, rajta megannyi, jellegzetes témájú szobrocskát és figurát, főleg istennőket, pegazusokkal vagy épp farkassal, és amazonokat, rituális kellékeket, további mécseseket, kelyketet, tőröket, ásványokat és a Szentély fölött különféle egész hangulatos és többségében pegazusos vagy istennős, változatos fafaragványokat, képeket.

Távolabb, a helyiség másik felén mindenféle dobozokat, ládákat látsz, egy jókora, antik szekrényt és egy könyvespolcot, mindenfelé széthajigált bugyikat, zoknikat és egyéb ruhadarabokat, gyaníthatóan lopott pénztárcákat, ékszereket és pár beazonosíthatatlan gépalkatrészt. Egy íróasztal is van valahol, előtte kényelmesforma székkel, rajta laptoppal és pár innen nehezen kivehető számítástechnikai biszbasszal - a sólámpa is itt trónol még több kütyü társaságában; ezek is értékesebb, de legalábbis hangulatosabb cuccok. Egy pici főzőfülke-féleség is van itt hűtővel, mikróval, kályhalappal, szekrényekkel; ott készül az a bizonyos illatozó tea amit lassan eléd varázsol Tűzijáték, lehuppanva melléd. A falakon mindenféle festmények, pingálmányok, poszterek... és mély barázdás, néhol kifestett, néhol "egyszerű" karomnyomok – mindkettő motívum ismerős Tűzijáték ékszereiről.
Egy ajtót látsz még - azon kívül is, ahol valószínűleg behozhattak.

- Na, akkor elsőként hadd üdvözöljelek A Város Mindent Látó Szeme Falkaszállásán, azon belül is Tűzijáték rezidenciájában. - Vigyorodik el, kissé színpadiasan meghajol és körbemutat, s eszedbe jutnak korábbi szavai; ígérete, hogy ő aztán megvéd... az eddig látottak és megérzéseid alapján egyaránt igencsak alkalmas lehet rá.

- Tudom, hogy tökre hulla vagy, de szeretném ha meginnád ezt a gyógynövényteát, mielőtt kidőlsz. - Pakolja a bögrét az ágy melletti kisasztalkára - egyelőre még túl forró, hogy benyakald.
- Ha akarsz, ott a fürdő, használd nyugodtan a piperémet, meg amit ott találsz és kell. - Bök fejével az eddig ismeretlen ajtó felé - De felőlem alhatsz így is, engem nem zavar, aztán a cuccot is az Alfa rokonnépe mossa, nem én. - Von vállat flegmán, majd egy nagyobbfajta doboz felé mutat.
- Kacskalábú pajtink összekapart neked egy valagnyi ruhát meg mifenét, ami jól jöhet, válogass csak, mind a tiéd, ami tetszik. - Lassan leesik, hogy Nap Szemére utalhat "Kacskalábú pajtiként".
- A többi cuccomhoz,de legfőképp arrafelé - int fejével a Szentély irányába - engedély nélkül nem nyúlkapiszka, mert akkor rohadtul kihúzod nálam a gyufát. És nem akarod kihúzni nálam a gyufát. Értve? - S érzed tekintetéből, hogy ezúttal garantáltan nem viccel...

Haláltánc matat az ágykeretnél, valamit ráaggat, majd ahogy felé pillantasz, kissé elhúzódik, hogy láthassad az új kiegészítőt, s a keverék boszorka meg is szólal aztán, kimerült, de nyugodt hangon.
- Álomfogó. Elűzi a rémálmokat, és nyugodt, pihentető alvást biztosít... - Majd elhúzza kezét az álomfogó előtt finoman s egy pillanatra mintha megremegne a levegő ott s a fémes - tán fehérarany - szitakőtő-minta mintha valóban élő szitakötő lenne, megrebbenti a szárnyait. Csak egy pillanat műve az egész.
- ...Csak ez az én Álomfogóm, Fétis, tehát valóban működik... - folytatja réveteg hangon, majd rádpillant.
- Pocsék egy éjszakád volt, van egy sanda sejtésem, hogy neked most nagyobb szükséged lesz rá, mint nekem. - Aztán kifelé indul s ahogy elhalad melletted, meglátod, mennyire fáradt és meggyötört, szinte zombiszerűen vonszolja magát kifelé.
- Jó pihenést, Kölyök. - Morranja, int Tűzijáték felé is - aki viszonozza a gesztust - aztán kisétál a szobából, becsukva maga után az ajtót.

A vörös-fekete hajú és ruhájú csaj várakozón, kíváncsian figyel téged.
- Na, ez megfelel első körben?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

Homlokráncolva hallgatom Jenny szavát, és továbbra is visszatartom magam kérdések feltevésétől. „majd holnap, majd holnap ezt is megkérdezem, hogy mitől függ ez a csontrágós izé, és ki az a patkány, aki vigyáz az ővéire?”

- Falka? Horda? – csúszik ki ajkaim közül a kérdés, és már későn kapok a fejemhez, hogy nem kellett volna. Alfa tekintetét nem tudom hova tenni, de nem is akarom így hirtelen.

Aztán kolletktíve kezdenek el magyarázni Gépszörnyről, és csak kapkodom a fejem. Próbálom érteni, megérteni őket, de nekm a saját milyenségem is egyelőre irreálsi, és furcsa. Aztán felmerül bennem valami.
- Ezek szerint Gépszörny nem olyanmint mi? Mármint olyan farkas –elgondolkozom – garou – bököm ki a még furcsán idegen szót és pislogok körbe.

Végre a furgonba érünk, és elfészkelem magam Tüzijáték és Nap szeme közé. Az álmosságom már annyira elhatalmasodik rajtam hogy le-le kókad a fejem, és bizony néha rá-rá dőlök a két oldalt ülőkre. A sebeség sem zavar, tán emiatt. „Jó lenne már egy vacokban elheverni”

_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

Mikor megjegyzed, hogy nem vagy cukorból, többen - főként Jenny és a farkas - mintegy elismerően morrannak. Következő mondatodra, hogy egy jó időre eleged van a csövezésből, hogy jobbra vágysz, Jenny csak annyit szól:
- Garouként, főleg Csontrágóként nagyságrendekkel könnyebb. A Patkány gondoskodik az övéiről. - S fürkészve nézeget, nemigen tudod hová tenni, miért.
Tűzijáték, Hoax és az Alfa már határozottabban bólintanak, szinte egyszerre.
- Asszem ez megdumálva. - Szól Hoax. - Má' ha nem Csontrágó leszel. - Teszi hozzá aztán laza vállvonással. A két nevezett Csontrágó nem szól, még "Dobozos" se morran.
De valóban ahogy ásítasz, felködlenek az "otthon" képei, noha némi keserűséggel - nem véletlenül dobbantottál onnan, bár a puha, meleg ágy és a tiszta szoba most igazán jól esne.

Enyhe nyugtalanságodba némi szomorúság keveredik Nap Szeme homályban hagyott históriája hallatán. Kérdésedre mosolyfélével a képén megrázza rasztahajás fejét.
- Itt nem. Jó Falkám van, és jó Hordám.
- Naná, hogy nem. - Szól az Alfa, fura tekintettel nézve az aranyszemű sántára - ezt a tekintetet sem igazán tudod hová tenni, pláne ilyen fáradtan.

A közeledő, de innen még nem zavaró hangerejű tüccögő, erőszakos zene enyhébben mosolygásra késztet - elképesztően nem passzol sem ide, sem az átélt rítushoz, mindenesetre a többiek enyhe - vagy enyhének nem nevezhető - feszültsége rád is átragad. Hoaxot leszámítva, aki mintha tán jóban is lenne a sofőrrel az eddigiek alapján, még leginkább Tűzijáték tűnik a leginkább közönyösnek, mindenki másból érzel valamiféle haragot vagy épp megvetést (?). Enyhébben még talán Nap Szeméből is.
- Sokféle. Hát, sokfélével tudok szolgálni. - Villantja fel egy pillanatra hipermodern telefonféleségét, majd gyorsabb tempóra vált és a furgonhoz nyargal.
Aztán kérdésed felteszed, körbenézve a többieken. Az Alfa megrázza a fejét, talán jelezve, hogy nem utálatról van szó, talán azt, hogy nem most van az ideje ezt megbeszélni. Nap Szeme végül megszólal.
- Monstrum ex Machina... olyasmi... átkozott mint én, de nem ez a gond vele. Egyáltalán nem.
Haláltánc felsóhajt és rád pillant.
- Az a dolog abban a kocsiban... olyan... kiborg-szarság. Tele gépizékkel... jópár testrésze helyén. Természetellenes, rohadtul. - Hangja cseppet sem barátságos, majd feléd sandít - Mi meg Garouk vagyunk - részben farkasok, tudod. A Természet gyermekei. Gépkorcsoknak nem szabadna léteznie.
- Ahogy elvileg ugye semmilyen korcsnak... - Vág közbe Nap szeme. - De mégis létezünk. Ez van.
- A franc, tudod jól mire gondolok... nem a születésére. - Morran fel Haláltánc.
- Igaza van Haláltáncnak. - Szól végre Zivatar Éneke, továbbra is ölében tartva, szavait inkább neked címezve. - Az olyasféléket, mint Gépszörny, elég sok Garou Horda kérdés nélkül megölné. Mint említettem, mi itt toleráns népek vagyunk. Ne tarts minket bigott gyűlölködőnek - pláne engem vagy Nap Szemét. De nyugtalanít minket. Majd megérted, idővel.

A zene aztán végleg elkussol a furgon felől, különítményetek pedig megindul. Bepakolnak hátulra, ahogy ők is sorban bemásznak-becuccolnak. Az anyóson újfent Hoax ül, Monstrum Ex Machina hátrasandít feléd furcsa szemeivel, újabb vigyorral ajándékoz meg - aztán végignézve a Falkán morran egyet, aztán gázt ad - ezúttal nem sugárhajtású repülőként száguldotok, bár nem is épp lassan. Ezúttal Tűzijáték és Nap Szeme közé kerültél, és egyre határozottan álmosabb vagy.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Alfa szavai nem éppen megnyugtatóak, és ha amit átéltem a „nem rossz” feladatok közé tartozik, inkább tudni sem akarom mik azok amik rosszak lehetnek.. S bár most nincs már bennem túl nagy szorongás, félek ha kérdeznék ez megváltozna. Így csak bólintok egyet, nem túl meggyőzően*

*Haláltáncról Jennyre, majd tovább Dobozosra vándorol a tekintetem. Aztán megrázom a fejem.*
- Nem vagyok cukorból.- mondom
- De egy időre elegem van a csövezésből tényleg. Valami jobbat szeretnék – mondom ki a vágyam kicsit lehangoltan. A költözködés ötlete nem csábít igazán, és valahol hátul az agyamban felrámlik a mindennel felszerelt és kényelmes szobám amit a pótanyáméknál hagytam ott. Kis sóhaj hagyja el a szám, én inkább elhesegetem a kósza gondolatokat.*

*Hoax szavaira bólintok*
- Érzem – és elnyomok egy ásítást is. A hideg szél megborzongat, ahogy beszüremlik a ruhám alá, aminek a nyirkossága csak rátesz egy lapáttal a kellemetlen hidegérzésre. „Remélem van melegvíz és meleg zuhany a fészekben.”*

*Nap Szemét figyelve feltűnik hogy kicsit más mint a többiek, legalábbis különös, de ez engem nem zavar, csak kiváncsiságom kelti fel. Szavai megnyugtatnak, Alfáé pedig elszomorítanak. Sajnálat ébred bennem a csodaszín szemű fiú iránt, és halványan rámosolygok. *
- Gondolom itt már nem bánt senki. – és szavaimat vigasztalónak szánnám.

*A kocsihoz közeledve és a zenét meghallva, csak kis hijja hogy fel nem kuncogok Alfa felmorran, és kicsit értetlen nézek fel rá. Hoax próbálja meg higgasztani, miközben engem fog vallatóra. Vállat emelek bizonytalan arccal.*
- Sokfélét. – felelem
- Ilyen messziről még ezt is. – pillantok a kocsi felé, majd hogy Hoax elüget felnézek Zivatar Énekére.
- Miért utáljátok? – kérdezem és tekintetem a többieken is végigsvenkel, majd visszatér az engem cipelő arcára.
- Főleg, hogy most segít rajtam. – mondom ki amit gondolok, és kiváncsian méregetem a komornak tetsző arcot. *
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Szinte könyörgő szavaidra vállat von az Alfa, majd megszólal.*
- A körülményektől függő, milyen gyakran kell. Legközelebb már nem lesz ilyen rossz. - *Majd arcodon simít végig vigasztalóan* - Mind átéljük, és ez nem tartozik a rossz feladatok közé. Majd megérted, most csak engedd el a szorongásokat. *Valóban túl sok szorongás és félelem nincs benned jelenleg, de a hangja nyomán az is oldódik.

Az a helyzet, hogy fogalmad sincs, állásfoglalásod megbántana-e valakit. A minden napos váltásra egy vállvonást kapsz Haláltánctól.*
- Ahogy tetszik, Kölyök. Bár kicsit fárasztó lesz minden nap költözgetni. - *És látod, hogy Jennyre siklik újra tekintete, meg Dobozokkal beszélőre. Smack meg is szólal.*
- Hjah, a mi "vackaink" mindenek, csak nem "kúl", de melegek és nem áznak át, és ez a lényeg. Ha a Patkány fogadna be, aki lényegében megsegített, Kölyök, akkor azt is szoknod kell. Bár gondolom volt szarabban is részed. - *Hangjában nem érzel irigységet a többiek iránt, sőt, mintha valami dacos büszkeséget is felfedezni vélnél - viszont ezek szerint a két Csontrágó egy vagy több "helyen" osztozik, amik a hallottak - és e két példány látványa alapján - jelentősen ócskább lehet, mint a többié. Dobozokkal Beszélő újra képen nyal, büszkén húzza ki magát ültében, majd újra nekiáll körözni nyughatatlanul.

Végül könnyeid is elapadóban, Hoax bulit is ígérget, a fejét megrázza kérésedre.*
- Nepara, Kölyök. Amúgy inkább hajnal ez az éjjel. Majd bulizunk, ha készen állsz rá.
*Körbesandítva csak egy vékony sávban tűnik világosabbnak - s egyúttal szürkésebbnek - az égbolt, és a szél csontig hatoló, nyirkos hideget hoz valahonnan a pirkadat-szürkület közeli égboltszelet felől, egyúttal nyilván a tó felől.
Mikor Nap Szemét kérdezed, ő megrázza a fejét, mintegy szabadkozóan, majd az Alfára pillant, aztán újra rád.
- Régi rossz szokás. Sokan rosszul... reagálnak rám. *S valóban a furcsa szemeken és a kacska lábon kívül is mintha lenne benne valami megmagyarázhatatlanul idegenszerű, mintha ő lógna ki legjobban a hét közül, de semmiképp sem mondanád ellenszenvesnek.*
- Rossz élmények, rossz berögződések. - *Morranja komoran az Alfa, miközben felnyalábol és egyúttal magához húz, hogy kevéssé fázz.* - Akit születése óta egyfolytában bántottak, az nehezen tanul meg közeledni, akkor is, ha azoknak az időknek rég vége. *S fürkészőn tekint a botjára támaszkodó sánta raszta aranyszín szemébe, aki látod, tüstént kissé lehajtja a fejét és elveszi róla tekintetét. Ami azt illeti, téged leszámítva nem rémlik, hogy eddig akármelyikük szemébe nézett volna vagy túl bensőséges lett volna bármelyikükkel.*
- Szerintem ehhez aztán tényleg fáradt lehet már Helga - *Szól aztán Nap Szeme, miközben haladtok vissza az úton, inkább Zivatar Énekének, majd rád siklik tekintete.* - Egyelőre az a fontos, hogy kipihend magad, hogy teljesen jól lehess. - *Folytatja türelmesen, immár neked.* - Ha kérdésed van, szívesen felelek, de elég kimerült vagy. Én meg... hát, csak óvatos. Mindenkivel. Rossz berögződés, ahogy az Alfa mondta, ennyi. - Szelíd hangja mögül mintha fáradt beletörődést éreznél, és valóban nem úgy sejted, hogy veled lenne valami baja - talán inkább magával (?). Jenny belekarol kissé komorabb arccal.

Nemsoká feltűnik a már ismerős csicsás kocsi egyelőre távolabbi, ám felkapcsolt fényszórói miatt jól kivehető látképe is, ezúttal nagyságrendekkel zajosabb zene bömböl a furgon felől.
Látod, hogy az Alfa szája vicsorféleségbe húzódik, Dobozokkal Beszélő acsarogni majd vonyítani kezd, szinte megcsap valami nyugtalanító és veszélyes harag-érzet felőlük, főleg Zivatar Éneke felől. Hoax az Alfa vállára teszi a kezét nyugtatólag.
- Hagyd, majd beszélek vele. *Aztán mintha indulna, de azért mégis csak hozzáfűz valamit...* - Ne féltsd ennyire a Kölyköt, a zene a legkisebb gondja... meg aztán fene tudja, még tán élvezi is. Héjj, Helga, milyen zenéket csipázol? * -Aztán újra az Alfára vigyorog.* - Hehh, szerintem titeket jobban irritál, mint őt.
- Nem a ricsaj zavar, hanem ez a faszparaszt hozzáállás. *Morogja Zivatar Éneke*
- Eeeh, nyugi van, Főnök, a furgon lényegében az ő falkájuk "területe", és ő tesz nekünk szívességet. *Még újra rád pillant, végre levegőt hagyva - valószínűleg hogy elmondd, milyen zenét csípsz - mielőtt nekilátna elsőként a furgonhoz ügetni. Zivatar Éneke bólint, bár nem tűnik túl feldobottnak, Haláltánc és Jenny arcán egyenesen már-már utálattal vagy mélységes megvetéssel vegyes érzéseket látsz átvillanni, ahogy a furgon felé néznek - és van egy olyan sejtésed, hogy nem a zajnak vagy a kocsinak szól a dolog, hanem a sofőrnek.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*A sáros földön csúszva közeledem a családom tagjaihoz, s már nem csak mocskos, hanem könnyáztatta arccal. Két könnycsepp közt kitisztul annyira a látásom hogy felfogom az átalakulásukat, bár az érzéseim szerint már a rémektől sem kell félnem. Dobozostól megkapom a nyalintást, és sírva nevetek rá, beletúrva a bundájába.*
- Köszöm! – nyikkanom valamelyest nyugodtabban, és lassan kezdek el felkászálódni, elvégre mégsem négylábú vagyok.
*Alfa és Tüzijáték ölelnek át előszőr aztán és én hálásan bújok hozzájuk, még mindig remegősen, de már inkább a fáradtságtól mint a sokktól. Bár az átéltek szörnyűsége még mindig bennem vibrál igyekszem nem gondolni rá. És nevetek rájuk még mindig könnyezve, de ezek a könnyek a megkönnyebbülés és öröm könnyei. Alfa szavaira elfintorodom. *
- Ügye nem kell… túl gyakran? – kérdezem hüppögve és reménykedőn nézek rá,és a többi kérdést mi bennem feltolulna tudatosan temetem el egyelőre.

*Aztán Tüzijáték felajánlja hogy hozzá bekuckózhatok, és Jenny is kontrázik. S nem akarom egyiket sem megbántani, csak csendebn pislogok rájuk. Haláltánc menti ki a helyzetet, és Alfa is rábólint, a szavaira*.
- Köszönöm – szólok újra hálásan nézve Tüzijátékra. – Jó lesz nekem nálad első nap. Aztán majd mindenkinél kipróbálom kinek milyen a vacka – pillantok Jennyre hiszen nem akarnám megbántani, vagy kerek perec elutasítani, de Tüzijáték valahogyan kedvesebb nekem, mint Jenny.
*Hoax is megölel és mág puszit is kapok tőle. Bulit igérget, és felnevetek lassan feledve a sírást.*
- Csak ne ma éjjel. Már nagyon fáradt vagyok – mondom elcsigázottan.
*Aztán Nap Szeme is megérkezik és fura óvatossággal nyúl hozzám. Félrebillentett fejjel nézek rá*
- Valami baj van? – kérdezem szinte megmerevedve

*Alfa az ölébe kap, és én hálásan vackolom karjaiba magam. Nagyot sóhajtva döntöm fejem a mellkasának, kezem is rásimul az izmos felsőtestre. Ebből a védett pózból pillogok ki néha a többiekre, amint a kocsihoz megyünk visszafelé, és érzem a rámtelepedő fáradtság miatt, most simán álomba merülnék Alfa ütemes „ringatásától”, de próbálom tartani magam és nem elaludni, ami érzem egyre nehezebben megy….*
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*A katartikus megkönnyebbülés újra előhozza könnyeid, sírva kúszol a farkas-lények felé, némán s minden porcikáddal szinte könyörögve, hogy tartozhass végre valahová, hogy érjen véget az a szörnyű magányérzet, az az üresség, ami végigkísérte zűrzavaros életed. Könnyfátyladon át is látod ahogy a falkatagok egy szemvillanás alatt változnak emberi formájukba újra, kivéve Dobozokkal Beszélőt, aki farkasként üget hozzád és nyal képen és Nap Szemét, akinek a jelek szerint lassabban megy - valahol a látómeződ határán elkapod, hogy először óriási farkassá formálódik, mint Tűzijáték volt, majd olyan két lábon álló - s így is rasztasörényű - rémmé, mint a többi, majd valami bestiális, magas és szőrös emberszörnyeteggé, míg végül ő is a már először látott alakban biceg feléd.

Az Alfa és Tűzijáték szinte egyszerre nyúlnak feléd, megölelve, nyugtatva miközben a "farkasnak született" - ahogy nevezték homályos emlékeid alapján - játékosan köröz körülötted, neked-neked dörgölve borzas és finoman szólva nem épp virágillatú bundáját. Becsatlakozik Jenny, Hoax, Haláltánc és végül Nap Szeme is.*

- Sajnálom az elejét, nem számítottam rá, hogy ennyire kellemetlen lesz... de most már minden rendben, Kölyök. - *Hallod Zivatar Éneke továbbra is kellemes hangját, ahogy mit sem törődve a rád ragadt sárral, óvón átölel.* - Időről-időre mindannyiunknak át kell esnie ezen a Rítuson.
- De most már irány a Falkaszállás, kishúgom, aztán végre alhatsz egy jót. - *Borzol a hajadba Tűzijáték, majd oldalra biccentett fejjel szemedbe néz* - Lehetsz mondjuk egyelőre az én szobatársam. Kúlos a vackom. Na, mit szólsz?
- Akármelyikünkhöz becsövelhetsz, kicsi. - *Hallod Jenny hangját, aki hátad dörgöli megnyugtatón...*
- Szerintem a "csövelésből" elege van egy jó időre, Smack. - *Szól aztán Haláltánc is - ő is barátságosan simít a hajadba és rád pillant.* - Tűzijátéknál egyelőre jó helyed lesz - de te döntesz. *Majd félig-meddig kérdőn az Alfára néz, aki bólint, majd látod, nekiáll elpakolni a cuccokat, ahogy Haláltánc is; a fáklyákat is eloltja - ekkor Hoax zseblámpája kattan fényforrásnak - majd a keverék boszorka begyűjti a kioltott fáklyákat is.
- Na, ne itasd az egereket... meg a patkányokat pláne, Kölyök. - *Szól aztán Hoax is, és tőle is kapsz egy ölelést, meg egy puszit és nyom az arcodra.* - Bulit rendezünk majd neked, nem temetést!
Nap Szeme nem szól, csak a homlokodra teszi kezét aztán lejjebb csúsztatva óvatosan megsimítja arcod; furcsa az óvatossága, nemigen tudod hová tenni.

Végül ha hagyod, az Alfa felnyalábol, újra az ölébe vesz, és megindul visszafelé, a kocsi irányába, miközben a többiek - immár egyáltalán nem halkan - sétálnak vagy épp ügetnek mellette, mögötte, olykor körülötte.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Kótyagosan, álmosan, és némileg türelemtlenül figyelem Zivatar Énekének pakolászását. A ránktelepedő csönd, és az esélytelenség hogy innen akárhogyan is meglóghatnék „a kocsiba legalább elheverni míg ezek itt végeznek” kicsit feszültté, de egyben letörtté is tesz. *

*Aztán csak arra eszmélek hogy körben állnak. Lassan végignézek rajtuk, s úgy nő bennem a félsz, a s a riadalom. Mindegyik vagy farkas vagy hatalmas szörny formába változott. Csak én vagyok egyedül ember. A gondolat hogy mikre képesek „hiszen én is szerteszaggattam gond nélkül egy egész cspat huligánt” tesz csak igazán nyugtalanná. Erre csak rátesz a belőlük meg is érzett indulatok, melyeket már soknak érzek. Önkéntelenül és pánikszerűen patanok fel, és iramodnék meg, mindegy is merre csak el, el innen tőlük! Fürgeségemben bízva döbbenten és apró sikollyal torpanok meg, amikor előttem teremnek, s hirtelen váltok irányt, de ott is ők vannak. S nem elégednek meg annyival hogy utam állják. Szinte durván taszítanak vissza a kör közepe felé. Egyensúlyom vesztve lépdelek hátrafelé néhányat, s a lendület érzem túl nagy. Seggre esek fájdalmas kiáltással fintorodva el. Nem csak hátsóm, két hátratett kezem is belesajdul a földdel való érintkezésbe. Elanyátlanodva nézek fel, s állok is fel újra. „Olyan nincs hogy mostmeg itt kerülök bajba!Hiszen azt mondtátok a családom vagytok!!!” És bár minden idegszálam és ösztönöm futásra sarkallna, Alfa tekintete szinte parancsolóan villan rám, s nekem földbe gyökerezik a lábam. Nem merek újra próbálkozni, csak bensőm tiltakozik. „Ne, kérlek ne bántsatok!” De ajkaimon mi vacogósan remeg hang nem jön elő.

Aztán csak állok, és figyelek, éberen és készen a menekülésre, ha adódna alkalom. A félelem nem csillapodik a hókuszpókuszokat látva sem. S végül igazi sokként ér az érzés hogy ha akarnék sem tudok megmoccanni, ahogy a kántálás körbefon, és szinte hipnotizál. Másfajta érzetek is megérintenek. Mintha minden, szó szerint minden megelevenedett volna körülöttem. A bokrok a fák, de még a talpam alatt paszívan heverő fű is, sőt, mintha maga a föld is életre kelni készülne. A félelmem immár leírhatatlan, és nem csak testem lelkem is beleremeg az érzésbe. De nem elég, valódi kín hullat térdre, mi újabb fájdalmas kiáltást csal elő remegő ajkaim közül. A köröttem keringők morgásai is nyomasztó, baljós háttérzajt adnak s gyötrelmemnek. A rámspriccelő víz, mintha nem is az, hanem parázs lenne, vagy sav. Éget, és mar. Szinte marcangolja bőröm ahol elér. Ajkaim közül sikoly harsan bele a térbe, világgá kürtölve nem csak fájdalmam, de a bennem felrémlő emlékek mindösszes kínját és fájdalmát. Nyöszörgök, és vergődök a testem bénító és lelkem emésztő múltbeli emlékképeket újra és újra élve. Négykázlábra görnyedek. Körmeim a földbe marnak, s nem a földnek, nekem fáj jobban. Izmaim fájón húzódnak össze, s gyomrom is megszabadul tartalmától. Keserű, maró félig emészett maradékok hagyják el a szám, fekete tinta féle nyák kiséretében. „Mi történik? Segítség! Meghalok!” de panaszom nem önthetem szavakba, mert a görcshulám tovább erősödik s már minden nyílásomon ez a ragacsos feketeség ömik kifelé. Látásom is elhomályosítja ugyanez a förmedvény, hiába törölném le a földes mancsommal, csak rosszabb lesz. *

*Elgyötörten dőlök el oldalra, s hogy már nem jön újabb görcs, rángás, csak fekszem összehúzva magam, szinte magzati tartásban, reszketve, s zihálva. A fekete massza valahogy egyszercsak eltűnik, s már nem is érdekel mi lesz ezután. A vonyításokat hallva, hunyorogva nyitom ki a szemem és nézek fel, de fejem fel nem emelve. Úgy érzem az utolsó erőm is elvette az átélt kín. A félelem is mintha a feketeséggel együtt tovatűnt volna. Újszerű érzések lepnek el, és pislogok körbe végü mégiscsak felemelve a fejem. A farkasokon és szörnyeken végignézve eddig csak sóvárgott hangulat és vágyott érzés kerül felszínre. Igen, itt a helyem, pontosabban szólva itt VAN helyem, nekem is. A környezet neszei, és élettelisége most mindezért háttérbe szorul valahogy és a rámtörő örömérzet katarzisszerű szinte hisztériás sírást fakszt belőlem, s kezeim a könnyeimtől homályossá váló alakok felé nyújtom vágyódón, s szine kúszva közelednék feléjük, hogy végre valóban velük legyek…*
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Egyre bódultabb vagy, talán a sokk és a kimerültség teszi, de furcsa közöny telepszik rád, ahogy az Alfa cipel. Jól esik nekidőlni, ásításod szemmel láthatóan senkit sem zavar ám van valami... enyhén nyugtalanító abban ahogy teljes némaságban lépdelnek veled...

Letérdepelsz, majd testhelyzetet váltasz - biztos, ami biztos alapon...

Látod, ahogy Zivatar Éneke előcsomagol egy különös, idegen mintákkal díszes bőrkulacsot – ezt a földre helyezi - és egy kék kendőből tiszteletteljesen előhúz egy különös mintájúra faragott fűzfapálcát.
A falka közben eltávolodik, körbeállnak, más-más formákba rendeződve. Jenny továbbra is egyszerű, nem túl impresszív termetű farkas, ahogy Dobozokkal Beszélő is farkasformáját viseli, és Tűzijáték is azt a furcsa, ősi, tán rég kihalt bestiára emlékeztető óriásfarkas alakját hordja, amibe alakult... és ami valóban alkalmas lenne rá hogy egy szívdobbanásnyi idő alatt kettéharapjon...

Az Alfa is felveszi azt a hatalmas kétlábú farkasszörny formát, amiben legelőször megpillantottad s amiben úgy hiszed, te is magadhoz tértél nem is oly rég az iszonyatos események után; Haláltánc is ugyanolyan hatalmas rémmé változik, akárcsak Hoax. Nap Szeme immár farkasként figyel továbbra is aranysárga szemeivel; bal hátsó lába így egész jól láthatóan kacska, jóval rövidebb a többinél – születési rendellenességnek tűnik, nem sérülésnek.

Mind a heten farkasok vagy farkas-szörnyek most, csak te maradtál "ember" – közöttük. Egyre inkább nyugtalanság lesz úrrá rajtad, érzel felőlük valami fenyegetőt... és mire eszmélsz, már látod, hogy bekerítettek, mindahányan. Valahogy ez a tény, hogy egyszerű Helgaként, fáradtan-bódultan kucorogsz egy csapat bestia közt, már-már jeges vízként térít magadhoz és tesz éberebbé. Megérzel bennük valamit... valami ismerőset - bár nem tudod honnét ismerős... de az a valami veszélyes. Harag? Düh? Pusztításvágy? És amint megérzed, rádöbbensz, hogy mindezidáig ott volt bennük, csak fel sem tűnt... és benned is ott zakatol - bár inkább pánikszerű érzések felé hajszol.

Mindenesetre ha menekülni próbálnál, rá kell döbbenned, hogy nincs esély - egy szemvillanás alatt állják utad s taszítanak vissza a helyre, ahová az Alfa lerakott... az Alfa, aki félelmetesen karizmatikusnak tűnik most... parancsolón néz rád... ahogy az összes többi is. Főleg Jenny és Nap Szeme "egyszerű" farkasai tekintetében látsz valami letaglózót ezen kívül, valamint a még színpompás "frizurájával" is iszonytatóan veszélyesnek tűnő és szintén fölöttébb karizmatikus óriásfarkas-Tűzijáték morgása is egyenesen fenyegetővé válik, ha újra próbálkozol...

Haláltánc átnyújtja botját – már koponya nélkül - Zivatar Énekének majd jelen formájában is a derekán lógó szütyőiből különös illatú szárított növényeket szór a fáklyák lángjaiba; azok bűvösen felizzanak s szinte mintha boszorkányos táncot járnának; különös, fűszeres illat keveredik a fáklyák füstjébe.
Zivatar Éneke egy jókora, szabályos kört rajzol köréd Haláltánc botjával, majd távolabb a földbe szúrja, s a végig a másik mancsában tartott fehér szarv-szerű faragott botot egyik láng fölé helyezi, majd a kulacsot felkapja másik mancsába és vizet löttyint a pálcára. Mind a körön kívül állnak, s az Alfa furcsa, nem emberi, s nem is teljesen farkas-szerű hangokat ad ki magából – leginkább állatias, semmihez sem hasonlítható, ceremoniális kántálásra emlékeztet, mégis valahogy kellemes fülednek és szinte hipnotikus erejű - most már mintha sóbálvány lennél, érzed, mozdulni se tudsz... Ahogy a hatalmas, rövid fehér bundájú teremtmény elindul a kör mentén – az óramutató járásával ellentétes irányban - pálcáját mancsában fogva s feléd irányítva, újra meg újra vízpermetet hintve rád, a többiek is követni kezdik s mind köröznek körülötted, egyesek baljósan és némán, mások hasonló morgásszerű kántálással...

Ahogy a morgások, ez a különös, már-már bizarrul kultusz-szerű állati zsolozsmázás megindul, a lángok vibráló, lidérces fényében mintha a táj körülöttetek megelevenedne; furcsa, testtelen suttogásokat, neszezéseket vélsz hallani a sötétből és néha egészen közelről. Még a fáklyák bűvösen táncoló fényével megvilágított csupasz és zúzmara lepte cserjék, bokrok és fák felől is inkább érezhető, semmint füllel hallható hangok, mintha igazán élővé válna a növényzet maga, még a hosszú télről sápatagon maradt fű is hullámozni látszik a farkas-zsolozsma ritmusára, s a hideg, sáros föld alattad különösen elevenen pulzál... és a rettegésed egyre inkább fokozódik.

A tested aztán hirtelen fájdalmas görcsbe merevedik, mintha valamiféle idegen erő rángatna, csak hogy térdre zuhanj aztán; a morgó kántálás egyre vészjóslóbbnak tűnik, az újra és újra rád hulló harmatcseppek mintha perzselve égetnének őrjítőn, s egyszerre elmédbe tolul az eddig életed során átélt szörnyűségek legjava – már ha nem az összes. A gyerekkori erőszak képei és érzései, a férfi alkoholos bűze, a megrontott ártatlanságod sikolyai, ahogy hasztalan hamis anyádat szólongatják. A hazugság pillanata - a mélységes gyűlölet és megvetés, amit nevelőszüleid hazugsága keltett benned. A rettegések a nyomortanyákon, a félelmetes pillantások a csövesek, a narkósok tekintetében... A mai végetérhetetlen nap s éj rémvíziói. Az iszonytató, haragként kitörő irigységed Allison iránt, az a különösen jóleső kegyetlenség, amit éreztél, mikor a kutya képét széttapostad, a bizarr madárkórus – főleg az a szörnyű, szörnyű madárkórus hangos - a paranoia, a döglött gerlék képei, önnön rettegésed, gyűlöleted, elrablóid undorító érintése, a tömérdek fájdalom, amit okoztak, az a beteges, mardosó, mohón falkánk, nyálcsorgató Éhség, amit éreztél húsuk iránt, miután lemészároltad őket.
Mintha mindez a kavargó lidércnyomás ott lüktetne benned éppoly elevenen, mint körülötted a táj, és mintha szerves részed lenne, akár egy plusz végtag, s ez a részed most reszket a kíntól. Érzed, hogy előrenyaklasz, hogy kezeid, körmeid a földbe kaparnak s hogy újabb görcsös rángás kíséretében öklendezni kezdesz. Nem csupán gyomorsav és újabb adagnyi, immár felismerhetetlen emberhús-féleség hagyja el torkod, hanem valami nyúlós, tintaszerű, felkavaró feketeség is. Hasonló ömlik ki orraidon át, takonyszerűen s egyszerre élőn, de még előtörő könnyeid nyomán is, s érzed, minden más testnyílásodon át... S mikor az egész kijön belőled, olyan érzések fognak el, hogy azok a szörnyű érzetek, az a sok fájdalom, félelem és szenvedés, az a sok beteges, idegenszerű sötétség ott mélyen benned s rajtad mind-mind ott vannak abban a feketeségben – de immár rajtad kívül.


A morgás-kántálás helyébe ekkor vonyítások hangzanak fel, már valóban farkas-szerűek; elsőként az Alfa tokából, majd sorban becsatlakozik az összes falkatag, továbbra is körözve körülötted szertartásosan, ám vonyításuk mintha különös hatalmat hordozna. Úgy érzed, hogy vibráló, eleven és meseszép színek asszociációval kísérve süvölt át rajtad az Erő, amit hordoz a hangjuk; mintha messzi, általad eddig tán csak természetfilmekben látott – mégis valahonnan mélyről ismerős - romlatlan óriási erdők és vadvirágok friss és vad illatát hordozó tavaszi szellő süvítene át rajtad, ami elfújja félelmeid, fájdalmaid, gyötrelmeid. A fekete massza a földön és arcodon - meg ki tudja még hol rajtad - még utoljára görcsösen megvonaglik, majd egyszerűen semmivé foszlik.

Ahogy a vonyítások visszhangja egészen lassan elhal, már semmi félelmetest nem látsz a nemrég még nyugtalanító körmenetként haladó falkában, sem a hangjukban; a vadállatok és szörnyek valóban mintha a családod volnának, igazi, jóleső biztonság-érzetek szállnak meg közöttük - félelmed semmivé lett a nyúlós feketeséggel egyetemben - s még olyan gondolatok is átcikáznak rajtad, hogy legszívesebben játékosan hempergőznél velük a sárban és a fűben vagy hozzájuk bújnál - akármelyikükhöz.

S noha teljesen kimerült vagy, még soha életedben nem érezted magad ennyire frissnek, gondtalannak, szabadnak és furcsamód valahogy... patyolat tisztának – annak ellenére, hogy a rád ragadt kosz csak gyarapodott a sáros földnek köszönhetően – de valahogy ezt a koszt nem érzed zavarónak. A környezetet, a szunnyadó természetet és a sötétség neszeit továbbra is elevennek, élőnek, sőt, érzőnek, varázslattal telinek látod s érzed, de már semmi fenyegető nincs a képzetben, mintha mind a barátaid lennének - vagy épp önnön szerves részeid. Ahogy elnyúlsz a földön a fáradtságtól s egyúttal az euforikusan felszabadító érzéstől, mintha a föld mélyéről távoli, halk lüktetést hallanál, inkább érzéseidben, ösztöneid mélyen, semmint füleddel; leginkább szívverésre emlékeztet, s mintha a te szíved ritmusára dobogna. Mintha egy lennél a talajjal alattad – vagy valami sokkal hatalmasabb erővel, ami a talaj mélyén szunnyad...*


Háttérzene I

Háttérzene II
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Hoax szavai csak fintort váltanak ki belőlem s bár a masina lassul valmennyit, nem eleget. Lassan a zötykölést is megszokom, s már nem is tudom mi zavar jobban, hogy fáradt vagyok, de pokolian, vagy hogy életveszélyes tempóban száguldunk valamerre. *

*Zivatar Énekének mosolya, érzem hogy nem jót jelent. S mikor közli hogy még mindig nem „haza” megyünk, sőt érthetetlen dolgot jelez előre ami meg még kellemetlenséggel is jár, kissé elkeseredetten nyögök fel. Kétségbeesve nézek rá, és már csak egy beletörődő bólintásra futja tőlem. *„Legfeljebb elalszom”

Magamba mélyedve csendben várom hogy végere megálljunk. Igyekszem nem a ma velem történteken agyalni, mert úgysem sikerülne rendszerbe pakolni a sokféle látott, hallott, és tapasztalt dolgot. Csak Tűzijáték vállára dőlök és csöndülök.

Végre megállunk, s valahogy nincs kedvem felkászálódni. Mintha az Alfa sejtené ezt ölbe kap. Kényelmesen elfészkelem magam a karjában, fejemet a mellkasának döntöm. Csak laposakat pislogva nem túl érdeklődően nézek körbe. Gépszörny jelére csak egy kényszeredett mosolyra futja. Az mindenesetre megnyugtató hogy mindenki utánunk jön. A táj lassan egészen természetesé válik körülöttünk. „Remélem nem tart soká a piknik” s ásításomhoz nem emelem fel a kezem sem hogy szám eltakarjam. Lustán bújva Alfához cipeltetem magam beletörődve a dolgokba.

*Mikor fáklyafény gyúl homlokot ráncolva kezdek el figyelni ki mit csinál. Dobozos újra négylábon üget el, s aztán Tűzijáték is alakulni kezd. Kíváncsian várom milyenné fog változni. A hatalmassá váló alakja némi riadalmat ébreszt bennem. „Még szerencse hogy családtag vagyok. Egy ekkora szörny tuti egy harapással nyírna ki” nézek utána már nem épp nyugodtan. Mikor visszatér és morgását meghallom elnyíló ajkakkal meredek rá. „tiszta a terep” visszhangzik bennem a gondolat, amit érteni vélek, teljes bizonyossággal. De nincs időm ezen értetlenkedni tovább Alfa lerak s kérést intéz hozzám. Kissé tétován nézek körül, és lassan leülök törökülésbe, de Alfát nem tévesztem szem elől. „Az érdekes az egyenlő a kellemetlennel ezek szerint. Jó lesz résen lenni” s bár nem adott okot arra hogy kételkedjek benne, és nem is akarom hogy engedetlenségem miatt esetleg kivágjanak az újdonsült családomból, végül a kényelmes törökülést másfajta pózra cserélem. Az egyik térdem behajtom magam alá, így sarkamra ülök, tulképp, ám másik térdem felhúzva a talpam kerül a földre. Csak a biztonság kedvéért hogy ha kell felvehessem a nyúlcipőt viszonylag gyorsan, s próbálom aztán közben az is kitalálni merről is jöttünk, merre is találhatom meg a kocsit…*
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*Gépszörny szemmel láthatólag ha figyel is, nem veszi zokon a negyeddolcsis zsebedbe süllyesztését - van egy olyan sejtésed, hogy aligha fogja földhöz vágni a veszteség.

Fáradt vagy, s bár bömböl a zene, a száguldás felkavaró, s egyelőre tudatod mélyére zárva, de kísértenek az egyelőre a társaság hatására kényelmesen elhessegetett lidércnyomásos emlékek, az infódömping pedig kíváncsiságod ide vagy oda, egyre inkább zsibbasztó. Csodálkozol, hogy vagy képes tartani magad egyáltalán; valahol érzed, hogy bármikor máskor a mai nap apró szilánknyi törmeléke is elegendő volna hogy szokásos rémálmoktól kísértett kómaszerű állapotba zuhanj bármiféle vacak, bűzös helyen. Előrekiabálsz, a hátraforduló Hoax vigyora feltűnik...*
- Nyugi Kölyök! Kitartás! *S a furgon egy leheletnyit mintha lassítana, de nem eléggé...
Kábán pislogva teszed fel kérdésed - valóban nem azt, amire az Alfa számít. Elmosolyodik bátorítón, és már érzed, hogy a válasza valami kellemetlen lesz...*
- Lesz egy kis különutunk, mielőtt hazamennénk. Egy rítus... hogy az Ellenségek ne követhessenek téged. *S mintha megérezné kimerültséged ami alvásért könyörögne, újabb mosollyal folytatja.*
- Kicsit kellemetlen az elején, de utána sokkal jobban fogod érezni magad. Ígérem.

