El-Khalili Bazár

[Freiherr von Rosen]

<Na, ez már valami! Ez a fickó ért a vendéglátáshoz!>

*Valószínűleg most iszok először arany(ozott) ivókészletből és mivel csak díszítés az egész, még csak kellemetlenséget sem okoz. Igazából át sem fut az agyamon, hogy egyáltalán okozhatna.*

-/Eng/ Kösz, pajtás.

*Kedélyes, társasági mosollyal végighallgatom a történetét, közben bele-belekortyolgatva a nedűbe, elismerően bólogatva és a megfelelő arckifejezéssel alátámasztva tetszésemet.*

-/Eng/ Ördög és pokol! Ebben a városban aztán a legutolsó kavicsnak is évszázados történelme van, mi? Nem semmi. Ami az enyémet illeti, hah, hiába is regélném el, úgysem hinnéd egy szavamat sem!

<Ami azt illeti...>

-/Eng/ De ha már sztorizgatunk, nos, én Odalentről jövök, tudod, Ausztráliából. A nevem Jack Taylor, örvendek egyébként. Akárhogyis, egyszer, még kölyökkenguru koromban elkallódtam a Kakadu Nemzeti Parkban. Ez egy bazinagy természetvédelmi terület fent északon. Igazi, érintetlen ausztrál vadon. Még az őslakosok is törzsi közösségekben élnek - na meg persze piával!

*Elvigyorodom, nem mintha én megvetném a whiskey bármilyen formáját.
Apropó whiskey.
Újfent belekortyolok a teámba.*

-/Eng/ Na szóval, amikor először jártam ott, hát biza a nagy kalandvágy, meg az idegesítő turistacsoport ördögi alkímiájának eredményeként elszakadtam. Komolyan mondom, pajtás, az átlag jenki turista egy igazi recskamatyi - dehát neked biztos nem kell bemutatni őket! Nyeh, na szóval kisvártatva a Bozót mélyén találtam magam egy napnyi kajával, egy kulaccsal, meg egy kukrival. Tudod, az az izé, görbe nepáli gyalogsági kés...

*Hah. Hahah! Na most aztán majd meglátjuk, mennyire gondolja komolyan a kis arábus ezt a "dumáltassuk a vevőt" színjátékot.*

-/Eng/ ...már második napja bolyongtam, korgó gyomorral, mert akkor még nem tudtam, mi ehető és mi nem. Attól paráztam, hogy megcsókol valami kígyó - Ausztráliában a nyakkendőknek is mérge van -, vagy rám esik egy kölyökfejnyi tarantula. Egy frászt! Ahogy átkeltem egy gázlón - egy kibaszott gázlón, alig volt egy méter -, hát nem előrobban egy kibaszott sóska? Izé, bordás krokodil. A legnagyobb hüllő a bolygón. Na mondom, hát Jack, öregfiú, ennyi volt, most megnyúvadsz itt, nem vagy te egy Krokodil Dundee, hiába a frankó kés. De hiába, az ember ösztönének része, belekódolt tulajdonsága, hogy vagy harcol, vagy menekül. Hát, én sosem voltam az a menekülős típus, de akkor és ott, egy kroki állkapoccsal a combom körül, hát, mondhatjuk, az alkalom sem lett volna rá különösebben megfelelő!

*Felkacagok, immáron valóban sokkal könnyedebben idézve fel az emlékeket.
Főleg, mivel már tudom, mi történt valójában aznap...
És főleg, mivel azóta sokkal, sokkal rosszabb dolgok történtek...*

-/Eng/ Szóval ja, elég macsó voltam ahhoz, hogy kivont kukrival rohangáljak mindenhová, úgyhogy már eleve kéznél volt a kis bökő, a csávókám meg a gázló miatt nem tudott azonnal lerántani. Hát elkezdtem csépelni, mint részeg koala az autógumit, de nem sok szart értem vele, a fejük tetején fene páncélozottak ám!

*Mutatom a homlokomra csapva gesztikulálva.*

-/Eng/ Aztán persze dőltem befelé a billabongba, most jött a "halálforgás", amikor levisz a kópé a fenékre, aztán csak pörög, pörög, amíg meg nem fulladsz, el nem vérzel, vagy mindkettő. Rusnya egy dolog! De hála a jó kurva égnek, végre rájöttem, hova kéne csapnom; a torkuk olyan puha és védtelen, mint a kisbabáké - ausztrál kisbabáké -, szóval mielőtt belekezdhetett volna, nyekkk.

*Hüvelykujj elhúz a torok előtt, reprezentatív jelleggel.*

-/Eng/ Megdeglett. Szerencsére nem lehetett valami idős példány, dehát én sem voltam valami idős egy példány! Heh. Tini a tini ellen. Miután kimásztam a vízből, nem sokkal később megtaláltak. Szegény anyámat tovább kellett ápolni az incidens miatt, mint engem, de fene egy kaland volt! Az ilyesmitől férfi a férfi, nem igaz?! Ennyi lenne hát a történet. Nem ez volt a legnagyobb kalandom, de azért esse vót rossz. És hogy mit tanultam belőle? Az égvilágon semmit! Néhány éve éppen ott dolgozok, mint parkőr...
_________________

[Inu]

Amír a pult alól elővarázsol egy szép aranyos színű, kerámia teás készletet és kitölti a teát mindhármatoknak mosolyogva.

-/Eng/ Bocsánat. Azt mondtam, barát barátjának olcsó minden! Válassz! Sőt! Életed története, ha izgalmas, még olcsóbb ami kell! Amír szereti nagy utazók varázsos meséit! - tárja szét szabad kezét színpadiasan.

Tálcástul felétek tolja a csészéket.

-/Eng/ Egészség.

Megvárja, míg elveszitek, majd a tálca és a kancsó visszakerül a pult mögé. Ő felpattan és csatlakozik Jackhez, hisz szemmel láthatóan ő a legérdeklődőbb.

-/Eng/ A szőnyeg, az, Faoruk fáraó palotáját mutatja. Régen, mikor csillogott és gyönyörű volt. Egyszerű, de szép kidolgozás. De az ott, fakó, de csak mert régi. Sok száz éves. Gazdag családoké volt sokáig. Aztán, palotát kirabolták, szőnyeg került kereskedőhöz, koszos raktárba, megint kereskedő. De megláttam és megmentettem. Ritka darab. Nagyon értékes! - magyaráz lelkesen és Setéthold tudja, hogy ez még sokáig eltarthat, ha a témát nem terelitek kissé a szükséges irányba. Szerencsére azonban Amír gyorsan visszavált, a számára lényeges témára. - Tehát? Életed legvarázslatosabb története? - kérdezi szeme sarkából Jackre pillantva.

[RedDrake]

*Mindünk közül talán én adom a legjobban a vásárlót, mivel mindig van egy pici esélye annak, hogy valami értékes mintát hordozó ősi tárgy keveredhet a töménytelen giccs, bizsu és itt gyártott tárgy közé. S persze ez egy tollas boltja, ki tudja mit szedett itt össze.

Véknyak Amír, illik hozzá a neve. Az ízlése borzalmas, de annál több titkot tudhat, és ha hagyjuk fecsegni, akkor önkénytelenül is elmondhat dolgokat, én pedig figyelni fogok, végig. Az eleje nem lesz érdekes, sajnos. Mi sem térünk mindig a lényegre, de mi legalább elegánsan tesszük mindezt.

Hallottam egy régi történetet, mely szerint a Coraxok valaha különös Mokolék voltak, ahogy a hüllőkből lettek a madarak a biológia szerint is. Most így elnézve a kettőt, valóban nem is lehetnének különbözőbbek. De ha ez igaz, és kutatnám a Mokolékat rájöhetnék arra, milyenek voltak az ősi génjeik, hiszen a Coraxok egy kivált rész, akik valószínűleg a gyenge örökség hordozói lettek. Azaz, a génkészletük különbsége rámutathatna arra, hogy romlott az évezredek során a génkészlet. Érdekes kísérlet lenne, de megvan a saját munkám először.

Majd ez jöhet utána. Majd.
Kimérten bólintok, elfogadom a teát.*

/Arab/ - Szép estét, köszönjük, elfogadjuk.

*Szerencsére Jack érdekli, így kíváncsian figyelem, mit reagál a turistás belépőjére.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Freiherr von Rosen]

*Úgy nézek körbe, mint Indiana Jones a Szent Szar Templomában, még a kalapomat is leveszem egy rövid időre ámultomban. Láttam én már egy-két ócskás butikot, de ez aztán már mégiscsak döfi!
...Vagy legalábbis annak tűnik. Ezek a buckalakók igencsak értenek a külcsínyhez.*

<Whoa! Egy ilyen szőnyeg jól jönne otthonra! Az a lámpás meg nem az Ezeregy Éjszakából való?! És...>

*Aztán észhez kapok, mégis miért vagyok itt a boltban és egyáltalán Egyiptomban, és kissé elkomorodom. Még hosszú időnek kell eltelnie, amíg újra igazán felhőtlen tudok majd lenni. Ennek ellenére ámulatom egy barátságos mosollyá szelídülve megmarad és ahogy a tulajdonos felém fordul, egy felfelé tartott hüvelykujjal jelzem is az elismerésemet.
Aztán visszapakolom a fejemre a kalapom. Még a végén itthagynám.*

-/Ara/ Köszönöm! Kössz-szönöm!

*Egy kis tea mindig jól jön. Kedélyesen elfogadom.*

-/Ara/ Én nem... beszél... arab. Szpík-a inglis?

*Ajánlom neki. Mégiscsak a főváros turistanegyedének közepén tengeti napjait... és éjszakáit! Alszik ez a fickó egyáltalán?!*
_________________

[Sablepaw]

*Természetesen számítottam arra, hogy Amírtól információt kérni hosszú és türelmet igénybe vevő feladat... s szokásomhoz híven a magam csendes módján belemegyek a holló játékába... kedvelik a jó hallgatóságot.*

- /Ara/ Szép estét, Amír. Köszönjük, elfogadjuk.

*Suttogom. Némi növénypárlat még lecsúszik, ha szilárd étekként nem is bírok növényféléket enni. Csak keserű, forró, fűszeres víz, végül is. Tiszteletteljesen biccentek, mikor "elbűvölőnek" nevez, leginkább félvállról vett illendőségből, de merev tekintetembe nem ül ki semmi, csak türelmes várakozás....
... Csak türelmesen. Valószínűleg Amír még kifaggatja társaimat is, és még elmesél vagy fél órányi teljesen jelentéktelen dolgot, mielőtt rátérne a válaszokra - vagy az üzletre, ha a válaszokért remél is valamit - de a tapasztalatok alapján megéri várni...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*A legbátrabb kölyköket, akiket az első vészjósló tekintetek még nem kergetnek el, Jack jutalmazza meg egy keveset érő, ám annál fényesebb érmével. Errefelé minden érme számít, Jack nem csalódik. A kölykök éhes patkányokként vetődnek az érme után egymás kezéből tépve azt ki, majd a hancúrozásban majdnem kigáncsolva egy megtermett arabust, aki miután visszanyeri az egyensúlyát elkapja a legközelebbi kölyköt és egy csattanós pofonnal teszi helyre. A kölykök csakúgy mint előtte az érme, egy szempillantás alatt felszívódnak. A balhé csak egy pillanatra akasztja meg a környező embereket, egy vaku villan, ez a kép is bekerül az emlékek közé, majd az emberek újra megindulnak és egy pillanattal később már nyoma sincs történteknek.

Benn a boltban találni színes lámpásokat, egyiptomi istenszobrokat, tevéket és piramisokat mindenféle anyagból, dísztányérokat, melyek egy része egész biztosan aranyból van, de még régi fali szőnyegek is lógnak a plafonról. Ékszerből temérdek van az egyszerű bizsutól az ezüst és arany, kőberakásos gyönyörűségekig. Néhány régi, cirádás bútor is megbújik a sarokban, valami régiség lehet, kopott is eléggé. Amit egy lecsúszott egyiptomi el tud adni, az itt mind megtalálható és még több.

Látogató azonban épp nincs egy sem, csak magatok vagytok bár visszatekintve rengeteg a nézelődő, akik az üvegen kívülről bámulják az önmagában is tetszetős kirakatot. Most már nem is lesz, mert Setéthold "bezárta" az egyébként egész nap és egész éjjel nyitva tartó zálogházat.*

*Amir int a kezével, hogy pillanat, közben be nem áll a szája.*
-/Ara/ Igen, persze, hogy érdekel! Hozd be holnap, aztán meglátom mit tehetek érted. Hát takard le, hogy ne lógjon ki! Most mennem kell. Persze. Akkor este.
*Elteszi a telefont és legszélesebb vigyorát villantja elő. Fel is áll a vendégek fogadásához. A férfi baromi magas és girhes, amint ellép a pult mögül már ösztönösen kerüli ki a fejével a legközelebbi plafonról lóbálózó szőnyeg rojtjait. Meghallgatja Setéthold bemutatkozását, közben mosolya mit sem hervad, ellenben tekintetében kíváncsiság csillan. Meghallgatja a jöveteletek célját is, de nem tér a lényegre azonnal. Setéthold már pontosan tudja, hogy az információkig el kell jutni.*
-/Ara/ Szép estét! Teát? - *néz végig rajtatok szívélyesen. Teával minden hagyományokat őrző egyszerű bolt meg szokta kínálni a vevőket és visszautasítani tiszteletlenség, ezt mindhárman tudjátok. A sértés elkerülése végett legalább egyikőtöknek illik inni.* - Véknyak Amír szolgálatotokra! Kedves Setéthold, igazán elbűvölő vagy ma. A teától meg cseppet se féljetek, nem főzöm túl erősre, még egyetlen finnyás vendég sem panaszkodott. Persze van olyan ismerősöm, aki azt hiszi, hogy jobban tud teát főzni, de az ereje nem minden. A titok az ízesítésben rejlik. Na de ez bizonyára nem érdekel titeket.
*Még egy pillantást vetve Jackre, bátorítani kezdi.*
-/Ara/ Nyugodtan nézz ám körbe, Setéthold barátainak kedvezmény jár. Látom világjárt fazon vagy, de talán még így is találsz kedvedre való dolgot. A bolt kicsi, zsúfolt, én ezt elismerem, de szép rendben minden elfér, aminek el kell férnie.

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Akkor hát gyerünk!

*Máris vidám, energikus tenniakarással huppanok vissza a kocsimba egy rövid séta után, amelyen is megbeszéljük, ki hol ül és ki megy elöl. Autóversenyzői lendülettel követem Felidae kocsiját, ebben a fránya kairói forgalomban egyszer-kétszer még talán virtuózkodásnak is ítélhető manőverekkel bizonyosodva meg róla, hogy végig közvetlenül tudok haladni utánuk.*

<Fú, na mennyivel könnyebb itt éjszaka vezetni! Hát csoda, hogy Egyiptom egy vámpír paradicsom?!>

*Kiszállunk, mint a három amígó (na jó, kettő és fél...), csak hogy egyből megrohanjanak a kis szitakötők.
Heh.
Tiszta Melbourne a placc.*

-/Eng/ Hé, figyeljetek csak, pajtik!

*Előveszek egy szép nagy és szép külföldi, de valójában minimális értékű pénzérmét, felvillantom, hogy jól lássák, majd úgy eldobom hátrafelé, hogy csak úgy kacsázik a porban, vagy bárminek is nevezik itt ezt az aszfaltpótlót.
Miután elfutnak megölni érte egymást, halkan morogva hozzáteszem.*

-/Eng/ Na hesspicsába, kis recskamatyik.

*Nem tudom megállni, hogy ne nézegessem meg a portékákat, mélyen odabent született turista vagyok. Ezért egy picit le-lemaradozok, amit aztán öles léptekkel gyorsan és remélhetőleg észrevétlenül behozok. Egy-két perc és már a zálogháznál is vagyunk.*

<Tyű bazz, ez aztán a modern Ezeregy Éjszaka!>

*Belépek a másik kettő után, majd a kalapom karimáját felpöckölve illedelmesen beköszönök.*

-/Ara-Eng/ Allahu g'day!
_________________

[RedDrake]

*A háztömbtől néhány perc séta a kocsim, mivel közelebb nem lehetett parkolni. Sötétholddal Osonó számára maximum a színe lehet érdekes: Fekete. Az anyósülés lábterében valóban ott a kesztyűtartó és benne a pisztoly alatt egy alapos térkép a városról, sűrűn forgatott eszköz. Odanyújtom neki és röviden eldöntöm merre fogok menni. Az ajándékot amit kaptam kipárnázva elhelyezem a csomagtartóban, a hajszálat pedig közben több zacskóba zárom és elrakom egy biztonságos zsebbe, megkötött ruhához, ahol sosem eshet ki. Már indulhatunk is.

Én nem kiabálok, a dúdát is azért használom mert itt kell, de fegyelmezetten tűröm el, a kiállhatatlansága ellenére. De hamarosan eléggé elrohad ez a társadalom is annyira, hogy többé ne legyen ilyen zavaró. Gyönyörű lesz. Ha nem zavarja a társamat, akkor halk Wagnert raktam be. Figyelem persze, hogy Jack is jön-e a sajátjával de ilyen dugóban nem tudunk egymás mögött haladni. Nem fordítok figyelmet őrültre, biciklisre, rendőrre, boltosra, az átható nyugodt tekintet, a bennem elnyomott düh és persze a teljes semminek nézésük általában segíteni szokott.

S ahogy nézem Sötétholddal Osonó még nálam is jobban taszítja őket, ez jó jel. Útat törünk a tömeggel teli boltok közt, és hála mindennek, hogy nem a legsűrűbb utcán van a célunk. Amit megpillantva aprót elmosolyodok. Zálogház? Egy holló zálogháza, van humora ennek a Coraxnak. Bent természetesen a fészkük, a kincses halmuk. Tollas tolvaj népség. Nem mutatom, de nem vagyok oda értük. Óvatosnak kell lennem, nehogy sokat megtudjanak rólam, hogy összekössék a nevem avval a régi üggyel.
Ez Sötéthold Ismerőse, ő fog vele beszélni, amíg telefonál én inkább a kínálatot fürkészem és csak a suttogásra lépek közelebb, biccentve aprót. Várom én is az információkat. *
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Sablepaw]

*Felidae kocsijához érve megvárom, hogy előszedje a térképet, és rábökök a címre, aztán beülök mellé. Hátrapillantva várnám Mennydörgést is, de úgy tűnik, ő a saját autójával jön - nem is lenne jó ötlet itt hagyni tán. Az út során szokásos kifejezéstelen arccal - s még jobban elfedve azt is kendőmmel - szemlélem az örökkön zsúfolt forgalmat, ha szükségesnek látom, arabul el is mondom a különös Doktornak, merre-hová forduljon - bár mivel a forgalmi jeleket a legevidensebbeken kívül, úgymint lámpák, nemigen ismerem, ez tán okozhat kisebb gondokat. Az autóutak nem a macskaösvényeket követik. A kacagó bolondra valószínűleg elég egy pillantás, hogy eltűnjön róla fogatlan vigyora; nőformában se vagyok semmivel sem veszélytelenebbnek tűnő.

Ahogy közelebb érünk, kiszállok az autóból, s megvárva a többieket, hogy csatlakozzanak, elindulok Amír boltja felé. Sajnos formát váltani most nincs megfelelő hely, de a körénk sereglő utcakölyköket egy parázsló, veszedelmes pillantással, egy kézmozdulattal és pár odasziszegett szóval elűzöm könnyedén; én legalább jól láthatóan nem turista vagyok, bár gyanítom, társaimat is csak addig próbálják körbedöngicsélni, amíg a közelükbe nem érnek.
Seline emésztő haragját megérzik a majmok.
Potenciális veszélyforrásokat keres tekintetem, a giccses, tolakodó fényárban úszó boltok csak halványan irritálnak.

Mikor megérkezünk, Ahadi-hűségmedálom előhalászom, s ezúttal nem törődve az álca által megköveteltektől, elsőként lépek a boltba. Finoman belépkedve, az ajtónyitás csilingelésével kísérve körbepásztázok tekintetemmel, nincs-e idegen vásárlóféle itt. Ha van, megvárom, hogy eltűnjön - s a nyitvatartást jelző táblát meg is fordítom; ha nincs, akkor amint a többiek is besorjáztak, megteszem. A holmik, vackok közelébe nem lépek - olykor ezüstcuccok is akadnak itt, és persze semmi kedvem véletlenül hozzáérni egyhez. Véknyak Amírhoz lépdelek aztán, meghajolok - medálom jellegzetes, megismerhet is tán róla, de a szavakba foglalt "titkos jelzéssel" megvárom, míg befejezi a telefonálást.

Akkor aztán újabb rövidkébb meghajlás kíséretében jellegzetesen suttogó hangomon szólalok meg...*

- /Ara/ Órát keresnék, mi Hórusz feje, Hold szemével, Nap szemével...

*Egyike a furcsa "tárgykereséseknek", amik azt jelentik, Setétholddal Osonó vagyok, s információra van szükségem. Fejemmel két társam felé bökök aztán.*

- /Ara/ Barátok.

*S jelzésértékűen Ahadi medálomra bökök majd egy finom mozdulattal rájuk mutatok, jelezvén, ők is, akár csak Véknyk Amír, az Ahadi tagjai. Megvárom, hogy jelezzen, biztonságos-e beszélni, vagy akár más helyiségbe vezessen minket. Amint nyugalom van s nincs veszély hogy valaki ránk nyit, előhúzom a fotót.*

- /Ara/ Kincs az Árnyékban. Abd-Al-Rashid Sabbagh. Elveszett, s nem ő az egyedüli az Ahadiból. Feladatunk meglelni, s mivel Néped tagja, információt kérnénk róla.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Az éjjeli forgalom lagymatagabb. A végtelen kocsisor nem áll, hanem folyamatosan halad. Becsatlakoztok a város vérkeringésébe és dudaszó, fékcsikorgások, kiáltások közepette haladtok a Coraxhoz. Körülöttetek lüktet az esti városi élet. Számtalan ember és jármű közt sodródtok, mint hordalék a Nílus vizében. Olykor egy biciklis vág át előttetek, amíg megakad a forgalom, majd egy lustán ácsorgó rendőr vesz titeket alaposan szemügyre, míg elhaladtok mellette. Egy fogatlan öreg kacag fel egy söpredékkel beszélve a sarkon, de mikor rátok néz a mosoly megfagy és tekintete rajtatok ragad, majd hirtelen kapja el a fejét és morog valamit a társának. Köztük éltek, most mégis oly idegennek tűnnek.

A megadott környéket a doktor és Jack is ismeri. Több párhuzamos sétáló utcán a legkülönbözőbb boltok sorakoznak, melyeket egy átlagos turista ki nem hagyna ha Helwanban jár. Az utcákban egyébként is alig férne el egy kocsi, de napközben annyira zsúfolt az egész környék, hogy senki meg sem próbálna odáig elgurulni. Setéthold útmutatásának megfelelően leparkoltok néhány utcával odébb. A házak néhány emeletesek és egész soknak az oldala le is van festve. Ez egy élhető környék. Leparkoltok egy kissé rozsdás aljú, fehér tragacs mögé. Bizonyára egy helyi lakos autója lehet, de talán húsz méterre mögöttetek egy igen jó állapotban lévő nagyobbacska szürke autó áll külföldi rendszámmal. Innen nem lógtok ki.*

*Az utcán majdnem minden lámpa ég, igaz ami alá beálltatok az zavaró sercegéssel pislog. A járdán és az úttesten még ilyenkor is hézagosan hömpölyög a többnyire turistákból álló tömeg. Arra tartanak, amerre a ti utatok is vezet. Egy sarok múlva rátok tapad néhány kölyök, akik bizsu amuletteket, fülbevalókat, bőr karkötőket és egyéb ócska apróságot próbálnak 5 szavas szókincsükkel rátok sózni.*
-/Eng/ Occsó. Kettő ad eggyé! Occsó!
*Ezek a kölkök általában lerázhatatlanok, de nektek elég egy átható tekintet is, hogy lemaradjanak és mögöttetek kezdjenek újabb ostromba. Egy kis tolvaj bandát is megpillantotok az egyik kapualjban. Koszos tizenéves kölkök, akik épp most választanak prédát. Zavartan keresztülnéznek rajtatok, nagyvaddal nem kezdenek.*

*A következő sarkon a keresztutcában az eddigi félhomály után vakító, majdnem nappali fényesség fogad és némileg megsűrűsödött embertömeg. Az öreg lámpák fényét elnyomja a temérdek üzlet kirakatának fénye. Az ékszerboltok ezüstös aranyos csillogását csak a rendre felvillanó vakuk fénye tudja túlragyogni. Suvenir, ékszerek, ruhák, de még kisebb elektronikai cuccok is fellelhetők a végtelennek tűnő fényárban, melyeket rendre büfék és zöldségesek szakítanak meg. Nektek azonban szerencsére nem ez a kavalkád kell.

Két utcával odébb a fényár és tömeg már kissé megfogyatkozott, de még így is szinte minden bolt előtt áll egy-egy nézelődő. A külföldiek között erre egyre gyakrabban tűnnek fel a jobb módú vagyis, vásárolni képes helyiek. Száz métert sem haladtok az utcán, Amikor Setéthold megáll egy bolt előtt. Nem is bolt ez, hanem zálogház. A bejárat felett boltívesen, aranyló háttérvilágítás előtt fekete betűkkel angolul, alatta pedig arabul:*
Amír kincstára
Zálogház

*Bent ékszerek, kisebb bútorok, míves edények, de egyik sarokban még fém elemlámpák is megtalálhatók, amint betekintetek az üvegkirakaton át. Némi rendszer talán megfigyelhető, de rendnek egyáltalán nem nevezhető módon, zsúfolásig telítve a keskeny, de hosszúkás boltban szinte minden megtalálható, ami időtálló dolgot ember valaha is vásárolt, majd szegénységében továbbadott. Szemközt, a bolt végén egy nyurga alak ül egy pult mögött fekete helyi viseletben és vidám hangulatban, de szenvedélyesen mutogatva telefonál.*

(Megjegyzés magamnak: Ez a Post reag, itt kell kiemeltté tenni)

[Inu]

Turisták és helyiek számára is közkedvelt, üzletekkel és mozgó árusokkal telezsúfolt utcák.

Ilyesminek lehet elképzelni: utcakép