~ A Kiváncsi Vadász ~

[Azrael]

A hím követ téged
De ahogy ígérte, elrejtőzik
Khara trükk^^

/Kheuar/ - Ne aggódj, itt vagyok...

Nyugtat apu

/Kheuar/ - Menjünk el oda ahol harcoltatok, ott bömbölj, hívd őt... reméljük jön. És hogy nem akar bajt

---> Szurdokvögy

[Inu]

Apa bókjaira nem felelek, nincs is mit, de persze jól esnek valamiért. Az aggódását és bátorítását viszont egyfajta szóbeli dörgölőzésnek veszem, így viszonzom is a magam módján, hozzá dörgölőzve. A túl sok beszédhez én még nem vagyok szokva, de az érzésekkel tökéletesen tisztában vagyok és élvezettel tölt el, hogy ismét van családom, ismét tartozom valahova. És ha sikerül a többi... "Kharának" elmondani, amit apától megtudtam, akkor egy nagyon nagy család leszünk és nagyon erősek és mindenkinél erősebbek leszünk!

Ezzel a biztos tudattal és tökéletes magabiztossággal indulok meg, hogy elmondjam a hírt a másik hímnek.

[Azrael]

A hím picit vívódik

/Kheuar/ - Ez bátor és nemes gondolat fiam...

Kel fel végül

/Kheuar/ - Jobb ha nem hagyjuk, hogy ez a seb elfertőződjön. De még friss... menekülnie kellett és az ilyesmit nehezen fogadják el a hozzá hasonlók. Követlek kölyök, de... elrejtőzöm. Nem fog látni. De ott leszek, ha rád támadna, meglepjük! Nem öljük meg... csak ha nincs más mód. Ha elveszett és az Asura teljesen behálózta...

Fejet ráz

/Kheuar/ - Te vagy fiam nekem az első és legfontosabb... nem hagyom, bajod essen!

Ígéri

[Inu]

Teli hassal tunyulni és közben történetet hallgatni igazi élvezet! Soha nem elég belőle!

Hallgatom a történetet, átélem és átérzem és a végén szomorúság tölt el. Furcsa. Nem vesztettem el senkit a családomból, nem vesztettem el zsákmányt, nem sérültem meg, mégis fojtogat az érzés. Mivel apa mondja elhiszem, hogy ők a családom. Még az a betolakodó is. És ha ők a családom, akkor össze kell fogjunk. És túl kell éljünk!

Feltápászkodok és elindulok. Aztán eszembe jut, hogy Apám nem tudja, hogy miért indultam el, de nem fog követni. Már van miért.
- Mondjuk el a betolakodónak is és akkor ő is család lesz! - magyarázom el az ötletem, majd kényelmes kocogásba váltok.

[Azrael]

A hím bólint, megértően

/Kheuar/ - Ismerem az érzést fiam. Minden új. Minden szokatlan. Minden... elég érthetetlen

A kérdést picit fontolja

/Kheuar/ - Ez... bonyolult kölyök. Igen, ő idegen és igaz, betolakodó... de Kahara, mint te és én. És ez mindennél fontosabb! A népünk haldoklik... szörnyen felbőszítettük Selinet és lehet ezt nem éljük túl! Külön és egymást marva biztos nem.

Próbálja magyarázni

/Kheuar/ - A Kahara egy nép és egy család. Réges régen fiam volt egy hatalmas és szörnyű Asura! Akkora sokfejű hosszúnyakú gyík, mint a hegyek!

Mutat mancsával a vonulat felé, gyermeke képet kaphasson

/Kheuar/ - Rombolt és pusztított! Halál járt a nyomában! Nem vadászott, mert éhes volt, hanem ölt, mert élvezte a kegyetlenséget és a halált amit okoz! A sok fájdalmat és bánatot. Karommal, sötétséggel, agyarral és forró fényes tűzzel... erejével csak gonoszsága vetekedhett! Mindenki rettegett tőle... és a vidék ahol tombolt kietlen sziklás pusztaság volt, a föld keményre égett, nem hozott termést, olyan volt mint a sziklák. Csak kopár sziklák, semmi növény, semmi állat, csak fekete kemény föld, kövek ész állatok csontjai. A Fényes Szem, a Nap, ami meleget ad és a Fakó Szem, a Hold, Seline fényét elrejtette a füst és a sötétség. A kétlábúak és a macskák rettegtek. De volt egy kétlábú hím és egy macska nőstény, egymás ádáz ellenségei, akik soha nem tudták legyőzni egymást, és akik mégis összefogtak... mert közös volt az ellenségük. Sokáig harcoltak az Asurával és végül megölték a nagy szörnyet. De az halálosan megsebezte őket. Ott feküdtek egymással szemben, ölelésben, közös vértócsában... és végül kilehelték a lelküket. Meghaltak. Az emberek és a macskák látták hőseiket... és gyászolták. Szomorúak voltak. Siratták őket. Mikor nagyon szomorú valaki, sós víz fakad a szeméből. A könnyek. Könnyeik hullottak a hősökre és szomorúságuk megérintette Seline, a Hold, a Fakó Szem szívét. Leszállt az égből és megjelent a hősök fölött. Megsiratta őket. És a hősök közös vérébe ahol a könny hullott, ott nagyon okos kiscicák jelentek meg és fiatal kétlábúak, macska szemekkel. A Kharák ősei fiam! Ők... mi voltunk Seline ajándéka világnak, hogy senki se felejtse el a hősöket akik legyőzték az Asurát. De... szörnyű örökséggel születtünk. Nem csak a hősök vére folyt aznap, hanem az Asur vére is elkeveredett a két hősével. És a Kharákban ott volt a mérge és sötétsége. A legcsodálatosabb nép voltunk... lehettünk volna mindegyik közül fiam! A kétlábúak és a macskák között a kapocs, mindkét nép védelmezői! Hősei.

Komoran, szomorúan sóhajt

/Kheuar/ - De ehelyett.. hallgattak az Asurákra, akik suttogtak nekik, mert érezték, bennük a sötétség! Hallgatták rájuk és zsarnokok lettek. Kegyetlenek és szörnyűek, olyanok mint az Asura, öltek mindent! Ölték az embert és ölték a macskákat. Végül a Kharákat már jobban félték és jobban gyűlölték mint az Asurát régen! És elkezdtek ölni minket. Ettől csak még rosszabb lett. Véres mészrálások, ölés, pusztítás, sok halál! Annyi kín, hogy Seline ránk nézett, dühös szemmel... és megátkozott minket. Szörnyű átokkal! Aztán szétszórt a Földön. Kevés Khara van fiam... és hiába párosodnak más nagymacskákkal, a népünk tagjai lassan eltűnnek. Végül egy nap nem lesz több Khara. Nem lesznek falkák, családok, kis kharák... végül ha nem fogunk össze és nem tanulun meg együtt dolgozni, túlélni...

Ráz fejet

/Kheuar/ - ...ha engedünk az Asurák suttogásának, amikkel arra buzdítanak minket, fogadjuk el a sötétséget, a romlott örökségünket... végül egyedül maradunk. És egy nap... ott áll majd egy öreg, szomorú Khara a sziklán, bömböl... és nem lesz válasz. Nem jön a bömölsére válasz, hiába hív nőstényt, kölyköt, családot.. bárkit. Egyedül marad. Aztán ő is meghal.

Szusszan

/Kheuar/ - Hát ezért fontos fiam.

[Inu]

-/Kheuar/ Eddig nem volt miért. - vallom meg őszintén. - Ettünk. Aludtunk. Védtük ami a miénk. Mert... Nem tudom. De most van beszéd. Van miért. De kérdezni nem tudok. Vagyis... Miért ne kergessük el a betolakodót? Miért vagyunk külön? Vagy miért akarod, hogy együtt legyünk? Azok, akik nem vagyunk család?

A sok kérdésbe szinte belefájdul a fejem. Egy részem szeretne visszatérni ahhoz az egyszerű és megszokott élethez, amit eddig is értem. Sokat aludni, vadászni, Álbundásokat megfigyelni. A másik felem viszont megőrül, mert képtelen a sok izgalmas titkot titoknak hagyni, de képtelen a jó kérdéseket feltenni.

-/Kheuar/ És Seline... Mi Seline? Amikor a sebeim gyógyultak...

Megrázom a fejem idegesen és fújok egyet.

-/Kheuar/ Mindent mondj el. - találom meg a megfelelő mondatot végre, amely talán megoldás lehet a kérdésekre. A sok-sok kimondott és elfeljtett kérdésre.

[Azrael]

A hím letelepszik

/Kheuar/ - Zavaros ez az egész, igaz kölyök? Nem érted a világot... nem réted miért tesszük amit. Sok a kérdésed...

Teljes figyelme a tied

/Kheuar/ - Nekem se volt könnyű. Neked még nehezebb lehet, mert te nem embernek... kétlábúnak születtél, mint én. Máshogy gondolkozol... máshogy látod a világot. Kérdezz bátran! Megpróbálom elmagyarázni... idővel megrétesz majd midnent!

Ígéri

[Inu]

A közös vadászat ellen igazán nem ellenkezem. Felidézi a régi szép emlékeket és sokkal jobban szeretem, mint azokat az "Embereket". Ugyanakkor kicsit zavarban vagyok a rengeteg hús láttán, hisz a könnyen jött hús, vagyis a levadászott Álbundások tetemei ott hevernek a területemen. Az ilyet nem szabad veszni hagyni. Ezt a problémát későbbre halasztom, amikor nincs tele a hasam.

Öljük egymást, ilyenek vagyunk. Ő betolakodik, én pedig el akarom kergetni. Ez miért baj? Persze maradhatna a saját területén is, de ha nem marad, hát pusztuljon. Még mindig nem értem apa miért nem tépte meg legalább. Ha nem kergetjük el, vissza fog jönni újra. A nősténynek igaza volt. De rá nem szabad hallgatni...

Inkább ezen is túllépek és igyekszem apa kedvében járni és képességeimhez mérten megoldani a problémáját.

-/Kheuar/ Mamutok. Amikor mamutok vannak, akkor összefogunk és együtt vadászunk. Mamutok kellenek.

[Azrael]

A hím bólint

/Kheuar/ - Ügyes vagy

Nem sajnálja a dícséretet az alakváltáskor

/Kheuar/ - A nőstényre.... ne hallgass!

Ám krután biccent apád

/Kheuar/ - De... ezt jó tudni. Szóval az emberek keresni fogják. Vadászok... remélem nem jönnek ide. Nekik mindegy, csak ragadozót találjanak és megölik!

A közös program vadászat apuval, friss hús, zamatos, tápláló
Nem rosszízű kétlábút^^

/Kheuar/ - Nem jó ez így, hogy öljük egymást fiam. Együtt erősek lehetnétek

[Inu]

<Meg fogom tudni gyógyítani magam! Nem fog akadályozni vadászatban a harc!>

-/Kheuar/ Álbundás? Ember?
Közben megállok és igyekszem izmaimat megfeszítve visszanyerni eredeti, sokkal kényelmesebb és megszokottabb formámat. Ha sikerül, akkor sokkal vidámabban és kecsesebben folytatom a sétát.
-/Kheuar/ A nőstény azt mondta, a másik hím felhúzta az Álbundások... Emberek! Bundáját és megölte őket. - mesélem el büszkén, amit megtudtam. - De nem bízom meg bennük. - teszem hozzá gyorsan.
Aztán megszállnak az emlékek anyámról, húgomról és kicsit elcsöndesedek. Nem tudom hova tartunk, de nem kérdezek rá. Meg fogom tudni. Bizonyára enni fogunk.

[Azrael]

Apád leül

/Kheuar/ - Gyógyulni... igen. Megtanítalak rá

Ígéri

/Kheuar/ - Khara. Mi vagyunk a Kharák. A népünket hívják így... hívták.

Fejet ráz, szomorúan

/Kheuar/ - Alakváltás... benned van fiam, az ösztöneidben. Csak akarnod kell, megfeszíteni az izmaid... változni! Lehetsz olyan mint most, lehetsz olyan mint régen és fiam... lehetsz akár Ember is. Kétlábú.

Magyarázza, de a nőstény említésére dühös morranás hagyja el torkát

/Kheuar/ - Asura... a népünk vesztét ők okozták fiam! Ne bízz bennük! Kerüld őket! Ne fogadd el sötét ajándékaikat!

Végül sóhajt

/Kheuar/ - Én... messze voltam. Sajnálom nem lehettem ott veled. Anyád... érezte hogy Khara vagy. Az ösztönök , tudod. Érezte benned... veled... érete... uh... az Asurát. Félt tőled, és nem értette miért... csak az ösztönei azt súgták, veszélyes vagy. Rossz. És... szóval ezért.

[Inu]

Miközben magyaráz, elöntenek az újabb kérdések, rengeteg kérdés, amit most már nem is tartok vissza.

-/Kheuar/ Gyógyulni? Hogyan? És mi az, hogy Khara? És... és hogyan leszek én újra én?

A kérdésein viszont elgondolkozom kicsit. Persze, hogy nem én támadtam, de megtámadtam volna, ha meglátom a területemen. Mindenki ezt tenné, védi a területét a betolakodók ellen. Ezt kell tenni!

-/Kheuar/ A nőstény figyelmeztetett, hogy jön a betolakodó. És lesből megtámadott. - foglalom össze a történteket. És persze újabb kérdések merülnek fel bennem, rengeteg kérdés. - A Nőstény Ashura? Ismered? Betolakodó?

A simogatás jól esik, viszonzom is, hozzá dörgölőm, jelzem neki, hogy kedvelem és hogy hálás vagyok és hogy örülök, hogy újra nem vagyok egyedül. Az apa jó dolog, ha már anya elkergetett. De ez újabb kérdéseket szül.
-/Kheuar/ Te hol voltál? Anya miért kergetett el?
Ha találnék egy tüzelő nőstényt, én megosztanám vele a területemet. Nem kergetném el, de nem is engedném, hogy elkergessen. De anya más. Ő anya.

[Azrael]

A hím bólint

/Kheuar/ - Szerencsém volt. Tudunk gyógyulni, de vannak sebek, amik nehezebben gyógyulnak. Ezt szerintem érted te is... más ha a tűzzel... forró fényessel vagy agyarral sebesítenek meg és más ha egy tüskébe lépsz.

Magyarázza türelmesen

/Kheuar/ - Aki meg akart téged ölni egy másik Khara volt szintén. Olyan mint a hím akivel találkoztál ma.

Tétován fejet paskol, kis fültő vakarással; végül is egy nap alatt készer akarta a fiát megölni egy fajtárs és mindkétszer majdnem sikerült

/Kheuar/ - Ilyen a népünk fiam. Vagyis... ilyen volt. Erőszakos. Kegyetlen.

Alakul ő is négylábú alakba és sétál fia mellett

/Kheuar/ - Szerencsém volt... nem tudtam volna meggyógyítani magam. A kilencből lehúzhatok egyet...

Néz vidáman, majd kapcsol, fia nem értheti a kifejezést

/Kheuar/ - A denevér... a repkedő kis bundás gyógyított meg. És hozta a hírt, hogy a fiam bajban van. Nem te kezdted, ugye? Nem te támadtál rá, igaz?

Reménykedő a hangja

/Kheuar/ - Ugye nem hallgattál az árnyékra? Az Asurára?

Körbe pillant, de sehol egy sunnyogó árnyék. Csak az éjszakába öltözött gyönyörű területed, ami gazdag vadban, menedékben, és pihenőhelyekben, viszont szerencsére szegény kétlábúakban

[Inu]

-/Kheuar/ Barátok... - ízlelgetem a szót. Ismét egy kifejezés, amiről valamiért tudom, hogy mit jelent, de még soha nem tapasztaltam. Úgy döntök, hogy valahova a család mellé teszem.

Hálás is vagyok, hiszen apám megjött, megmentett és valahogy meg is gyógyultam. De ezek közül már azt sem értem, hogy hogy lehet most jól...
-/Kheuar/ Sebzett voltál. Nem tudtál járni... - írom körbe a legutolsó találkozásunk helyzetét a nyilvánvaló kérdés helyett, egyértelműen magyarázatra várva.

[Azrael]

Az Árny elégedetten dorombol

/Kheuar/ - Bölcs döntés fiatal Mesterem! Gyere.... kergessük el a betolakodót

Bújik hozzád majd suhan szikláról sziklára, árnyékról árnyékra

/Kheuar/ - Kövess!

--> Szurdokvölgy