Settenkedő Halál

[Feoras]

*Az Árnyúr visszafordult a zajra, illetve a kicsiny, visítozó farkas feltűnésére. Fáradt, feszült tekintete haragosan villan a szürke apróságra, de szavát nem hallani, vezet a sötét alagút túlsó vége felé a Rőtkarmot, akit újdonsült árnyékként követ a kaffogva hadaró kis támadója.*

-/Gar/ Újhold, új, de jó reflexek, ügyes kitérés, ügyes-jó! Én Hangos-Kullancs, Bagoly-kölyök, Újhold, bizony, én is. Lupus, és cliath. Végső Nap kompánia, „A” század, második szakasz, újonc. De már tag, kompánia tag, bizony!

*Büszkélkedik aprókat szökdécselve... ami közben bele is ütközik az egyik kapkodva pakoló emberbe, aki nagyot, mérgeset kiabálva esik neki a fém-fal üléseinek. Kullancs azonban észrevehetőn jobban érdekelt az új jövevényben, mint abban, hogy láb alatt van, így egy halk nyüsszentés után már lohol is a másik lupus után.*

-/Gar/ Rőőőtkarom! Sose láttam Griff-fi-t. Nem itt, nem így. Velünk jössz? Jajj, de jó lesz, de jó, majd meglátod, meg-meg! Izgalmas a kompánia sokat, sokfelé jár!

*Közben Rita eljutott a másik, leszíjazott guruló dobozon túlra is. Itt a falak mentén sorakozó ember-ülések között halmokban, pántok és láncok közt hatalmas dobozok, csomagok halma áll, és az üléseken emberek tucatjai ülnek már, láthatóan a falhoz szíjazva, többségükben Hangrobbanáséhoz hasonló fekete ruhákban. Furcsállva nézik a két jövevényt, Ritát és Settenkedő Halált, de nem szólnak hozzájuk, egymás közt makogják ember-beszédüket halkan. Fölöttük – most már jól láthatóan – lyukacsos mű-prémek, talán hálók lógnak alá, amikben szintén nehéz csomagok himbálóznak.
A folyosó végén a falon egy lépcső vezet fel egy sokkal szűkebb kamrába, a lépcső és a járat két oldalán a fal mentén pedig, az utolsó ülések mellett apró zugok lapulnak. Fém keretű, szűkös doboz félék, amiket vastag, ám puha szíjjakból szőtt – a fent himbálózókra emlékeztető – hálók ölelnek minden irányból, kivéve a folyosó felől. Nehéz nem meglátni bennük a nyitott ketrecet.*

-/Gar/ Itt biztonságban leszel, amíg minden meg nem nyugszik. Nem zárom be, ne izgulj, de ha jót akarsz, nem is jössz ki, amíg tart.

*Rita szavaira a mindkettőjük között keresztülfurakodó, és a szűk ketrecben is kényelmesen farkát kergető Kullancs kontrázik.*

-/Gar/Igen, itt jó-jó. Nem akarsz úgy járni mint Kullancs először. Kullancs picit repült, nagyot nyekkent, sokat gurult. Nagyon nem jó. Háló megvéd, nem fáj, és izgalmas, dejó!

*Mintha csak ő idézte volna meg nagy vidámságával, a rezgő fémpadló érezhetően, egy nehézkes döccenéssel megindul alattuk.*

-/Gar/Gyorsan!

*Kiáltja Széllel játszó idegesen, miközben lehuppan a rácsok melletti ülésre, és gyorsan bekötni igyekszik magát.*

-/Gar/ Felszállás, felszállás, de jó, jó-jó!

*Rikkantja vidáman a kis szürke, annak ellenére hogy párszor – igaz, puhán – nekiesik a nagy körözésben a ketrec falát képező hálónak.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Megint igazat kell adnom az Árnyúrnak, mindig lehet rosszabb. Mikor arra számítanék, hogy végre nyílt tér és Odakint-Szag, csak hideg fém fogad mancsom alatt, amin nehéz kényelmesen állni vagy ügyesen osonni, hogy karmok ne csikorogjanak éles-hangosan, ne kopogjanak.

Nehéz, de nem lehetetlen.

De förtelmes hely, újra; a sok förtelmes közül, amin megfordultam, a rosszabb fajta. Hely alig, nyújtózásom se tud elegendő lenni, beteg színű a fény, a Szivárványos Fekete Víz nehéz Féregbűze és - ahogy megmondtam, mert megmondtam, hogy Szövődolgok szívében-gyomrában lakik a legbüdösebb fajta Féreg - bizony Szövő is szikrázik, ha Szellemérzékkel szimatolnék-sandítanék körbe, reszkető fémcsillámos hálókat látnék ragadós-lábú, fényszemű pókokkal, jól tudom. És még mozog is, folyton rezeg és zúg, mintha Föld Alatti Gurulóban állnék, és sok ember szaga is. "Rokonok" - már az ő rokonaik - nyilván, mert Garounak túl sok, és mert nem mondta senki, hogy rejtsem el farkas-formám.

Mégse horkanok fel és prüszkölök taknyom-nyálam rázva, mint aki először jár förtelmes szagú-tapintású-hangú helyen, hanem követném Széllel Játszót. Falkavesztetten, meggyötörve, ezüstből font kutyalánccal a nyakamon, Ellenság-helyen is, de Farkas vagyok, ösztönöm ugraszt, mielőtt az emberülőhelyeknek csapna az Idegen. Nyomban fordulok felé, mikor rikkant. Satnyácska, de fajtámbélinek sejtem, és nem csak hordott formája miatt.*

<Az ám, figyelek, mint a vércse, osonok, mint a róka! Telihold? Hát nem sokat láttál a Látó Hold szülöttei közül, ha összekeversz eggyel!>

- /Gar/ Új helyen is Vadász a Vadász!

*Meglepett ugyan, de mégis, tartásom a remegő hely ellenére is magasabb és büszkébb övénél, érzem, hogy alólam való, elárulja az ilyet az Ösztön.*

- /Gar/ S Újhold alól vagyok a Settenkedő Halál, Rőtkarmok Törzséből, Fostern rangból! És te ki vagy, élesen-halló?

*Ugrok az Árnyúr után ugyan, de szemem, fülem és orrom figyel a kicsire, és persze arra is, hogy semmi nekem ne csapódjon, és a rezgés el ne sodorjon.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Odakint valóban nem sok hely akad. Fém-talajon koppannak a karmok, és élesen csattannak körülöttük a csizmák. Ugyan nehéz a félhomályban, ennyi mozgolódás közben felmérni a teret, némi próbálkozás után sikerül. Közben azonban még a nyújtózkodás miatt is arrébb kell mozdulni, hogy Rita és a farkas mellett elférjen egy fekete ruhás ember, és az imént elhagyott doboz hátán átdobott, széles szalagot a padló kampójához erősítse.

Leginkább egy föld alatti járatra emlékezteti a Rőtkarmot. Olyasmi, mint amiben a zajos-csattogó ládák, a Föld Alatt Gurulók szoktak száguldozni. Végül is ebben is van láda, egy amiből kiugrottak, és mindjárt előtte egy másik, hasonló fényes-fekete. És itt is vannak székek, igaz nem a Gurulóba, hanem a falak mentén. Csak ez a járat rövidebb – mindkét végét látni. És nagyon más szagú. Emberek persze. Olaj. A fém nyomasztó, nehéz illata. És a szikrázó kis szövő-szellemek közelsége.

És zúg. Finoman, de állandóan remeg, rázkódik az egész. Nem csak a talaj – a falak, a fentről lelógó rácsos, lyukas szövetek és tartalmuk, még a halovány zöld fény is. Mire betájolja magát a lupus az alagút közelebbi végén, a széles, magas ablak teljesen felcsukódik, egy ívesen felfelé emelkedő fura fallal elzárva a külvilágot. Az állandó kiabálás, egy féltucat ember mászkálása és pakolása, és persze a halkabbá vált zúgáson túl, az Árnyúrnak fel kell emelnie a hangját, hogy hallani lehessen.*

-/Gar/ Gyere! Keresnünk kell egy biztos helyet.

*Elindul előre, a másik doboz felé, amin túl csomagok és a falak mentén ülő emberek tömött sora látszik. Azonban követni már nem sikerül. Nem elég a zaj, nem elég a hely, nem elég a több tucat ember. Csak a veszélyérzéke is menti meg attól, hogy egy apró tömzsi test a rezgő fémfalak mentén álló székeknek ne sodorja*

-/Gar/ Aúú! Jó! Gyors-Gyors!

*A „támadó” nem más, mint egy meglepően kis termetű farkas. Méghozzá kétséget kizáróan Garou. Szürke, rövid bundája, hatalmas sárga szemei, és apró ám arányos és vaskos alkatából, csak komikusan elnagyolt fülei lógnak ki. Vékony, magas hangon vakkantja, habzsolva fröcsköli a Nyelv szavait.*

-/Gar/ Ügyes-Gyors! És Figyel, Új helyen is figyel! Telihold vagy Új? Vadnak vad, ahhoz elég gyors! Úh ez jó, Új-jó!
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Alku van, legyen hát. Addig kibírom, akármi is az az addig. Eddig is annyi mindent kibírtam már. Persze addig a kitudja már mikor véget ért "eddig" volt Falkám, akikkel együtt tűrtünk. Itt meg két Garou, akik fajtatársaim, segítenek nekem, hacsak nem trükk a dolog, ám mégis idegenségükre újra emlékeztet majomszavú makogásuk.

Aztán Új Hang. Talán Beszélő-követ használ, ami szinte minden embernél van, amit ha fülükhöz tartanak, beszélnek Messze Levőkkel, amit ha szemük elé és feléd, akkor a Kő szeme megőrzi képed. Ez a Messze Levő hangosabban szól, és nem is érzékelem, hogy a Csótány-gyermek füléhez tartott volna bármit.

Majd újra a csönd, a Bestia is megszokta már hogy hajtják talán, így nem rúgkapál annyit körülöttünk. Már nem csak elviselem, szinte meg is szokom, amennyire a kényelmetlen póz és a bezárt-érzés engedi. Viszonyagos nyugalmam arra emlékeztet, mikor Szellemtáncost Griff Gyermekévé avattuk a Hordában... és mikor a fél-fülű, vásott fogú Caern-őr Galliard morgott és fújt ránk ünnep idején, hogy legalja csürhe-falka vagyunk, amiért a sehonnaniak után még egy emberszülte Üvegjáró ügyetlen, farkasösztöneit vesztett kölykét is magunk közé vettük. És emlékszem arra is, mikor nyüszítve hátára gördült, miután az Alfa megmaradt fülét is leszaggatta, és hogy akkor mit mondtam neki.
Hogy élne és küzdene csak egy Láthatatlan Holdig úgy, mint a Lidércfalka, hozna ekkora áldozatokat a Síró Anyának, és mint a sivító nyúl, úgy rohanna vissza reszketve a Hordához. Sivított is, behódolva, amikor az Alfa elengedte!

És lám, a guruló dobozban, Falkám vesztve is, Homidok kegyelmére bízva is, nyakamban ezüst kutyalánccal is, nyugodt bírok lenni, amikor más Rőtkarom már megveszve őrjöngene.

És mit hallok? Még nehezebb lesz. Legyen hát, Settenkedő Halál kibírja! De máris újra megvadul a Bestia. Tudják előre mikor rázza meg doboztestét eszeveszetten. Mikor már tartom magam, csak akkor felelek*

- /Gar/ Mi az a sokkal tovább? Aludni, ilyen rázkódásban?

<Sose értettem a Szabad Kutyákat, akik a Föld Alatt Guruló gyomrában szunnyadnak el. Mikor kérdeztem, azt mondták, meg lehet szokni.>

*De végre megáll a talaj, csak gyomrom inbolyog még, és még egyedül is hagynak a doboz gyomrában... de nem sokáig. A támadt nyíláson fürgén kiugrok - talán kicsit hevesebben a kelleténél. Kóstolgatom a szagokat, megrázom bundám ezüst-nyakszorítom csörren egyet, és kinyújtózok. Előre is, hátra is. Végre mozoghatok!*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*A férfi elégedettem horkant fel elől.*

-/Gar/ Alku testvér! Mihelyst felértünk és nyugalom, van leszedem rólad.

*A doboz egy ideig csak monoton, egyenes úton halad, egyenletes tempóban. Ha nincsenek vad kanyarok, meg ez az állandó lökdösődés, egész elviselhető a dolog. Azon túl persze, hogy kényelmetlen. Pár perc hallgatás után az Üvegjáró elkezd matatni a Szövő-holmik közül néhány újabb darabon, mire az hirtelen felrecseg, búgni, sípolni kezd, majd távoli zörgéssé halkul.*

-/Eng/ Charlie-Bravo-Bravo-zéró-kettes -*Közli a zörgéssel Chriss*- itt Alfa-Romeo-Golf-kettes. Elértük az El-Zét egy óránál. Ismétlem, Alfa-Romeo-Golf elérte az El-Zét egy óránál. Ti merre vagytok? Vége.

*Az Árnyúr újra nevetésben tör ki.*

-/Eng/ És még mi vagyunk paranoiásak! Bonyolultabban nem lehetne?
-/Eng/ A Protokoll az protokoll, kislány.

*Aztán a kütyü Szövő-recsegéséből emberi beszéd szűrődik ki.*

-/Eng/ Alfa-Romeo-Golf, itt Charlie-Bravo-Bravo, az El-Zé kapujában vagyunk, öt óránál. Csak rátok várunk. Vége.

*Chriss idegesen nyúl a szerkezethez, miközben a doboz is lelassít, és egy lassú, ám nagyívű kanyarodásba kezd. Odakint közben ritkulnak a városi fények, a sebességet is nehezebb nélkülük érzékelni.*

-/Eng/ Ugye mondtam? … Vettem Charlie-Bravo-Bravo, sietünk. Adás vége.

*Eztán kanyarodások, bukkanók, rázkódások és hosszabb-rövidebb egyenes, egyenletes, lassabb szakaszok következnek. Közben, a nyugalmat kihasználva Rita hátrafordul Suttogó Halálhoz.*

-/Gar/ A következő rész lesz a legnehezebb. Nagyobb, de zárt tér, sok ember, szűk helyek, csak több. És megint lesz rázkódás, zaj, rosszabb még ennél is. Ha annak vége, utána már nem annyira rossz, akkor már csak az embereket, meg a zárt helyet kell elviselni. De azt tovább, sokkal tovább.

*A férfi folytatja a magyarázatot.*

-/Gar/ Meg a végén is lesz ilyen kellemetlen szakasz, de azt ki lehet bírni. Az emberek mind rokonvérek vagy Garouk lesznek, szóval nem kell stresszelni! Ja, és lesz étel. És persze lekerül a lánc is. Még aludhatsz is egy jót, ha el tudod viselni a zúgást. Én biztosan fogok. Hopsz, meg is jöttünk. Kapaszkodni!

*Miközben a figyelmeztetés elhangzik a doboz már lassan kanyarodik, aztán hirtelen egy nagy bukkanó, és az egész szerkezet megdől, mintha egy hegyre kapaszkodna. Rövid időn belül azonban – persze, egy újabb kellemetlen huppanó után – kiegyenesedik, és rövidesen meg is áll, és teljesen elnémul. Nem úgy mint az új, sötét, halovány zöld fényekkel megvilágított kinti világ. Kiabálás, és emberek kapkodó árnyéka suhan el. Hangrobbanás azonnal kiugrik a dobozból, és rögvest hadaró pörlekedésbe kezd valakivel, ám már az első szót félbe vágja a csattanó ajtó. Rita is elindul kifelé, de mielőtt eltűnne, hátrafordul a lupus-hoz.*

-/Gar/ Mindjárt kiengedlek, türelem. Csak szűk a hely.

*Csattan az ajtó. Odakint zaj, és mozgás, fém csúszik fémen a doboz külsején, kiabálás. De szerencsére gyorsan nyílik az ajtó, pont a Ragabash előtt, és a holdtárs ismerős, vidám arca jelenik meg, kócos hajával keretezve.*

-/Gar/ Rendben. Nincs semmi baj. Gyere!
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Nem értem miért olyan vidáman kaffog a... Hangrobbanás vagy milyen fura neve van, ez nem tréfa-dolog. És még "testvér"nek is nevez... na szép, bár inkább annak tartson, mint ellenségnek.*

- /Gar/ Hrmm. És még Féregszellemet is csinálnak a.. füstjéből.

*Majd pofámat amennyire tudom Széllel Játszó szaga irányába emelem... az érintése valamennyire nyugtat, még ha azzal az undok manccsal teszi is azt. Érthetőbb a Garou-beszéd ha érintés is van.*

<Ehh, ha tudnád, hogy igenis el tudtunk mi ügyesen illanni, guruló dobozok nélkül! És akkor még rosszabb is lesz? Vagy... miért nem hagyod, hogy elmondja? Felkészülve könnyebb.>

- /Gar/ Tudom én. Elviselem. Többet elviselek, mint gondolnád. De attól még nem kell szeretem.

*Dohogom, de aztán megint megvadul a Szörny, és még az a szerencsém, hogy tartanak kétoldalról a... dolgok, és még így is nekicsapódik a talajnak, amit elégedetlen morgás kísér. A megint borzalmasan kanyargó Dobozban rázkódom, ínyem felhúzódik, szemem szikrát hány szinte a Dühtől. Persze így "biztonságosabb"*

<Rejtőzve és settenkedve, úgy volna biztonságos!>

- /Gar/ Már minek kellene?! Csak nem tudom leszedni. Ha leharapod rólam, a tied. Alku?

*Nem zavartatom magam, akár az emberbeszédül közben is válaszolok, az úgyis érthetetlen.*

<Akárhová is megyünk... csak érjünk már oda!>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*A farkas szavaira az Üvegjáró derülten felhorkant.*

-/Gar/ Emberek tervezték az embereknek, testvér. És még az embereknek is szokniuk kell, tanulniuk, és közülük se mindenki bírja elviselni. Elég kontár alkotók, mi?

*Rita valamiért jót derül ezen a megjegyzésen, aztán a szokott, vidám hangján még hozzáteszi.*

-/Gar/ Viszont gyors, és a célunkhoz most ez kell. Minél messzebb jutni, minél gyorsabban. Emlékszel mit mondtam erről? El kell viselni a célért.

*Karcsú kezével hátranyúl, és finoman hozzáér a Rőtkarom hátához. Nem szorítja le a szőrt, épp csak megérinti, hogy a másik érezhesse a jelenlétét.*

-/Gar/ Ha azt hiszed, hogy ez rossz, apám, hogy fogod utálni a foly...

*Kezdi újra még vidámabb hangon a férfi, azonban ahogy hátra sandítana elkapja az Árnyúr kegyetlen, sötét pillantását.*

-/Eng/ Csizma... pedál... dagadt. Persze.

*Motyogja furcsán hunyászkodó hangon, azzal visszafordul az utat figyelni. A lány még egy hosszúra nyúló pillanatig tekintetével fixálja a másik ember arcát, aztán visszafordul csak a lupus-hoz.*

-/Gar/ Nem akarunk nagyobb bajba keveredni. Te sem akarsz a ketrecbe visszamenni. Ezért kell elviselni, ami történik.

*Már épp kezdené megszokni a farkas a doboz mozgolódását, amikor...*

-/Eng/ B*sszameg!

*...hirtelen és erősen bedől az egész szerkezet, még Ritának is el kell kapnia a kezét a Rőtkaromról, hogy ki tudja magát támasztani.*

-/Eng/ Mi van már megint?
-/Eng/ Majdnem elfelejtettem. A Főbb bejáratokat figyelik itt is. Nem közvetlenül, és nem biztos hogy belátnak a kocsiba, de azért nem játszanék a kompánia hírnevével.
-/Eng/ Helyes.

*A doboz eztán lelassul, ám a kanyarodások, dőlések egyre gyakoribbak és élesebbek lesznek. Megint az üvegjáró szól hátra.*

-/Gar/ Bocs testvér, de így biztonságosabb. Meg akartam kérdezni, kell neked az a csini ezüstlánc a nyakadon?

*Rita jót nevet a másik kérdésén.*

-/Eng/ Ismered talán öt perce, és már lejmolsz tőle?
-/Eng/ A Zsoldos élete nem csupa csillogás, meg luxus-yachton napozás, kislány. Élünk amiből tudunk. Juteszembe, gondolom nincs egy cigid?

*A lány erre már végképp nevetésben tör ki.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Az Üvegjáró "próbálja", már gondolom megszelídíteni a dögöt, hogy ne így rohanjon és bömböljön. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez nekik is tortúra, mert annak kell lennie. A fények szédítő iramban cikáznak, azt hiszem még jobb is hogy le vagyok lapulva a Doboz aljára, és nem látom hogy cikázik a világ, anélkül is közel állok ahhoz hogy felforduljon a gyomrom. Ráadásul megint ember-beszédbe váltottak, semmit sem értek, és még mindig nyomaszt a tudat hogy már megint egy Üvegjáró "visz" valahová.*

<Lehet, hogy áruló? És az Árnyúr őt is az Üvegjáróktól szökteti? Vagy nem is tudja mit tettem? Nem értek semmit!>

*Végül, amikor már kezdem "megszokni" ezt a szörnyű iramot - nagyjából megtalálva azt a kényelmetlen pózt amiben a legkevésbé rángat a doboz - Garou szavak jutnak el hozzám.*

<....>

- /Gar/ Jobb... miért... miért nem... futunk, lábon? Ti ezt hogy... bírjátok...ki?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Fekve lényegesen könnyebben viselhető a rángatózás, különösen a padlón, ahol az a puha fekhely-félének az oldala, és az elülső támlák háta is szorosabban kitámaszthatja a farkast. Chriss egy pillanatra hátra sandít, majd meredten előlre visszanézve szól a Rőtkaromhoz.*

-/Gar/ Bocs! Próbálom óvatosan, de sietnünk kell.

*A doboz ajtajainak felső része, ha tompán és fénytelenül is, áttetsző, így az utcai lámpák fényeinek vad váltakozása, és ezzel a sebességük könnyen lemérhető. Amit persze talán jobb gyorsan fel is adni, ugyanis a sima futás hasonló emlékképeihez képest, szédítő. Émelyítő. Közben elől férfi megpróbál beszélgetést kezdeni az Árnyúrral, a hangjában még mindig bujkáló feszültséggel.*

-/Eng/ Remélem Petkov tudja mit csinál.
-/Eng/ Ha benne nem bízol, bízz Konietzko-ban.
-/Eng/ Heh! Ez aranyos. De ezek szerint te többet tudsz. Na mesélj gyorsan! Azt még értem hogy Petkov nem akar belekeveredni, különösen nem mint provokátor egy Horda-közi háborúba. De mit segít a helyzeten, ha ellopunk gyilkos 'karmot?
-/Eng/ Mintakatona! Claytown nem sok mindenbe avat be mi? Na figyelj, addig ugye világos, hogy ha ennek a tömeggyilkos falkának az egy túlélő, szökésben lévő tagja hazajut, a Horda elkezd érdeklődni a másik két túlélő fogoly iránt. Mire idáig jutnak, lehet, hogy a kölyök már nem is a Griffet követi, erőszakkal vagy csellel; a mi kis barátunk pedig dicstelen véget ért, még Vadászatnak se tették ki, mert nem merték – megjegyzem, okkal. Ismerve a Rőrtkaromokat, különösen ezt a Hordát, nem nehéz összerakni a háború gyanúját.
-/Eng/ Eddig megvan, bár talán a Karmok ennyire nem őrültek. De ja, ezért hívtak minket ide, hogy erősítés legyünk, ha becsap a sz*r a ventillátorba. Csak ugye ez fordítva is elsülhet, ezért csapott le Petkov az ajánlatodra.
-/Eng/ Az Őrgróf ajánlatára. Na de itt jön a lényeg, hogy ők nem tudják, hogy pont az Őrgróf ajánlott nektek jobb munkát, azt viszont tudják, hogy én érdeklődtem a két fogoly iránt. Erre egy fogoly eltűnik, velem együtt. Persze hogy az Árnyúr a gyanús, és minket utálnak a Rőtkarmok is. A barátunk nem hal becstelen halált, a testvéreid nem követnek el egy oltári baklövést, és a Karom Hordával együtt tovább utálhatnak minket. A kölyök kérdését pedig – némi közbenjárással – diplomáciai úton is lehet rendezni, még túl komoly fantázia se kell hozzá. Mindenki nyer.
-/Eng/ Ti mit? Pár új ellenségen kívül, ami persze jól mutat a gyűjteményben, de...
-/Eng/ Ha igazán szerencsés vagy, sosem tudod meg.

*Az utolsó, halk mondat végén az Üvegjáró gyanakodva sandít a lányra, majd szinte aggódva – Aggódva! - sandít hátra a lupusra.
Az utastérben eztán csönd áll be, csak a guruló doboz változó hangerejű morgása, dorombolása rend a levegőben. A kényelmetlenre nyúló szünet után Rita fordul hátra, harmadik utitársukhoz.*

-/Gar/ Jobb így?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Elég nyomasztó ez a szörnyeteg belülről, amikro rámcsukják az ajtót, akkor még inkább, azonnal szinte fullasztónak érzem a bezártságot... már épp nagyon elegem volt belőle! A hátrahajoló hím kinyújtott mancsára is először reflexből húzódok hátra, majd hamar rájövök már a szagából is, hogy nem támadó a mozdulat, így megszagolom a mancsot. De azt nem értem miért nyújtja ki.

Azt tudom, hogy szolga-kutyáknak szokták, még egy hangot is mondanak rá - pacsi - és olyankor a mancsukat teszik oda az állatok, de farkasnak ilyet nem csinálnak, sőt, még szabad kutyának se.

Amikor meg Garou-nyelven megszólal és bemutatkozik, már végképp nem értem. Talán valami törzsi szokás?

És ha már Törzs - beletelik pár pillanatba, mire felfogom, hogy a simán elvakkantott "Csótány" arra utal, hogy Üvegjáró, és még így sem értem a bemutatkozása egy részét.*

<Üvegjáró... rangban fölöttem. Üvegjáró???!>

- /Gar/ Settenkedő Halál, Rőtkarom, a Láthatatlan Hold alól, Fostern rangból... és... Lupus.

*De reflexből én is bemutatkozok, mielőtt átgondolnám mennyire ostoba dolog is, amit teszek, még hozzá is biggyesztem a születési formám, hátha nem evidens. Hol a mancsára, hol a fejére pislogok, és őszintén nem értem, hogy az Üvegjáróktól miért egy Üvegjáró visz el. Csapddának túl értelmetlen, minden másnak túl érthetetlen.*

<Ez olyan, mintha elejtenénk valakit és egy másik Falka ellopná és szabadon eresztené? De ilyen... nincs! Főleg, hogy nem is Láthatatlan Hold alól való!>

*De máris fordul Széllel Játszó felé, és üvöltözik vele. Vajon azért mert nem tudta, hogy engem is hoz, vagy azt, hogy ki vagyok? Nem értem. Az eleinte játékos, utána agresszív választ sem. De amikor hirtelen mozogni kezd velem a világ - és persze jó fogást nem lehet itt találni mert ahhoz túl szűk - már csapódok is neki valamelyik falnak, karmommal szántva föl a puha dolog bőrét.*

<Életre kelt, megöl minket, megöl minket!>

*De csak riadt vonyítás hagyja el torkom, miközben próbálok... fogalmam sincs, hogy helyezkedni. Az intenzív félelemszag hiánya alapján ezek tudták, mikor indul el a doboz. Irányítják, valahogy biztos, ezt eddig is tudtam, de semmi varázs-szó vagy valami amire számítottam volna.*

- /Gar/ NEM! Mozog!!!

*Morgom végül, majd próbálom azt a... lefekvést, hátha úgy kevésbé iszonyatos. Egy idő után úgy elviselhető az eddigiek alapján, de az az idő még nem jött el... lehetőleg a padlón igyekszem kinyúlni, amennyire odaférek.*

<NEM ÉRTEM, MIÉRT JÓ EZ AZ EMBEREKNEK?????>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Az éj-feketén csillanó doboz belseje különös Szövő-szagokkal teli, és elég... értelmetlenül elosztott. Mindjárt szemben egy hosszú, kellemetlenül szűk járat van, mert csak annyi helyet hagy egy oldal-fallal ellátott, puha majom-fészek... vagy bármi is ez a valami, amin aludni szoktak. A másik oldalán hasonló vackok vannak, épp csak kisebbek, egymás mellett, és közöttük nagyon jól át lehet látni. Ezen a résen néz hátra egy fényesen világító, Szövő-vackokkal teli pult előtti ülésről egy ember hím.
Láthatóan idősebb mint Rita, arca éles vonású, és pofa-szőrét olyan rövidre vágta, hogy bőven látszik alatta bőre. Kék szeme alatt csupa fehér fog villan vicsorban... mosolyban! Ruhája durva anyagú és főként fekete, itt-ott szövő-kacatokkal aggatott. Csupasz, vaskos felkarján egy elég természet-ellenes, kifestett sebhely-formáció virít.
Kedélyes hangon nyújtja hátra vaskos, szőrös karját, tenyérrel felfelé, a hátsó térbe huppanó Rőtkarom felé.*

-/Gar/ Üdv'! Chriss Mayer, Hangrobbanás, Csótány, Galliard, Adren. Végső Nap kompánia, „A” század, második szakasz, őrmester. Mizu?

*Hadarja szívélyesen, és ha teheti, mancsot is ráz a lupussal, de csak addig tartja fent a lehetőséget amíg nem csattan a doboz ajtaja, s mellé nem huppan az Árnyúr. Azonnal hozzá fordul, már messze nem olyan szívélyesen, ám legalább annyira hadarva szól.*

-/Eng/ Holaf*szombanvoltáleddig? Claytown-t kiveri az ideg, és én se vagyok épp unikornis-ölelő kedvemben!

*Habár szavai érthetetlenek, hangsúlya, mérge, tartása, de különösen a belőle áradó tömény feszültség épp eleget mond. A lány válasza a szomszédos, elülső ülésről viszont derűs, játékos...*

-/Eng/ Áh, tudod, csak beszélgettünk, ismerkedtünk, befontuk egymás szőrét, bélyegeket cseréltünk a gyűjteménybe, és – *...egészen egy pontig.* – MI A F*SZÉRT NINCS MÉG A DAGADT BAKANCSOD A PEDÁLON?!

*Talán a lány őszinte, nyers dühkitörése válthatja ki, de a férfi keze azonnal a fények és szövő-kütyük felé villan, és a következő pillanatban a guruló doboz megugrik, akár a riadt állat. Az indulás ereje hirtelen az oldalsó puha falnak préseli a lupus-t, ám a kalndok itt még nem érnek véget. A doboz jobbra, balra dőlni kezd, és nem kis megeröltetésbe kerül, hogy a farkas elkerülje az ütközést a falakkal. Egy fél perccel később hátraszól Chriss.*

-/Gar/ Minden rendben hátul?

*Rita hátra is fordul, arcán a haragnak már nyoma sincs, csak az ismerős, okos figyelem a szemekben, és a kedvesség, recsegő hangjában.*

-/Gar/ Jobban jársz ha lefekszel. Biztonságosabb.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Nem értem miért nem követ Széllel Játszó. Ezek a gurulók jönnek-mennek a sebeken, sokszor még saját területük is van bizonyos részein a sebeknek, például ahol alszanak...*

- /Gar/ Igen, többször.

*Nem értem miért az irányváltás, és honnan tudja a nőstény, hogy visszajön. Bár biztosan jobban ismeri őket. Megfordulok és futni kezdek utána... és egyre inkább az az érzésem van, hogy elkerülhetetlen lesz ilyenben "utazni". Márpedig egy kicsit sem tetszik az ötlet. De persze ez is része az Eskünek, mert elmondta hogy az út... milyen is lesz? Rossz. És persze bízzak benne. Erről eszembe jut, amit mondtak az Árnyurakról a Hordában, de persze az is, hogy nélküle még mindig ott ülnék a rácsos dobozban a Fehér Fény alatt. Megállok mellette, szintén az árnyakban, bár az én bundám nem a legjobb rejtőszín. Már épp válaszolnék, amikor a szörnyű hang és vakító fény ránk támad. Tudom, hogy ilyenkor nem szabad ledermedni, hanem el kell ugrani a sebről amin fut - sok halott vagy haldokló állatot láttam, ami ezt nem tanulta meg - de ez szűk hely, a legjobb, amit tehetek, hogy a falhoz simulok. Szerencsére a szörny időben megáll, de még ki kell ráznom a fejemből a hirtelen tolakodó ingereket.*

- /Gar/ Miért nem kapunk el egy föld alatt gurulót, ha muszáj gurulnod? Egyáltalán, mi a baj a lábaiddal? Nekem úgy tűnik egészségesek.

*De sejtem én, hogy nem lehet vele vitázni, mert Esküszegésnek vélné. De akármennyire is "muszáj" és "gyorsan", a bestia teste mellé érve megdermedek, bizalmatlanul szimatolok befelé... most bizony látszom és annak látszom, ami vagyok, márpedig ha majmok ülnek a gurulóban - olyan nem "rokon" fajták - akkor lesz magyaráznivalója az Árnyúrnak.*

<És meg se próbáld azt mondani hogy én szegtem Litániát! Persze, a vadász formája még nem bűn, de jobb, ha nem sejtik, hogy bejárunk a "városaikba"...>

*Aztán végül igencsak nyugtalanul, de beugrok a nyíláson át, próbálva megakasztani a karmaim a felületben, amire érkezek - mert tudom, hogy borzalmas guruló doboz gyomrában lenni.

Az sem könnyíti meg a gyors döntést, hogy az Üvegjárók is ilyesmiben hoztak ide, csak más volt a színe meg a formája...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*A sikátor csendes, és az ölelő utcákon is csak olykor jár végig egy-egy autó. Ahhoz képest, hogy város, egész csendesnek mondható az éjszaka. Ember-szagnak nyoma sincs, ÉS a keresett „doboz” is meglelhető hamar. A nyomok frissek, sűrűek, egymást fedők, és még irányuk is adott. Szaga alapján valami nehéz, fémtestű dög lehet. Az ilyeneknek nagy a hangja, de az ereje is. A nyomok egyenesen a távolabbi utcafront felé vezetnek, a serény nyomkövető is ebbe az irányba lendül. Az Árnyúr azonban helyén marad.*

-/Gar/ Többször járt itt?

*Láthatóan elgondolkodik, szeme a keréknyomokra hull, majd megfordul, és a közelebbi utcafront felé indul, futva. Csak a válla fölött kiált hátra.*

-/Gar/ Erre! Ha többször volt, visszajön. Vágjunk elé!

*Gyorsan és könnyedén elérhetik a sikátor végét. Rita behúzódik az árnyak közé, még pont az utcai lámpák fénykörén kívül. Alakja szinte egybemosódik az árnyakkal, még a farkasérzékekkel is nehéz meggyőződni arról, hogy tényleg ott van – különösen a közeli utca közvetlen zajai, szagai miatt. Hangja azonban elárulja jelenlétét.*

-/Gar/ Mondtam, út lesz nehéz. Ha ő köröz, veszélyt sejt, tényleg sietni kell. Nem szabad habozni, bátornak kell lenni. És bízni bennem! Rendben?

*Válaszra azonban nem marad idő. Az egyik megtermett, rémisztő külsejű zajos láda hirtelen befordul a kis sikátorba, és vad, izzó fehér reflektorainak Fénye leleplezi az árnyakba húzódókat. Azonnal megáll, mielőtt befordulna a kis utcába. Érdes, mély morgása egy pillanatra vad, dühös üvöltéssé válik, aztán elhalkul, követelőző dorombolássá, miközben fényei is egy pillanat alatt válnak elviselhetetlenül élesből tompává. És mire mindez megtörténik, Rita már a doboz oldalánál áll, egy nyitott ajtónál, és onnét kiállt a Rőtkaromra, sürgetéssel és parancsolással hangjában.*

-/Gar/ Gyerünk!
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Sok múlik ezen az osonáson, de nem hiába kaptam nevem a Hordától. Néma árny vagyok csak, és nem először kellett már némán surranni, ahogy megtűrni a Szövőzajokat és ember-kaffogást, és már közel, érzem, közel az odakinn! Változik a szag, a légmozgás, a városi-odakinn bűzétől nehéz. De az már semmiség. Azt eltűrtem hosszú időkre is. A nőstény nyitja a rácsot, én fürgén szökkenek is utána ki a szabadba. Mancsom alatt fémkő persze, de eltűröm én, ahogy eddig is.

Vajon hány Rőtkarom-falka hozott még ilyen áldozatot? És a Lidércfalkának mégis vége. Én meg nem tudok egy dalt és rítust se az elhullottak búcsúztatására. Komoran szusszanok én is, bár nem olyan fáradtan, mint az Árnyúr. Én a gémberedettségbe merültem ki meg a Fénybe. Fejem felé kapom, mikor szól, de nem értek semmit. Van sok szó, amit értek. "Kutya". "Gyere ide". "Takarodj". "Farkas". "Segítség!" "ÁÁÁÁ". Meg még jópár. De egy olyat se mond. Nem nekem beszél nyilván. Aztán mégis, végre érthetően.*

- /Gar/ Guruló doboz? Itt állt? Megkeressem?

<Remélem nem guruló dobozban akarunk elmenni! De megtalálom én neked...>

*Szimatolok én is, orrom a fémkőhöz is ér olykor, farom a magasban, keresem a legfrissebb guruló-doboz-bűzt. Könnyebb azt orral, mint szemmel. Túl könnyű is, olyan bűzösek, csak a legújabb kell, aminek szaga nem veszett el túl messze.*

Perception + Primal Urge

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 9, 10, 1, 6, 9, 5, 10 (Total = 50)

*És itt van a vizelet-, ember-, bűzital-, szemét-, macska-, kutya-, patkány- régi gurulódoboz- szagok közt persze az is. Érzem is merre gurult. Dobbantok oda, ahol legerősebb a szaga, majd pofámmal jelzem irányát is*

- /Gar/ Itt a friss guruló-bűz. Sokat ült itt, többször. Arra ment.

*És indulok is óvatosan szimatolva, emberszagra is figyelve - ha majom előtt kell elmenni, akkor trükközni is kell. Meg majd... megbeszélni hol találkozzunk, ha az Árnyúr olyan nagyon gurulni akar.*

<Gurulni, bah. Hát mire adott nekünk Gaia négy jó lábat? Vagy kettőt.>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Lassan telik az idő, ám még lassabban fogynak a benyílók, amik mellett elhalad a puha léptű páros. Odalent emberek jönnek-mennek, időnként változik a szövő-zaj ereje, ritmusa. Újra, és újra. Kanyar és elágazás. Hosszan. Sokáig. Ki tudja meddig, az idegőrlő feszültségben. Csak két könnyű léptű árny. Egy farkas és egy ember.

Ha a környezet és a zajok nem is, a szagok változnak. A levegő frissebb. Hidegebb. Ugyanakkor magával hoz egy ismerős-undok bűzt. A csatornák bűzét. A guruló dobozok bűzét. A szabad város illatát.

Az utolsó kanyarnál egy vasrács, és azon túl mindenféle szövő-dologgal teli lyukas doboz állta el az útjukat. A lány óvatosan előre furakodott majd a fémlap széleinek rövid piszkálgatása után, akár a ketrec ajtaját, ezt a rácsot, és dobozt is kinyitotta. Ki, egy az utcai lámpák fényétől alig megvilágított, sötét sikátorba. Ki, a szabad városi éjszakába.

Ahogy kiértek, az Árnyúr óvatosan visszacsukja a fémdobozt, majd fáradtan a falnak támaszkodik. Fekete, egyenes haja kócosan lóg izzadt, kipirult arcába, eltakarva szemeit, miközben halkan motyog valamit azon az érthetetlen homid-nyelven, talán csak úgy magának.*

-/Hu/ Köszönöm barátom segítségedet! Falkánk nem feledkezik meg szolgálatodról. Teljesítetted, mit vállaltál, távozz hát, szabadon!

*Egyszerre fáradt, fájdalmas nyögéssel löki el magát a kőfaltól, és fordul a közelebbi utca fényei felé. Szeme ismét azt az állandó, éber, okos csillogást hordozza; hangja – ha tört Garou szavaiból ezt csak nehezen is lehet kivenni – ismét játékos, vidám.*

-/Gar/ Jó! Meg kell keresnünk, a guruló dobozt, ami itt állt. Közel lesz, csak itt nem maradhatott.

*Majd fáradtan, de lendületesen indul végigjárni a sikátort keréknyomok után.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash