Galcobhar Ó Dubhagáinn

[Feoras]

*A nőstény elégedetten morran fel.*

-/Gar/ Már nem tudok mindenkit megmenteni. De a további vérontás megállítható. A rokonvérek ivadékai otthonuk szerinti Hordákban nevelkednek majd, és sokára lesz, mire láthatod őket. A metisek közül... kettő itt marad. A kitaszított és a halott gyermeke velünk jöhet, a kontinensre. De ne számíts rá, hogy ettől még előbb találkozhatsz velük. Idő lesz, mire vérvonalad, terved sorsával foglalkozhatsz, és nem kevés küzdelem és szenvedés, de az esélyt megkapod.

*Rövid szünet következik, mialatt láthatóan elgondolkodik a következő válaszon.*

-/Gar/ Az Ellenség... nos, más mint amihez szoktál. A Piócáknak egy az egy elleni, egyenes küzdelemben semmi esélyük Gaia Karmai ellen. Legalábbis a többségnek. Akad viszont közöttük, aki palotáját Garouk bundájával, fejeivel díszíti évezredek óta. És csak nagyon ritkán tudod, hogy melyik fajtával is állsz szemben. Hatalmuk a jelentéktelen halandóétól az evilági incarna szintjéig bármilyen lehet. De ne tévesszen meg a dolog. A pár véletlen találkozástól és kivételes alkalomtól eltekintve, a gyengék csak bábok, eszközök az Öregek kezében, és tervükben. Saját társadalmuk, vérvonaluk, hagyományaik, rítusaik vannak. És épp elég halandó szolgájuk, és befolyásuk, hogy a Napfény elől és Előlünk kellő védelmet leljenek, mikor a legsebezhetőbbek. Frusztráló ellenük küzdeni. Ravaszak, türelmesek, szeszélyesek és mohók. És most egy ősi Caern-t veszélyeztetnek, a mi erőforrásaink pedig szűkösek. Bevált harcosokra, nagy tudású sámánokra, stratégákra, vadászokra, cselszövőkre van szükségünk. Mindegy mifélékre, amíg készek küzdeni Gaia-ért. Ellenség úgyis lesz elég ahhoz, hogy ne érjenek rá egymást marni, elég ahhoz, hogy bűneiket jóvá tehessék győzelmeikkel, vagy méltó halált haljanak.

*Széttárja vaskos, hosszú karjait, miközben ismét épebb arcfelét mutatja a férfi irányába.*

-/Gar/ Ez a megoldásom. A Hordák számára, és számodra.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[RedDrake]

*Lemondtam arról követni tudjam ezt az Árnyurat, hol dühös, hol mittomén milyen, hol meg röhög. Egyszerűen nem igazodom ki rajta.

Ezer éve más volt, jó válasz, bár az akkori tettek okozták a jelenlegi jelent. De ja, akkor jobb volt, sokkal.
De aztán érdeklődve nézek.*

/Eng/ - Csak régről hallottam a mozgalom gyökereiről.
*Mert arról szólnak nos, történetek.
De legalább azt a hülye adományt ledobta.
De most nem tudom, támadni fog-e, röhögni, vagy mit tenni?
Hát résen leszek.
Megölni sem akar?*

<Heh... franc.>
*Rájött. Rájött sajnos erre. Rájött arra, hogy miért kell egyedül elvinnem a balhét, és igen, hogy elsöpörje a népharag...
Franc...
Nem örülök.
De a végén tényleg meglepődöm.

Munkát? Lehetőséget ajánl?
Ő?
Ezek után?
Ezek az Árnyurak... betegek...
Megrökönyödött tekintet.

S vajon... mi a kiskapu?
Miért akarnak ezek vadászatot ajánlani?
NÁluk? Akkor vérszopók? Azokról keveset tudok.
De ősi és nagy és rendet is csinál...

Hogy higyjek én ennek?
Már megint próbáról beszél.
Valami trükk van benne?*

/Eng/ - Tényleg le tudod állítani a vérengzést itt? Rendbe tenni, hogy ne essen nagyobb baja már senkinek?

*Ezt a kérdést nem árt tisztázni, nyilván tudja, én kiket védenék meg.*
/Eng/ - Mert ha igen, akkor mesélj erről a nagy Ellenségről! Itt az ideje végre a vadászatnak!
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Feoras]

*A Crinos figyelmesen méri fel a másik reakcióit, mély légzések mögé rejtve a hullámzó dühöt. Mikor a másik másik vádaskodásba kezd, felvillannak vastag szemfogai, de hogy vicsor, vagy vigyor a reakció, ezen a torz, sebzett arcon nehéz megmondani. Amikor végre választ kap, feszülten figyel, még lélegzetét is visszatartja. A szél is alább hagy, még a holló is leszáll az asztalnak szánt kőre. Azonban az utolsó, fricskaként dobott gondolat újabb, hangos, kaffogó röhögésre ingerli az Árnyurat.*

-/Gar/ Haha! Vagy ezer éve annak a világnak! Talán feltűnt, több ellenséggel küzdünk, máshogy. Még nehezebb a harcunk. Még kevésbé engedhetjük meg a belviszályt. Ezért volt kérdéses az indítékod tettedre. Ezért volt kérdéses a hűséged.

*Hanyag mozdulattal legyint, miközben a sötét sziluett lehullik róla, alakja „csupán” egy közönséges Crinos-é már. Épebb ara felét fordítja a másik felé, és úgy szól ismét, vicsorral pofáján.*

-/Gar/ És rossznak magyarázod a metisek kegyetlen sorsát. Mióta az Őrgróf az úr a Őshazában, a Bemutatkozásból a születési alak említése is kezd kimenni a divatból. Ha ennyire érdekel a sorsuk, minden bizonnyal hallottál a Lázárita Mozgalomról. És talán arról is, hogy az Őshazában megszűntek működni, hisz értelmüket vesztették.

*Végül teljesen úgy fordul, hogy pofájának csak az ép fele látszódjon, tartása miatt sebhelyeinek nagy része takarásba kerül, még a nehéz medál is élével fordul. Így morogja rekedtesen a következő szavakat.*

-/Gar/ Vadászatot érdemelnél, de elöljáróid féltenek ettől, és hogy eljárod a spirált. Tudom, hogy meggyőződésed, hogy sose tennéd, de a világ nem mindig olyan, mint amilyennek képzeljük. Ami a kivégzést illeti, ők nem merik megtenni, én nem fogom. És bár emészt a Düh, csak nem annyira, hogy megfojtsd magad, ugyanis, ha nem is ismered be, van miért élned. Van miért küzdened. Tudod, hogy mindaz, amit eddig elértél a vérvonalad alapításával, ebben a fázisban megsemmisíthető. Márpedig, ha egy egész Törzset akarsz Gaia-nak adni, ahhoz áldozatok kellenek. A személyes áldozatod érthető, amit másokkal hozatsz erőszakkal már kétesebb, de még kétesebb lesz ha kárba vész mindez.

*Hirtelen a férfi felé fordul teljes, félig halott pofájával.*

-/Gar/ Meghalni egy ideálért könnyű! Dicsőség, Küzdelem, Bukás. Becsület és büszkeség. De élni egyért, bármi áron? Küzdeni egyért, bármi áron?

*A fegyvert tartó kéz lendül, ám az éhesen vicsorgó csontpenge helyett, annak tompa markolata villan a Fianna felé.*

-/Gar/ Ha tényleg kész vagy erre. Íme az utolsó próbatétel! A megoldás, mindenki számára. Gyere velem! Vadászatot kínálok. Ősi ellenséget, amely nyerésre áll, az Őshazánkban. Nem járathatják el veled a Spirált, mert nincs, aki vezessen. Csak Ellenség van, méltók, veszélyesek. Hősi végzet, vagy a neved tisztázása, ez már csak rajtad áll, ha velem tartasz. Gaia egy Caern-je veszélyben. Ha elbuksz, csatában veszel az Ellenséggel. Ha győzöl, tovább küzdhetsz, hogy egyszer taníthasd elkóborolt véreid. Ha velem jössz, meg tudom állítani a törzsek közötti vérengzést, és a Rokonok, sarjaid sorsát is rendezni tudjuk. Mit mondasz... Vonyító?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[RedDrake]

<Nem csap le?>
*Nem, sőt szónokol tovább. Teszteket említ? Igazán mélyen zsigerből taszít, hogy ő mindenféle teszteket hajtson végre rajtam.
De egyre inkább nem értem.
Valahogy minden válaszomat figyelmen kívül hagyja és újra egy nagy "Őrült vagy" szónoklatba kezd.
Borzalmas.
Ha ilyen egy Árnyúr, egyre szimpatikusabb a vén Albrecht király.

De az igazi meglepetés csak utána jön.*
<Az Őrgróf követe?>

*Ebben se harag, se büszkeség sincs, csak megdöbbenés. Ez a félkegyelme álszent agresszív szuka az Őrgróf követe? Komolyan? S még a mi hordánkban vannak ezek után problémák. Atyaég.

De ha az, miért nem evvel kezdte?
Meg miért engedték ezt velem beszélni.
Nem áll össze.
Ő az aki közvetít a Fenrirek felől?
Hova süllyed a világ...
Tényleg döbbenetes...

Hát még...
Amikor szerelemről kezd beszélni.
Ő! Egy Árnyúr! Akik a szerelmet maximum a hátbaszúrás eszközeként használják.
Próbál úgy tenni, mintha érdekelnék is ezek.
Hihetetlen, hogy az emberek mondása jut az eszembe a vizet prédikálásról.

De az tény, mostmár tudom, van hatalma, ha igazat mond.
Ha viszont azt mond, akkor nagy baj van az Árnyuraknál.
Nagyon kilóg a lóláb.
Én legalább tudom mit tettem, de ezek, az igazság bajnokainak állítják be magukat. Undorító.

S folytatja, egy egész kibaszott drámát, hihetetlenül sikeres író lenne.
Miért kell nekem evvel az Árnyurral szenvedni?
Valahogy az egésztől mocskosnak érzem magam.

Főleg amikor hazudozáson kapon.
Hisz nemrég még lelkesen állította azt akarta a sept vezetés hogy megöljem magam
Most meg lelkesen azt állítja életben akartak hagyni.

Ha már egy ilyen kérdésben ekkorát hazudik...
Ahogy mondtam, undorító a politika.
Undorítóak az Árnyurak.
Mit keres ez itt?

Az újabb fejlemények még érdekesebbek.
Mi a fene történt itt mostanában?
Mi van? Vitás ügyek bírája?
Idegenkedve nézek.*

/Eng/ - Úgy tűnik megváltoztak a dolgok, amíg bent voltam. Régebben ezt bajnokokkal szokták elintézni. Merőben új koncepció.

*De mivel itt van, és nézi a sok őr.
Úgy tűnik most talán éppen nem hazudik. Talán.*

/Eng/ - Ahogy már mondtam, nem kezdtem bele a spirálba. Amit a metisekről mond, semmi köze a spirálhoz. Ön nem ismeri Oroszlánt, nála senki nem érzékenyebb erre a kérdésre.

*Úgy igazából semmi kedvem nincs válaszolni neki.
Valahogy, hogy ennyire rám kíváncsi csak azt a reakciót váltja ki, hogy minél kevesebbet mondjak ennek a hazug szukának.
Undorodom tőle, zsigerből. Igazán zsigerből.*

/Eng/ - Az ok prózai: Szükséges volt. Senki nem csinálná ezt örömből, vagy jószándékból. A metisekben erősebben kiütközik az örökség. Jobban tudják használni, a dühük közelebb esik ehhez, és emiatt sokkal jobban tudják tanítani is.

*A prófécia, azt jobb ha nem tudja meg.*
/Eng/ - Egy vérvonal kialakítása lassú , és pont az eleje a legnehezebb. Szükséges mutatni példaképeket akiknek sikerült és eredményeket érhetnek el vele. Versenyezhetnek velük, túlszárnyalhatják őket, és utána tovább adhatják az erősebb vért és a megtanult módszereket is.

A metisek, a leginkább feleslegesen lebecsült része a népünknek. Igen, korcsok, igen vannak torzultak, de nem ők tehetnek róla. Mindenki aki mást mond, bigott.

*Körbenézek.*
/Eng/ - Az előbb összetört szívekről, családokról beszélt. Nagyon megható volt, de tudja maga, hány metist nevelnek garouk számára is színtiszta kínzással, mert annak született ami. Az ön által oly-annyira nagyon védett Fenrir-ivadékok boxzsáknak, szexlevezetőnek, és ki tudja még minek használják őket, Szarvas gyermekei pedig a saját gyengeségük miatt őket ítélik el, és stigmatizálják. Ahogy hallottam ez éppenséggel a legtöbb helyen így van.

Ebbe belegondolt már, hány metis lehetne hős a féreg ellen, ha kapna esélyt? Ha nem őrületre és dühre tanított vadállatként nevelnék, hanem elfogadnák, hogy a szüleik félreléptek és kapnának normális esélyt, nem kellene azt is megköszönniük hogy nem ölték meg őket? Hány szív tört össze? Gaia szemében ez maga szerint helyes?

*Komorodom, képmutatók.*
/Eng/ - Persze erre nehéz köpködni, de nálam, velem, családként nőttek volna fel és a legfontosabb, megtanulta volna az itteni bigott bagázs hogy nem vetjük meg, csak azért ami. Sokat lehet tanulni tőlük, hisz egyszerre értik az embert és a farkast.

Hát ezekért tettem. Nem várom hogy megértse, ahogy azt sem hogy erre szükség van.

Gaia nagyon rossz helyzetben van, folyamatosan vesztünk, veszítünk el törzseket. A Csillaglátók kiváltak közülünk, és minden egyes veszteség csökkentette a repertoárt. Ráadásul, nem tudunk a féreg ellen teljes erővel harcolni, ha van egy áruló törzs, amelyik módszereit kevesen ismerik és rabolnak el tőlünk, folyamatosan. Van ezernyi dolog, ami ellen még kellene harcolni.

A vérvonal, az ősi vérvonal, és a képzés, célzottan ellenük lenne kinevelve. Megkérdőjelezhetetlen elszántság, az ellenség módszereinek ismerete és egy olyan totem ami nem enged a spirállal való semmilyen kapcsolatot.

Ez élet-halál kérdése, túlélés kérdése. Igen, áldozattal jár, de meg kell lépni. A garou nemzet kihal ha a táncosokat nem takarítjuk el.

*Vállvonás.*
/Eng/ - S persze had jegyezzem meg, a drágalátos fenriseknek köszönhetünk a múltban elég rokonvér és caern rablást, valahogy akkor sosem hánytorgatták fel az elveszett szerelmeket, pedig ha az nem történik, sosem lesznek ilyen erősek a táncosok mint ma.
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Feoras]

*A nőstény dühe érezhetően tovább fokozódik, tartása állatiasabb lesz, inkább a Harcoshoz, semmint az emberhez méltó. Mégis morogva, keserű, mély hangon kacag fel, már amennyire a farkaspofa jellegzetes hörgő nyeldeklése nevetésnek mondható. Miközben leereszti tőrét a völgyben bujkáló hajnali szél erősebb játékba kezd, és noha sötét sziluettje még mindig rémisztőnek hat, és Dühe is a felszínen forr, halkabban szólal meg.*

-/Gar/ Bolond! Öntelt, hivalkodó bolond! Mert amiről nem tudsz, az nem létezik, mert ami árnyjáték, a mögött nem áll senki? Újabb tesztet elbuktál Galcohbar! De legyen. Ismét őszinte leszek hozzád, és még többet elmondok. De mivel csak magaddal vagy elfoglalva és velem, ezért most magammal kezdem.

*Kihúzza magát, ismét emberi tartást ölt fel az egyre erősödő, süvöltő szélben.*

-/Gar/ Ahogy mondtam, Viharkeltő vagyok, Elder, ami látom neked semmit nem jelent. Árnyúr, az Éji Ég hordájából. A Horda rítusmestere, a Horda politikai vezetőjének, az Őrgróf Yuri Konietzko-nak a követe ezen a földön, és a Fekete erdő caern-jeinek a kérésére jöttem el, hogy közvetítsek Fenris Ivadékai és a Szarvas Gyermekei között. A te elöljáróid leginkább megrémültek, de titkon meg is nyugodtak, hogy átveszem tőlük az ügyedet. Ha komolyan azt hiszed, hogy a Hordád elöljáróin túl, csak a Totemek bírnak befolyással a sorsodra, nagyot tévedsz. Ők ezt legalább belátják. Ők ezért félnek dönteni a tiedről. Vannak kényszerűségek, amik megkötik a vezetők kezeit. Vannak hatalmak, amik előtt az elderek is fejet hajtanak. Ilyen a szerelem.

*Mérgesen, vádlón bök karmával a földön fekvő felé, miközben a szél a távoli sziklaszirteken már vad, éles füttyszóba kezd.*

-/Gar/ Tudod hány Garou-t fosztottál meg méltó párjától, vagy szeretett párjától? Persze hogy tudod, csak nem érdekel. De azt vajon tudod, hányat rabolt el közülük a te drága rajongó táborod, hogy biztosítsa az elveszett vért? Azt hiszed, te vagy az egyetlen, aki egy kihalt törzs visszatéréséről álmodik? Van fogalmad róla, hányan haltak hősi halál igazságért, szerelemért, becsületért, és a hitükért? Van fogalmad róla, hány Klavie-párbajt vívtak Fenrisek és Fiannák a véred, és tetteid miatt? Az ő, és az áldozatul esett Rokonok vére szárad elöljáróid lelkén, de a tiéden is! Igaz, nem mertek dönteni, remélve, hogy felhasználhatják a neved a Féreg elleni küzdelem jelszavaként, és mikor híred már csak a félrelépett hősé lesz, kiengedhetnek. De a Név kikerült a irányításuk alól, elszabadult, és most már nem merik vállalni a felelősséget a halálodért. De nem ők az egyetlen bűnösök.

*Dühödten fújtatva mordul föl, immár hangosabban, haragját is egyértelműbbé téve.*

-/Gar/ A Fehér Vonyítók gyermekei szinte mind eljárták a Spirált. Pusztán vitát kezdeni is veszélyes dolog arról, hogy megmenthetőek-e, feltámaszthatók-e. És te belevágtál, területet, rendet, autoritást, határt nem ismerve. Még a Spirálba is belekezdtél, csak hogy tiszta vérű, de korcs és terméketlen utódokat adhass a Nemzetnek elfeledett véréből.

*Mire idáig jut, a szél üvölt, és kiabál már ő is, teljes teret engedve dühének, amely rettenetes alakjából szinte sugárzik.*

-/Gar/ Nem nekem tartozol számadással. A felszarvazottaknak. A meglopottaknak. A meghasadt szívűeknek. A megerőszakoltaknak. A becsapottaknak, a cserbenhagyottaknak. A saját vérükben fuldoklóknak. Nekik tartozol számadással! És én képviselem őket!

*Nagy levegőt vesz lehunyt fél szemével, mialatt a szél tombolása is alább hagy, miközben újra felzeng a vészjósló károgás. A Theurge halkabban, ám nem kevésbé fenyegető morgással szólal meg újra.*

-/Gar/ Mint a Hordák fölötti vita bírája, és mint egyetlen bírád, megkérdezem hát még egyszer, és utoljára. Miért tetted?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[RedDrake]

Sebtűrés

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 4d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 2, 2, 9, 2 (Total = 15)

*Kijöttem a formából. Nagyon, súlyosan. Régen nem tudott volna egy ilyen meglepni. Most pedig esélyem sem volt reagálni rá. Ez aggasztó, nagyon is. De végre, a fájdalom megtisztítja egy picit a fejemet és ösztönösen is a dühöm utat talál magának, hogy kitöltsön valamit. *

Pain of Strenght - reflexíven, -1 rage (legalább csökken)

*Aztán megpillantom ezt a hatalmas alakot. Utálat és vágy fut át rajtam, és kezdődő adrenalin fröccs. Vágy arra hogy harcoljak, hogy én is változhassak. Hogy ne így szánalmasan, kelljen látnom ezt az őrült harci gépezetet.

Mostmár értem ki ő. Már értem miért küldték. A helyiek gyengék voltak, hát hoztak valakit elvégezni a piszkos munkát.
MIlyen szánalmas.
Még egy nyílt ítéletre sem futja.
Gerinctelen módszerek.
Egy rohadt kivégző.... gyűlölöm.

Ezért vágta a képembe hogy halott...
Ezért adta elő az álszent beszédeit is....
Elég volt...
Ekkora álszent kurvát régen láttam.
Nem elég ledöf még azt akarja higyjek is neki. Ez nem megölni, ez megsemmisíteni akar.
Abból... abból nem eszik.

Oroszlán ne hagyj el!
Jeges félelem kap a szívembe, lesápadok.
Egy elkapott pillantás a megtorpanokról, nem avathatták be őket.
Itt fogják végignézni a halálomat.
Egy álszent szukától.
Szánalmas.
Nem keríthet hatalmába a félelem, nem engedhetem. Én oroszlán leszármazottja vagyok. A félelem a rettegés, megvetendő!*

-1 akaraterő.

*A szavai csak nehezen jutnak el már, hisz úgyis tudom miket mondana, miket mond. Nekifeszülök a félelemnek, lassan, megszólalok végre. *

/Eng/ - Szúrj! Legyen vége a komédiának! Nem félek a haláltól.
*Felállok lassan, úgy jobb meghalni egyeneset szembenézek a tőrrel.*

/Eng/ - Készen állok a büntetésre, amit Gaia, Luna vagy akár az itteni vezető szab ki rám, de neked nem tartózom számadással. S nem is erre vágysz. A helyi vezető gyengesége, hogy egy elvtelen kivégzőt küldött el, mert nem oldódott meg magától a probléma, essünk túl rajta.

Mostmár megvan a közönséged is, a tanúid, hogy egy idegen zsoldos, vagy hasonló ölt meg, a sept élete mehet tovább. Nem tudom mit nyersz vele, de akármit is, a bűnöm hatalmas, ezt nélküled is tudom, de akármekkora is, egy olyan álszent bérgyilkosnak mint te, semmi köze hozzá!

Úgyhogy,... szúrj... vagy menj a fenébe! Itt vagyok, tehetetlenül, mutasd meg a híres Árnyúr hősiességet!
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Feoras]

*Galcobhar, belefeledkezve saját dühöngésébe, abban a szerencsétlen – vagy talán szerencsés – helyzetbe kerül, hogy képtelen felfogni szavai látható hatását az elderen. Így az első, és utolsó tiszta impulzus ami éri csupán a nő, vad Dühtől lobogó sötét tekintete, mielőtt egész alakja eltűnne egy sötét árnyak és füst kavarta felhőben. Az egész azonban csak egy szívdobbanásig tart, és az első dolog, ami kiemelkedik ebből a formátlan, éteri jelenésből egy vaskos, fekete bundájú, igen csontos ököl.*

//Kettő Zúzott ellen kérnék sebtűrést

*A csapás súlya a földre sodorja a férfit a nyirkos, mohás kövekre. Mikor felnéz a fölötte álló alakra, félelmetes látvány fogadja.
A nő a Harcos alakját viseli. Arányos, magas, vaskos alkatán a mattszínű, éj-fekete, selymes bundát elég sok helyen törik meg szőrtelen forradások, hegek, sebhelyek. Akad köztük vágott, karmol, harapott, golyó ütötte is. A legkihívóbb a mellkasán, szíve fölötti mart sebhely, a legnagyobb és legrondább, azonban az, ami fejét ékteleníti. A Garou bal arcfele egy merő kráter a tömpe, vastag orrtól és pofától egészen a hiányzó füléig, amit megbarnult, meghegesedett bőrfelület borít. Sötéten ásító szemgödre peremén haloványan bár, de a lassan gyógyuló bőr alól a meggyötört, megsárgult csont kandikál ki, apró foltokban. Nyakában vastag fémláncon egy hatalmas, középkori medál pihen, mely képes kitakarni a mellkasán tátongó sebet, rajta a feketére edzett fém keretében az Árnyak Urainak büszke szimbóluma. Széles övéből elől-hátul vastag, sötét, térdig érő selyem lóg, mely az Árnyurak törzsi jele mellett több szellem szimbólumát is magán hordozza. Az öv oldalán egy széles, rövid, karnak is beillő tőr pihen, egyszerű vadkanbőr hüvelyben. A nő ezeken túl csak vastag, csontberakásos bőr alkarvédőket visel ezen alakjában.
Hangja mikor megszólal magában hordozza a már hallott rekedtséget, ám ettől még mélyebb, dörgedelmesebb lesz, akár a tomboló viharos szél. Különös, ám hozzá illő aláfestésként a holló vad szárnycsapásokkal a levegőben köröz immár, és harcias károgásával tölti meg a visszhangos völgyet.*

-/Gar/ Ebből elég! Se bölcsesség. Se becsület. Se kötelességtudat. Litániát sért, és még büszke is rá! Miféle Védelmezője az Anyának az ilyen? Már látom mi sodort ide. Azt hiszed, mindent jobban tudsz, hogy okosabb vagy a nemzet több ezer éves bölcsességénél, hogy okosabb Luna-nál és Gaia-nál?! Mihaszna, tudatlan, pöffeszkedő kölyök! A saját Véneidről úgy beszélsz, ahogy akarsz, de az Árnyuraknak megadod a tiszteletet! A Margrave-nek megadod a tiszteletet! NEKEM megadod a tiszteletet, vagy kiverem belőled!

*Alakja titánivá válik, sebhelyeire misztikus árnyék vetül, és ahogy a Fianna fölé magasodik mintha még az apró völgybe óvatosan tündöklő reggeli napfényt is elhomályosítaná.*

// Icy Chill of Despair (Rank3) Gift – 3 sikeres megfélemlítés. Ha ezek után bármilyen formában – tettleg, vagy szóban – ellenkezni akar valaki az Árnyúr ellen, annak legalább 3 sikert kell dobnia akaraterő-próbán 8-as célszámra, vagy akaraterő pontot költenie.

*A Crinos hirtelen megjelenésére és az erőszakosság jeleire a tó partjáról, és a katakombák bejáratából feléjük siető tartan-os férfiak tisztes távolságban megtorpannak, a kötelességtudat és az akarat küzd bennük az Elder félelmetes hatalmával. Nem sokat segít a bátorságukon az Árnyúr fölött köröző, kihívóan károgó halál-madár sem.

Közben ez a rémálmokat idéző, legendás figura lassan kihúzza egyszerű, kegyetlen, fénytelen feketére izzított matt tőrét hüvelyéből.
Maga a tőr sima, dísztelen, szinte organikus – ha nem lenne lehetetlen hozzá a formája, akár egy hatalmas szörnyeteg természetes karmának, agyarának is lehetne nézni. Ám a napfényt vadul magába nyelő formában szinte érezni az éhes, vad, gonosz szellemet. A szellemet, ami most a Galliard-ot méregeti. A tőr gazdája leereszti karját a pengével, ám ettől a saját kiállása semmivel sem lett barátságosabb.*

-/Gar/ Komolyan azt hiszed, hogy te hoztad a legnagyobb áldozatot a történelemben a Nemzetért? Az Anyáért? Úgy hivalkodsz itt, mintha tiszta lelkű, naív Agyar lennél! Mintha bármit felmutathatnál néhány torz trófeán és a kihalt vérvonaladon kívül, a többszörös litániaszegésért, csalásért, erőszakért, árulásért.
Hogy jössz te ahhoz, hogy megkérdőjeled az elöljáróid? Hogy jössz te ahhoz, hogy megkérdőjelezd a Törzsem, az ÉN tetteim? Igen! A hűségedet jöttem próbára tenni! Mert az, itt, mindezek után, még mindig kérdéses. Ha nem érted miért, ha csak Dühvel tudsz rá válaszolni, attól még kérdéses. Amit elkövettél, többszörös törvényszegés, és nem csak egy pontján a Litániának! Igen! Itt a te hűséged a kérdés! Mert csak azt tudjuk, ÉN csak azt tudom, hogy mit tettél. Ők azt hiszik tudják, hogy miért. De én tőled akarom tudni. Az Igazat!

*Erőteljes mozdulattal, vádlón a férfire emeli a sötét tőrt, melyben szinte érezhetően felmorran a mohó, gonosz szellem a sötétté perzselt csont alatt. A szertartásos póz, a soha nem tapasztalt hatalommal együtt letaglózó erejű, különösen Vadul morgott parancsával.*

-/Gar/ Beszélj! Miért tetted?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[RedDrake]

*Ezt közönyösen hallgatom végig. Csak bólintok*
/Eng/ - Felesleges lenne tagadni. Ezek történtek.

*De belül valami megnyugtat. Nem jöttek még rá, a céljára. Pedig a sámánjaik agyonterjesztik a próféciát, és mégsem.
A tökéletes metisről? Amikor két metisnek gyereke születik, és ha jól nevelik ő lesz Gaia bajnoka! A történelem során, a legtöbb metis kevesebb volt a szüleinél, torzultak voltak, korcsak, semmivel sem voltak többek. De az enyémek, többek voltak, többek, ősibbek. Ki tudja, lehet egyikük lesz mégis a jövő Bajnokának egyik szülője! Biztos így lesz!
Ahogy mondtam, már megtettem amit meg kell.
A történelem lesz a bírám, nem néhány döntésképtelen beszari!*

/Eng/ - Velem soha, senki nem járathatná el a spirált! A legnagyobb sértés ezt feltételezni is!
*Horkantok fel, de nagyon. Belémvág ez a szar, gyűlölöm.*

/Eng/ - Maga jön engem próbára tenni, mint messziről jött Árnyúr?
*Horkantás, még a feltételezés is nevetséges. De tényleg. Sőt komikus. Abszurd. Nevetséges. Hát még amit kérdez.
De...
Lassan felfogom...
Éreztem, összeállt a kép.*

/Eng/ - Úgy... már értem. Ön őszinte volt, hihetetlen, hogy önökben volt meg eddig a bátorság ezt egyedül beismerni. Ez örömteli, üdítő, végre a töketlenség után. De!

*Nézek rá egy pillanatra felfedve a düh mélységét, csak lássa a szemeimben*
/Eng/ - Kétélű fegyvert játszik. Ezüstöt raktak a nyakamba, hogy megborítsa az egyensúlyt, elzártak a méltó haláltól elzártak az anyaföldtől ki tudja meddig, és maga a rossz hír hozója lett, hogy az egyik anya halott...
és ezek után, megmeri kérdőjelezni a HŰSÉGEMET?

*Farkaskarmok nőnek a kezemen.*
/Eng/ - Meg meri kérdőjelezni azt, aminek mindent de mindent alárendeltem? Ezt most először és utoljára fogom magának elmondani. Nem érdekel ,hogy Árnyúr, nem érdekel hogy Elder, tőlem aztán személyesn Margrave húga is lehet, ha mégegyszer, még a legkisebb apróságban is ezt fel meri hozni, a körülmények után, nincs azaz ezüst nyakörv, nincs az a gyorsan ölő méreg, sem páncél, sem Klaive, ami megakadályozza HOGY ITT HELYBEN SZÉJJEL NE TÉPJEM A DÜHÖMBEN, VILÁGOS?

*Villan a szem, az oroszlán nyers dühe szinte ragyog bennem és mögöttem. Nemesi vérem tiszteletet parancsoló, főleg ilyenkor.*
/Eng/ - S próbálgassa inkább a gerinctelen elderjeimet a kis Árnyúr játékaival legközelebb!
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Feoras]

*Az Elder tekintetében egy pillanatra különös szikra pattan, ám mielőtt értelmet nyerne, el is tűnik. Csak a hideg, érdeklődő, figyelemtől szikrázó sötét szem marad, és egy lassan emelkedő szemöldök, a szoborrá merevült arcon. A rekedt alt lassan formálja a szavakat, miközben a holló figyelme továbbra is a beszélgetőkön csüng.*

-/Eng/ A mélységek? Komolyan kérdi? Ön egy hős a Törzsön belül. A pokolba is, a régióban nincs még egy Garou pár Elder kivételével, aki ennyi fejet tudhat magáénak az Árulók közül. Mint minden hírességnek, önnek is követői vannak. Csodálói. Mit tagadjuk, az ön neve Hordákat, falkákat inspirált hőstettekre, időnként egész komoly eredménnyel.
Ugyanakkor... Tény az, hogy egy metis nemzéséért már egy évezrede nem öltek meg senkit. Legalábbis nem tudunk róla. De négy metis... és volt, amelyik erőszakkal fogant, volt, amelyiket bujtatott kitaszított hordott... és akkor a megszámolhatatlan elrabolt, megerőszakolt, elcsábított rokonvérekről ne is beszéljünk. Igaz, hogy a többszörös, súlyos, és közvetlen litániaszegéshez képest ez apróságnak tűnik, ha átsiklunk azon, hogy törzsi területeket, hordákat, fenségjogokat is figyelmen kívül követte el mindezt. Ráadásul a Fenris-ek is verik a harci dobokat, valami ellopott ősi rítus miatt.
Ha kivégzik, megszégyenülten, oda az inspiráció, a pátosz, és csak a csodálok titkolt haragja marad. Ha nem büntetik meg méltó módon, azzal iszonyatos ártalmat okoznak a Litánia értékének, a törzs hagyományainak és diplomáciai kapcsolatainak. Elengedni, még egy utolsó, hősies, öngyilkos küldetésre sem engedhetik. Túl ismerősek a motívumok, túl sok jel utal arra, hogy eljáratnák önnel a spirált, és ezzel ártanának talán a legtöbbet.

*A nő most hosszabb szünetet tart, miközben hidegen szemléli a férfiban gyűlő Dühöt, és azt ahogy a mély és vad lélegzet-vételek nyomán hogy vág már most, észrevétlenül vörös csíkokat az ezüsthuzal a nyakára.*

-/Eng/ És mielőtt félreértene, én nem „találni akarok” megoldást. Hanem magam alkotom. Például azzal, hogy őszinte leszek magához.

