Caitria Murray - I. fejezet - Az álomkergető meséje

[Sablepaw]

Izgatottan gondolsz a mai estére, ami sajnos fájdalmasan messze van még, de annyi lehetőséggel kecsegtet, miközben álomképeid is vissza-visszatérnek, noha egyre zavarosabban. az ablakon kipillantva hideg nyirkos szürkeséget és gyászos ködöt látsz; tegnap egész nap esett az eső, és őszintén reméled, hogy a köd sötétedésre eloszlik, hogy láthatóvá váljék a Hold, máskülönben a Tengerüveget nem fogod tudni használni.

Sam suttogásodra újra hunyorog szemeivel és újra köröz a kezeid körül, gondosan kikerülve a vízsugarat.
- Igen, kicsi lány - Búgja jellegzetes, sejtelmes hangján. - Különös idők jönnek, különösek ám. De a templomba nem megyek. - s látod, felpúpozza hátát s fekete szőrét is felborzolja, most egészen zöldesen csillámló szeme megvillan. - A macskák nem járnak templomba. Rossz viszony, kicsi lány, úgy ám...

Alig várod, hogy végre közelebb kerülj az igazi Anyuhoz, aki gombák gyűrűjében bolyong a Koboldkirály birodalmában, és aki megértene, nem úgy mint a sok unalmas, ködszürke felnőtt és szintén unalmas gyerek. Kissé elmélázol, Molly szavai riasztanak fel. Biztosítod, hogy máris elkészülsz, és neki is látsz. Molly pedig újra Daviddel vitázik, ha jól hallod, öt percet ad a fiatalúrnak, hogy öltözzön át, máskülönben szobafogság lesz ma este - pont Halloweenkor. A jelek alapján ez hathat.
A habzó vízbe mártod kezed, a pohár megkoccan, s hessegetnéd Samet az útból, suttogsz is neki...
- Magadban beszélsz. Dilis! Anya azt mondta, dilis vagy! - Hallod a durcás képű Jack suttogó hangját, aki odasomfordált melléd... majd a kissrác fürgén kikap a csöpögtetőből két frissen mosott tányért, és a földhöz vágja, azok pedig hangos csörömpöléssel törnek szét, majd Jack mint a villám, úgy üget vissza az asztalhoz és ül vissza a székre, majd elrikoltja magát.
- Anyaaa, Cait tördeli a tányérokat!
Molly egy pillanattal később megjelenik; látod, hogy ideges, a szeme is piros, mintha sírt volna - valószínűleg késésben vagytok. Dühösen förmed rád.
- Cait! Mit képzelsz, mit csinálsz?!
Ha mentegetőzni próbálsz, beléd fojtja a szót.
- Azonnal eredj öltözni! - Majd lehajolva nekilát összeszedni a cserepeket és hallod, hogy félhangosan, ingerülten zsörtölődik... - Kétbalkezes csitri, még egy mosogatást se lehet rábízni!
Jack undok képet vág és kinyújtja a nyelvét rád...

...

A szobádban nekilátsz az öltözködésnek; a pulcsira szükség is lesz, és a kabátra is ami odalenn vár. Reméled ebben a sok latyakban ami felgyűlt odakinn, nem leszel csupa sár, amilyen zaklatott ma mindenki a családban, azért is téged teremtenének le. Na meg reméled, hogy a hülye kis Jack miatt nem lesz ma este - pont ma este - szobafogság...
Épp a hajad eligazgatásával törődsz, sajnos egyre rosszabb kedvvel, mikor egy pillanatra sötétség borul a szobára; mintha odakinn hirtelen éjszaka települt volna az ég boltozatára, s egy baljós nyikordulással kitárul a szekrényajtó - mögötted. Vészjósló, mély, vadállatias morgást hallasz belőle.
Aztán a fényviszonyok helyreállnak és a morgás is elül, a szekrényajtó azonban résnyire nyitva továbbra is.
Sam, aki most épp ágyadon heverészik, lustán emeli fel a fejét, s azt oldalra biccentve néz a szekrény irányába. Mintha mosolyognának a szemei, de nem szól egy szót sem.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Lumienkeli]

Végre idén is elérkezett a nap, mikor világot átható varázslat hatására kapuk nyílnak a Másvilágokba, rejtekutakról libben fel a fátyol. Az emberek többsége azonban nem fogékony a varázslatra, így nem is érzi a mindenütt ott függő várakozással teli izgatott készülődést. Egyre többen válnak láthatóvá a mi világunkban, de az emberek tudomást sem vesznek róluk, ahogy Samről sem.

Már hetek óta érzem, hogy ma valami történni fog. Egy ilyen nap, Shamain ünnepén történnie kell. Kora hajnal óta forgolódtam az ágyamban. Álmom ma is nyugtalanító volt, talán a legnyugtalanítóbb az elmúlt hetekből. Rémisztő, de különös is.
Föld alatti sziklalabirintusban jártam. A járatok szűkek voltak, össze-vissza kacskaringóztak. A csillámló, haloványan fénylő falakon víz csordogált, és alattam is víz volt, de én fából ácsolt kusza pallókon jártam száraz lábbal. Színes pallókon. Minden deszka élénk, rikító – narancs, zöld, kék, sárga, piros, lila, s ki tudja még milyen – színre festve. Emberek voltak ott. Sokan. Szürke ruhákban, szürke, szomorú arccal, öregek és fiatalok, pompás mesebeli puffos-fodros ruhákban és rongyokban egyaránt. Lehajtott fejjel, görnyedt háttal lépkedtek. Hiába szóltam hozzájuk, nem hallottak, nem láttak. Nekem jöttek, félre löktek és tovább lépdeltek. Egyedül voltam a tömegben, Sam nélkül, teljesen egyedül. Kerestem valamit, de nem emlékszem mit, csak azt tudom, hogy meg kellett találnom. Hamarabb, mint AZ… A névtelen, arctalan fenyegetéstől megreszketek. Bármi is AZ, nem akarok vele találkozni. Ha arca lenne talán kevésbé félnék, de így csak az ijesztő, nyomasztó érzés van, ami ébredésem óta ott kísért.
- Ugye ma végig velem leszel? – suttogom fojtott hangon, aggodalmasan a mosatlan edények közül rám hunyorgó macskának.

Ha a koboldkirály küldte AZT, akkor jó nyomon járok, közel vagyok a célomhoz. Közel anyához. A tengerüvegben talán ma újra láthatom őt. Talán ma az utat is megtalálom hozzá a csodálatos, ám veszélyekkel teli Másvilágba, hogy megmenthessem, hogy visszahozhassam. „Vissza, hozzám…” – sóhajtok fel miközben újabb tisztára mosott tányért teszek a csöpögtetőre. Samre pillantok. „Ma valami történni fog…” Félek, de kíváncsi vagyok.

Meg kell találnom anyát. Ő értene engem, tudom. Molly nem ért, és ami jobban fáj, hogy apa se igazán. De anya megértene, igen. És ő megvédene a nagyitól is.
„A nagyi! Az ebéd!” – kapok észbe, hogy megint megállt a kezem mosogatás közben, és sietve öblítem le a habba borított tányért, hogy kézbe vegyem a következő mosatlan edényt. Legszívesebben a vacsorával kezdtem volna a napot kihagyva a templomot, az ebédet nagyinál és a sok mosatlant. De nem tehetem. Sőt, ma nagyon jónak kell lennem. Remélem, este apáék sokáig elengednek és egyedül, ahogy ígérték. Sorscsapás lenne, ha az öccseim kéne kísérgetnem. Semmi fantázia nincs bennük. „Vasember? Ugyan már! Micsoda hülyeség! Majd mesélek neki a vasemberről, aki ittlakik a kertek alatt! Na az ijesztő lesz!” – lendítek egy poharat kissé erősebben a csepegtető felé, és az nagyot koccanva dől el. Gyorsan felállítom, „Nehogy a víz nyomot hagyjon rajta.” –idézem Mollyt. Ma nem hibázhatok, nem bosszanthatom fel a mostohaanyámat.

Borzalmas lenne, ha itthon ülnék büntetésben, míg a többiek az utcákat járják. A jelmezem már rég kitaláltam. Pár utcával lejjebb van egy kiégett ház. Azt beszélik harminc évvel ezelőtt az egész család bennégett, azóta lakatlan a ház. Mikor nyáron egyszer be akartam menni körülnézni, a szomszéd néni kapott el. Azt mondta odabent kísértetek tanyáznak. Azóta tudom, hogy Anne-nek, a bennégett lánynak fogok beöltözni és mindenkinek elmesélem hogyan haltam meg. Az elmúlt pár hónapban rengeteg apró részlettel bővült a tragédia, és alig várom, hogy előadhassam. Borzongató, de nagyon szép történet, épp erre a napra való…

Mélázásomból Molly hangja ránt ki. Összerezzenek. A hab a könyökömről csöpög a padlóra. Nem tudom mióta állok a villával és a szivaccsal a kezemben, de a jelek szerint mostohaanyám bosszús, és ez nekem nem jót jelent. Nagyon nem jót.
- Mindjárt kész vagyok! – felelem gyorsan, s igyekszem mihamarabb befejezni a mosogatás, amit kissé nehezít, hogy Sam a mosatlan között sertepertél.
- Jajj Sam, Molly mérges lesz, ha nem sietek. – súgom neki kissé idegesen. Kezemmel barátom kerülgetve igyekszem a tányérokhoz és evőeszközökhöz férni.

- Kész vagyok! – kiáltom lelkesen, talán kissé túl hangosan, mikor végre átrágom magam a mosatlanon és dübörögve szaladnék is föl a szobámba, hogy átöltözzek. Nyáron kaptam új ünneplős ruhát, mert a régit kinőttem, de nem is bánom, utáltam már azt a randa sötétkék szoknyát és az idióta, szoros nyakú blúzt. Egy egyberuhát kaptam. A lilát akartam, de Molly a halványzöldet vette meg nekem, mondván, hogy ez visszafogott, elegáns. Rövid ujjú, mellrésze alatt széles szaténszalag díszíti, szoknyája bővülő, térd alá ér. A fiókomba nyúlok, szemem megakad a zöld-fekete csíkos harisnyán. Nyúlok is felé, de kezem megáll. – „Molly megölne, ha ezt venném föl!” Szájhúzva, de végül egy vastagabb, testszínűt választok. Ma nem szabad felbosszantanom, semmivel. Nagy nehezen magamra szenvedem. „Utálom a nejlonharisnyát!”, majd hajam fésülöm vadul, de a felénél megunom. Tíz ujjammal fejezem be a műveletet, majd tarkómon összefogom és egy hajgumi segítségével csavarom valami tessék-lássék kontyszerűségbe loboncom. A művet megkoronázandó beletűzök egy csillogó virággal díszített hullámcsatot. A tengerüveg-medált ruhám alá rejtve, kedvenc narancsszín pulóverem kézbe véve indulok le a lépcsőn.
- Elkészültem! – jelennék meg Molly előtt.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Sablepaw]

Régóta várod már a mai napot, pontosabban estét izgatottan – nagyon régóta. Október 31-e van, Halloween, vagy ahogy a régebbiek nevezték, Samhain. Amikor este eljön a gyerekeknek (és a kicsit nagyobb gyerekeknek, néha) a "Guising" nevű móka, azaz amikor jelmezekbe bújva lehet házról-házra járni és begyűjteni az édességeket. Sőt, ami még annál is érdekesebb, amit könyvekben olvastál, és amit hiteles forrásod, Sam, a macska is megerősített – ezeken az estéken s éjjeleken a Másvilágok egészen közel kerülnek, s megnyílnak a kapuk a Holtak földjére, sőt, ami még érdekesebb, megnyílnak a Tündérösvények is. Igazán különös, sőt, varázslatos este lesz a mai, bizony, és már napok óta érzed; egyfolytában nyughatatlan vagy, mintha több furcsa, Samhez hasonló állatkát láttál volna, mint általában és az álmaid is különösebbek voltak – bár egyben rémisztőbbek is.
De eljött végre a nap, és tudod, ha jó kislány leszel, akkor ezúttal nem a pisis féltestvéreiddel kell menned, és nem Molly felügyelete alatt – elvégre nagy kislány vagy már – hanem mehetsz egyedül is... te pedig nagyon igyekeztél jó kislány lenni; a leckét holnapra megcsináltad már tegnap, még - majdnem - időben le is feküdtél (a takaró alatt zseblámpával olvasás persze nem számít).

Sajnos rossz hírek is vannak. Elsősorban, hogy ma vasárnap van, és a Skót Egyház valamiért különösen pikkel a Samhain ünneplésre, de még a Guising is böki a csőrüket; ami annyit jelent, hogy ha vasárnapra esik e jeles nap, általában nem engedik ilyenkor a gyerekeket szórakozni, és ha mégis, viszonylag kevesekhez lehet bekopogni is. De azért vasárnap ide, Egyház oda, azért nem akarja minden felnőtt elrontani a gyerekek szórakozását – szerencsére apa és Molly sem. A szellemeket, kísérteteket és tündéreket meg aztán egészen biztosan nem érdekli, mit gondol róluk a Skót Egyház.
A másik rossz hír Nagyi. Nagyi, aki mostanság egyre hepciásabb, és bizony kitalálta, hogy ma templomba menős nap lesz – annak dacára, hogy láthatóan apa és Molly is tudtak volna kellemesebb elfoglaltságot találni mára, Davidről és Jackről meg aztán nem is beszélve. Templom után meg családi ebéd is lesz a nagyinál...

Így most reggeli utáni készülődés Mollyval – apa már elindult korábban felvenni Nagyit és Bess nénit, neked meg az ünneplős ruhádba kellene csomagolnod magad, már persze miután elmosogattál (elvégre nagyon jó kislánynak kéne lenni, hátha sokáig elengednek). Molly épp a makacsul a jelmezébe öltözött Daviddel hadakozik, aki aktuális kedvencének, Vasembernek a szövegeit kiabálja. A korábban már leteremtett és ünneplősbe öltözött Jack durcásan rugdossa az ebédlőasztal lábát, miközben a már most szemmel láthatóan megunt zabpelyhes ajándék játékot (a Toy Story 3-ból való) tologatja ide-oda.

Sam a mosogató körül sertepertél, nagy, sárgászöld szemeivel hunyorítva rád sejtelmesen, úgy kering a mosatlan tányérok és poharak közt, hogy lehetőleg folyton útban legyen.

- Cait, az Isten szerelmére, siess, el fogunk késni! – Rikoltja Molly, aki egy pillantást vetett rá, hogy is állsz, majd tovább is robog, hogy egyre hiábavalóbban próbálja Davidet meggyőzni, hogy ne Vasemberként jöjjön a templomba.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Sablepaw]

Hangulatzene I
Hangulatzene II

"Come faeries, take me out of this dull world, for I would ride with you upon the wind and dance upon the mountains like a flame."
- W.B. Yeats

"The sleep of reason breeds monsters"

[Setting: Edinburgh, 2010, október 31től]
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr