Helwan utcáin

[Dronaw]

Amikor Setéthold felkapja a fogjot, már épp szólnék, hogy majd viszem én, egyrészt, mert én elbírom, másrészt hátha még gyenge az előbbi eseménytől. Aztán látom, hogy probléma nélkül kapja fel, így csöndben maradok és elindulok felfelé. Mielőtt a házból kilépünk, visszaalakulok homidba és miután Jack kinyitja az autót, kényelmesen elhelyezkedem a hátsó ülésen.

Fura egy társaság, az egyszer biztos. Nem tudom, valaha is képes leszek-e igazi társaknak tekinteni őket, de egyelőre nincs jobb ötletem. Követnem kell őket, talán közben visszatérnek az emlékeim.
_________________
Sunny Black

[Sablepaw]

Egyetértően bólintok a Sobek-Gyermek szavaira, mihamarabb fel kéne vennünk a kapcsolatot Fekete Özveggyel.

"Az sem árt, ha megtudja, hogy új "szövetségesünk" van... hacsak Sakál barátunk már tovább nem vitte a hírt."

Sárga szemem az ájult nőre villan - megsaccolni ugyan nem tudom mennyire rossz az állapota - megfogni sincs nagy kedvem, víziója még túl eleven, de azért szenvtelen képpel felnyalábolom, majd elindulok kifelé.

- /Eng/ Bites Food. - morranom halkan, szemfogam elővillan és szemem összehúzódik... mert bizony várakozni kell, s addig is életben tartani ezt a nyomorult Dakat-alapanyagot. Türelmes Nép gyermeke vagyok, csak épp Dühöm perzsel túlságosan...

Felfelé surranva vállamon a nővel intek társaimnak, hogy menjenek előre - míg hátramaradok a sötétben, újra emberi formát öltök, s újra "igazítok" rajta - új arc, új testalkat, de semmi túlzás.
Csak egy fiatalember a sok közül.
Aztán elhagyom a kastélyt, a lányt a földre fektetem míg a deszkát a helyére húzom, árulkodó rés ne maradjon nyomunkban...
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Freiherr von Rosen]

Fintorogva hallgatom a fordítást, megpróbálva vizualizálni a hallottakat és közben mentálisan okádva egyet.
Igen, ez valóban sok ősi gonosz szülőföldje.
Összefont karokkal fölállok, majd megjegyzem.

-/Eng/ Ki kell derítenünk, mi a forrása ennek a nyavalyának... de több szem többet lát. Javaslom, vigyük el a híreket az Ahadinak mielőbb...

Lesandítok a fogolyra.

-/Eng/ ...a sheilával együtt. Végülis együttműködött.
_________________

[Sablepaw]

Sziszegek és felmorranok, szemem vadul felparázslik, ahogy a Düh végigfut testemen; lenyalom mancsomról a vérem és hagyom, hogy a seb lassan összezáródjon. Nyughatatlanul járkálni kezdek fel és alá, próbálva suttogó szavaimba önteni, amit láttam... az egyszerűség kedvéért arabul.

- /Ara/ Valami iszonyatos dologgá vált a Nap. - Pillantásom Sunnyra esik, azt hiszem talán ilyenfélét láthatott- És mintha felfalta volna a házat, lángok mindenütt... sikolyok, halottak... és óriás árnyakat látott a ház mélyére kúszni, aztán felrobbant az a hely. A férjével állt ott, aki annak idején megvásárolta a nyomornegyedből, kegyetlenkedett vele...
Megrázom a fejem, próbálom kevésbé átélt-emlékszerűvé tenni ezt az iszonyat-látomást.

- Abba a kiégett gyárépületbe költöztek be a férjével. Az emberek odabenn megőrültek, egyiknek karmai voltak... dakat... fomor. Egy lángoló szörny rohangászott őrülten, kergetve az embereket, egy bolond saját húsát vagdosta késsel... és szemébe bámult, bólintva neki, miközben a még kegyetlenebbé vált férje megerőszakolta, ott a szörnyek közt. Később az a férj halott volt, saját arcát késsel fejtette le, ez a nő pedig... - pillantásom a fogolyra esik. [/b] - a szörnyek közös prédája lett.

Nyújtózok, fejem megrázom, próbálva elkergetni a vészjósló emlékeket.
- /Ara/ Van tehát egy furcsa Nap-szerű rém-jelenség, aminek nyomán Asura... a Féreg elnyel egész házakat és fertőzött szellemek hordáival lepi el őlet. - Majd újra a Fogolyra villan szemem. - Ő is jó úton lehet a Dakattá váláshoz, ha ilyesmire képes.

Megvárom, míg Sunny lefordítja mondanivalóm, a járkálást is abbahagyom.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Jack
A fogoly ájult, de él. A koponya nem törött, de rövid időn belül csúnya véraláfutásokkal lesz teli a fél arca és halántéka az ütést követően. Egy ideig biztos nem fog a saját lábán járni.

Setéthold
Feltűnik, hogy a flaska - amit immár üresen visszahelyezel az asztalra - véres. A te véred van rajta. Saját, nagyra nőtt karmod marta a tenyered húsába a mély, vörös csíkokat. A mozdulatra bizsergő fájdalom fut végig a tenyereden, közben pedig az árkokból újabb vércseppek gurulnak végig az ujjaidon és válnak eggyé a poros, hideg kővel.

Setéthold kap +1 ideiglenes dühöt

[Dronaw]

Jack közénk pördülése meglep, de már nem tudom megállítani magamat. Szerencsére még eléggé sikerül visszafognom a lendületemet, hogy ne taroljam le, bár láthatóan ahhoz elég, hogy kicsit odébb penderítse és a nő is a földre kerüljön. Ugrásra készen várom, hogy amint a nő megmozdul, rá vessem magamat, de erre nem kerül sor. A hátam mögött hallom Setéthold szavait, eszerint nincs nagy gond, magánál van.

- /Gar/ Hörr, morr, grrr.

Nem igazán értek egyet velük, hogy nincs gond, de legyen nekik igazuk. Hátrébb lépek az árnyékba és figyelem, mi történik. Természetesen az izmaim nem lazultak el, a feszültség szinte tapintható körülöttem, ugrásra készen figyelek körbe-körbe, néha Jackre és a nőre pillantva.
_________________
Sunny Black

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ CROICKEY!

Jelentem ki, mikor a Crinos mancs jómagamat is eltalálja, bár csak szegről-végről és kutya bajom sincs tőle.
Heh.
Összeszedem magam, aztán pedig, látva a vérfarkas fajtájához méltatlan, ám annál színvonalasabb önmérsékletét, összeszedem a nőt is. Már ami megmaradt belőle. Ami feltűnően sok. Mondhatni, egészen egész-közeli az eredmény. A la nature - mondja a bölcs... svájci?

-/Eng/ Semmi vész... semmi vész.

Fújom ki a levegőt, miközben letérdelve próbálom megmenteni az életét, már ha egy egyszerű, manuális elsősegélyadás elegendő erre.
Vagy ha egyáltalán szükséges.
Fél szemmel azért még mindig a farkasra sandítok. Sosem lehet tudni. Ezt a barátnőm óta a lehető legjobban tudom...

-/Eng/ Oké, pontosan mi történt? Mit mutatott?
_________________

[Sablepaw]

Alámerülök az idegen emlékek sötét folyójába; azok olyan elevenek, hogy a legtöbbször megfeledkezem róla, csupán szemlélő vagyok, nem a nyomorult, megnémított lány, és mikor ráeszmélek törékeny pillanatokra, akkor sem taszítom el azt a töménytelen fájdalmat...

Dühöm azonban változatlanul ég odabenn; tekintetem elfelhősödik, fenyegető sziszegés tör elő torkomból ahogy felhúzódik ínyem és kivillantom Soktoban megnyúlt éles szemfogaim; karmaim barázdákat vájnak az asztal lapjába, tán üvöltenék is, ha torkom nem szokott volna el a hangosságtól.

... Aztán vége, végre vége! Még mindig vicsorogva szemlélem a környezetet, ugrásra, karomcsapásra, harapásra készen; majd lassan újra összeáll a kép, mi is történt, hol is vagyok. Bele fog telni egy kevés időbe, míg összekaparom ezt a sok iszonyatot és elmondható formába sikerül erőszakolnom, de elsőre... jeleznem kell nekik, hogy nincs gond...

Felállok, felemelem a mancsom, fejemmel nemet intve, jelezve, hogy nincs veszély.

- /Eng/ Állj... nem támad... így... beszél... hagyd.

Fújtatok, a maró füst és Asura emléke felkavar; elmarom a flaskámat hogy kiigyam a maradék vizet - nem zavar hogy előtte beleivott a nő, efféle finnyásságokra nem szorulok.

"Iszonyat. És az az idegen, vörös, gonosz Nap..."

Sárga, dühömről izzó tekintetem Sunnyra emelem - inkább fürkészőn, provokálni eszem ágában sincs. Ha úgy tűnik, lenyugodtak, egy pillantást vetek a nőre, majd Mennydörgésre.

- /Eng/ Mutatott Információ. Nyomorult. Gyors halál vagy... Fekete Özvegy.

Vállrándítással jelzem, részemről mindegy a szerencsétlen sorsa. Persze én inkább a kivégzés pártján állok, de ne érje szó a ház elejét, hogy kegyetlenek volnánk, mi Árnymacskák népe....
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Dronaw]

Az ütésbe nem adom bele minden erőmet, tudom, hogy ez esetben ez a törékeny test porrá valna. Valamint az, hogy Jack hirtelen közénk került, szintén az erőm visszafogására sarkall, nehogy eggyel kevesebben legyünk a csapatban.

Erő(4+4)+3-visszafogás(4)=7

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 9, 10, 4, 4, 3, 5 (Total = 45)

_________________
Sunny Black

[Inu]

Jack és Sunny
Jack fordít egyet a széken, vele együtt a nőn, a kihallgató és a fogoly közé fordulva. A Crinos lecsap, oldalba találva némiképp a közéjük helyezkedő Mokolét és halántékon találja a megkötözött foglyot. Jack megtántorodik, de a csapás ereje alig érte el, néhány lépés és újra megtalálja az egyensúlyát. A nő viszont lerepül a székről. Az ernyedt test elterül az oldalán a földön. Nem tudni él-e még.

Setéthold nyel egyet és még mindig kissé ijedt tekintettel körbetekint.

kérek egy Erő + 3 dobást, hogy mekkorát kapott a nő a fejére.


Setétholddal Osonó
Mintha rémálomból ébrednél, hirtelen eltűnnek a körülötted gonoszul keringő árnyak. Ülsz és nem a földön fekszel. Nyelsz egyet és kellemes érzés, hogy a szád nem üres, nyelveddel megérintheted a szájpadlásodat. Körülötted egy lámpás pislákol, széken ülsz, szabadon, nem fáj semmid és nincsenek körülötted fenyegető árnyak. Sőt, a két alak, aki körülötted van ismerős és egyáltalán nem fenyegető. Az átélt borzalmak csak emlékek voltak, semmi több. Izzadsz, zilálsz, de szép fokozatosan képes vagy lecsendesíteni a félelemtől zakatoló szívedet. Előtted egy asztal, azon van a lámpás. Az asztalon túl egy üres szék. Mellette egy fekvő test. Szép lassan kezded összerakni a történteket.

[Freiherr von Rosen]

Nyelvkivágás. Jáj. Rusnya egy dolog. Úgy néz ki, mi már nem is tudunk olyan sokat mutatni neki "kínzásból"; na, már nem mintha terveznék ilyesmit.
Mivel Setéthold még gesztusokkal sem kommunikálja le, mi történik, jómagam is mentális támadásnak vélem a fejleményeket, szőrös barátunkkal ellentétben azonban először megpróbálkozok a szemkontaktus megtörésével, méghozzá akképpen, hogy villámgyorsan fordítok 180 fokot a széken.
Mivel közvetlenül mögötte álltam, ezt jó eséllyel az ökölcsapás előtt kivitelezni tudom, a Garout megállítani ebben viszont már nem.
Meg aztán... jobb biztosra menni.
_________________

[Dronaw]

Kényelmesen karba tett kézzel nézem a fénykörön túlról a vallatást. Nem igazán értem, mit pepecsel a nővel, de hát mások a módszereink. Érzem, hogy ez így nem fog működni, szükség lesz rám, de egyelőre hagyom, hadd szórakozzon. Ahogy eltorzul az arca, sejtem, hogy valami gond van.

Nem jó ez így, úgy tűnik, valami baj van. Remélem tudja kezelni Setéthold az őt ért támadást.

Ahogy Setéthold hátraveti a fejét és elkezd zihálni, azonnal ugrok a nő felé és nyitott tenyérrel egy erőset csapok oldalról a fejére. Nem terezem megölni, csak kiütni a koncentrációból, hogy ne támadhassa tovább a csapatom tagját. Feltételezem, hogy nem normál ember, az nem tudna ilyen támadást intézni, így aztán nem nagyon fogom vissza az erőmet és készen állok az esetleges visszatámadására.
_________________
Sunny Black

[Inu]

Setétholddal Osonó
A fogoly alakja elmosódik, a fények elhomályosodnak, a színek kifakulnak. Megvakulsz és megsüketülsz. Elveszted minden érzékedet és beléd nyilall az érzés, hogy nem tudod hol vagy, mikor van, de még azt sem, hogy kicsoda vagy!... Egy vakítóan vörös nap fényét egy hatalmas árnyék fedi el. A nap már a ház mögött jár, körülölelve a hatalmas, öreg építményt fényével. Az erős kontraszt miatt a világ csak narancs fényben táncoló árnyékok kusza szövedéke. A színek tompák, a körvonalak elmosódottak, valami hiányzik, elvesztetted egy érzéked, de képtelen vagy megmondani, hogy mi is hiányzik. Mintha a nap áttört volna az épületen, apró sárgás-vöröses foltok jelennek meg a földszinti ablakokban, majd elvétve az emeleten is. Sikolyok hangzanak fel bentről és hitetlenkedő mormogások vesznek körül. Elnézel oldalra és egy férfi arcának körvonalait veszed ki közvetlenül melletted. A pillanatra retinádba égett napfény és az árnyak miatt nehezen ismered fel, de felismered. A férjed. Vagyis... Hirtelen tudatára ébredsz, hogy Te nem itt vagy és nem most, Te nem ismered ezt a férfit, csupán egy emléket figyelsz, csupán meglovagolod valaki más emlékeit, de ez az érzés háttérbe szorul, mert a füst szaga, az izzadtság és kosz szaga, a tűz ropogása élő és eleven. Látsz, hallasz és tapintasz. Még ha furán tompa is lenne minden érzéked, de itt vagy. Az izgalom valós, az éhség valós és a karodba nyilalló fájdalom is az. A férjed megragadja a karod és elrángat, hogy jobban lássatok. Kibukkantok a ház másik oldalán. A nap elvesztette már erejét, de a házban tomboló tűz egyre vadabb és hangosabb. Bent senkit nem látni, de továbbra is hallani a kétségbeesett sikolyokat.

Robusztus, több méteres árnyak suhannak oldalról az épület felé. Hatalmasak, erősek, mégis hangtalanok és szinte láthatatlanok. Az épület oldalán felcsapják az ajtót és egy ugrással eggyé válnak az épülettel. Nem a kaput nyitották ki, nem a tűzbe mentek, nem mentenek ki senkit, hanem alámerültek, az épület alá kúsztak be. Ordítás vegyül az lassan elhaló sikolyok közé, majd egy mennydörgő robbanás, mellyel egy időben az épület oldalán vakító lángok csapnak ki, amitől ösztönösen a földre veted magad. Mikor feltápászkodsz, az oldalsó bejárat ismét sötétségbe borul, egyetlen lángnyelv nem tör fel onnan. A robbanás hatalmas volt, megperzselte még a szomszédos épület oldalát is a kis utca túloldalán. Az árnyak, bármik is osontak be, mostanra nem lehetnek többek hamunál. A sikolyok is elhaltak mostanra, csak az emeleteken éhesen ropogó tűz hangja hallatszik. Aztán újabb mozgásra leszel figyelmes az oldaljáratban, de csak egy pillanatra, mert a karodba újra belenyilall a fájdalom és a földre kerülsz. A durva férfi melletted guggol és a szájához emeli a mutató ujját...

Fiatal és jóképű férfi volt tiszta fehér, drága ruhában. Apád kezébe számolta a pénzt, amivel megvett. Gyengéden fogta meg a kezedet és vezetett ki mosolyogva az omladozó falak közül, ki a porból és éhezésből egy valódi házba, valódi életbe. Egy forró csókkal vezetett be a frissen festett "palotába", aminek még emelete is volt, nem csak befejezett teteje! A ráncok elmélyültek az arcán, a szorítása erősödött, fájdalmasan erősödött. Dühösen ütött a ház falába, ami már nem a tietek. Kedvesen átkaroltad, hogy megnyugtasd, de dühében visszakézből megpofozott. Megbánta. Felsegített. Akkor még megbánta....

A nap melegen sütött a kiégett, koromfekete épületre. A rendőrség körbe kerítette, a halottakat bizonyára elszállították, mert a rendőrségi szalagot már rég eltépték. Egy rongyos kislány ült az egyik második emeleti ablakban a lábát lógatva. Ez hát az új otthonotok. Egy kisemmizett emberektől zsúfolt, gyanús körülmények között leégett gyárépület. De a kormos falak állnak és rengeteg a hely, biztonságot ad. Talán valami megélhetés is lesz a közelben.

Düh mély barázdái torzítják el a már jól ismert arcot. A sokadik pofon után a földre zuhansz és miközben sajgó arcodat tapogatod, kapsz két rúgást még a hasadba. Aztán elsétál. És még jól is jártál, mert a szemközti sarokban egy férfit most belez ki valaki puszta kézzel. Allahra! Mi lehet a kezein, hogy ilyenre képes? Sötét van, csak azért látsz, mert a szoba közepén egy emberi szörnyeteg égő fáklyaként, vihogva kergeti le az emeletről a többieket. Nem mindenkit. Van egy őrült az ablak alatt, aki egész nap csak ül, motyog, késsel a saját bőrét vagdossa, fogaival a saját ujját rágja le és az őrült tekintetét még az eleven fáklya sem állja. Mi történt itt?... Visszatér a férjed némiképp lenyugodva és erőszakosan elkezd vetkőztetni ott a megmaradt szörnyetegek szeme láttára. Kicsúszik egy átok a szádon, mert tudod most mi következik, de ettől csak rosszabb lesz, mert ököllel kezd verni mielőtt megerőszakolna. Félájultan az öncsonkító bolondot bámulod, miközben rángatózik a tested. Téged néz a bolond az átható sötét tekintetével és jelentőségteljesen bólint. Végigfut rajtad a dermesztő hideg...

Bámulod a férjed révedő tekintetét. A test már halott, de a keze még mindig a ruhádat markolja. Már nem ismersz rá. Az arcáról a bőrt saját kezével karmolta le. A körmeit késsel feszítette le és vonyított közben, de mégis csinálta. Most a halálban is fájdalomtól torzul el az arca, de képtelen vagy sajnálni. Megérdemelte. De nincs még vége a kínnak. "Vigyázz!!!" - hasít a tudatodba egy rekedten suttogó, ismeretlenül is ismerős hang. Köréd rosszindulatú árnyak tornyosulnak. Már nem tartozol senkihez. Most már mindenkié vagy!


Jack és Sunny
Setéthold nyugodt és magabiztos arca hirtelen eltorzul. Először kimered a szeme és elkeseredés jelenik meg az arcán majd fájdalom. Fejét hátra veti és zilálni kezd, rettegve bámulva a plafont, vagy talán még azon is túl valamit, amit csak ő lát, csak ő érez. Teste időnként fájdalmasan megrándul.

[Sablepaw]

Eleinte a szokásos türelemmel, majd egyre gyanakvóbban figyelem a nőt, aztán meglátom a nyelve kitépett helyét.

"Hát énekesmadárkám, remélem írni tudsz..."

És már kutatnék is tarisznyámban tollért, papírért, de a tekintete megakaszt, főként, mikor hosszan a szemembe mered. A fény az aurájában meglep ugyan egy pillanatra, de hamar rájövök, hogy így kíván kommunikálni.

Fájni fog... de megnyitom elmém Asura gyötrelmes emléknyomai előtt. Valakinek ezt is meg kell tennie...
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Hirtelen nyúl a palack felé, majd félúton megáll a keze, tétovázik egy kicsit, de végül mégis elveszi és szinte nyelés nélkül gördíti le a tartalmát. A végén még köhécsel is egy kicsit, mielőtt visszatenné a palackot a helyére. Aztán megint egy pillanatnyi mozdulatlanság következik. Gondolkozik. Tekintete talán a földet kémleli maga előtt, míg végül félénken felemeli újra a fejét, újra találkozik egy pillanatra a tekintete a vele szembe ülőével, mielőtt nagyra nyitja a száját megmutatva a csonkot, ami a nyelvéből maradt. Szégyenkezve, gyorsan csukja újra a száját és félénken néz vissza a szemébe, ezúttal már hosszabban, hogy mi is lesz ennek a következménye. Majd mint aki magától is kitalálta a következményeket, kezével int, hogy várjon. Két ujjával sietve a saját szemeire mutat, majd a szemben ülőre. Aztán bólint, csak magának, mint aki nyugtázza, hogy milyen bolond is, hisz úgy sem érti őt senki.

Setétholddal Osonó
Felfénylik a nő aurája, miközben egymás tekintetébe mélyedtek és a szemed előtt gyors képek kezdenek el pörögni, felfoghatatlanul gyorsan, arra várva, hogy utat engedj a kapcsolatnak és az emlékek tengerének.