~ A Sámán ~

[Azrael]

Zangí magasabb jóval nálad, néz le rád a fekete ember

- De ők olyan kicsik Sepid...

*Fogja két kezed kezeibe

- Jelentéktelenek. Elsorvadnak mint a növények...

*Kézfejével megcirógatja arcod
Ott a ki nem mondott: akár te

- Aranykor... hatalom..

*Csóvál fejet mosolyogva és elengedi a kezed, lép hátra

- A titkom ennyire érdekel... de az ár magas!

*Int óva

[Lumienkeli]

Kissé meglep, hogy a varázsló ily gyorsan ad igazat nekem. Trükk volna? Érdektelenséget mutat egy jobb alkupozícióért? Félrebillentem fejem, úgy nézem, majd, hogy feláll mozdulok én is.
Szavai hallatán örülni kezd a szívem. Talán rászánta magát, hogy megossza velem a titkot? Az ifjúság varázslatát? Hangjával együtt halkulnak a fények, bár meglehet szemem csal meg.

- Eddigi éltemben sem restelkedtem az aranykor széthullott tudását összegyűjteni, ahogy te sem, barátom. Sok mindent megleltem, megértettem, felhasználtam, általa törzsem gazdagodott, gyarapodott.

Közelebb lépnék a férfihez, hogy jól lássam arcát, szeme rezdüléseit a növekvő sötétségben. Ha kell, akár fél lépésnyi távolságra is megközelíteném.

- A tudást átadhatnám, de a tapasztalatot és hatalmat nem lehet. Talán ismerek titkokat, amiket te még nem leltél meg. Cseréljünk tudást, mindkettőnk gyarapodására. Ha törzseink szövetségre lépnek, nem lesz nép, mi ellenáll nekünk. Nincs az a sámán, aki kettőnk hatalmával dacolhatna, ami kikerülve az idő szorításából szabadon gyarapodhatna. Együtt elhozhatnánk az új aranykort.

Fejem felemelem, szenvedély lobog tekintetemben, szavaim őszinték. A lehetőség, az idő béklyójának lerázásának lehetősége után mohón kapnék. A koponyák felém fordultak, a szellemvilág figyelme rajtam. Az istenek megjelöltek és most úgy tűnik rám is mosolyognak végre.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

A férfi bólint és a lány szertefoszlik egy szavára

- Talán igazad van Sepid...

Kel fel a varázsló

- Mit kezdenél az időddel, ha nem lenne véges Sepid? A szellemek várnak már rád... érzed te is. És sokaknak van elszámolni valója veled...

Hangja halkul, az árnyak mint ha megnyúlnának, vagy csak a tűz kezd elpihenni...?

[Lumienkeli]

Rémálmok… Azokat már megtaláltam a szellemvilágban és magammal is hoztam, nem kellett értük a hegyeken túlra mennem.

Hmmm… szóval ő is látó… és állítólag sebezhetetlen… és szép…
Zangít nézem, mit akar ebből kihozni, mert eddig nem úgy tűnik, mintha segítségre szorulna felfedezettje.
A varázsló int, a tűz fellángol, nekem meg belefájdul a szívem a látványba. A pókhálóba öltözött test hófehér és itt meg is szakad a közöttünk a nem létező hasonlóság. Irigy vagyok és féltékeny, de próbálok uralkodni vonásaimon és érzéseimen, nehogy eláruljanak. Bár Zangí bizonyára tudja. Dühítően sokat tud rólam.
Még jó, hogy nem hozta ide. Ha kevesebbre is képes nálam a lány, én itt hamar tekintélyem veszteném. Férfiak, akik ágyékuk tanácsára hallgatnak, ha dönteni kell…
A nők közül bizonyára sokan támogatnának engem féltékenységükben.
Nem lenne jó, ha ez a lány ide kerülne. Nagyon nem. Bármit is tud vagy nem tud, onnantól kezdve, hogy ideér, többé nyugtom nem lenne.
Ha egyszer valakit kitanítanék az vagy vér lenne a véremből, vagy testileg ugyanúgy korcs, mint én…
Felsóhajtok, fejem csóválom. Nem értem Zangí mit akar. De ha neki fontos, hogy magamhoz vegyem, hát megkérem az árát.

- Mit taníthatnék neki, amit még nem ismer, vagy amit tőled nem tanulhat meg? - kérdem talányosan, újra csak a varázslónak bókolva. Talán a hízelgés hatására elárul valamit terveiből. Talán nem. Ártani nem árthat.
- És már öreg. Túl öreg, hogy csiszolják, alakítsák. Ha még gyermek lenne… talán… de így… nehéz lenne… és idő. Sok idő.
- Inkább gyermekeket kéne szülnie, harcosokat törzse örömére. Jó anya lenne, termékeny. Szép és erős fiúkat szülne, leányai kezéért a legnagyobb törzsek ifjai küzdenének.

Bókolok a lány szépségének, ezúttal őszintén. Tényleg anyának való ez a test. Ő biztos ki tudná hordani az utódait. Talán az én testem még erre se lenne alkalmas...
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

Zangí falatkázik a gyümölcsből
Kedvesen mosolyog

- Távoli vidékről származik... messze a hegyeken túlról. Onnan ahova a törzsednek tilos mennie, ahol a rémálmok az emberek között járnak

A férfi mosolyog

- Azok akik már elmentek rajta keresztül beszélnek az ősök közül. A kő és a fa pedig megfogadta nem ejt sebet tökéletes szépségű testén

A varázsló int, mire a tűz felcsap és fantomalakként megjelenik egy fiatal lány képe
Szépségébe belesajdul a szív, arca gyönyörű, keblei teltek, ruhája valami fura fehér anyag, ami szinte átlátszú, haja akár az obszidián, bőre akár a a nagy mamutok csontja

- Tehetséges lány. De olyan akár a kő, ami sok lehetőséget rejt, de semmit nem ér, ha nem tudja valaki pattintani lándzsa heggyé.

[Lumienkeli]

Bosszant, hogy továbbra se tudok olvasni a fekete varázsló érzései, indítékai között. Kénytelen vagyok szavaival beérni.
Nem akart kellemetlen helyzetbe hozni. Milyen figyelmes… Most már komolyan érdekel ki a szóban forgó személy. Arcát fürkészem, ujjaimmal állam simítom, majd végül megszólalok.

- Utódom személyét illetően megvannak a saját terveim.

Felemelem kezem, jelezve, hogy folytatnám, ne szakítson félbe. Ne higyje, hogy a segítségére szorulok ebben. Saját tervek. Utód. Nem sámán. Harcos a törzsnek. Vezér a törzsnek. Népének hőse… de időm fogy. Ha magamhoz veszem kit ajánl, talán megosztja velem az ifjúság titkát. Főleg ha úgy alakítom a dolgokat, hogy én legyek az, aki itt szívességet tesz és cserébe vár valamit...

- De bölcsességed és éleslátásod tisztelem. Beszélj, hallgatlak. Ha már magaddal nem hoztad, mondj el róla mindent, hogy dönthessek.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

”Barátod” lelke kavargó és titokzatos, mint mindig. Hatalma nagy. Szándékai homályosak
A szokásos^^

- Nincs itt velem... nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.

Mosolyog rád
Évekkel ezelőtt egy sámán már elkövette a hibát, egy gyerek rossz színben tüntethette fel
Ha éberebb lett volna elődöd... ki tudja?

- De ezek szerint érdekel a dolog.

[Lumienkeli]

A felkínált gyümölcsöt mosolyogva fogadom el, s egy biccentéssel köszönöm meg.
Szóval talált valakit. És azt akarja, hogy tanítsam. Nem őt, hanem a gyermeket. Önzetlenül nem ajánlana nekem, és törzsemnek egy tehetséges sámánt, tehát neki kell. A tudás. Az enyém. persze nem vallaná be, hogy van amihez én jobban értek nála, ezért gyermeket akasztana a nyakamba. Az árulás ideje eljött… A gyermeket használná tudásom és törzsem megszerzésére? Nos, pontosan tudja milyen árat szabok, hogy választottját kitanítsam…

Témát váltva kérdez, úgy téve, mintha a gyermek nem lenne olyan fontos. Kíváncsi vagyok.

- Jól tudod, hogy érdeklődésem a világ titkai iránt csillapíthatatlan. Éppen ezért látni szeretném a gyermeket.

Kissé félrebillentem fejem, ajkaimon halovány félmosoly játszik, úgy figyelem őt kíváncsian elmosódottan látó halványkék szemekkel, s csalhatatlan érzékű szellemszemekkel egyaránt. Vajon kit talált nekem, aki méltó arra, hogy szárnyaim alá vegyem? Kivel osztaná meg saját titkát, amit nekem el nem árul?
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

A varázsló mosolyog és előszed egy kis szütyőt, benne valami gyümölccsel
Nyújtja feléd ,vegyél nyugodtan
Messzi földről, egzotikus étel

- Ami azt illeti...

Bólint
Talált olyat akiben van lehetőség
Valakit aki fiatal és tehetséges!
Valakit... aki a helyedbe léphet
Valakit ,akinek lehet elmondja a Titkot

- Még mindig érdekel a világ? Távoli tájak?

Vált témát, bosszantó mód

[Lumienkeli]

Mosolyog rám és gúnyol, belém tapos. Élvezi, hogy ő birtokában van annak, amit sóvárgok. Sejtelmesen elmosolyodok, s leülök vele szemben.

- Netán a figyelmembe ajánlanál valakit?

Kérdésre kérdés a felelet. Félreteszem hiúságom. Bizonyára nem azért jött, hogy gúnyoljon. Talán azt akarja, hogy tanítsam törzse egyik fiát. Nem tudom Zangí milyen jártas a jóslásban, mennyire érzi tisztán a szellemvilágot, de úgy érzem, ebben talán valamivel többet tudok nála. Akár… Hisz ha nem akarna tőlem semmit, nem is lenne most itt…
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

- Vártál...

Mosolyog a férfi

- Hogy megy a sorod? Látom sok gyerek vonzó fiatal lánnyá serdült! És a botokkal futkosó fiúcskák nagy harcosokká... vadászokká! Találtál már utódot?

Foglal helyet

- Van amit nem lehet elég korán kezdeni

[Lumienkeli]

Aggódnak. Helyes, van miért. Míg az ifjak vidáman, könnyű szívvel és ezért óvatlanul készülődnek a dicsőségre legalább lesz, aki figyel… És ez jó.
Kahrem elvonul. Tűnődve nézek utána. Vajon kihívja Babr-t?A vezér biztosan számít rá, hisz ereje napról napra fogy, míg Kahrem egyre erősebb lesz… és ezzel vadabb…
Visszavonulok a kunyhómba. Lassan leszáll az éj, s eljönnek értem újra a démonok. Ismét csak a sors fricskája, hogy míg a másokat gyötrő lidérceket elűzhetem, megköthetem, saját rémálmom börtönéből nem találok kiutat. Túl messzire, túl kíváncsian utaztam a szellemvilágban titkos tudás után kutatva. Túl közel jártam ahhoz, hogy lelkem odaát ragadjon. Néha még nappal is kísértenek az éjszaka árnyai. Ez nem jó. A félelmet le kell győzni. Aki fél, arra éhes, mohó szellemek akaszkodnak, s nőnek egyre, híznak a rettegésen élve… Rossz út, a félelmet el kell űzni, szembe kell nézni vele. Ezt teszem. Készülök az éjre, a tébolyra…
Hang csendül mögöttem és ránt vissza gondolataimból. Fejem felszegem és megfordulok.

- Vártalak már, Zangí. Érezd magad otthon hajlékomban.

Karom szertartásosan tárom ki. Zangí közelebb lép, így meggyőződhetek róla, hogy egy napot se öregedett. Engem persze gúnyol. Voltam olyan botor, mohó és kétségbeesett, hogy felfedtem neki a titkom remélve, hogy van olyan ár, amiért cserébe megosztaná velem a fiatalság varázsát…
A vész közel. Az életet halállal fizetik meg. Az árulás ideje eljött. Gondolatok keringenek fejemben. Érdeklődve figyelem a férfit. Vajon a mostani találkozásunk hogy alakul?
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

A törzs egyes tagjai aggódva néznek egymásra
Az idősebbek tudják, az ilyen jóslat nem jó...
De a fiatalok... a fiatalok szinte éljeneznek! Lelkük izgatott tűzzel lobog, vágyják a dicsőséget, vágyják a diadalt, a trófeákat, a harcot
Kahrem elégedett, a társaival el is vonul kicsit. Férfiak és az ő terveik
Rád már csak a pihenés vár, felkészülni az éjszaka rémálmaira...
A lakodban vagy, mikor megszólal mögötted valaki

- Egy újabb tél elmúlt, igaz Sepid? Vagy kettő...?

Zangí , az átkozott, örökifjú Zangí... mint mindig, most is elég távol áll, ne lásd, csak a körvonalait. Csak utána sétál közelebb

[Lumienkeli]

Felnyitom a gida testét.Veszély. Pusztulás. Halál. Egyértelmű, akár a szétmarcangolt testű vadász figyelmeztetése. Talán Babr vérszomja dühítette fel a szellemeket, talán az istenek állítják próba elé a népet. Nem feltétlenül baj: az erős marad, a gyenge pusztul.
Az ima meghallgattatott, szellemek gyűlnek körém, a különleges áldozatra éhesen. Cserébe felfedik előttem azt, aminek egy részét már magam is sejtettem. Az életet halállal fizetik meg. Áldozat. Körbepillantok, tekintetemmel és érzékeimmel Babr-t és Sayad-ot keresem. Hallaniuk kell szavaim. Íme az alkalom, amivel népünk sorsán fordíthatok. Az árulás ideje... -Figyelmeztetés vagy tanács?

A jelenlévők auráját pásztázom. Ha áruló van közöttük, észre kell vegyem. Örülni fog, elégedett lesz, vagy rettegve lapít, nehogy felfedjék őt a szellemek.
Úgy szólok, hogy azt mindenki jól hallhassa.
- Árnyakat látok!Veszély közeleg!
- Mard próbára teszi népét!
Bármi is jön, ha rosszul alakulnak a dolgok legyen Mard haragja az oka. Magamat védem, Istenné lett elődünk akarata megkérdőjelezhetetlen. Mard akarata ellen lázadni nem lehet, amivel ő sújt le ránk, amiatt engem nem okolhatnak. Biztosítanom kell hatalmam és hitelességem, ha a szellemek sötétségbe borítják a törzset... Mard akarata, egy isten akarata...
- Ha törzsünk kiállja a próbát és győz, a jutalom se marad el.
- Új kor virrad! - tekintetem lassan siklik végig az összegyűlteken. Egy szívdobbanásra megállapodik Kahremen, majd tovasiklik róla. Biztatásnak, támogatásnak fogja venni az ifjú, öntelt harcos, s vegye is bátran annak. Amíg van, mit tőlem vár, addig védeni fog engem. Most szükségem is van rá. Veszély. Pusztulás. Halál. Be kell védenem magam, lehetőleg minden oldalról. Bárki is fog elbukni, nem akarok vele hullani.
Babr-nál most az erő, a hatalom, de ő is öregszik már. Kahrem legyőzhetné, látom rajta, hogy fontolgatja a kihívását. A támogatásomra, a szellemek támogatására vágyik. Én még hezitálok. Kahrem kegyetlen és forrófejű. Itt most ravaszság kell. Sayadot, az apját kellene helyzetbe hozni, ő okosan cselekedne és hallgatna is rám.

Lehajolok, s magasra emelem a gida szívét, tekintetem is felfelé, az apró véres belsőségre emelem.
- Erő és ravaszság! Két fej, egy szív, egy akarat!
Babrra tekintek, majd Sayadra. Láthatatlan érzékeimmel nyúlok feléjük, érzelmeiket tapogatom. A tánc megkezdődött... talán haláltánc, talán diadalmenet... A jövő kusza, tele fenyegetéssel, de a felemelkedés lehetősége is ott csillog. A koponyák felém fordultak, a szellemek figyelme rajtam. Feladatom az útmutatás. Az úté, ami egy jobb korba vezet, ami felemeli népünk és vele engem.
_________________
Caitria Murray - Homid, Crinos, Hispo, Lupus
Petra Morgan
Zoe Wood
Sepid

[Azrael]

A jóslás művészete soha nem volt egyszerű
A jelek meglepően tiszták:
Veszély. Pusztulás. Halál
A belek és a vér beszél... és szörnyű dolgokat tár fel
De sajnos semmi konkrétat
Három fakó alak jelenik meg, kiket csak te szemed lát, felel a szólításra
Síron túli hangjuk mint ha távolról szólna, épp csak hallható:

„A vész közel...”
„Az életet halállal fizetik meg...”
„Az árulás ideje eljött...”