Yekaterine Lionidze

[Inu]

<Az igazság, mint B terv? Végülis... Valóban csak jól kell előadni, ők pedig bizonyára jól fogják tálalni.>

*Bólintok neki mosolyogva, hogy elfogadom a B tervet. Nem mintha lenne más lehetőségem, de amúgy is tetszik.*

-/Ru/ Remélem a "sötét bundások" nem annyira vészesek, mint ahogy a törzsünk általában hiszi azt. - *próbálom továbbra is mosolyogva oldani a feszültséget.* - Nekem az első benyomásom eddig határozottan kellemes.

*Aztán varázsütésre, mintha kimutatná a foga fehérjét. Nem tud az ereklyékről, hogy is tudhatna, de természetesen tudni akar róla. A veszélyérzetem ismét óvatosabbá tesz, az üldözési mánia eluralkodik rajtam. Az ereklyéket akarja! Persze, hisz nagy hatalmúak! Nem kockáztathatom meg, hogy ellopják őket jogos tulajdonosaiktól! Nem tudhatom, hogy valóban nem maguknak akarják-e... A mosoly leolvad az arcomról, komolyabban folytatom.*

-/Ru/ Az ereklyék nem képezték az egyezség részét. A tulajdonosaik rá fognak lelni idővel. Biztos vagyok benne. Megtettem a megfelelő lépéseket, hogy rátaláljanak. Ne aggódj.

*Hirtelen kedvem támad témát váltani, úgyhogy gyorsan keresek is egy másikat.*

-/Ru/ És... Falkám is lesz?... Vagy magányos feladatot szántok nekem?

[Feoras]

*Dezső szemöldöke felszalad, nagyot sóhajt a kérdésre.*

-/Ru/ A „B” terv? Hát ennyire nem bízol bennem? Pedig tapasztalhattad már az „A” terveim hatékonyságát. Úgy értem... még mindig élsz, még mindig megvan minden végtagod, és még mindig szabad vagy. Mármint a lehetőségeidhez képest.

*A zseniálisan megjátszott, fáradt sértődöttséget aztán egy jóízű csupa-fog mosollyal zárja le.*

-/Ru/ Nyugi, itt nem csak egy lehetőségünk van próbálkozni, és nemcsak rajtunk múlik, hogy mennyire válik be.

*Aztán ismét felsóhajt.*

-/Ru/ Persze, ha a mi részünkről sikerül is minden, akkor is lebukhatunk. Az igazság kiderülhet. Na és? Mi is itt az igazság?

*Pislog határozottan a nőre.*

-/Ru/ Az őrült Bíra az Árnyuraknál keresett menedéket. Nagyapa ravasz, sunyi fattyai – fujj azok a csúnya gonosz áruló farkasok, már a bundájuk színe se áll jól – pedig rövid megfontolás után úgy döntöttek, ennek a buta kicsi Garounak vannak ám még karmai meg agyarai, úgyhogy belökték egy elég veszedelmes csatatérre. Amekkora őrült ott nincs sok esélye túlélni, de addig is tesz valami hasznosat!

*Visszafordul az út felé. Az eddig óvatos szarkazmus most már határozottabban kihallatszik az előadásából.*

-/Ru/ Kihallgatták? Persze! Tudják, hogy miért tette amit tett? Nem is érdekli őket. Tudják, hogy hol vannak az ereklyék? Persze, de nem adják ingyen a titkot a kurafik. Büntetni fogják? Azt mondják, elég büntetés lesz neki az új harctere. A lányt kiadják? Dehogyis! Persze, az árulók összetartanak, mi? Nem ez az első eset, hogy a Féreg szolgáit használják fel egymás ellen. Nem baj, majd őket is elárulja, megérdemlik egymást! Az ereklyékért, akár rájuk is bízhatjuk a dolgot.

*Nagyot sóhajt, ismét frusztráltan. A szarkasztikus él kivész a hangjából.*

-/Ru/ Ha nagyon érdekli őket a tetted indoka, még ott is az igazat tudjuk mondani. „Szentül hiszi, hogy ezzel megmentheti a Caern-t és erős vezető kezére bízza!” Persze hogy úgy fogják érteni, hogy egy vámpírra gondoltál, mint vezető... bizonyíték erre a lehetőségre több van, mint arra, hogy tényleg jót akartál nekik.

*Megnyerő, ravasz félmosollyal ismét a lányra sandít.*

-/Ru/ Igen, ezek Árnyúr műhelytitkok. A „Hogy vezesd az Alfák Alfáját” kézikönyvből. Persze javíts ki ha szerinted rosszul mérjük fel a lehetséges reakcióikat, de úgy hiszem, B tervnek az igazság nem is annyira gyenge. A mentoraid pedig akkora befolyással nem bírnak, hogy az Őrgróf saját területén küldjenek utánad falkákat, illetve eleget tudnak a mi háborúinkról az Őshazában, talán elhiszik a büntetés részét. Pláne hogy sötét bundás barbárok, csalók, hazugok, és árulók közt kell száműzetésben élned, mert ha kiteszed a lábad, azzal halálra ítéled magad. Mert akkor a sötét bundások is utánad erednek, meg ők is. Meg végre talán észreveszik, hogy a saját portájukon is van elég dolguk.

*Ismét előre fordul.*

-/Ru/ Persze, a legjobb az lenne, ha működne az „A” terv, és elhinnék, hogy vége. Neked is, meg nekünk is. Mondjuk az az ereklyékkel lenne a legteljesebb... Azokat egyébként hova dugtad?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Inu]

*Érdeklődve hallgatom végig a "Táncos lánykás" történetet. A hogyant még nem értem pontosan, ez sámán dolog, de az alapötlet azonnal leképlik. Egy táncos nő holttestét összekeverik az enyémmel. Ilyen egyszerű lenne? Semmi további színház, életveszélyes menekülés? Élőben eljátszott hősi halál ezüst agyarok, karmok és kardok kereszttüzében? Olyan egyszerű. Kicsit megkönnyebbülök. Még ha nekünk is kell a saját kezünkkel megölni egy romlott Spiráltáncost is, az eddigi rémálom után ez már igazán semmiség.

Meglepetten figyelem a számomra egyoldalú társalgást a füstpamaccsal. Mikor a férfi végez immár jókedvűen és felszabadultan nevetek fel. No nem a másikat akarom kigúnyolni, de most annyira üdítő volt ez a kis vita a szellemmel, hogy kitört belőlem. Bocsánatkérő mosollyal nézek vissza rá, amikor végzett.*

-/Ru/ Igazán jól hangzik. - *bólintok neki. A felszabadult nevetést elnyomja a róla átragadó feszültség. Ez még csak a terv, még nincs vége.*

<Soha egyetlen terv sem válik valóra komplikációk nélkül. Soha. De a terv tetszik. És ha egy tucat féregfertőzött szörnyetegen és egy Spiráltáncoson kell átverekedjem magam a siker érdekében akkor is megéri. Akkor sem a sajátjaim elől kell bújdosni, akkor sem kell visszanyelni az igazságot, hallgatni és tűrni a vádjaikat.>

*Az aggodalmamat nem említem neki, de azért biztosra szeretnék menni ezúttal. Egy hálás mosoly kíséretében válaszolok.*
-/Ru/ Nincs több kérdés. vagyis mégis van egy. Van B terv, ha valami esetleg mégsem történne ilyen egyszerűen?

[Feoras]

*A férfi még egy pillanatra Katára pillant, tekintetét keresi fürkészőn, majd végül megvonja a vállát. Saját szájába dugja a cigarettát, és a gravírozott gyújtóval sikerül is meggyújtania.*

-/Ru/A második fázis: csalás. Mit ad Gaia, épp a mai estén fog felszállni erről a kis repülőtérről a Phentex fegyverkísérletekkel foglalkozó cégének egy ügynöke egy magángéppel. Innét ugyanis nem olyan feltűnő – legalábbis szerintük. Most ért véget a Szevasztopoli látogatása – egy project miatt próbálta az elhagyott balaklavai tengeralattjáró bázis egy részét kibérelni. Sikerült is megegyezni, de technikai okokból egész este nem képes elérni a főnökeit, úgyhogy siet haza. Van vele egy testőr is – egy a tiedhez hasonló alkatú Táncos lányka is. A többi már csak pár szellem és rokonvér megkenésén múlik.

*Kiveszi a szájából a cigarettát, és halovány füstcsíkokat eregető, izzó végű szállal a kezében a sebváltóra támaszkodik. A vékony füstcsík játékos fodrokba gabalyodik, hullámzik a rejtett, apró légáramok között. Akár ha egy szürke lobogó lenne a felfelé szálló levegőben. Vagy egy vidáman táncoló kis füst-féreg.*

-/Ru/ Kezdem nagyon megszeretni a Komplexitás-elméletet. A legnagyobb tanulsága: döbbenetesen le tudod csökkenteni a hibafaktort, és a kockázatot, ha több energiát ölsz egy project előtt csak az információszerzésbe, mint a megvalósításba összesen.

*A füst valóban olyan, mint egy türelmetlenül táncoló kis füstféreg. Ahogy ez a gondolat felmerült, egyre nehezebb kiverni a fejből. Mintha hol vadul acsarogna Dezső felé, hol érdeklődéssel bűvölné az Agyart. Az Árnyúr egy rövid szünet után aztán felemeli a csikket, és a parázsba, pontosabban a parázsból kiszálló füstre pillant. A felkavarodott füst, ha piciben és óvatosban is, továbbra is képes a füstféreg illúzióját adni.*

-/Hu/ Kuss te kis piszok! Rinyálás helyett inkább tedd a dolgod. Közöld azzal a rusnya pók cimboráddal, hogy ő következik, aztán pedig derítsd, ki merre jár az autójuk!

*A kavargó füst hirtelen vad, dühös táncba kezd. Dezső frusztráltan ráfúj egy aprót, mire a vad füstspirálok kisimulnak.*

-/Hu/ Ha még egyszer visszapofázol megetetlek a Hollóval, világos? Na uzsgyi!

*A vékony füstcsík érdektelen, közömbös cigarettafüstté válik. Dezső morogva lehamuzza a végét, majd nagyot szív belőle. Csak eztán fordul újra Katához.*

-/Ru/ Bocs. Az alfám jobban ért ezekhez a vackokhoz. Újabban túl gyakran kell egymás munkáját csinálnunk… eh, mindegy. Szóval, második fázis: kis szerencsével csak annyiból fog állni, hogy elhajtunk egy másik ilyen autó mellett. A többit elintézik a szellemek. Mi pedig már ugorhatunk is a harmadik fázisra, vagyis a hazaútra. Ott ér véget az én részem az alkuban, és kezdődik a tied. Kérdés?

*Szívélyes próbál lenni, de látszik, hogy azért a körülmények, a stressz, és az előbbi kis közjáték felbosszantották.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Inu]

*A mondottak hatására elkalandoznak a gondolataim. Habár figyelek a szavaira tovább is, nem tudom megállni, hogy ne cikázzanak az aggódó gondolatok, miközben tekintetem révetegen figyel kifelé az utcára anélkül, hogy akár egyetlen ház, lámpa, vagy ember képe is eljutna a tudatomig.*

<Igaz, a menekülés közben nem sokat láttam a történtekből. De a rengeteg vér és és a fejem mellett elsuhanó karmok, a nyüszítés hangja nem sok jót ígért. Igaz, az üldözőim fel voltak készülve. Talán tényleg alábecsültem őket ez úttal. Az ő érdekükben remélem, hogy ez történt. A történet Vasileról nem lep meg. Csak tőle tudhattak meg ennyit rólam. Csak ő ismerte a részleteket. Megeskettem, hogy megtartja a titkom! Bármennyire is örülök neki most, hogy nem tartotta be az ígéretét, ez akkor is árulás! És erről azért még el fogok vele beszélgetni, ha lesz rá lehetőségem. A titok nem áru... Szerencsére az ereklyék helyét még ő sem tudta. Talán biztonságban pihennek még mindig a barlangban. De Grigori... Remélem nem esett baja.>

*A kezem elindul a cigiért, de aztán végre ismét minden a helyére kerül az agyamban, rájövök, hogy mit kínál és elutasítom. Addiktív fertőzés... Hogy élhet ilyennel? Tudom sokan élnek vele... Csontrágók például. És nem csak ők. Mégis, Garouk vagyunk! Legyen bennünk büszkeség, tartás és akaraterő! Rosszallóan nézek vissza rá, mintha felfedeztem volna, hogy vizsgáztatni akar.*

-/Ru/ Jól vagyok. Csak nem voltam felkészülve. A meneküléshez már hozzászoktam. De hogy Garouk és cápák jönnek segíteni, az új. - *próbálok még kicsit idegesen felnevetni, hogy oldjam a saját feszültségemet* - És annyira rég nem hallottam semmi információt otthonról... De jól vagyok. Mi a második fázis? - *kérdem határozottan.*

[Feoras]

*A férfi kelletlenül morogva felel egy újabb éles kanyar után.*

-/Ru/ Alábecsülöd a törzstársaidat. Vagy talán nevelőapáid haragját? Nem közönséges kölyköket küldtek utánad, és ahogy láthattad, nincsenek rosszul felszerelkezve. Ja, persze, a cápák félelmetesek, és brutálisak, de ahogy megérzik a szálkáik közt az ezüstöt, piszok gyorsan a tengerben lesznek megint. Mostanra már esélyes hogy vannak is. Dühödtek, meg minden, de nem számoltak garoukkal ezen a látogatáson, nincs nagy tapasztalatuk a szárazföldi harcban és a túlélő ösztönük mindennél erősebb. Nem mondom, hogy a társaid – bocs, az ex társaid megússzák karcolás, vagy veszteség nélkül, de a többségük élni fog.

*Hangjából a feszültség, és a koncentrált vezetés éppúgy kihallatszik, mint a lezser meggyőződés. Ezek alapján egyszerű, tömör tényekben és igazságokban gondolkodik a témában. A folytatásban is hasonló stílust követ.*

-/Ru/Rólad? Vasile-tól természetesen. Meg kell értened, hogy a kis ravaszdi legalább annyira a vásárra vitte a bundáját mint te, és amikor egyértelművé vált, hogy a manőveretekkel sem sikerül egyengetni a Horda vezetésének kérdését, már nem tudott hova hátrálni előlünk. Hosszú, meg Árnyúr belpolitika… majd megérted. A lényeg, hogy tőle tudunk rólad mindent. Nos, legalábbis sok mindent.

*Újabb kanyargós rész. Tétovázás. Végül lassan, morgósan, de továbbra is igazat mond.*

-/Ru/ Oké, akkor a rossz hírek. A falkádat először sokkolta az árulásod híre, aztán ahogy telt az idő, gyűlölni kezdtek, majd mostanra beletörődtek a dolgokba. Ami pedig a testvéredet illeti… ő eltűnt. Nem ismerem a részleteket, valahogy belekeveredett egy szibériai expedíciós vállalkozásba. Írt is neked, de a hordádnál van a levél – gondolom azt, hogy késni fog. Legalábbis a jelek szerint vissza akart érni időben. Viszont annak az expedíciónak nyoma veszett. Vasile a keresésükre küldött önkéntesek közt van, alig pár hete indultak – ekkor kaptunk meg minden magyarázatot és információt kettőtökről, és a „kérést”, hogy segítsünk rendet tenni. Bármekkora sz*rt is kavart a csóka, feltett szándéka helyrehozni valahogy… - igazi Árnyúr, Nagyapa büszke lehet rá!

*Meg van győződve arról, hogy az igazat állítja mindez alatt, még ha a végén tömény szarkazmus és bosszúság is áramlik hangjából. Közben végre egy egyenes, és a késő éjszakában kevésbé járt útra érnek. A hirtelen gyorsulás egyenesen az ülésbe préseli Katát. A férfi a zakója belső zsebében kezd matatni egy cigarettás doboz és egy öngyújtó után.*

-/Ru/ És igen, jól látod hogy még nem vagyunk kint a vízből. De mindjárt kezelésbe vesszük a problémát. Jön a második fázis. Cigit? Rád férne.

*Nyújtja a dobozt, őszinte, bár nem túl élénk aggodalommal.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Inu]

*Az őrült rohanásban alig jut el valami az agyamig. Mindent hallok, látom a vért, valahol tudatom mélyén tudom, hogy ez mit jelent, de jelenleg csak visz a lábam ösztönösen, el innen messze, amíg neki nem csapódok az előttem megálló autónak. Észrevettem, lassítottam is némiképp, de az érzékeim még mindig tompák. Szól a hang, én pedig ifjú Cliathként teljesítem a parancsot habozás nélkül. Bepattanok, bevágom magam mögött az ajtót.

Bámulok magamra, lihegek, az adrenalin még pörget. Az agyam lassan kezdi összerakni a történteket. Szépen sorban. Közben elhangzik egy kérdés. A sor végére kerül. Gondolatban még a szörnyek és a röpködő testrészeknél járok. A valamikre és a törzstársaimra gondolok. Ki tudja valaki túlélte-e ezt a rajtaütést. Csapda volt. Mi pedig belesétáltunk. Az Árnyúr bemutatkozik. Most jönnék én, de hisz már mindent tud rólam. És tudta azt is, hogy mi készül. Valahonnan tudta és nem állította meg. Nem figyelmeztette őket. Meghaltak legalább hárman. Ezüst Agyarok. Nem tehettek erről az egész üldözésről. Nem tehettek az átverésről. Jöttek és tették a dolgukat. Hiába haltak meg! A történet végtelen lassúsággal áll össze. Halálba küldött négy Garout ok nélkül. ezért fizetnie kell. Kellene. És itt vagyok én, akit viszont kimentett. Többet tehetek én Gaiaért, mint ők négyen tehettek volna? Aligha. De mondták, hogy az Árnyurak ilyenek. néhány kivétellel. Vasile kivétel vajon?...*

*Kis késéssel nézek vissza Nagyapa vérére, ösztönösen rendezek valamit közben a ruhámon. Ezzel csak elkenem a vért. Nem számít. A gondolataim valamennyire már rendezettek. De a válasz nagyon lassan születik meg. Nyugodtan, kissé szomorkásan beszélek.*
-/Ru/ Figyelmeztetned kellett volna őket a veszélyre. Négyen halt meg ok nélkül. Ők is sokat tehettek volna még Anyáért.

*Várom a válaszát. Bizonyára az következik most, hogy csak Ezüst Agyarok voltak, azok közül is a beképzeltek, a hasztalanok. Bizonyára nem kár értük. Az ő szemével talán tényleg nem. Én azonban egyre mélyebbre süllyedek. A tervem nem sikerült, elszakadtam a szeretteimtől, elvesztek az ereklyék és most már hullanak is körülöttem a Garouk. Mindez miért? Nem veszhet kárba ennyi belefektetett idő és most már az áldozatok halála sem! Meg kell tudnom mi történt.*

-/Ru/ Én... jól vagyok. De kérlek mondj el mindent. Honnan tudsz ennyit rólam és mit tudsz...

<...Grigoriról...>

-/Ru/ Néma Kacajról, Jégszilánkról és Vihar szeméről. Az ezüst agyarokról, akiket otthon kellett hagyjak. És nem utolsó sorban hogyan szolgálta ez a vérfürdő az én menekülésemet? Hisz ha valaki túlélte, az láthatta, hogy elmenekültem, ha pedig mindenki meghalt, akkor nincs tanu.

*A válaszok nagyon fontosak. Nagyon fontosak, hogy az igazságot tudjam meg. Ha ez egyáltalán lehetséges...*

Truth of Gaia (-1 aka egy sikerért)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 10-Sided Dice Results: 4, 3, 10, 3, 4 (Total = 24)

*Nyugalmam csak megjátszott, ideges vagyok. Dühös vagyok erre a férfira, aki felelős a halálokért és dühös magamra, amiért ha nem is közvetlenül, de én is szerepet játszottam ebben az egészben. Sovány vigasz, hogy mindez az én megmenekülésemet szolgálta. Nem vagyok hálátlan típus. De nem vagyok benne biztos, hogy megérte a csere. Mármint bárkinek rajta kívül, aki megöletett néhány "használhatatlan" Garout egy olyanért, aki már "eladta a lelkét". Nem fest jól. Egyikük említette, hogy nem tudja Sólyom miért nem tagadott még ki. Vajon ezután is bírom még a kegyelmét? Fogok tudni beszélni vele, hogy megtudjam mit kíván tőlem ezek után?*

[Feoras]

*Kata egy gondolat árnyékával előzi csak meg a vérontást. Olyan ez, mint lassított felvételben nézni, hogyan is kap lángra egy gyufaszál. Az egyik pillanatban a tetőző feszültség. A levegőben benzingőzként szétáradó adrenalin szaga. A következőben izmok robbannak, inak szakadnak, fogak, karmok, pengék villannak. Aztán csak vér. Mindenütt vér. Kata ruhájára, hajára is jut belőle bőséggel, mielőtt sikerül kijutnia a tomboló düh és gyilkolni vágyás eszeveszett viharából. Még sok is. Szinte érzi, ahogy pengék, fogak súrolják bőrét, szélviharként kapnak utána. Ha csak egy pillanatot is tétovázott volna, nem ússza meg épen.

Ahogy visszafordul rohantában kiáltani, az elé táruló pár pillanatnyi kép nem túl bíztató. Üvöltés, vonyítás, reszelős, halálsikoly. Íves vérpermet, letépett kéz a levegőben, holttest és vértócsa a földön, nyüszítve menekülő fehér farkas villanása a betonozott sétányon. A látvány, ha lehet csak még vadabb menekülést vált ki.

Ugráló kép. Kevés fény. Apró házak, tompa macskakövek, egy apró bukkanó. Egyensúly. Futás tovább. Sikolyok. Morgás. Csonttörés. Hústépés. Autó szembe. Fékcsikorgás. Kipattan az anyósülés ajtaja.*

-/Ru/Befelé, GYORSAN!

*Férfi, negyvenes a volánnál. Enyhén őszülő, testes. Ismerős hang. A telefonból! A kocsi kényelmes, tágas. Ahogy bepattan, vad tempóban megugrik, éles kanyar. Kata mélyen préselődik az ülésbe.*

-/Ru/Wú-húú! Láttad őket? Micsoda szörnyetegek. Gaia-ra, de örülök hogy nem szeretik a szárazföldet!

*Jobban megnézve a férfi öltönyt visel, inkább a harmincas évei végén járhat, mint negyvenes lenne, csak koravén ráncaival és őszségével. Hangja élőben kevésbé mély, ám rekedtségét, érdességét így is teljesen ki lehet élvezni. Egy vadabb kanyar után nyújtja a kezét a nő felé, széles „broker” mosollyal.*

-/Ru/Bakay Dezső, Árnyszövő, Nagyapa vére, Galliard, Adren. Bocs a közjátékért, de éppen kapóra jött. Hogy vagy?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Inu]

*A parancsra megrezzenek. Tudtam, hogy ez fog történni, vártam is, de azt hittem látni fogom őket, vagy legalább hallani, amikor megérkeznek. Legalább hitelesen játszom el, hogy meglepődtem. Végignézek rajtuk, tartok tőlük természetesen. A rengeteg ezüstnek már a látványa is kellemetlen. Aztán szerencsére megszólal az egyik. Legbelül szinte fellélegzek. Lesz idő. Húzni kell az időt.*

<Az ereklyék? Hát nem találták meg őket? Grigori? Mi történt Grigorival?>

*Már szóra nyitnám a számat, amikor a másik is beszélni kezd. Legalább még több időm van összerakni, hogy mit mondjak. Az első a szigorú, a második a megértő. Mindenhol ez a divat... De most sokkal nagyobb bajom is van ennél.*

<Őrült bíra! Ezt kell játszanom, az őrült bírát, és... És meg kell mondanom nekik hol találják az ereklyéket! Azok a tárgyak nem veszhetnek el. Nem kerülhetnek rossz kezekbe!>

*Már el sem jutok odáig, hogy megpróbáljak magyarázkodni. Valami hatalmas, amit korábban még hajónak hittem, valami szörnyűséges jelenik meg és gyilkosaimmal az oldalamon, elkerekedett szemekkel hátrálunk.*

<Ez... Ez mi? Ez vajon a terv része? Vagy el vagyok átkozva és már megint minden szétesik körülöttem?>

*Dermedtségemből az ismerős hang ránt vissza a valóságba.*

<Ez a terv része... Hogy parancsolhanak ezeknek a... valamiknek... Nem számít... Rohanni!>

-1 Düh: eszeveszett menekülés

*Őrülten rohanni kezdek a megbeszélt utca felé egyetlen szó nélkül. aztán a fejembe villan. Az ereklyék! Nem állok meg, nem merek megállni de visszatekintek és próbálom közben összeszedni a gondolataimat.*

<Az ereklyék!>

-/Ru/ A barlang a Volga mentén!... Gyerekkorom menedéke!

<Őrület! Kata! Őrült kell légy!>

-/Ru/ Csak ha... Ti is megtisztultok!... Mint én!... Akkor!... Meglelitek!... - *lihegem hátrafelé.*

<Rohanj te ostoba! ennél többet nem tehetsz!>

*Nem pazarlok több időt a magyarázatra. Ha élek még segithetek akár a testvéremen is, akár a fogadott apáimon is. Akár a törzsemen is. Ha meghalok, azzal már senkin nem segíthetek.*

[Feoras]

*A nap már teljesen alábukott a horizonton, csak a tenger fölött úszó fénylik még opálosan. A sétány kopottas közvilágítása lassan feléled, már ahol képes rá. A sötétség komoly hézagokat teremt a sétány beláthatóságában. A Kata fölötti lámpa is hangosan felbúg, villódzó fénnye erősödni kezd, aztán egy halk pattanás hallatszik a tenger erősödő zúgásán keresztül, és kialszik. Percek telnek el így, mire a horizont is teljes sötétbe borul. Valahol kint a tengeren – de közel a parthoz – egy hajó közeledhet. A nyugvó napfény utolsó szikrái egy fehéren tajtékzó, sebes hullámon csillannak, viszont a hajótestet nem látni... egyenesen erre tart. Aztán sötét.*

-/Ru/ Fordulj meg!

*Az erős férfihang, tökéletesen, akcentus nélkül ejti az oroszt. Hangjában a parancs mögött a kontroll alatt tartott düh is ott bujkál.

Ahogy megfordul, a sötétben öt alak veszi körbe. Egy lenszőke, fiatal emberi forma, lőfegyverrel a kézben. Egy Glabro alak, ezüstös testszőrrel, fehér, bő ruhákban, botra támaszkodva. És háromy ezüstfehér bundájú Crinos. Kettő mancsában Klavie-k gazdagon rúnázott ezüstjén villan, a harmadiknak karmai csillognak ezüstösen. Nincs közöttük egyetlen ismerős sem.

A tenger hullámzása egyre erősödik, az enyhe éjszakai szellőben... indokolatlanul erősödik.

Az ezüstkarmú Crinos mordul.*

-/Gar/ Yekaterin Lionidze, másként Holdpenge. Fogalmam sincs, hogy a Sólyom miért nem tagadott még ki öleléséből, de bűneidért, itt, most, mindenképp lakolni fogsz! Tedd könnyebbé a szenvedésed, magadnak, számunkra is. Hol vannak az ereklyék?

*A Glaro alak lép előre, meggyőzőb hangon próbálkozik.*

-/Ru/ Bármi is volt a terved, nem sikerült. A két megmérgezett vén nem lett a Pióca szolgája, az a Féreg-lény pedig elpusztult. Nincs miért futnod. Nincs miért titkolóznod tovább. Szánjon meg ismét a Sólyom bölcsessége, szánd meg bűnöd, és tedd jóvá, így nyugo...

*Soha nem derül ki, mit is akart mondani. Mindegyik Garou döbbenten néz Kata mögé, és lassan emelik a tekintetüket. A Crinosok acsarogva emelik fegyvereiket, a két humanoid, döbbenten hátrál. Szinte álomszerű a kép, ahogy a nagyon is valós életveszélyből, félig méltóságteljesen, félig rettegve kihátrálnak a Philodox Ítélkezői.

És nem kevésbé álomba – habár sokkal inkább rémálomba – illő a kép, ami a nőt fogadja, ahogy visszafordul a tenger felé. Első pillantásra teljes látképét hegyes, fűrészes, háromszög alakú fogak többszörös sora tölti be. Csak ahogy döbbenten hátrál a többi garou közé tágul a kép. Erős négyszög alakú pikkely-féleségekkel tarkított, hullámtörő sziklákat idéző orr. Ében fekete, hideg opálgolyók szemek gyanánt. A vaskosabb, sötétkék hátat vastag, recés pikkelyek, míg az oldalát szürke, a hasát pedig fehér, kisebbek borítják. Az irgalmatlan testről hínár és iszap potyog alá, ahogy a sós vízből lassan, szinte óvatosan kiemelkedik. Vastag lábai térd alatt merülnek csupán a vízbe, uszonyai helyén vaskos, a pikkelyek alatt is jól láthatóan izmoktól duzzadó karokkal, dinnyényi bicepszekkel, vastag ujjai közt úszóhártyával, végükön rövid, széles, brutális kinézetű karmokkal. Egész teste hullámzik, ahogy lassan közeledik a korláthoz – nem úgy, mint a farkasé, fel és le, hanem akár a halé, jobbra, és balra. És csak ekkor sikerül felfedezni a jellegzetes, széles hátuszonyt.

Ahogy Kata önkéntelenül is fajtársai közé hátrál, feltűnik, hogy az érkező nincs egyedül. Két másik, igen hasonló, hatalmas szörnyeteg követi az elől haladót. Mozgásuk lassú, óvatos, ám opálos szemük – noha a tengerek mélyének sötét hidegével csillannak – élénken, figyelmesen ugrál egyik alakról a másikra. Vigyázva, ám rendíthetetlenül törnek előre. Az élen haladó vaskos, úszóhártyás lába ránehezedik a neki épp csak térd fölé érő korlátra, és morzsásra töri azt a talpa alatt.

A valószínűtlen rémálmot idéző kép egyre valószínűtlenebbül folytatódik. Csak egy valami bizonyos – a partra érkező szörnyekből ha nyugalom is árad, a pillanatokra lévő vérontás szaga a levegőben csüng.

Aztán Kata mögött szilánkokra robban az ajtó, alig bír félreugrani az útból. Egy alak lép ki – nyomokban sem emlékeztet a bevásárlószatyros, atlétás, rövidnadrágos férfira. Noha az ő, megszaggatott ruháit viseli. A kilépő monstrum is majdnem akkora magas mint egy Crinos Garou. Görnyedt hátú, szürke, vaskos bőrű, izmoktól duzzadó monstrum. A tengerből érkezőkhöz hasonló, hideg, tinta-fekete szemekkel.

Egy hosszú másodpercig csak a tekintetek ugrálnak a több különböző rémálomból idecsöppent társaság tagjai közt...*

<<MOST! FUTÁS!>>

*A férfi hangja a telefonból, most tisztán, világosan hallatszik, mitha ő is része lenne az álomnak. Szinte visszarázza Katát a valóságba. Nem álom. Nagyon is valós. És csak egy pillanattal előzi meg, az azonnali vérontás érezhetően megfogalmazódott gondolatát követő tetteket.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Inu]

*A lekezelése még mindig idegesít, de a terv még rosszabb. Várjam be azokat, akik meg akarnak ölni és húzzam az időt? Bizonyára a fejemre fogják olvasni a bűneimet, de hogy mennyi időt hajlandók beszélgetni, az nem rajtam múlik. Ha lenne itt ismerős talán... De akkor még fájdalmasabb lenne megtartani a titkot: nem, nem árultam el senkit, soha nem is tenném! Ezt nem tudhatják meg. Új és egyre gyanúsabb szövetségesemet azonban le kell szoktatni arról, hogy gyerekként kezeljen.*

*Helyzethez mérten higgadtan igyekszem a férfit helyretenni.*
-/Ru/ Iktassunk be még egy főszabályt. Ezüst Agyar vagyok Adren rangban, érted? Tartogasd a kölyköknek az apai tanácsokat! És nem örülök neki, hogy az én káromra játszol színházat. Sajnálatos, hogy jelen helyzetben csak neked van kidolgozott terved.

<És hihetetlen, hogy megbízok egy vad idegenben! Mi van, ha az egész arra megy ki, hogy végre NE sikerüljön elmenekülnöm? Nem, nem! Túl sokat tudott rólam. Nem lenne semmi értelme ezzel a tudással halálba küldeni... Vagy csak nem látom mi értelme lenne...>

*Óvatosan még egyszer körbenézek. Meg akarom nézni magamnak azt az utcát, ahol futnom kell, nehogy összekeverjem azzal, ahova nem szabad befutnom. Csukott szemmel is a megfelelő utcába kell eltaláljak. Veszek egy mély lélegzetet és sóhajtok egy nagyot. Kezdődik az előadás.*
-/Ru/ Ég veled. - *ezzel leteszem a telefont.*


*Elkezdek sétálni a ház felé, majd a megadott helyen nekitámaszkodok a korlátnak és révedek a semmibe. Ha valamikor, hát most végképp nem hat meg a végtelen víztükör, sem pedig a máskor olyan gyönyörű alkony. Azzal próbálom nyugtatni magam, hogy ha nem sikerülne és meghalnék, akkor is elérem, amit akarok. Nevelőapáim összefogtak és végre koncentrálhatnak a Féreg elpusztítására. Akárhogy történjen is, én nyerek. De arra még nem jöttem rá, hogy mivel húzzam az időt.*

<Meg kellene tudnom, hogy mi lett Grigorival. Hogy megtalálták-e az ellopott dolgokat... hisz szükségük van rá. Úgy szeretném tudni, hogy mi romlott el! De ezzel csak belekeverném őt is a bajba. Ha eddig nem gyanakodtak rá, ezután ő is bűnös lenne. Nem tehetem. Épp eléggé belerángattam már így is. Az őrültet kell játszanom. Az eredeti terv szerint. Az őrült bírát kell játszanom. Talán jobb is lesz így...>

[Feoras]

*A férfi jóízűen, derűsen felröhög a lány sértett önérzete tüzelte szavaira.*

-/Ru/ He-he, tetszik az önbizalmad! Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani a helyszínen is... De legyen! Áll az alku. És akkor mindjárt kezdjük is a táncot, úgyis idő van!

*A nap fényes koronája lassan végleg elmerül a tengeren nyugvó párában. Már csak a nyugati horizont hordoz valamennyit a rózsaszínes-kékségből... odafönt az ég már sötét, és csillagokkal tarkított. A tenger egyre inkább a kivehetetlen, hangosan zúgó tömeggé válik, amit az éjszakai könnyed fuvallattal érkező sós permet miatt lehet csupán közelinek érzékelni.*

-/Ru/ Oké, a fő szabály marad: akármi történik, NE pánikolj! Csak nyugodtan, határozottan! Egész vicces lesz a dolog utólag. Ha készen vagy, menj olyan hét-nyolc métert tovább a sétányon, és támaszkodj ott, mondjuk annak a bevásárló-szatyros palinak az ajtaja előtt a korlátra. Nem fognak azonnal neked esni, színpadiasabbak ennél, te is tudod. Ha átértek, kezd húzni az időt, bárhogy, bármi áron! Ha jelt adok – tudni fogod, mikor – azonnal rohanj az ajtó melletti kis utcába – ne abba, ahonnét a nevetést hallod, a párhuzamosba tovább a parton – és fuss, ahogy csak bírsz! Világos? Ha kész vagy, tedd le a telefont, és indulj.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Inu]

*A lekezelés ismét megteszi a hatását, önérzetem, büszkeségem elnyomja a felgyülemlett feszültséget.*
-/Ru/ Menekülni szoktam, és bújni, nem pedig állni és várni tétlenül, hogy mikor döfnek hátba. Te aztán könnyen beszélsz a telefon mögül. És nem vagyok már kislány, nem ijeszt meg néhány vérszívó! Lehet, hogy ti nem bírtok el vele, de jó ha tudod, hogy Otthon sem volt egyszerű velük, mégis felülkerekedtünk rajtuk! Hát megteszem ezt nektek itt is! - *mondom büszkén. Majd megmutatom én nekik, hogy az Ezüst Agyarok hogy kezelik a vérszívókat!*

-/Ru/ Ha én igen mondok, az Igent jelent! Ha segítetek befejezni azt, amit elkezdtem, akkor számíthattok rám. Ha nem harcolhatok Gaiaért Otthon, megteszem ott, ahol lehet. Elég világos voltam? - *kérdezek vissza feltüzelve, mert kezdem úgy érezni, hogy nem vesz komolyan, hogy a szavam neki semmit nem ér, ez pedig sértés!*

[Feoras]

*A telefonban a férfi hangja most rekedtebben, halkan szól.*

-/Ru/ Csak nyugi kislány, amíg vannak tanúk nem mernek mozdulni, és utána is idő lesz, mire átlépnek az Árnyékvilágból. Persze hogy meg akarnak ölni, méghozzá saját kezűleg – az ember azt hinné ennyi üldözés után ehhez hozzászoksz. Viszont a hűség a Litániához, és a félelem a következményektől erősebb bennük a türelmetlenségnél.

*Aztán magát is visszanyugtatja a már megszokott csevegő stílusba.*

-/Ru/ És az igazság az, hogy egy jó darabig ezek lesznek a legnyugodtabb perceid, akárhogy is döntesz. Én viszont most akarok döntést. Ugye megérted, nem jótékonysági szervezet vagyok, az üzlet az üzlet. Szóval, a lényegre térve, ahogy mondtam, ki tudlak húzni ebből a helyzetből, de nekem ehhez az kell, hogy őszintén és önként vállald, és komolyan vedd a következményeket.

*Kis szünetet tart. Közben a nap korongja egyre alább merül a párában,a tenger és ég opálos kékje lassan, de érzékelhető ütemben egyre sötétebb tónust ölt. Jó pár beugróval lejjebb egy atlétás-rövidnadrágos, kopaszodó, negyvenes éveiben járó férfi fordul a parti ösvényre. Katát csak egy pillanatra illeti, ahogy a megrakott bevásárlószatyrot himbálva indul a nő felé a házak mentén. Katát csak egy pillantásra méltatja, aztán ő is a naplemente, és a tenger felé fordul.*

-/Ru/ Volt már dolgod Piócákkal, ez is ideálissá tesz a feladatra, amit kínálok. Na ne hidd, hogy olyan könnyed kis oktondi hullák ezek, mint akitől a vérét vetted! Azokból a fajtából itt minden Garou-ra tucatnyi jut, vagy több. Vannak gyengébbek is, persze, de akad erősebb is, legalább minden Garou-ra kettő. És sokkal erősebbek is, akik képesek egmyaguk falkákat elpusztítani. Falkánként belőlük is legalább kettő jut. És vadásznak ránk. Méghozzá olyan sikeresen, hogy egy Caern-t is veszélybe sodornak. Nagyon is tudatosan. Egy ilyen helyen kéne a Piócák, és a Cern közé állnod. Látod, tényleg nem gyerekjáték. És félreértés ne essék, ilyen szemszögből, ha ki is tudlak húzni a mostani helyzetedből, nem adom vissza az életed. Max lízingeled tőlem. Míg el nem buksz, vagy meg nem állítjuk a szúnyogfajzatokat. Jól gondold meg, mert ebből a döntésből nincs visszaút!

*A férfi végül kata mögött, aaz egyik tengerpartra néző, omladozó vakulatu ház kopottas, festésre szoruló ajtaján – féltucat zár kinyitása után – bemegy, majd magára zárja az ajtót. A keret melletti, vastag vasrácsos ablak függönyén keresztül villanyfény kezd kiszűrődni.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Inu]

<Nem ismerte a tervemet? Ahhoz képest rengeteg információval rendelkezett. Mind csak következtetés lett volna? Kizárt. Honnan tudhatta volna az indokaimat? Ráhibázott volna? Nem. Véletlen nem létezik! Majd megtudom. Ha találkozunk. Egyelőre nem sok más lehetőségem maradt, mint hagyni magamat sodorni az árral és figyelni a csapdákra. Mert egészen biztosan lesznek.>

*Mivel a terepjáró elhajt, abban reménykedem, hogy a karkötőm az új szövetségesemet mutatja meg, nem lévén már más, aki rám vadászik. Csalódnom kell. A vonások, a baljós környezet nem sok jót ígér. És a megvillanó ezüst fegyver... Bennakad egy pillanatra a lélegzetem.*

<Miért csak áll? Miért nem támadott már meg? A tökéletes időre várna? Mennyi időm lehet?>

*Feszülten suttogom a telefonba.*
- Nincs sok időm... Mögöttem...
*Aztán megbánom, hogy ennyire elhamarkodtam a mondatot. Ez egy tárgyalás. A szövetséget hideg fejjel, átgondolva kell megkötni. Késsel a hátamban erre képtelen vagyok. Ennek ellenére törzsemhez és származásomhoz méltóan kell viselkednem. Hangom nyugodtabban és magabiztosabban cseng már. A szemem sarkából azonban állandóan a sarkot és közvetlen környezetemet pásztázom, fülemmel léptek zaját igyekszem kivenni. Mennyi időm lehet, mielőtt hátba szúr? Egy lélegzetvétel? Egy perc? Vagy arra vár, hogy Helios ne lássa tettét?*
- De visszatérve az ajánlatra... Igazán jól hangzik és ne hidd, hogy ilyen könnyen rám ijesztesz. A részleteket viszont azt hiszem nyugodtabb körülmények között kellene megbeszélnünk. - *próbálom leplezetten siettetni.*