...

*Egy idő után mintha részletek esnének ki az útból; újfajta harsány zenék bömbölnek, foszlányokban eljut hozzád, ahogy a falka beszélget valamiről, amit abszolút nem értesz, ahogy a furcsa Dobozokkal Beszélő zsörtölődik, nyilván a vezetési stílus miatt... kipillogva előrefelé a szélvédőn át idegen városrész képei villannak fel, majd nem sokkal később egyre kihaltabb helyek sziluettjei. A kocsi is lassít végre, még a zene is elnémul s lassan rájössz, hogy egy régesrég elhagyatott, hatalmas kiterjedésű, teljesen néptelen és azóta növényekkel benőtt ipartelep maradványainál járhattok, a furgon pedig terepjáróhoz méltó szívóssággal veszi a fűvel és gazzal benőtt út okozta akadályokat.

Végül megálltok, s az Alfa személyesen ölbekapva emel ki a furgonból - gyomrod kavarog, fáradtan pillogsz körbe. Gépszörny hátramarad a kocsinál - még elkapod, hogy hüvelykjét felnyújtva vigyorog feléd, amolyan "semmi vész" tekintettel, a többiek pedig némán követik Zivatar Énekét s egyúttal téged is. Az épületek egyre elmaradoznak, s egyre vadabbnak tűnik a táj, már amennyit látsz belőle; noha a város belterületén lehettek, semmi emberi zaj nem hallatszik, de még gépek zúgása sem, utcai lámpák sem festik szmogsárgára az eget, a csillagok fénye erősebben látszik, s csupán Hoax lassan felkattanó zseblámpája ad elegendő fényt. A dermedt, tél emlékét hordozó kora tavaszi éjjelen még szunnyad a természet is, a csend akár nyomasztó is lehetne, de valamiért így messze a civilizációtól, új családod körében furcsa biztonságérzet kezd megszállni.

Lassan egy tisztásféléhez érkeztek, Haláltánc fáklyákat gyújt s tűz a földbe, Hoax zseblámpája fénye tovatűnik, Dobozokkal Beszélő újra farkasformáját viseli, valamint ott ahol az imént még Jenny alakját vélted látni a homályban, egy koszlott, leharcolt-forma farkas üget, s Tűzijáték is alakulni kezd... s nem áll meg a kétlábú szörnynél, tovább változik s rövidesen egy szintén igencsak farkasforma, ám közel medveméretű ám kecses, négylábú, ősi, és szinte kardfogúnak tűnő teremtmény áll a helyén; hosszú bundája fekete, a hasánál és pofájánál fehér, harsány "frizurája" és ékszerei még ebben a formában is jellegzetesek és felismerhetőek. Nyelvét vidáman lógatva elrohan a sötétbe, majd rövidesen visszatér és valamiféle mély, dallamos morgást hallat óriásfarkas-pofájából; valamiért az a gondolat cikkan át az elméden, hogy "tiszta a terep"... valamiféle lelked mélyéről jövő érzés azt sugallja, mintha ezt "mondta" volna...

- Itt ülj le kérlek, Helga. *Szól az Alfa, bólintva Tűzijáték felé és egy lepakol a tisztás közepén, majd elhátrál és egy hátizsákból valamiféle holmikat kezd előhalászni...*
- És maradj nyugton... érdekes élmény lesz, és ahogy ígértem, utána minden sokkal, de sokkal jobbá válik. *Hangja békés, de határozott; valamiféle parancsoló érzeteket is hallani vélsz hangszínéből, de nem fenyegető.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

Tűzijáték szavai megnyugtatnak
- Akkor jó. - mosolygok rá
A boszi mondandója kis ellenérzést kelt bennem. „Elég barbár dolog más koponyáját varázstárgynak felhasználni” Nem is firtatom a dolgot tovább, és továbbra is maradok a nővel szemben távolságtartó, döntöm el.

A pénzérmére Tűzijáték ráhajtja ujjaim, s szavai nyomán el is süllyesztem a zsebemben, egy kósza pillantással ellenőrizve Gépszörnyet, nem figyel-e épp. További mondandója csak ismét kérdéseket vetne fel bennem de befogom a szám. Már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy még fokozzam újabb hallott infókkal a káoszt az agyamban. „Holnap is lesz nap, amikor majd kideríthetem mik is az adományok.” Egyelőre hidegen hagy a dolog.

Nap Szeme meglepettségét nem tudom hova tenni. Hiszen egy családban, legalábbis szerintem, megszokottnak kellene lennie annak, hogy megdicsérik egymást. Bár elnézve az új családom tagjait, lehet hogy itt másként mennek a dolgok.

Dobozos beszéde igencsak szokatlan, s kell is néhány pillanat hogy rájöjjek mit is akar kérdezni. Mire felelhetnék Jenny megelőz, így a kinyitott szám csak visszacsukom. Jenny elvackolja magát, engem pedig Tűzijáték húz magához. Odafészkelem magam mellé, tartva tőle hogy az utazás valóban nem egy kéjmámor lesz. Alfa ül a másik oldalamra, így jól beékelve már kevésbé tartok attól hogy bajom eshet.

Gépszörny hátrakiált és zenét is cserél, amivel aláfesti az indulást is. A kocsi meglódul. A gyomrom előbb a bokámig csúszik, aztán a torkomba ugrik. Ösztönből tárom ki a két kezem kétoldalra, és fogódzkodok meg Tűzijátékba, és Alfába. Teljesen egyetértek Dobozos érzéseivel, s nem értem Tűzijáték, hogyan képes élvezni ezt az eszement száguldást. Nem is kell sok, hogy hangot adjak az érzéseimnek.
- Hoax légyszi, szólj már Gépszörnynek, hogy ez nem sugárhajtású repcsi! - kiáltok, vagyis inkább nyaffanok szándékom szerint úgy hogy meg is hallják elől amit mondok. „Még szerencse hogy már üres a gyomrom, mert különben mindenkit beterítettem volna a vacsimmal”

Zivatar éneke kezd el beszélni, hangosabban mint a zene, s próbálok odafigyelni mindarra amit mond. Ebben csak kicsit zavar az átkozódás, amiért ilyen mód kell utazni. S mivel a gyomrom továbbra is kavarog, csak nyeldekelve bólogatok. Valahogy nincs kedvem kérdezgetni az adott témát illetően, s abban sem vagyok biztos hogy holnap pontosan emlékezni fogok arra miket elmond. Felé pislogok mikor elhallgat, s végül nem épp „tananyagba” kapcsolódó kérdés bukik ki belőlem.
- Messze vagyunk még? - nem kicsit kétségbeesett hangon és az arcomra is kiül a kényelmetlenség okozta fintor.
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

*A furgonbelső tompa fényeiben már jobban szemügyre is tudod venni a furgonban tartózkodókat, a visszapillantóból Hoaxot és Gépszörnyet is - Hoax mondjuk elsőre nem tűnik túl furcsa öltözéskűnek, bár sajátos stílus adott nála is az eddigiek alapján. Nap Szeme lábgondjait azért nem irigyled mindenesetre.
Mikor kijelented, hogy bizony nem az utcai életre vágysz, Tűzijáték bólint újra párat.
- Mondom én, nem kell annak lenned. *Fürkészővé válik kissé tekintete.*
Haláltáncnak szánt kérdésedre - látod, hogy lassan egy kendőbe pakolja el a koponyát - rád pillant megint azzal a kifürkészhetetlen tekintettel.*
- Igazi. Egy Ellenségünk feje. De azóta már Fétistárgy. Azaz varázsholmi. *és furcsa mosolyféle is megjelenik az arcán.*

- Te találtad, a tiéd. *Szól vigyorogva Tűzijáték és visszacsukja markodba a negyeddolcsist.* - Ez ugyanis nem a mi falkánk furgona meg cucca. *Szól halkabban, majd a sofőr felé sandít, jelezve, hogy az övé és egyúttal talán, hogy ő nem a Falka tagja.* - Egy érmécske aligha vágja őket földhöz.
*És kérdésedre is bólint.*
- Akik nem legálisan, ja. Elég sok képességünk is van, na meg néha Adományunk, ami jó ilyesmikre... is. *Majd mikor büszkén kihúzod a vállad, megveregeti azt barátságosan.* - Na akkor ez majd csak könnyebbé válik innentől.

- Köszönöm. *Szól meglepetten Nap Szeme, mikor rasztafürtjét babrálva megdicséred a séróját, a jelek szerint nincs hozzászokva ilyesmi dicséretekhez.*

...

Köszönetedre biccent az Alfa - annyi mindenesetre átjött a mondókájából, hogy bonyolult lények ezek - pontosabban bonyolult lények vagytok.
A furgon immár bezárult Jennynek hála, te pedig az immár emberformában leledző Dobozokkal Beszélővel "beszélgetsz". A görkori nem csak kicsi lenne rád, de javíthatatlanul szétszakadt - gyakorlatilag már csak az elülső, és így is törött része van meg csak a fűzőn kívül; mindenesetre a szemétkacatokkal teli, fura beszédű srác hevesen bólogat,
- Kösz! Helgakölyök! Helgamit? Jelent!
- Embernév. Asszem semmit. *Válaszol neki Jenny helyetted is, miközben ahogy elnézed, igyekszik minél stabilabban a furgon aljába vackolni magát - a többiek is hasonlóan cselekednek, Tűzijáték maga mellé húz és rutinosan kapaszkodik, amikor a másik oldaladra az Alfa ül.

- Kilövésre felkészülni! *Hallod előröl a Gépszörnyet, aki a visszapillantóról lógó kockákkal szórakozik; a motor pedig felbőg, és a zene is vált.* - Három, kettő, egy...
*Aztán olyan sebességgel indul meg a járgány, amit egy puccos sportkocsitól várnál el, nem pedig egy böszme nagy, csiricsáré kistehertől - szerencsére ketten is megakadályoznak abban, hogy esetleg elzuhanj. Dobozokkal Beszélő vicsorog, Jenny tartja valamennyire, egyébként kis híja csak, hogy ne csapja a menetszél a beltér hátsó falának.*
- Utálutálutálutál! *Mantrázza ingerülten, majd egy hatalmas kanyart vesztek; hátulról nemigen látod merre mehettek, ahogy azt sem, hogy hol lehettek voltaképp, de a szédítő sebesség miatt és mert nemigen ismerős a környék, amúgy se sokat mondana talán. A gyors iramot itt hátul leginkább Tűzijáték élvezi a jelek szerint. Aztán újra Zivatar Énekének hangját hallod ezúttal hangosabban, hogy túlkiabálja a motorbőgést és a zenét, majd előremutat az egyre furcsábban viselkedő, borzas hajú falkatag felé.*
- Na, említettem olyat, hogy Születési Formák. Hogy abban élünk az első átváltozásig, valamikor serdülőkorban. Többségünk igen, de nem mindegyikünk emberként született. Ő például farkasként látta meg a holdvilágot és élt amíg el nem jött az Első Átváltozás.
- Ritka kincs manapság, pláne városban! *Szól szintén hangosan Jenny, miközben igyekszik egy helyen tartani a kuporgó, vicsorgó, rángatózó arcú srácot.* - Szóval ne hidd ám, hogy gyépés lenne, vagy ilyesmi, eszesebb a Bolhás, mint a legtöbb ember, csak melós cucc neki korrekten emberien kifejezni magát! *A szóban forgó "személy" továbbra is ingerülten szűköl és igyekszik egy helyben maradni - a görkorimaradványt most is fűzőjénél fogva szájában, fogai közt tartja...*
- És ő is Elveszett Kölyök volt. *Teszi hozzá az Tűzijáték, majd ő is magyarázni kezd miközben stabilan átkarol.* No, a lényeg, hogy mi, Garouk... a Népünk régebbi, mint az emberiség, és a Legelsők ősi farkasok voltak.. akkortájt az ember még valami majomszerű állat volt. *Furcsa mosoly ül ki képére.* - Eredetileg a farkasok tanultak meg emberformát hordani, és nem fordítva, mint gondolnád.
- Ez is meghatározza a szereped részben, hogy emberszülött, azaz "Homid" vagy. Így hívjuk az emberi formánkat is. *Szól közbe Zivatar Éneke.* - Összesen öt formánk van, majd ha valaha kikerülünk innen... mindet meg is mutatjuk majd. Hármat - az emberit, a farkast és a Harci alakunkat - Crinos a neve - már láthattad.
*Kis szünetet tart, hogy kérdezz nyugodtan - egy idő után megszokható a furgon tempója, bár vannak meredek sávváltások és kanyarok, és továbbra is legalább 200 km/h lehet az átlagtempótok...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Helga Gray]

*Jenny szavait hallva újra rossz érzések furakodnak belém.*<Én öltem meg őket. Megérdemelték, de akkor is.> *És ahogy kifelé megyünk valósággal megborzongok, ahogy megérzem a hely nyomasztó voltát. Az hogy újabb dolog tevődik hozzá a „nem értem serpenyőhöz” már csak kis sóhajt szül bennem. *

- Nem, nem akarok az lenni.
*Rázok fejet hevesen, s a ruháját igazgató mozdulatát követve végre jobban megnézem őt és a többieket is. Mindegyikük más és más, ahogy a viselkedésük a ruházatuk is egyedivé teszi őket. Aztán végignézek magamon is. *<Te vagy itt a legszürkébb, a legátlagosabb, a leggyerekebb. És a legbutább is.> *Apró fintorral húzom el a szám, majd visszatérek a társaim vizsgálatára. A boszi a koponyát az ölébe rakja és nem állom meg hogy meg ne kérdezzem*
- Ez mű, vagy valakinek a feje? – *billentem félre a fejem kiváncsian. *– Volt. –* teszem hozzá.*

*A zsebemben egy pénzérmét, és egy b oldalas zsepit találok. A zsepit egy laza mozdulattal kiküldöm a furgon ajtaján. A negyeddollárost pedig a tenyeremen nyújtom Tűzijáték felé.*
- Ez benne volt a naciban.

*Mesélni kezd a körülményeikről és figyelmesen hallgatom kényelmesen elhelyezkedve. Tekintetem rasztahajúra vándorol mikor ő veszi át a szót, és szórakozottan előrehajolok és megfogok egy tincset a hajából. *
- Halál klassz ez a séró! – *súgom neki nem akarnék Tűzijáték szavába vágni, mert érdekel amit mond. Aztán mikor a végszó megint egy „Majd később megérted” féle szólam csak szemet forgatok legyintve.*
- A törvényen kívüli az akik úgy szerzik a szajrét ügye? –*nézek rá aztán*
- Ebben már van nekem is tapasztalatom – *húzom ki magam némileg büszkén*

*Alfa kimerítő – és jó bonyolult választ ad a feltett kérdésemre és már kezdem úgy érezni magam mint egy bedugult húsdaráló. Csomó minden kavarog a fejembe. -<Lassan kereshetek egy System Failure táblát a homlokomra> *A bennem munkáló türelmetlen kíváncsiságot viszont most jött el az ideje hogy elnyomjam. Már így is jó időbe fog telni mire mindent kibogozok és mindent megértek. *<Na meg majd amit még magyaráznak is majd. Ne is bolygassuk most ezt a dolgot tovább>
- Köszönöm – *szólalok meg halkan. Ő az épület felé pillant és én is követem tekintetét. *

*Jennyt meglátva megnyugszom kissé. A másik alak viszont ismeretlen, és felettébb furcsa a járása. Jobban megnézve s meglátva rajta az ezernyi bigyót és mütyűrt, <Ott a görkorim is> leesik hogy Dobozos lesz az. Az ismeretlen alak szemléléséből Alfa hangja vonzza magára a figyelmem. Folytatja a magyarázatot. <Nem Helga, nem kérdezünk többet!> Kis sóhajjal bólintok
- Értem. <A fenét érted. Csak mára elég volt, már félig sem érthető magyarázatokból és infókból.>

*Intésére beljebb szuszmákolom magam, figyelve hol nem lehetek útba, de arra is hogy Tűzijáték mellett maradjak valamennyire, vagy legalábbis megpróbálom. *

*A srác is bemászik Alfa és Jenny után. És azonnal letámad. A simogatását meglepetten fogadom, és ösztönből hátrébb is húzódok kicsit. Persze mikor leesik hogy semmi rosszat nem akar egy bocsánatkérő vigyort engedek meg felé. A felmutatott görkorit istentelen egybeszavakkal kunyerálja el. Felkuncogok halkan és bólintok*
- Tied lehet, nekem úgy tűnik már kicsi a lábamra.
*Nézek rá kedvesen. A mutogatását pedig homlokránccal figyelem, ahogyan a további szavait is. Aztán rájövök hogy bemutatkozás félét láttam, halottam. *
- Szia Dobozokkal Beszélő, én Helga vagyok.
*Viszonozom a kedves bár nagyon furcsa gesztust, és persze megint elgondolkozom azon a részén mondandójának amit nem értek. *

*Alfa előremászik, s remélem már lassan elhagyjuk ezt a furcsa helyet.* <Ahol megöltél egy tucat embert. Eltakarítanak, eltakarítottak, nem hagynak nyomokat. Vigyáznak rád Helga, hiszen azt mondták.>
*Ha elindulunk végre próbálok valami kényelmes pózt felvenni és felkészülni az előre jelzett gyomorforgató vezetési stílusra, és tartani is magam bár a fáradtságom és kimerültségem érzem lassan ledönt a lábamról. Azt is érzem hogy éhes vagyok, néha hangosan csikordul meg a gyomrom is, de a gondolat hogy enni kéne valamit azonnali és az étvágyam ledózeroló hányingert szül. A gondolatok és élmények kuszán kavarognak bennem. Mindaz amit elmondtak, amit megtudtam magamról tisztába tették a múlt érzéseit, történéseit. Megmagyarázták a kirekesztett érzést, a magányt, a meg nem értettséget, és az idegen érzést. De még mindig bennem visszhangzanak a kérdések. *<Miért? Hogyan? > *És persze az is furcsa érzeteket hoz bennem felszínre mikor belegondolok hogy végül is egy Hollywood alkotta szörny vagyok, ami Tűzijáték és Nap Szemének szavai alapján továbbra is kirekesztettséggel jár együtt. <Legalábbis ami az embereket illeti. Az emberek eddig is csak faszul viselkedtek veled. Semmi szükséged rájuk. Hiszen van szép új családod. A többiek.. például az aki elkapott mikor először szöktél el.. azt is kinyírom.. ugyanúgy nem fognak ezután sem megérteni.> *Elgondolkozva nézek végig a velem utazókon. *<Jókedvűnek tűnnek, vagyis elégedettnek a sorsukkal, a dolgokkal. És a segítségedre siettek pedig azt sem tudják kiféle miféle vagy.> *És az így megmutatkozó önzetlenségük hálaérzettel tölt el. *
- Köszönöm hogy eljöttetek értem – *szólalok meg elérzékenyülten. Majd hogy leplezzem a dolgot hozzáteszem.* – Majd ha nagy leszek meghálálom. – *és egy vigyorral is megpróbálkozom. Bensőmben feltámad a viszonzásra törekvő tenni akarás is.*
- Igyekszem majd a hasznotokra lenni, hogy veletek maradhassak. – *mondom ki amit gondolok még mindig attól tartva, hogy ez a hirtelen meglelt „család” nem fogad be, vagy nem tart meg. *
_________________
Játssz, mert ha nem játszol, megöregszel, és ha megöregszel, meghalsz.

[Sablepaw]

- Részben miattuk is, és attól, hogy kifingtak az Élet nagy kéményén, a fingszagot bezony sokáig megőrzik a falak. *Közli Jenny a másik oldaladról Tűzijátéknak szánt kérdésedre válaszként, mire a másik nő bólint.*
- Valahogy úgy, egyelőre ez még baromi kínai lenne. Nyugi, mindent meg fogsz érteni majd. *Fűzi hozzá Tűzijáték, és lassan kiértek a valóban nyomasztó érzetekkel teli falak közül.*

...

Végre felhúzhatsz egy gatyát is, rutinosan akár a pléd alatt is, riszálásodra és kijelentésedre elmosolyodik Tűzijáték - sőt, Nap Szeme és még Haláltánc is.
- Nagyon helyes! De többé már nem buckalakó leszel... hacsak nem akarsz az lenni. *Kicsit komolyabbá válik az extrém csaj hangja, és kissé vérmaszatos fölsője harangszerűen bővülő, csipkés ujját igazgatja.* - Akár még divatot is teremthetsz. Mint látod, tőlünk se áll éppen távol a dolog. *Majd tekintete végigvándorol a hímzett szoknyás, festett arcú boszorkányon, aki épp az emberkoponyát szedi le botja végéről, hogy ölébe pakolja, valamint az aranyszínnel ragyogó szemű rasztán is.
A kaja valóban nem vonz most, bár kissé mardos a gyomrod, de jobb nem gondolni bele, mi is volt a tartalma. A furgonban itt hátul rendes ülések nincsenek, csak dobozok és rekeszek - jobban megnézve mind leszíjazva vagy lecsavarozva gondosan. Miután a zsebeket visszagyűrted - és egyúttal konstatálhattad, hogy egy negyeddolláros és pár összeszáradt zsebkendő büszke tulajává váltál- lehuppansz a talán legszimpibb új "rokonod" mellé, és felteszed kérdésed, hogy hogy is megy feléjük a megélhetés. Vállat von könnyeden.*
- Sokfélék vagyunk, sokféleképp szerzünk cuccokat. Van, akinek rendes munkája van, sőt, akár vállalkozása, birtoka is, de pusztán Garounak lenni eléggé főállású téma.
- És sokunknak elég nehéz egyáltalán elvegyülni az emberek közt. *Fűzi hozzá Nap Szeme; valamiféle szomorúságot vélsz kihallani hangjából.*
- Na ja. Szóval akad, aki dúskál a lében, akad, aki guberál, vagy aki részmunkaidőben emberként dolgozik, meg olyan is, aki kinn a vadonban farkasként vadászik és él, vagy akit eltartanak a Rokonvérek, meg persze vannak törvényen kívüliek, akik elveszik, ami kell. *Folytatja a gondolatmenetet Tűzijáték, és az utolsó kategóriánál érzel valamiféle pajkosságot szavaiból újra.*
- Nem vagyunk emberek, a saját törvényeink szerint élünk. Na az majd idővel, oké? *Teszi hozzá, mielőtt teljesen belegabalyodnál a sok új infóba.*

...

*Hátramászva Zivatar Énekének szavait hallgatva a zűrös emlékek kavargásában végre kérdésféle is megfogalmazódik benned, már egy újabb a számtalan közül. Újra rád pillant, újra biztató félmosoly ül ki szomorkás és gondterhelt arcára.*
- Több dolog meghatározza a "fajtánkat", a szerepünket. Az, hogy minek születtünk, hogy Luna - a Hold - melyik arca alatt, és a Törzsünk. *Kicsit fürkészőbbé válik tekintete.*
- A Születési Formád és a Holdállásod adott, előbbi nyilvánvaló, utóbbit hamar kiderítjük. A Törzs pedig, mint említettem, eredendően a leszármazás kérdése, de mára a legtöbb Törzsnél nem a vér számít. *Újra kissé elmereng.*
- Minden Törzsnek megvan a szerepe, feladata, filozófiája, hagyományai és a maga Toteme. Majd megismered őket szép sorjában, és ami a legközelebb áll hozzád, ahová a leginkább tartozónak érzed magad, amelyik Törzs Toteme elfogad, az lesz a te Törzsed, függetlenül attól, hogy anyád vagy ükapád melyik Törzs szülöttei voltak.

*Az Alfa tekintete ekkor az épület felé cikkan újra, látod, ahogy Jenny jön ki az ajtón és nyomában egy idegen srác; kissé szutykos, a haja borzas és fésületlen, járása fürge, mégis valahogy furcsának hat. Aztán megpillantod kezében a görkori-maradékodat, a nyakában a nyakörvet a sörösdoboz nyitófülekkel és csuklóin is a farkas elülső lábairól ismerős pántokat. Ezen kívül egy térdig érő szakadt farmert visel, alatta valami rém idióta csíkos térdzoknit és elnyűtt, be sem fűzött surranókat, felül meg semmit, csak egy nagy rakat kacatot a nyakában és övéről lógva és mindenfelé rákötözve - zsinegekre fűzött konzervdobozok, kupakok, csontok, tollak, romos alkatrész maradékok, régi, törött játékok, kendők, biztosítótűk, gemkapcsok, fogak és ki tudja még mifenék.*

- Minden Garounak lesz Törzse, és ha majd te is megtalálod, melyik a tiéd, ha a Totemed majd elfogad, az szorosabb kötelék, mint amit a vér adna. *Folytatja higgadtan Zivatar Éneke, a jelek szerint veled ellentétben abszolút nincs meglepve az új - vagy régi - közeledő figura küllemétől.*
- Ha majd egyszer Európában, vagy éppen Ázsiában jársz mondjuk, és találkozol majd egy Törzsedbelivel, akit sosem láttál és egymás emberi nyelvét se beszélitek, akkor is érezni fogod, hogy egy család vagytok, akkor is meg fogjátok érteni egymást.

*Fejével int aztán, hogy mássz beljebb és ő is beszáll a furgonba - ahová aztán bemászik Jenny, felmutatott hüvelykjével mutatva az Alfának, hogy "minden oké", és a fura srác is, aki aztán feléd nyúl és megsimogatja a hajad elég esetlen és tolakodó mozdulattal, majd megrázza a kezében fűzőjénél fogva tartott görkori-maradékot.*
- Nekemadodkölyök. *Szól nagyon furcsán, az akcentusa valami rettenetes, tekintetéből érzed inkább, semmint hangsúlyából, hogy egyáltalán kérdés volt és nem kijelentés. Aztán saját arcát fogja meg kezével majd ökölbe szorítja mellkasa felé bök, fejét oldalra biccenve.*
- Dobozokkal beszélő. Emberfor...ma. Homid. Ez. *Igencsak összezavar a beszéde, látod, hogy Jenny hátrább tuszkolja aztán tőled és lenyomja, ő maga is lecsüccsenve mellé... és vállat vonva vigyorog, miközben az Alfa előremászik, nyilván, hogy a sofőrrel beszéljen.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr