Lena Antema - A Hold

[Syrocco]

- Mint mondtam, nem vagy egyedül. Sokan vannak, akik a visszatérés után nem tudnak mihez kezdeni. Se pénz... se iratok... se család... De akad jó pár menedékház, biztonságos hajlék, ahol meghúzhatod magad. Aztán... idővel, majd megtalálod a helyed. Talán tudunk neked keríteni papírokat, új személyit... egy másik néven. Bár a hatóságok nem sok vizet zavarnak, az indiai bevándorlókat többet cseszegetik. - feltápászkodik, leporolja a nadrágját, lassan kinyújtózik. Nagyot roppan a háta, mikor a két karját összekulcsolja a lapockái alatt. - Á, elgémberedtem... Gyere! Menjünk! Elkísérlek az egyik menedékhez, ott adnak kaját, meg szállást.

Ama pár lépéssel arrébb szökken, majd váratlanul cigánykereket hány. Ám félúton kibillen az egyensúlyából, így eléggé esetlen kapálózás kerekedik ki belőle. Végül is sikerül neki a mutatvány, még ha nem is tökéletesen.

- Uh... nem vagyok formában. - jegyzi meg, majd megdörzsöli a csuklóját; talán beüthette a forduláskor - Szóval... az évszakok oltalmaznak, igen. Mindnyájukban ott rejlik valamely évszak, csak idő kérdése és te is megleled majd.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Sablepaw]

Elcsodálkozva bámulok Ama beszámolóját. Másik, úgy néz ki mint én... majdnem. Bólogatok. Másolat? Mások? Kik a Mások? Elrablás... Pinceország... a Nagyúr! A Nagyúr egy Más! Megborzongok. Az óvatosságra összeszűkül kissé szemem, kíváncsivá is tesz.

- Tudtam, tudtam, hogy én vagyok az Igazi!

*Mondom inkább saját magamnak.*

- Idősebb, mint én, öt évvel, de... veszélyes? Óvatos voltam. De azért halálra lehet rémíteni meg ilyenek, ha már kicseszett velem, nem? Vagy...

<A Nagyúr küldte... Pinceországból?>

*Elkerekednek gombszemeim, megborzongok*

- Onnan küldték, Pinceországból, a, a... Más?

*Akkor tényleg jó lenne vigyáznom. Csüggedt-ideges is vagyok, de azért a barátaimban keresek vigaszt. Meg hogy nem is vagyok kattant és vannak más... Cseregyerekek? Hát a Nagyúr épp nem volt egy tündéri jelenség, nem mintha láttam volna, de az a Jelenlét... bele is borzongok újra. Legalább a pajtik nyugodtak a Jéglány közelében, biztos jó illatúnak tartják. Persze nem hagyom elterelni gondolataim, csak szemem cikázik, és ujjaim bizgerálják hol a hajam, hol a hátim pántját. Szóval öt-hat... tucatnyi? Az egész sok. Állatokkal szerződés? Erről valami eszembe akarna jutni, de nem tudnám megmondani, mi. Évszakok. A legerősebbek...*

- Évszakok? Akkor az Évszakok tartják őket vissza és itt nem kell félni tőlük, csak az Elvarázsolt Erdőben? Bizti? Kivéve, amikor ritkán átjönnek, azt honnan lehet tudni? Mert akkor amíg vannak Évszakok, addig nyugiban leszünk. És hát... vannak.

*Nézek körbe.*

- És hogy lehet... szóval, úgy tovább élni? Már gondolom nem mindenki csövelget meg tö... szóvalööö, akkor minden Cseregyerek így eléggé... hát elveszti amije volt, meg van aki sok-sok időt, hogy lehet újrakezdeni, meg mit? Suliba vissza nem akarok menni.

*Teszem hozzá, lábaimat lóbálva, magamra visszamásztatva a patkuszokat.*

- Úgyis már csak egy év volt hátra, meg már úgyis mellé jártam inkább. Meg nem is mehetnék... anya... vele se találkozhatok... szóval milyenek a többi... csergyerekek?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Syrocco]

- Szóval... egy másik lány? Aki úgy néz ki, mint te? Igen - felnéz az égre, majd lassan bólint egyet - Előfordul, hogy... Ők, a Mások, mikor elrabolnak valakit, hátrahagynak egy... Másolatot. Hogy ne tűnjön föl a hiányunk. Engem olyan rég raboltak el, hogy ha volt is Másolatom, már vagy nagymama, vagy halott. De ismerek olyanokat, akiknek ma is él... A Másolatokkal csak óvatosan. Veszélyesek lehetnek, sosem tudhatod, hogyan reagálnak, hogy meglátnak téged.

Mikor sorban bemutatod a patkányokat, ő mindegyikre szán egy-egy pillanatot. Megsimítja őket, megvakarja a hátukat, játszik velük egy keveset.

- Közülünk sokan cseregyereknek nevezi magát. A legendák miatt, tudod, amikben a... tündérek gyermekeket rabolnak, hogy kicseréljék őket valami... másra. Londonban elég sokan gyűltünk össze, úgy öt-hat tucatnyian lehetünk, pontosan én sem tudom. Itt szerencsére biztonságban vagyunk a Másoktól. Tudod, régen történt, hogy az első cseregyerekek, akik ide érkeztek, oltalmat kerestek. Számos hatalommal kötöttek szövetséget... az állatokkal, az elemekkel, a földdel, az éggel, a Holddal és a Nappal... De mind közül az Évszakok voltak a legerősebbek. A segítségükkel a cseregyerekek visszaszorították a Másokat a Sövény mélyére, így most biztonságban lehetünk. Csak nagyon ritkán kóborolnak át a Sövénynek erre a végére, vagy épp ide, a Valóságba.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Sablepaw]

*Merengve hallgatom Ama meséjét, az eleje milyen jól indul. Farm és jó család és biztos, biztos sok-sok állatuk volt nekik is! De aztán a történet egyre szívfacsaróbbá válik, el is szomorodom, majd szomorúból nyomasztóvá lesz...*

<Óriás? Egy óriás jégbe börtönözte! Én én még azt hittem Karácsonyország és neki milyen jó lehetett... de nem, így biztos nem!>

*Folyton izgő-mozgó mancsaim ezúttal zsepit keresnének, de csak műsorosat találok meg patkányrágtát. Szegény lánynak a könnye is odafagy... azért most ezúttal egy ingyen ölelésben én is részesítem, megölelem, mert hát kedves lányka vagyok én. És ezúttal fürge ujjacskáimat is visszafogom hogy ne induljanak meg a zsebe vagy táskája irányába... aztán elengedem, a jeges hajába borzolok - óvatosan, ne törjek le jégcsapot és iszom tovább a szavait hatalmas pirosas gombszememmel figyelve.*

<Sövény? Helyes ösvény? Mint... mint az Elvarázsolt Erdő amin keresztül valahogy... hazajöttem. Csak rossz hazába, a jövőbe... mint ő! Évtizedek? Nekem mondjuk csak öt év... jujj, úgy de borzalmas lehet, évtizedek! Mi tök hasonlóak vagyunk! Nem emberek... de mik? Mi... mi szabályaink? Akkor a köztük az... közülünk...>

*Kicsit rám is átragad a csend, de szimpatikus a lány, elő is halászom ölembe barátaimat, ha elő mernek merészkedni, hogy megismerkedjenek vele... aztán körbesandítva és fülem körbeforgatva, hogy nem hallgatnak-e ki minket, én is megszólalok. Neki aztán elmondhatom mi a szitum, ha valaki, ő megérti...*

- Hát, hasonló cipőben járunk. Én az új házunk, mert anyámmal és a nevelőfaterral...
*Elhúzom a számat az említésénél*
- Elköltöztünk, új házba, olyan régies új házba. Addigra az a rohadék Jeffrey az összes állatomat meg az igazi apum régi állatait elajándékozta, mert utálta az állatokat, és ki akarta irtani a patkányokat és egereket a pincéből, én meg lementem hogy direkt összegyűjtsem a kitett csapdákat és mérgeket, aztán rátaláltam egy titkos pincerészre, ami Pinceországba vezetett és... hát, ott szörnyű volt, csupa félelem, a Nagyúr azt akarta hogy mindenki rettegjen és... a patkányok közé mentem és...

*Idegesen megvakarom a fülem és közelebb ölelem magamhoz a patkányaimat.*

- Hát, patkánnyá változtam én is. És ott nagyon rossz volt, Pinceországban, de... megszöktem...

*Kis lelkiismeret-furdalás tör rám a fakó emléktől, a szörnyűségektől, amit meg kellett tennünk... de muszáj volt... árulás a szabadságért...*

- És, és én is egy olyan sövényes... meg tövises... elvarázsolt erdőn találtam magam és onnan jöttem haza, és itt öt év eltelt azóta, és anya egy másik Lenáról hiszi hogy az a lánya, aki öt évvel idősebb és nem patkányos és... utálom! Nem is olyan, mint én lennék öt év múlva, cseppet se!

*Gonoszkás fény költözik a szemembe, még jópárszor terrorizálni fogom azt a hamis Lenát! Elvégre a lakáskulcsait is elloptam, csak le ne cserélje a zárat. Nem mintha nem jutnék be, ha nagyon akarnék! Nade fontosabb dolgaim is vannak...*

- De szóval, így elég gáz a helyzetem, mert nincsenek irataim, meg így semmim, hát, ha haza se mehetek, anya föl se ismerne szerintem, meg nem is mernék, hátha ott van még Pinceországba az átjáró. Csak ők vannak nekem. Ő Whisky, ő Milady, ő meg Mr. Spots. De akkor...

*Nagy levegő, sok kérdésem van... közben bemutatott barátaimat simogatom.*

- Szóval akkor mik vagyunk mi? Már én patkánylány, te meg jéglány, aki azért Karácsony-illatú, mert én szeretem a Karácsonyt, Whiskynek meg azért édes mert ő meg az édeset szereti... de akkor MI mik vagyunk? Azt mondtad vannak még... akik olyan emberek is meg valami mások is? De miért? Ők is valami másik világban jártak? És miben segíthetnek nekem? Meg mik azok a szabályok? Nem szeretem a szabályokat, de... de jó lenne valami... hát... segítség...

*Fejezem be pár szuszra elhadart mondandóm szomorkás sóhajjal.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Syrocco]

Amalthea egy ideig a tenyerét nézi, talán a bőrét figyeli - a tekintete merengő.

- Nem ismerem a történetedet, így nem tudhatom, ki voltál előtte és hogy miként lettél az, ami. Inkább elmesélem a saját történetem. Régen történt, sok éve, mikor még volt családom. Sokan voltunk, mind anyák és apák, fivérek és nővérek voltunk egymás szemében. Persze, nem vér szerint... de aki csatlakozott hozzánk, az a család része lett. Egy farmon éltünk, távol mindentől, a várostól, a zajtól, a nyüzsgéstől. Gyümölcsöt és zöldséget termeltünk, csakis magunknak, annyit, hogy mi jól lakjunk belőle. Boldogok voltunk. Aztán jött a tél, hosszú volt és cudar. Soha nem láttam korábban ilyen zimankót; jeges pusztasággá dermedt a farm. Éheztünk. Nem számítottunk rá, hogy a tél marka ilyen erősen megszorongat. A hó eltorlaszolta az utakat, a szélviharban semmit sem láttunk... nem tudtunk kijutni a farmról. Már napok óta nem ettünk, talán hetek is elteltek... nem láttuk a Napot se, a hóvihar elfüggönyözte. A család szétesett, többé nem voltunk testvérek, sem anyák, sem apák... ellenségek voltunk. Marakodtunk, veszekedtünk, míg végül... valaki vért is ontott. Nem emlékszem, hogy ki volt az, de nem is számít. A lényeg, hogy akkor hallottam először az üvöltést. Eleinte azt hittem, a vihar az, talán égzengés... Később jöttem csak rá, hogy az Óriás hallatta a hangját. Eljött közénk, mikor már alig éltünk, és egymást fojtogattuk... A farm közben lassan eltűnt, elnyelte az Óriás jég-birodalma. Egy világ, ami csupa hó, jég és fagy... ahol soha nem süt Nap. Ott raboskodtam egy életen át, a jégbe zárva...

Amalthea arcán egy könnycsepp jelenik meg, ám ahogy legördül, apró jégvirággá dermed.

- ...aztán történt valami és a jég felolvadt. Nem tudnám megmondani, hogyan keveredtem ki a fagyos jégvilágból, de sikerült. Rátaláltam a helyes ösvényre a Sövényben, visszajutottam Londonba. Míg a jégben raboskodtam, az idő elszállt, évtizedek teltek el. Szerencsére voltak mások is. Hamar rám találtam, kiszúrtak a tömegből, hiszen látták, hogy más vagyok, nem ember. Nem, többé már nem voltam az. Segítettek talpra állni, befogadtak, megtanítottak a... szabályokra. A MI világunk szabályaira, ami rád vonatkozik.

Letörli a jeges könnycseppet, s mosolyt erőltet az arcára.

- Kedves tőled, de mindenki más illatot érez körülöttem. Olyan illatot, ami jó érzéssel tölti el.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Sablepaw]

*A mosoly bizalomébresztő... a grimasz már kevésbé. Valami baja van talán? Mindenesetre fürgén követem és le is huppanok a kőre, kíváncsian pislogva-szimatolva a lány felé.*

<Jégből is meg nem is... nyuszi?!>

*Kíváncsiságom értetlenségbe csap át, hát ki szagolt már pinceszagú nyuszit? Ölembe csapom hosszú farkincámat, talán... talán nem látta? Vagy nem látja?*

<Whisky!>

*Markomba zárom a patkányt - bár ezek szerint csak meglepetést okozott, biztos szereti őket, ha megsimogatja, csak meg ne fagyassza!*

- Semmi gond, a nyuszik is jó fejek. Csakénööö... fehér és selymes... patkány. De aranyos!

*Mosolyodok el szélesen. Nem tudom milyen lehet nyuszinak lenni, Pinceországban aranyos nyuszik biztos nem voltak, legfeljebb gonosz öreg plüssnyulak. Már ha voltak. Aztán válaszolok Whiskynek is, hagyva hogy inkább rajtam rohangásszon.*

- Nem édesség, jég!

*Cicergem a csatornapatkusznak, persze a csokipapírom belsejét nyalogathatja, csak hát a csoki nem jó a patkányoknak. Valami más édes kell... de most a lányra figyelek elsősorban, hisz olyan fura és lát!

Aztán, hogy új vagyok-e? Jó kérdés, londoni vagyok én (meg pinceországi is kicsit) csak... hát, London változott meg, meg az idő, meg a világ. Meg én. De nem vár választ, hát jó, akkor legyek "új". Bólintok kissé bizonytalanul. Amikor arról beszél milyen fura volt neki újra az Eget látni, máris jobban átérzem a szitut, bólogatok... tényleg fura volt, nekem is, Pinceország után! Ijesztő is, de mennyire örültem neki! Kicsit most is ijesztő, azért a vacok-jellegű helyeket jobban szeretem. Már ha nem pincék.*

- Amalthea... Ama, de szép név!

*A kártyát visszateszem a tatyóm biztos zsebecskéjébe, ezek szerint nem tud segíteni. De mi az a "köztünk"? Vagy köztük, biztos, úgy érti...*

- Én Lena, vagyis... ez... bonyolult. Szóval Lena. Vagyis... nem tudom. A barátaim úgy szólítanak, hogy "te", de olyan "te", hogy tudom, hogy énnekem szól.

*Bökök a fejemmel Whisky felé*

<De tudom, az igazi Lena vagyok! Csak tudnám az a másik Lena aki nem volt Pinceországban és Londonnal öregedett, az ki...>

- Kik azok a köztetek? Jég...emberek között? Te hogyhogy jégből is vagy meg nem is, ahogy én... patkányból is meg nem is? Te Karácsonyországból jöttél? Olyan jó Karácsonyillatod van.

<Nekem meg pince és patkányszag, persze a patkányszag tök jó... És ha van Pinceország, biztos van Karácsonyország is... és az biztos sokkal, sokkal, sokkal jobb hely! Bár... miért nincsen ott se Ég?>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Syrocco]

Mikor felteszed a kérdéseid egy pillanatra elmosolyodik, majd a vigyora döbbent grimaszba torzul. Kisétál a pagoda szélére, leguggol, majd az építmény lépcsőjére ül. Megpaskolja maga mellett a hideg követ, jelezve, hogy ülj mellé nyugodtan. A nyakából leakaszt egy vékony, színes gyöngyökkel díszített bőrszíjat, s lófarokba köti vele a haját.

- Tudod - kezdi a mondatot, majd egy pillanatra megakad, s megköszörüli a torkát. Alig láthatóan sóhajt, mint aki izgul kissé. - Nos, mondhatni jégből vagyok. Igen is, meg nem is. Pont úgy, ahogy te nyuszi vagy, egy kicsit az is vagy... meg nem is.

Whisky közben kidugja az orrát a táskádból, körbeszimatol - bizonyára ő is érzi az illatokat. Aztán kimászik és sebtében a lány kezéhez kúszik, majd nyalogatni kezdi.
A jég-hölgy elkapja a kezét - bizonyára nem számított erre -, de aztán megsimítja a patkány hátát.

- Öhm... egerek... nem. Patkányok! Á, hogy te nem is... jaj, ne haragudj. - hófehér arcára némi pír költözik - Én azt hittem, szóval... olyan fehérnek és bolyhosnak tűntél. Egy nyuszira emlékeztettél. Bocsánat.

Hagyja, hogy Whisky az ujjait nyalogassa, bár amaz hamar felhagy vele.

"Nem, nem, nem, nem... nem édes..." - cincogja csüggedten.

- Te biztos még új vagy itt, nem de? - kérdezi végül, bár ez inkább csak költői kérdés a részéről. - Emlékszem milyen fura volt, mikor először láttam újra az eget. A sok szín, a virágok, az ízek, az illatok... biztos olyan voltam, mint egy csecsemő. Mint aki ma született. - egy pillanatra elmereng a felhőket bámulva. - A legtöbben úgy ismernek: Amalthea, de hívhatsz Amának is. És sajnos nem sokat értek a kártyához, főleg nem a tarohoz. De... biztos akad köztünk, aki tud neked segíteni.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Sablepaw]

*Igyekszem nyugtatgatni Miladyt, fülemet, bajszuszkáimat rezgetve cirógatni, aztán őt is elrejteni a gyanús lány elől...

... és tényleg jégcsap! És Karácsony-illatok! És tényleg senkinek se tűnik fel? Összeszűkült szemmel, meglapulva figyelem. Nem úgy tűnik, hogy lopkod. Csak ölelget. Ingyen. Valóban ingyen? És vajon rá figyelmeztet a kártya?

Mikor megszólít - persze, észrevett, hiszen eleve figyelt, Milady is megmondta - kicsit megrezzenek, a cserjék közelében maradva, aztán óvatosan megrázom a fejem. Azt hiszem a pajtik nem örülnének ha túl közel kerülne a lány. Meg egyébként is, mi van, ha megfagyaszt? Brr!*

- Ööö, inkább csak... kérdeznék...

*Megvakarom szintén fehér, bár esetemben szőr-szerűen selymes hajam, meg a fülem tövét, körbesvenkelek, hangom lehalkítom.*

- Te... jégből vagy?

<Olyan, mint Karácsonykor az ablakon a jégvirágok és fölötte a jégcsapok és mögülük az illatok! És milyen szép...>

*A táskámba kotorászok, egyrészt a patkányokat nyugtatva, másrészt előhúzva a kártyalapot, bár egyelőre nem mutatom a lány felé. Véletlenekben nem hiszek, de ha véletlen is, hát, ő hátha jobban ért hozzá.*

- És öööö... értesz a... tarotkártyákhoz?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Syrocco]

Milady zaklatottan cincog, bár nem igazán tudod megállapítani, hogy ideges, vagy inkább csak érdeklődő. Talán mindkettő egy kicsit. A másik két patkány inkább menedéket keres a hátizsákodban.

Odaosonsz, a padok és alacsony cserjék árnyékában; közben a hófehér leányzó újabb járókelőket szólít le, s ölel át. Ahogy közelebb érsz, lágy vanília és fahéj illat üti meg az orrod.

- ...és kellemes napot! - köszön el egy fiatal sráctól, akit az imént karolt át. Bár úgy tűnt, a fiú inkább a csípőjét markolta volt, de a lány ezúttal rövidre fogta az ölelést.

Kicsit lejjebb engedi a táblát, sóhajt egyet, majd oldalra sandít. Valószínűleg kiszúrt téged; megereszt egy félmosolyt - közben Milady is inkább a táskád biztonságos rejtekében keres menedéket.

- Egy ölelést, kicsi lány? - fordul feléd váratlanul.


_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Sablepaw]

*A zsemléből harapok egyet-kettőt, majd a morzsákat takaros kupacba gyűjtöm a patiknak. Az almával szemezgetek egy keveset, de inkább visszapakolom. És végül a fődíj: csoki! Elcsócsálom - persze megosztva a társaimmal, bár sokat nem kapnak, mert nem túl egészséges nekik, erre még régről emlékszem - és közben újra és újra a kártyán agyalok.*

<Két rivális... kettő által élt élet, ez az, az a másik Lena! Aki nem patkányszerű, cserébe idősebb, na jó mondjuk ki, felnőttebb. És nem én vagyok! És egy út, egy út...>

*Milady figyelmeztetésére felkapom a fejem, riadtan körbefordulok, tekintetem végigcikázik a tömegen, aztán megérzem az illatot... és meglátom a... lányt? Miféle fura szerzet ez?*

- Veszélyes?

*Cicergem halkan, közben a lányt nézegetem, vajon tényleg jégcsapok lógnak a hajából? Na de ilyen melegben? És jégcsapok? És mi van a bőrével? Azt biztos, hogy ő az, aki figyel, én is jól... visszafigyelem, hát ő is egy megfejthetetlen jelenség. És úgy megölelik simán, meg se bámulják annyira, amennyire fura. Őt se látják vajon, vagy nem olyannak, amilyen?

Mindenesetre amennyiben Milady nem figyelmeztet hogy uccu, menekülni kell, akkor óvatosan elrejtem a kispajtikat, ruhám alá, táskámba, felállok, lerázom a maradék morzsákat magamról, jusson valami a galamboknak is, és óvatosan követgetni kezdem a Fura Lányt, lehetőleg a háta mögé kerülve.*

<Ingyen ölelés, ez olyan izé, hippis dolog, de, de... ez mos komolyan kékes bőrű, és igazi jégcsapok nőnek ki a hajából? Tyű, és vajon ő látja, hogy én milyen is vagyok? Hold... hold? Nem hold.>

*Megszólítani nem merem, kizsebelni meg pláne nem, bár aki megöleli az tuti könnyű préda. Lehet, hogy zsebes a lány? Mindenesetre alaposan megfigyelem, és ha észrevesz, igyekszek olyan feltűnésmentes lenni.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Syrocco]

A táskádban kutakodva találsz még némi száraz zsömlemaradványt - egykor talán egy szendvics lehetett, de már cseppet sem emlékeztet rá. Illetve egy kissé megbarnult almát, amin számos apró fognyom virít - úgy fest, ez kevésbé ízlett a kis jószágoknak, mert csak belekóstoltak. Illetve az egyik cipzár mögött hatalmas kincsre lelsz: egy bontatlan szelet csokoládé lapul az táska oldalsó zsebében.

Amíg kutakodsz újra és újra végiggondolod a különös kártyalap szimbolikáját. Két patkány, de egy ösvény, vagy...? Egy lehetőség, de két rivális? Egy élet, amit ketten élnek...

A különös gondolatmenetből Milady zökkent ki, aki hirtelen felkúszik a karodon, s megállapodik a jobb válladon. Az arcodhoz simul, s izgatottan cincog a füledbe:

- Jön... jön... jön... itt van! Figyel! Minket figyel...

Közben a bajusz sörtéid is meg-megrándulnak mikor különös illatot hoz feléd az szellő. Hűvös, talán enyhén mentolos aroma terjeng - mondhatni kellemes a nyárutó forrósága közepette. A park szívében magasodó pagodánál különös nőalakot pillantasz meg. Nem túl magas, de annál karcsúbb, fiatal teremtés; a ruhája már messziről szemet szúr. Bő szárú, erősen koptatott farmert visel, egy cifra, virágmintás felsővel - amolyan hippi stílusban.
Azonban nem az öltözéke az egyetlen, ami miatt kilóg a parkban lézengők közül. A bőre halovány kék, a haja pedig egészen fakó, majdhogynem hófehér - tömött, raszta tincsei messziről lógó jégcsapoknak tűnhetnek.
A kezében egy kartonlapot szorongat, rajta neonzöld felirat szerepel: INGYEN ÖLELÉS!

Széles mosollyal az arcán odasétál a pagoda mellett andalgó párocskához. Vált velük pár szót, majd a pár lánytagja odalép hozzá, s megöleli.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Sablepaw]

*Kifelé nem mutatom, de igencsak nyugtalan vagyok, űzött patkányrajként cikázó gondolataim ügyes kifogások felé száguldanak a ki nem mondott vádakra. A rendőr válasza azonban megnyugtat.
No végre, talán megértette a rendőr, hogy nem vagyok veszedelmes! Követem tekintetét a kispajtásokra, a megenyhülő mosoly a bozontos bajusz alatt az én mosolyomat is őszintébbé, szememet csillogóbbá varázsolja. Hát mégse patkánygyűlölő! Vagy csak Milady lágyította meg a szívét, ki tudja.*

<No, az unokád jó fej akkor!>

*Bólogatok hevesen, és barátságosan válaszolok is, bár nem kérdés volt, de ha már anekdotázik, az jó jel!*

- Csodás, okos állatok sok-sok szeretettel, tessék megmondani az unokája anyukájának, hogy ismerje meg őket, és máris megváltozik a véleménye!

*Kihúzom magam valamelyest, hiszen nem egyszerűen csak a barátaimat védem, hanem... hát, magamat is, de persze ő csak egy sima lányt lát, akivel semmi igazán furcsa dolog nem történt.*

- Magának is szép napot! Üdvözlöm az unokáját!

*Figyelem egy ideig a távolodó alakját, aztán tenyerembe veszem vállamról Miladyt, megpuszilva a hátát, aztán hagyom hogy tovább szaladjon.*

- Whiskey, látom, nagyon izgalmas, engem is érdekel mifene ez, nézzük meg!

*Kisimítgatom a papírt, és persze hagyom, hogy a barna csatonaszökevény továbbra is ismerkedjen vele, sőt, amikor kibontakozik a minta, Miladynek és Mr. Spotsnak is megmutatom, hadd szimatolják.*

<Egy kártyalapot köhögtem fel! És milyen furcsa...>

*A növénymotívumok valahogy arra a tövises-indás, zizegős erdőre emlékeztetnek, amit egyáltalán nem tudok hová tenni. A minta viszont nagyon... személyesnek tűnik. Bosszant, hogy nem tehetem azt, amit régen tettem, hogy előkaparom valamelyik ezós könyvemet megnézni, hogy mit is jelent a Hold lap. Azt könyv nélkül is tudom, hogy ilyen kártya biztosan nincs, mármint patkányos. Kutya vagy farkas rémlik. De én köhögtem fel, lehet, hogy ezért kerültek rá patkányok.
De most már az is elgondolkoztat, hogy mégis hogy került a torkomba ez az izé, de ezzel is úgy vagyok, mint sok egyébbel, hiába indítom útnak az összes fantáziámat, értelmes válasz úgyse akaródzik jönni.
Szóval vissza a jelentésre, ebben meg arra bízom magam, amit még Régen az egyik ilyen könyv írt, hogy arra koncentrálni, ami nekem eszembe akar jutni a lapról.*

<Hold, a Holdat azt szeretem. Holdkórosság? Nem vagyok buggyant, én TÉNYLEG Pinceországban voltam és patkánnyá változtam, és tényleg én vagyok az igazi Lena, nem az a némber, aki ellopta a nevem! Szakadékba megy az út, ez elég nyomasztó, valami veszélyre figyelmeztet biztosan. Szakadék. Le. Pinceország?>

*Megborzongok a gondolattól, vissza oda én ugyan nem megyek, soha, soha, soha, soha! Kicsit aggodalmasan körbekémlelek, aztán újra a kártyára függesztem tekintetem.*

<Fekete tépett patkány és fehér kövér patkány. Mint a szegény vidéki meg gazdag városi egeres mese, csak patkányosba? Vagy jó patkány és rossz patkány? Jajmár, rossz patkány az nincs, legfeljebb rossz Pincék, ahol kicsit... gonosznak meg önzőnek kell lenni! Akkor... hmm... fene, kéne egy jóskönyv, bár olyan semmitmondó hülyeségek vannak azokban. Olyan igazi varázskönyv kéne, de olyat meg nem árulnak, és könyvtárba sincs.!>

*Nagyjából eddig jutok a jelentéssel, aztán fogom a lapot és óvatosan bepakolom a hátizsákom egy kisebb, különcipizáros rekeszébe, aztán előkotrom a vizespalackomat, iszok belőle, töltök a kupakba a patiknak, megitatom őket, közben megnézem akad-e még valami maradék ehető bigyóm, amit még nem faltak föl amíg én szunyáltam...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Syrocco]

A férfi dús, sötét szemöldöke felkúszik a homlokán - az orra fölött szinte összeér, egy méretes, szőrös hernyóra emlékeztet.

- Nos, végül is... nem, nincs semmi baj! - ismét megköszörüli a torkát, párszor előre-hátra hintázik a sarkán, majd a kis barátaidra siklik a pillantása. Megereszt egy félmosolyt, amit csak abból tudsz leszűrni, hogy a bajusza furcsa ívet vesz fel. - Az unokámnak is van egy - biccent Milady felé - bár az anyja frászt kap tőle. - még pár másodpercig szemléli a nyüzsgő patkányokat, aztán megemeli a kalapját és tovább indul - Szép napot, kis hölgy!

Közben Whiskey ismét csak szemet vetett a papírgalacsinra; bőszen nyalogatja a nyálkás fecnit. Jobban szemügyre véve látod, hogy egészen régi, megsárgult papírról van szó - vastagabb is, és furcsa a tapintása. Talán nem a main technikával készült.
Az egyik felét kusza minták díszítik; bonyolult, spirális növényi alakzatok. A másik oldala már jóval ismerősebb; szinte azonnal beugrik: ez a lap a Tarot egyik Nagy Arkánuma. Méghozzá a Hold, de... valahogy a szimbolikája nem stimmel. Más ábra rémlik a bazári jóskönyvekből.
Fönt, középpen a telihold ezüstösen csillog, egy keskeny ösvényt világít meg, ami alant húzódik. Az ösvény két oldalán egy-egy patkány ücsörög; egy fekete, tépett szőrű példány, s vele szemben egy pufók, fehér. A kártya alján az ösvény egy szakadékba fut...
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Sablepaw]

*Megborzongok Pinceország szelétől. A Nagyúr közeleg. Konc, finom, finom konc, végre, verekedés kupacban... de csontszilánk pattanása megriaszt, vér és fájdalom, az enyém, az övé?

Majdnem felsikkantok, de még időben kapcsolok, hogy Pinceország már a múlté, és soha, soha, soha vissza oda nem megyek! De persze jobban leköt ez a köhögőroham, nem csoda, hogy a kispajtások idegesek, hát mi lesz velünk ha én megfulladok?

Végre sikerül kiöklendezni a... micsodát is?*

- Whiskey, állj, enyim!

<Jaj, mármint a mienk, de hadd nézzem már meg én előbb, engem fojtott meg majdnem!>

*És le is hajolok felszedni a valamit, közben végigpörgetem agyamban miket ettem meg, de semmi papírgalacsin nem rémlik, ilyesmiket csak Pinceországban... vagy mit is rágcsáltam meg legutóbb? Hát rágcsálni azt kell, de ez mi? Közben fejmet oldalra hajtom, fülem rezgetem, Miladyt megnyugtatja tán ha fülemet rágcsálhatja.
Aztán a hang. Hátrapillantok, végigmérem a karót nyelt fakabátot, és mielőtt szólna, én már tudom, hogy baj van. De automatikusan legbájosabb mosolyomat villantom neki, előszedem a legártalmatlanabb arckifejezést, ami egy valahavolt Lena nevű lány arcára ki tud ülni. *

- Szép jó reggelt biztos úr!

*Széles mosoly. Iskolaidő lenne már? Közel az ősz, hajaj, emlékezetemben kutakodom, iskolai egyenruhások tömegei után. De persze nyilván csak belém akar kötni. Biztos a patkányok miatt! Patkánygyűlölő!*

<Bezzeg a késelős chav gyerekekkel nem foglalkozol, akik sose láttak iskolapadot, mer' azoktól félsz! Na meg hány szomáliai kamasztól érdeklődöd ezt meg? Patkányutáló!>

- Nem, engem tetszik tudni, felfüggesztettek, addig amíg nem mehetek újra, hasznossá teszem magam például...

*Szemem a papírgalancsinra siklik ami immár markomban lapul*

- ... Szemetet szedek! Meg jótékonykodom, etetem a madarakat, már persze nem szobrok és kocsik környékén, hanem parkokban, és átsegítem az idős néniket az úton, útbaigazítom a turistákat, meg le is fotózom őket, amikor kérik.

*Hadarom egy szuszra roppant becsületes és szeretetreméltó mosollyal, tudom jól, ha elmondanám, hogy már nem vagyok iskoláskorú... vagyis, Pinceországon kívül eltelt évek száma alapján alapján tökre nem, akkor tutira igazoltatna, ami pedig hát... kínos. Így is félő, hogy futás lesz a dologból, szóval sandán nem árt felmérni merre van jó menekülési útvonal, meg hogy mennyire bírhatja a szuflát a fakabát...*

- ... De miért, valami baj van, biztos úr?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Syrocco]

Fagyos, nyirkos szellő süvít végig a Pince folyosóin. A nyomában ajtók s ablakok csapódnak ki-be, tiszteletteljes köszöntés gyanánt, ami a förgeteget megilleti. Vészjósló előjel; a Nagyúr hírnöke a jeges szélörvény - előreküldi, hogy méltón köszöntsék a Pince lakói.
De vannak, akik nem hallják meg a közelgő rettenet hangját. Túl elfoglaltak. Falatnyi koncon marakodnak, tépik-marják egymást, pedig a tét csak egy megrágott csont. Tán' már a velőt is kiszívták belőle. Ám a Pincében minden falatot meg kell becsülni, s a maradékért is háború dúl...

Végül az egymást tépő rémségek közt egy apró lény oson el. Apró, de annál ravaszabb; fogai közt a csontdarabot szorítja. Elorozta míg a többi tébolyult egymást ölte.

Elégedett cincogások közepette egy félreeső sarokba kuporodik, hogy a zsákmányon rágódhasson. Ahogy ráharap a csontra, az váratlanul szilánkokra hasad, felnyársalva a nyelvét, az ajkait, átdöfve a bajszos orcát...

Felriadsz - elszundítottál a Clapham Common pagodájával szemben, egy kis padon.
Egy emlék volt talán? Vagy csupán álom?
Még mielőtt elmerülnél a tűnődésben köhögni kezdesz. A torkod száraz, nyelni sem bírsz, s a levegőt is csak szaggatottan tudod venni. Valami mintha rátapadt volna a torkodra, valami száraz. A három, apró útitársad idegesen nyüzsög, Milady aggodalmas visítások kíséretében a válladra mászik.

Végül egy kiadós köhögő roham után sikerül felöklendezned... valamit. Nyálkás csomót köpsz a park füvére; akár egy sötét papírgalacsin. Whiskey rögtön szimpatizálni is kezd vele, s az orrával arrébb görgeti.

- Öhöm-öhöm - művi köhintést hallasz a hátad mögül - Jó reggelt kisasszony! - egy rendőr az, igazi karót nyelt fakabátnak látszik, a két kezét hátul összekulcsolja, s előre-hátra billegeti a testét miközben föléd magasodik - Magácskának nem az iskolapadban volna a helye? - sűrű, őszes bajsza alól alig látszanak ki az ajkai miközben beszél.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus