Első Szín

[Sablepaw]

*Nyughatatlan vagyok, de önfeledten ünnepelek, és az Akarat Diadalának - sajnos csak majdnem teljes - társaságában, végre igazán valahová tartozva, újra jókedvű vonyításom viszi messzire a májusi szél. És természetesen szívesen mesélek, Régi Falkámmal átélt közös győzelmeinkről, no meg Őseim históriáit is kötelességem életben tartani, hisz e vidéken még nem eléggé ismertek, s én tisztelettel adózok hőstetteik előtt, hallja és emlékezzen minél több ifjú Skald rájuk!

Persze a serivók hamarabb fáradnak, de végül én is visszavonulok a Falkaszállásra - mindig csak a többiekkel - immár természetes formám viselve, hogy kényelmesebben elférjek. Belépés előtt még egy tiszteletadás Luna Nénénknek, majd irány az odabenn, bár szabad ég alatt kellemesebb, de Falkával még annál is jobb. Viharhozó nyomában vagyok mindig, s Horogkarmot és Dicső Legendák Fürkészét is éberen figyelem. Amennyiben Holdárnyék még most sem tűnik fel - sőt, meg a furcsa, pöttyös, hiúz-szerű, messzi földről jött... állata sem, kissé nyugtalanná válok azért; a Rotagarok útja kacskaringós, de ez a Rotagar valahogy... még különcebb. Láttam én persze, bizonyított a Sas előtt, hogy megállja a helyét és kiváló trükkök ismerője, ám az együttlétnél, az ünnepnél is Falka a Falka...

Végül aztán - Holdárnyékkal a szálláson már tán, vagy nélküle - de elheverek a földön, és álomra hajtom a fejem. Van mit kipihenni, ki tudja, mikor jő el az új csaták és a hódítás ideje!*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Freiherr von Rosen]

*Sokáig tombol még ez a jellegzetes, újkori pogány tivornya. Nem űzik el a ragyogó májusi nap sugarai sem Germánia vérfarkasait. Akit a háború lángja tüzel, nem ismer nyugvást.
Nem kerül végül elő a furcsa Rotagar a hátralevő órákban sem, Fagykarom pedig, aki annál inkább elmerült a fesztiválban, s akit annyian ostromolnak kérdésekkel annyi oldalról, lassacskán kifogy a történetekből. Pontosabban szólva elér addig a pontig, ahol már önfeledtség ide, feloldódottság oda, nem oszthat meg többet múltjából.
Még nem. Talán később. Talán győzelmek halmozása után.
A fáradtság végre megteszi a maga hatását, s egy idő után szép lassan elszivárog mindenki a maga dolgára, a legfrissebb falka pedig az álmok mezejére. A Jarl tudatosította ugyan, hogy bizonyos falkákra hamarosan kiküldetés vár, legalább néhány napnyi szervezési és felkészülési idő még azonban lesz. Fagykarom specifikus utasítások nélkül hajthatja álomra a fejét, s ébredhet majd fel újra akkor, amikor Luna ismét felkelt, hogy dicsfényt ragyogjon a győzteseknek.*
_________________

[Sablepaw]

*A haragvóan éhes lángok táncoló árnyakat festenek bundámra, s miután fogadalmam szavai még visszhangoznak az éljenzés közepette, büszkén felszegett fejjel állok még mindig, majd helyet adok Horogkaromnak a máglyánál, helyem az Alfa mellett elfoglalva. Holdjához méltón szól a Litánia védelmében, szaga és kiállása kétséget sem hagy afelől, hogy a törvényszegők jussa a megtisztító pusztulás. Elismerően vonyítok fogadalomtételekor, majd érezvén, hogy a Varthi Garou-népe a Godinkra vár, magam is előrébb taszajtom Dicső Legendák Fürkészét, hadd szóljon a legbölcsebb is!

Nem értem miért hordozza bizonytalanság szagát, mikor fogadalomtétele tiszta, határozott és lelkesítő - ez a "zavar"-szag szinte állandóan kíséri, ám mikor szükség van rá, hogy cselekedjen, elpárolog s így van ez most is. Büszke vagyok e Falkára, az új Családra, főként, mikor Álomfogó hangja is becsatlakozik az ünneplésbe. Az ilyen ritka alkalmakkor valóban nincs különbség közöttünk, Ulfr és Menskr között és örömöm, elégedettségem csak akkor lehetne nagyobb, ha Rotagarunk is előlépne. Nincs sehol, pedig Sötét Hold furcsa útjain járva is itt kellene lennie.*

<Itt van valahol tán, csak szemek s orrok elől rejtve. De miért?>

*Sokáig azonban nincs időm Holdárnyékot hiányolni; Viharhozó szól, és micsoda szónoklatot mond! Mikor Nevet ad Falkánknak, majd kiugrok a bőrömből, Horogkarmot és Dicső Legendák Fürkészét karolom át félelmetesen felfegyverzett, vaskos Crinos-karjaimmal és bár Alfánk szavába nem vágok, alig várom, hogy vonyíthassam nevünket. Az Akarat Diadala, milyen kiváló név, félig lehunyom szemem s szinte érzem irhám alatt, orrommal, fülemmel, hogy a Sas büszke ránk és biztosra veszem, hogy tetszetős neki Falkája neve!
Az az aprócska tény, hogy nem fogadalmat tett egészen pontosan Viharhozó, már el se jut hozzám, szavai nyomán lángol bennem a tettvágy, hogy bizonyíthassak - hogy mind bizonyíthassunk.*

- /Gar/ Éljen a győzelem! Éljen a Győzelem!

*Csatlakozok be magam is az ünneplő kórusba, fejemben még visszhangzik a szónoklat. Vidámságom és eltökéltségem túltesz még a gabona-nedvet ivó részeges Menskr-népekén is, kifejezni nem tudom, mennyire örülök annak, hogy Őseimmel együtt itt vagyok - s itt leszek, mikor Törzsünk diadalát kiharcoljuk!*

- /Gar/ Éljen az Akarat Diadala!

*Bömbölöm aztán lelkesen, mikor az Alfa felénk fordul, s egyre inkább hiányolom a Rotagar - érezhető - jelenlétét. A húsok szaga ingerel, pofámban összefut a nyál, ám kivárom sorom a rangsorban felettem állók mögött, s bizony jelenleg moccanni sem akarok Falkatársaim köréből. Örömöm óriási, de óriási a Dühöm is, mi az Ellenséget szaggatná még a nyugalom, ünneplés és felkészülés idejében is.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Freiherr von Rosen]

*A spontán háború- és tűzrítus a tetőfokára hág, amint a kolosszális Ulfr Modi belebömböli fogadalmát az éjszakába, s egyszersmint a Garou történelembe, kifejezendő mindazt, amiért ő és megannyi fajtársa léteznek.
Ahogy áll ott, dacosan, készen akár az egész világgal való szembeszállásra, már-már megszeppent falkatagjait átkarolva, szinte egy torokként bömböl fel körülötte a caern helyeslő, támogató és vérszomjas kiáltásokkal.
Königsberg külvárosának lakói most furcsa gondolatokkal játszhatnak...*

-/Gar/ Éljen! Éljen! Éljen!

*És már jön is a következő, az örökké hű, az örökké buzgó.*

-/Gar/ S én, Horogkarom, Menskr Forseti Fostern, az Acélszem-vérvonal sarja és immáron Sas kegyeltje, esküszöm a Nap, a Hold, a csillagok, az őseim és Gaia figyelő tekintete alatt, hogy ha kell, a Föld sarkába is elviszem a Törvény szavát, eltaposva mindenkit, aki szembeszegül mind az ősi Litániával, mind dicső törzsünk újdonsült jogával az uralkodásra!

*Megünneplik. Pedig ő aztán valósággal eltörpül Fagykarom mellett. Ekkor előrenoszogatják (taszítják) Dicső Legendák Fürkészét is, a furcsa Crinosában, aki, bár érezhetően zavarban van, mégis felszólal.*

-/Gar/ Barátaim! Törzstársaim! Heimdall nemes és tiszteletreméltó Kardjai! Fogadalmat teszek én is, Dicső Legendák Fürkésze, a Menskr Godi, Fostern rangból és Sas falkájából, hogy minden tehetségemmel azon leszek, hogy földi győzelmeink a Szellemvilágban is kiteljesedhessenek! Nem csak erővel, de felsőbbrendű tudással és bölcsességgel is elöl kell járnunk, ledöntve törzsünk hamis képét és megmutatva embernek, farkasnak és szellemnek, hogy a mi utunk az igaz ösvény!

*Lámpaláza ellenére meglepően összeszedett és határozott volt, ráadásul harci formájában, meg is kapja az ünneplést. Fagykarom tisztán hallja Álomfogó, a Föld Megtartója elismerő vonyítását, az Ulfr Godi tehát elégedett.
Talán most volna a furcsa Menskr Rotagaron a sor... de ő nincs sehol. Felszívódott. Ami azt illeti, már egy ideje. Furcsa. Úgy tűnik, egyesek túl komolyan veszik a holdállásuk adta szerepet.
De ekkor végre előlép az alfa.*

-/Gar/ Hadd szóljak én is, a Livóniai Csontbárd véréből való Viharhozó; Menskr méhéből, Modi holdjából, Fenris törzséből, Adren rangjából, Heimdall táborából, s Sas akaratából az Akarat Diadala falkájának alfája! Testvéreim! A mai nap nagy lehetőségek hírnöke! Elindult végre a lavina, amelynek nyomán beteljesíthetjük sorsunkat! Az elmúlt évek, évtizedek viszontagságos erőgyűjtése és várakozása után most végre készen állunk! Ezredévekig tűrtünk szolgasorban, megszámlálhatatlan évekig hagytuk hozzá nem értő vezetés alatt, hogy a Féreg egyre csak terjedjen és erősödjön! Ennek vége! Átvesszük a koronát! Az új hősök mi vagyunk! Az új vezérek mi vagyunk! Az új idők mi vagyunk!

*Bár rendhagyó mód fogadalom helyett szózatot intézett a hordához, szavai hatására csak még nagyobb lesz az eufória. Hamarosan már az egész caern az ő szavait, az ő rövid, de jellegzetes, tükörfodításos bömbölését zengi.*

-/Gar/ Éljen a győzelem! Éljen a győzelem!

*Közben az Ætlingek nekilátnak az asztalok, bográcsok, húsok és italok kihordásának, bőségesen, a legkülönfélébb fajtából. Már egy ideje készülhetnek erre az "állóháborús" feszültség békés poklában. Az ősi germán szertartás nagyon is időtlen germán ünneplésbe fordul át. Nem csak az fog most kiderülni, ki kinek az ősét verte el párbajban, vagy hogy ki tud a legnagyobb korsóval egy hajtásra sört inni, de az is, ki felel meg az Új Garou ideáljának a legjobban tökéletes önfegyelmével és akaraterejének megőrzésével.*
_________________

[Sablepaw]

*A kántálásszerű üvöltésbe becsatlakozok újra és újra,egészen amíg a Háború Himnusza fel nem hangzik lelkesítően. Holdak óta először nincs bennem szemernyi kétség, idegenkedés, búskomorság sem, csak a hódítás ünnepe, csak a dicső lehetőség, hogy legnevesebb Őseim nyomdokaiba léphessek, a mindent elsöprő vágy arra, hogy diadalt arassak, hogy Nagy Fenris, a Sas, a holt Falkám szellemei, a Téli Farkas büszkék legyenek rám. Hogy jó, erős Bétája legyek új Falkámnak; a Himnusz elmossa különbséget Menskr és Ulfr között. Születési formám felöltve Viharhozó nyomában ügetek ki, magam is vonyítva teli torokból, neves Skald ősömhöz méltóan a Dalt. Rúnamester Garm idejét idézik a máglyák, az önfeledt ünnep, lelkesítőn üdvözlök minden bemutatkozót, minden fogadalomtétel után hangos*

- /Gar/ Úgy legyen!

*... vonyítással. Izgatottság, öröm, harci vágy szaga mindenütt, Falkámon, a Hordán, rajtam is, majd előbb-utóbb rám, a jövevényre terelődik a figyelem. Immár komorság nélkül, büszkeséggel öltöm fel Crinos formám, hol legszembetűnőbben látszanak Harci Hegeim, Rorg Karmait is felöltöm. Végighordozom tekintetem az egybegyűlteken, tornyosuló fagyos bundám izzani látszik a szikrát hányó máglya fényében. Noha az Alfa jussa lenne, hogy elsőként tegyen fogadalmat falkánkból, engem biztat a Becsület és Méltóság; egy apró oldalpillantás csupán pofám épp fele oldaláról, hogy előre enged-e, és ha bólintással, tekintetével vagy akárcsak szagával jelzi, hogy az én időm következett el, hát egészen közel lépek a tűzhöz - mit Ősömnek hála megtanultam soha többé nem rettegni és vaskos, büszke termetemmel kihúzom magam; fagyosan kék bal szemem a Messzeséget fürkészi, és kész vagyok bemutatkozni és Fogadalmat tenni mennydörgő hangon.*

- /Gar/ Én, Bosszú Fagyos Karma, Ulfr-szülött Adren Modi, Niflheimr Agyara, a Halálfarkas Tiszta Véréből, a legkiválóbbak Törzsének, a dicső Fenrireknek legerősebb és legméltóbb táborából, Heimdall Kardjai közül...

*Jégkék tekintetem körbehordozom az egybegyűlteken új Családom, a Kardok említése közben mancsaim széttárva*

- /Gar/ ... A Sas Kiváló Falkájából...

*Intem közelebb Falkám, s át is karolom egynémelyüket*

- /Gar/ Fogadom, hogy mindent megteszek erőmmel, ösztöneimmel, bátorságommal és örökségemmel; becsületemmel, dicsőségemmel és bölcsességemmel; szellemek-adta Adományaim, Rítusaim és Fétisem segedelmével, hogy a Féregnek, az Ellenségeinek, az Árulóknak, a Gyengéknek, a Gyáváknak, a Tisztátalanoknak és mindenkinek, ki a Dicső Kardok útjába merészel állni, magam leszek a Halál, s akár a Fimbul-tél, elsöpröm őket Gaia arcáról és minden tudásommal elősegítem Diadalunkat! Fogadom, hogy méltó leszek Heimdall Kardjaihoz, a Nagy Fenrishez, a Sashoz és Őseink Szellemeihez és Tiszta Véréhez Háborúnk során! Fogadom, hogy méltó leszek Törzsünk Legerősebbjeihez, Falkámhoz, a Fenrir Birodalom Dicsőségéhez, a Becsület és Méltóság Varthijához és legfőképp a Jarlok Jarljához, Vérdalhoz! Éljen a Fenrir Uralom! Éljen a Tiszta, a Hű és az Erős! Éljen Heimdall minden büszke Kardja, Ulfr és Menskr egyaránt, éljenek tiszta, farkas és ember Ætlingjeink!

Charisma + Expression + Pure Breed

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 10d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 10, 6, 9, 10, 2, 5, 1, 10, 2 (Total = 56)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 1d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 5

*Hangom betölti a Varthi területét, nem csak hangerőm, de lelkesedésem is hatalmas, remélem, hogy másokra is átragad, még inkább tüzelve harci kedvüket. Szinte fagyosan izzik körülöttem a levegő, alig várom, hogy végre csatába indulhassunk, hódító hadjáratunkra, különleges küldetésünkre, hogy Ellenség vérét onthassam, a Totemek büszkék legyenek ránk.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Freiherr von Rosen]

-/Ger/ Krieg!

*Üvölti teli torokból Horogkarom, a fiatal és fanatikus Forseti.*

-/Ger/ Krieg!

*Visszhangozza a máskor oly' szelíd és visszafogott okkult miszticista.*

-/Ger/ KRIEG!!

*Zengi másféltucat torok a falkaszállás épületén belül és azon túl. Nem kell sokat várni a Háború Himnuszának felzendülésére odakünn mindenfelől. Mások is meghallották. Mások is megértették. Erre várt hát az elmúlt hónapok során a legutolsó Cliathtól a hordavezetésig minden egyes Kard, pattanásig feszült idegekkel. A Második Nagy Háború, a Revans végre a fő felvonásába léphetett a legnagyobb, legerősebb, legméltóbb ellenfél ellen. S ahogy az emberek "Harmadik Birodalmának" német hadai felsorakoznak a franciák "Harmadik Köztársasága" ellen, Fenris legjava nekilát majd, hogy letaszítsa a koronát az ezredéves Ezüst Agyar uradalmakon regnáló királyok fejéről.

Spontán, szilaj ünneplés veszi kezdetét, hiszen nem csak a győzelmet kell ünnepelni, a rothadt békét megtörő háború ténye már önmagában örömre ad okot. Hatalmas máglyák gyúlnak szerte a caern területén ősi, germán szokás szerint, melyek tüzénél és árnyékában összegyűlik a Becsület és Méltóság apraja-nagyja, hogy kifejezzék tiszteletüket az ősök felé, s tántoríthatatlan igényüket, hogy ne csak a nyomdokaikba lépjenek, de túl is szárnyalják majd őket.
Fogadalom fogadalmat követ, eleddig ismeretetlen Garouk - Végítélet, Dicshimnusz, Fagyverem, Acélkarom, Wotan Leánya, Zászlóvivő és mások - mutatkoznak be egyre sorra, s teszik túl egymást ígéretekben és ajánlásokban.

Most, hogy újdonsült falkája által közrefogva ő is megjelent ennél a hatalmas, központi tűznél, többen is bíztatják az új, hatalmas Lupus Modit, hogy lépjen közéjük, hadd vegyék alaposan szemügyre, s hadd hallják, ő milyen fogadalmakat tesz Nagy Fenris, és immáron, a nemes Sas szelleme felé.*
_________________

[Sablepaw]

*Hosszú Holdak óta először hullott le rólam igazán a komorság fojtogató sötétje; még mindig orromban érzem az Umbrabéli fagyos, magas bérc illatát, mit meghódítottunk, hogy elnyerjük a csodás és büszke Sas kegyét, ki összefűzte szívünk-lelkünk s erőnk. Ismeretlenek vagyunk, de nem idegenek többé. Újra Falkám van, s Törzsünk legerősebbjei és legméltóbbjai közt új feladatom, ami Őseim hírnevéhez méltó. Új Impergium - Fenrir uralom!

Mikor Horogkarom beront a szerkezettel - rádió, emlékeztetem magam, s átfut elmémen, amit a kissé nyugtalanító holmiról tanultam - oldalra biccentett fejjel figyelem, hogy maradék szemem látómezejébe kerüljön. Korábbi fegyelmezett merevségét levedlette, lelkesedése miatt már-már vidám, pajkos kölyökre emlékeztet, s figyelmem hamar a rádióból szóló testtelen hangra irányítom; ami öröm a Falkámnak, az öröm nekem is.

Bár a nyelvet a Sig-Rúna érthetővé tette, így is sok szót nem tudok hová tenni, de a lényeget - ami szerintem a lényeg - megértem. Emberek országait, városait foglalják épp el a győzelmet győzelemre halmozó Birodalmi Seregek. Mint az Ősök idejében, most is hódító embernépek nyomán hozzuk el a majdan diadalt, azonban ezeket az embereket egytől-egyig Ætlingjeink s rajtuk keresztül a Törzsem irányítják; győzelmeik által hozhatjuk el az Új Időket, ahol nincs helye árulóknak, gyengéknek, tisztátalanoknak többé. A Godi kacagását nem értem; túl sok mindent nem értek még, ezért sem kívánom kihívni Alfánkat egyelőre; e Menskr-szülöttek útjai még túl bonyolultak számomra, hogy jó vezérük legyek. S ha már vezetőkről van szó, bizony a Vezérről is beszél a testtelen hang, kifejezetten lelkesítőn - én tudom, amit a hang se tud tán, hogy az igazi Vezér a Jarlok Jarlja, Vérdal. A hang s a Falka öröme átragad rám, még Holdárnyék, a kiismerhetetlen, furcsa Rotagar bűzös füstöt okádó rúdja se zavar épp.

Viharhozó szavai valóban a Falka szavai; ismeretlenek még tán, de már egy szív, egy lélek. Nyugat hanyatló Törzsei - Fiannák, a mindenhová befészkelődött, kicsorbult fogú Ezüst Agyarok, s legfőképp a gyűlöletes Urrah mocskok tanyái; alig várom, hogy a Romlottakat eltaposhassuk végre, és előbbieknek pedig megmutathassuk, hol a helyük - alattunk.

Az Alfa szavai nyomán Glabro-mancsom ökölbe szorított jobbját az asztallaphoz csapom s elbődülök... egyetlen szó, ami Őseink útját s az előttünk álló időket is összefoglalja s egyben tisztelgés Nagy Fenris és a Sas előtt is...*

- /Ger/ KRIEG!

*S mikor felhangzik az oly ismerős vonyítás egy ifjú torkából, a dal, mi az Ősök ideje óta mit sem változott, fürgén elhátrálok az asztaltól, épp csak annyira, hogy legyen helyem átváltozni. Egy szemvillanás alatt születési formámban, nehéz, vastag s fagyos bundájú, büszke farkasként állok már a szobában, fejem felcsapva az ég irányába, s magam is becsatlakozom, oly lelkesen, oly hangosan és oly buzdítón dalolva a Háború Himnuszát, akár a Skaldok... messze hangzó vonyításom Örömöm s Bosszúvágyam hordozza, s egyben tisztelgésem a Szellemek, az Ősök, Heimdall Kardjai és a Becsület és Méltóság Varthija előtt is. Keserűségnek helye nincs többé; tökéletesen átadom magam a mámoros örömérzetnek és a lelkesítő vonyítás üzenetének.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Freiherr von Rosen]

*Elhangzott a szó. A szó, az a bizonyos szó, az egyetlen szó, amelyet oly' sokan, oly' hőn áhítottak már a Becsület és Méltóság Caern harcosai közt. Mert bizony harcos itt mindenki, függetlenül nemtől, kortól, rangtól, holdállástól és attól, hogy két, vagy négy lábbal született-e. Harcosai egy új, a villám sebességével terjeszkedő birodalomnak, amely árnyékként követi humán megfelelője seregeinek füstcsíkjait, hónapról hónapra növelve fajtáján belüli befolyását.
Már csak a vezényszó hiányzott.
'Krieg'.*

-/Ger/ ...háború állt be Hollandia és Belgium angolszász- és franciabarát kormányaival, s csapataink az éjjeli órákban a front teljes szélességén támadást indítottak, amely jelen pillanatban is nagy lendülettel halad előre.

*A Forseti, Horogkarom úgy tartja a rádiókészüléket, mint a lelkes kisgyermek legkedvesebb születésnapi ajándékát. Átszellemült, ragyogó, izgatott arccal hallgat minden egyes elhangzott szót.*

-/Ger/ Néhány órája immáron Luxemburg városa és területe is visszatért a Német Birodalom kebelére, dacára a beavatkozó francia hadsereg minden erőfeszítésének.

*A hír hallatán a Godi, Dicső Legendák Fürkésze bárgyún felkuncog, majd ösztönösen is megigazítja kerek szemüvegét.*

-/Ger/ Az Ardennek térségében a XIX. hadtest páncélos és gépiesített hadosztályai szédítő sebességgel haladnak nyugat felé, miközben a Maas folyó mentén, Sedan közelében gyalogsági egységeink egyre sorra kezdik meg az átkelést.

*Ezzel szemben a Rotagar, Holdárnyék látványosan felsóhajt és rágyújt egy újabb cigarettára; fölöttébb kellemetlen egy Homid szokás ez.*

-/Ger/ Egy hetvenmilliós nemzet áll hős Véderőnk mögött egy szívvel, egy akarattal, s egy Vezérrel, aki elhozza majd hőn áhított győzelmünket! Hozzuk vissza 1870-et! Mossuk tisztára 1918-at! Bajtársak! Rajtatok a világ szeme! Éljen a győzelem!

*Miközben a rádió bejátsza a Les Preludes magasztos fináléját, miközben milliók szíve dobban hevesen, az alfa, az Adren, a Modi, Viharhozó csak ül csendesen, arcán egy halvány, szerény mosollyal. Mikor végre megszólal, talán az egész falka szól belőle.*

-/Ger/ Háború. Legyen hát ez a háború a Nyugat hanyatló törzseinek haláltusája, s a mienk végső, legnagyobb felemelkedésének kezdete! Testvéreim! Hamarosan nekünk is ott a helyünk!

*Odakintről, a gyakorlótér irányából egy fiatal Crinos torok rázendít a Háború Himnuszára. Hamarosan már az egész caern ezt zengi.
Elkezdődött...*
_________________

[Freiherr von Rosen]

Alaphang
_________________