*Nagy levegőt vesz a rövid szünet alatt. Érdes, rekedt hangja határozottabbá, erősebbé, szinte hipnotikussá válik, ahogy kiszámolt ritmusban, gyorsan, de nem hadarva vázolja a helyzetet.*

-/Eng/ Azért vagyok itt, hogy próbára tegyem a lojalitását, a Dühével szemben. Ahogy az ön Elder-ei is próbálták, hasztalanul. Azt várták, hogy mikor bizonyítja be, hogy hibázott, mikor a vérvonala és toteme nyomába szegődött; hogy az ősei természetében bujkált a bukás. Azt várták, hogy mikor válik önnön végzetévé, és pusztítja el magát fékezetlen Dühével, és azzal a kis csecsebecsével a nyakán. Azt várták, hogy mikor avathatják mártírrá – aki büszke harcos volt, de magában hordozta a korrupciót, és a végzetét. Hogy mikor oldja meg nekik a helyzetet. Ám én kínálhatok egy alternatívát. Amint bebizonyítja, hogy hűségesebb Gaia-hoz, mint az elvakult, önigazoló haragjához.

//+1 Ideiglenes Düh
//A játékos belátására és kijátszására bízom, hogy kíván-e élni őrjöngés próbával, avagy sem. Amennyiben olyan post születik válaszként, fenntartom a jogot, hogy őrjöngés-próbával megtoldassam az üzenetet.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[RedDrake]

/Eng/ - Ó.
*A döntések mélységei. Mindig ilyenkor szokott jönni valami hajánál fogva előrángatott érvelés*

/Eng/ - Hmm.. kíváncsivá tett. Mik ezek az eddig nem említett mélységek? Amiket nem látok. Ha bűnösnek találnak, annak találnak, ha nem, nem. A feladatunk a férget írtani.

*Összegzem, bár ez a madár idegesít, sokat ugrál.
De a hideg közlésre felkapom a fejem, leteszem az ételt.
Csönd telepszik ránk.
Hosszú csönd.
Nem elég hogy tud erről is.
Meghalt.
Előttem van az arca. Nagy reményeim voltak vele kapcsolatban.
Meghalt.
Sosem hittem volna róla.
De az arcom keményedik.
Ehhez nincs köze egy Árnyúrnak. Azaz én dolgom, ez belül megrázott.
S az is hogy kedveltem.*

/Eng/ - Gaia nyugosztalja, pedig erős nőstény volt, bírnia kellett volna, és bírta is volna, ha ott vagyok mellette és figyelem!
*Ökölbe szorul az egyik kezem. A düh felgyullad, ahogy belegondolok itt kellett ülnöm tehetetlen, HÁLA ANNAK AZ IDIÓTÁNAK! Az mellékes ő csak az egyik volt, több homid és lupus is van aki viszi tovább a vérvonalat.
De... szomorú, mert a magam módján igenis kedveltem azt a nőstényt!
Egy nagy közös falka, nagy közös család, még ha érdekes módon is hoztam magamhoz!*

/Eng/ - Ennyit akkor, a bonyolult megoldásokról. A féreg tovább őrjöng, akire nem figyeltek eléggé azok a kontárok halott!
*Vicsorgom. Majdnem... majdnem... kibukkannak a crinos fogak, mert ölnöm kell. Azt aki ide juttatott!*

/Eng/ - Egyéb jó hír amit elbaszott még a kibaszott töketlen vezetőnk?
*Csak mondja, merje! Az étvágyam elment, és nagyon kevésre vagyok attól, kipróbáljam mit tudnak az itteni szánalmas őrök!*

/Eng/ - Milyen megoldást akar maga találni valójában az itteni helyzetre?
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Feoras]

*A nő tekintete egy pillanatra se lankad a másikról. Nem hatja meg sem a karizmatikus arcél, sem a „belső poén”. Némán várja ki annak minden szavát, ám amit a másik befejezte, azonnal közlékeny lesz.*

-/Eng/ Az ismeretek fényében jó lett volna a következtetése erről a reggelről, és a probléma alapját is jól látja. A megoldási javaslatai azonban végletesek, és arra engednek következtetni, hogy nem látja át a helyzet mélységét. Habár pont ez váltotta ki Háza fejeinél a döntésképtelenséget. A tudatlanság néha áldás, nemde?

*A víz partján csipegető, a kavicsok közt turkáló fekete madár, mintegy dolga végzése közben mellékesen felkárog, aztán visszatér a kövekhez. A nő rövid szünet után folytatja, legalább annyira hidegen folytatja.*

-/Eng/ Egyébként hadd gratuláljak. Úgy hallottam pár napja egy új gyermek apja lett. Fia született!

*Hosszabb, kínosabb szünet következik, miközben még a holló is megfeledkezik a kavicsokról.*

-/Eng/ Az anya sajnos nem élte túl. És sajnos a gyermek sem lesz képes továbbvinni a drágán őrzött vérvonalat. Metis.

*A fekete madár, akár ha erre a szóra várt volna, vad károgásba kezd, reked ricsajától zeng a sziklás völgy, hangját messze, a hajnali szélben lobogó tartan-okon túlra hordja a sima víztükör.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[RedDrake]

*Lassan jön a felismerés, talán a nő hozatta ide a reggelit? Ezt így mind? A kérdés továbbra is, hogy miért? Ennyi mindennel nem szórakozna ha mérgezett lenne. Hát elveszek egy vekni kenyeret és megkóstolom, amennyiben jó, szedek hozzá, és jóízűen enni kezdek. Lehet ez az emberek utolsó vacsorája, de akkor már legyen bőséges.

Érdeklődve hallgatom, megvillantva a karizmatikus arcélt.*

/Eng/ - Ez igazán érdekes. Nagy vihar, értem már.
*Belső poén, a Vihar követői a nagy viharra jöttek.*

/Eng/ - Ezt szomorúan kell hallanom. A féreg kiírtása lenne a legfontosabb, mindenesetre nekem nem szóltak erről, újat mondott.
*S nem hazudok.
Jön a sonka is, pazar íze van.*

/Eng/ - Hogy mi az oka? Azért erre van tippem. Az itteni vezető töketlen inkompetenciája, hogy még egy ítéletet sem mer meghozni, csak húzza halassza nehogy az ő kis szánalmas felelősségén múljon valami.

*Kis vállvonás.*
/Eng/ - Maga pedig? Őszintén mondta, először úgy gondoltam a Hernésektől jött, a jó zsarut eljátszani. Miután egy tucat sámán is képtelen volt bármi féregfertőzést rámbizonyítani maga jött volna eljátszani hogy a nagy lelki barátom, törődik velem, figyel az apróságokra, és persze csábítani hogy adjam el az igazságot egy tál ételért és a halvány ígéretért, nem visznek vissza erre a felesleges helyre ahonnan most az ön kedvéért kihoztak.

*Válaszolom nyugodtan.*
/Eng/ - Nos dióhéjban ennyi. A megoldás pedig rémegyszerű. Engedjék végezni a munkámat vagy ítéljenek el, de ne húzzák ilyen töketlenül el.
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Feoras]

*A férfi látható visszakozására egy kicsit csillapodik az Árnyúrból áradó harag, sötétbarna tekintete immáron csak fagyos fénnyel csillan. Oldalra, Fekete hajzuhatagából csupán cinikus mosolyra húzódó ajkai. Halkan szól, talán csak magának...*

- /Hu/ Gaia fekete humora. Hmm. Ez a lánynak tetszene.

*...ám a válaszként érkező károgás, és a nőre felnéző holló látványa mást sugall.

A reggeliként terített étek bőséges, változatos és zamatos. Az elé szék gyanánt berendezett kő felőli oldalán érintetlen is, csak a túlvégéről csipegetett a szemtelen madár. Vastag csík szalonnák, sózott főtt sonka-szeletek, főtt tojás, paradicsom, és kenyér az uralkodó, de akad itt mindenféle ízlésnek való étel. A választék és a terítés egyszerű, szabadtéri reggelihez válogatott, mégis nehéz elkerülni a felismerést, hogy nem csekély erőfeszítésbe kerülhetett mindezt itt, az érintetlen vadonban így tálalni.

Miután a férfi leül, ismét felé fordul, tekintete továbbra is szilárd, ám értetlen kíváncsiság apró szikrája villan benne, noha ez hamar kontrasztba kerül a hangjából, arcáról sugárzó nemtörődömséggel.*

- /Eng/ Fogalmam sincs mivel próbál vádolni, de attól tartok rossz felé tapogatózik. Pontosan az ön helyzete miatt vagyok most itt. Ha érdekli, alig pár órája. Egy növekvő politikai sz*r-vihar kezd úrrá lenni ezen a környéken, ami akadályozza az együttműködést, és erőforrásokat von el a lényeges feladatoktól. Például a Gaia-ért történő küzdelemtől. És ennek az egész viharnak a közepén önt találtam. Mivel a Törzstársai várakozása ellenére nem oldódott meg magától a helyzet, ezért kénytelen vagyok közbelépni.

*Kis szünetet tart, mialatt alaposan felméri a férfit. A kíváncsiság eltűnik tekintetéből, arca kiismerhetetlenné válik.*

- /Eng/ Ön szerint miért van erre szükség? Úgy értem... mit gondolt eredetileg, hogy ki vagyok, és miért jöttem?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[RedDrake]

*Azonnal féllépés hátra, amint a nőben is megérzem a haragját. Ha meg kell védjem magam, megvédem.
De amit mond... meglep... nagyon.
S nem is tagadom le, kiül az arcomra.
Egy pillanatra még a dühöt is elfelejtem.*

/Eng/ - Egy Árnyúr itt? Üdítő őszinteség. Gaia fekete humora.
*De nem felejtettem el én se az alapokat, de vadul gondolkodom ez mit jelent. Megkapták azt aki ezeket a remek tippeket adták nekik*

/Eng/ - Galcobhar 'Tomboló-Düh' Ó Dubhagáin, homid születésű, galliard holdállású adren rangban levő Fianna, Oroszlán követője.

*Leülök, hát akkor ez valami más lesz. Az Árnyurakhoz gyomor kell, és a gyomorhoz, jó étel.*

/Eng/ - Mindenesetre a maga jelentléte sok mindent megmagyaráz. Igazán gratulálok a kiterjedt kapcsolataihoz.
<Tőled tanultak a puhapöcsűek>

/Eng/ - Megkérdezhetem, hogyan is gondolja, hogy ön innen nekem megoldást tud nyújtani? Már leszámítva egy méregfiolát, vagy valami hasonló Árnyúr baráti megoldást?

*Érdekes, nem is rossz beszélni végre.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Feoras]

*Az ezüst-huzalon egyetlen kitüremkedést érezni. Egy apró ezüst-henger található csak rajta. Lehet, hogy talizmán, lehet, hogy egy zár. Mindenesetre semmilyen próbálkozásra nem reagált eddig.

A tó partján a nő sötét szemében is ingerültség villan. Nagyon is látja a Rab érzelmeinek forrását, ám egész addig amíg meg nem szólal, látszólag átsiklik e fölött az apróság fölött. Azonban Galcobhar szavaira azonnal ledobja az elegáns, kedveskedő megjelenést. Tartása változatlan marad, kisugárzásán azonban szintén érezhető az ingerültség, bár nem olyan mértékű, mint a Rab saját mérge. Mély, rekedtes altja autoritást, erőt hordozó, mikor megszólal.*

- /Eng/ Rendben, akkor sutba a civilizáltsággal. Így hatékonyabb lesz. Fekete Alexandra vagyok, a Viharkeltő. Mennydörgés Nagyapa leánya, Sarlóhold gyermeke, Elder, az Éji Ég Hordából. Azért vagyok itt, hogy megoldást ajánljak a helyzetére.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash