Buda & Pest

[Sablepaw]

*Sikolyok, morajok, innen távolról csak futólag érezhető bűzök, Rossz Halál szaga, ki tudja mennyi hurcolója jár holtában. Ingerült vagyok, de várakozok, kicsit megkönnyebbülök, ahogy Fekete Holló visszatér, de szimatolva figyelem nem követi-e valami Féreg.

Számokat beszél, olyan sok, hogy nem értem pontosan, de a túl-sok az érthető. Nem tudom miféle Nagy Férget idéznek, de túl-sokaság ellen sokaságnak van csak esélye. Idézzék hát azt a Förtelmet, sokat nem ront ezen az iszonyat-helyen, ami egyre jobban bőszít, nyugtalanít, bár igyekszem zajt nem csapva toporogni, morogni. Életösztön vonyítja "menekülj", és ahogy Fogban-Bagoly tolmácsolja, a Dög-Garou sem akar a vesztébe rohanni.

Nem szólok, morgásom csak felkelthetné a figyelmüket. Fordulok és surranok puhán kifelé, ahogy a barlangjárat szűkebbé lesz, Alom-formámba váltva, minél hamarabb el ebből az orrfacsaró bűzből és Ragályból! Sietni kell amúgy is, úgyhogy amint végre friss levegőt szimatolhatok, csak addig várom, ugatnak-e valami nem-fölöslegest, aztán nyargalok is Fekete Jel szolgái irányába.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[RedDrake]

*Én türelmesen várakozom. Friderich foglalkozik a fogollyal, Coboly nem rohan előre semmi rosszat tenni, és az Árnyúr is elvan. Elvegyült a sajátjai közt.

Megvárom visszajöjjön Fehér Holló, én addig figyelek és ügyelek.
Mikor visszatér a picit ízzó szemeim kérdőn az övéibe fúródnak.
Némán meghallgatom és azt teszem, amit valószínűleg a legjobban utál, semmissé veszem a vádló pillantást, a legtöbb Árnyúr ezt utálja a legjobban.
A mondanivalójából egyértelmű mi a problémája de látszik sosem vezetett még sereget, sem háborút.

Magányos orgyilkos, mit tud ő a stratégiáról. *
/Ger/ - Remélem mindent alaposan megjegyeztél Fehér Holló. Indulunk vissza, azonnal, és ott a húsformázók torz mágiájának hozzáértői előtt mindent el kell mesélj a lehető legrészletesebben.

Felderíteni jöttünk, megtudtuk amit akartunk.
*Intenék mindenkinek, mehetünk. A legnagyobb hideg nyugalommal, mint előtte.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Az áldozásra magára már nem vagyok kíváncsi, így inkább óvatosan visszahúzódok. Megtudtam, amit akartam. A vér hiánya - amennyiben nem a jelenlévők itták meg - a bizonyíték arra, hogy sötét varázslat folyik odalenn és nem csak romlott emberek bűnös szórakozása.*

<Ha már fenn elfogadják vérszívóink a nyílvánvalót, akkor mostanra egy nagyobb csapat menetelne errefelé. De nem. Így itt állunk egy maréknyian tehetetlenül szemlélve, hogy ezek alant egy sötét rítussal felkeltenek egy hatalmas Férget. A Féreg vonakodik a saját farkába harapni... Pedig el kell érjem valahogy!>

*Visszatérek a többiekhez, hogy halkan beszámolhassak a látottakról. Legbelül abban reménykedem, hogy Albrecht elég ostoba ahhoz, hogy bevesse magát a tömegbe és elég erős ahhoz, hogy nagy veszteségeket okozzon. Ez persze csak álom, mert még ha rá is tudnám venni egy támadásra, nem csak önmagát sodorná veszélybe, hanem minket is. Pedig ha a rítus sikerrel jár és az a szörny felébred, lehet, hogy már a büszke keresztes sereg is kevés lesz a megállításához. Akkor ismét Garou vér kell folyjon ahhoz, hogy helyrehozzuk azt, amit a holt Ezüst Agyar hitetlensége hozott ránk.*

-/Ger/ Több, mint hatvan vámpír és torz szörnyeteg. Sok emberi áldozat várja még a véget. Vérüket magába szívja valami sötét varázslat. Az erősítés nem fog ideérni mire végeznek. Kevesen vagyunk. Az utánpótlás pedig messze. - *Teszem hozzá vádlón Albrechtre villantva tekintetemet az összegzést követően.*

[Freiherr von Rosen]

Résztvevők: Albrecht von Wulfhard, Cobolymancs, Fehér Holló.

*Egyelőre úgy tűnik, az Árnyúr észrevétlen marad, szerencséjére a széljárás is neki kedvez, adománya pedig még biztosabbá teszi helyzetét.
Hátrány viszont, hogy hiába az alapos megfigyelés, a jelenlévő és nagyjából emberinek kinéző személyek közül egyetlen egyet, nem sok, de annyit sem sikerül felismernie. Ennek ellenére elméjébe raktározza az arcokat és... talán később. Talán máshol. Talán a számukra legrosszabb pillanatban.*

-/Hun/ Ki lészen hát a következő? Jöjj, leányom, s teljesítsd bé küldetésed!

*A "rítusmester" egy újabb fogoly után nyúl, s felráncigálja az oltárra. Az ifjonc vehemensen és kétségbeesetten tiltakozik. A tömeg - pontosabb megfigyelés után hatvanöt fő - kéjes röhögésbe, vagy izgatott csaholásba-lihegésbe fog. Szerencsére nem mind vámpírok; egy jelentős részük, főként az élő páncélzattá torzított humanoidok még az élők szagát árasztják, ám Fehér Holló nyugtalanítóan kevés ilyet tud beazonosítani. Ez lehet azért, mert a többség pióca... vagy netán azon okból kifolyólag, hogy a legnagyobb vér-rabszolga, a láthatóan több emberből összeeszkábált izom- és hájgombóc valami förtelmesen átható bűzt áraszt magából.*

-/Hun/ Neeee! Segítséééég!

*Visszhangzik a női sikoly egészen a felső szintekig.*

-/Hun/ Havnor! Fogadd jermekid adományát!

*A kés újra felemelkedik lassan, áhítatosan, hogy vért ontson. Ekkor tűnik fel még valami a vérfarkas számára.
Hol van a vér?
Mintha a föld maga is szomjas bestiaként itta volna magába minden egyes áldozat élet-nedvét...*
_________________

[Sablepaw]

*Előrébb surranok lassacskán, de nem követem az Árnyurat, Ősformám könnyebben kiszúrható és nem tudom elrejteni se szagom, se formám jobban, mint egy Farkas. A Dög-Garou mellett várakozok, hátrapillantok ahogy a Laposkövű kihalássza a Zsákmányt és elaraszol, de aztán fülem előremered inkább, a neszeket hallgatom és a Kétláb-csaholást. Valami lényhez fohászkodnak, egyre inkább érzem, Féregszellemnek való áldozat folyhat épp.
A folytatás viszont összezavar...*

<Ha nem áldoztok pár Kétlábat, odavész az összes? Vesszen is!>

*A zajok alapján viszont Sokaság üvölt, ami igen rossz jel, pláne, hogy ha menekülési útvonalukat elvágjuk, mind harcolni fog az "életéért"... négyen akkor is kevesek lennénk, ha Garou-falka volnánk!*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Óvatosan kerülgetek minden kavicsot, megbújok minden árnyékban, végül szinte lélegzet visszafojtva lesek be a hatalmas terembe. Falhoz lapulok, reményeim szerint be is olvadok. Amint tiszta képet kaphatok, megdermedek. Szeretnék mindent alaposan megfigyelni anélkül, hogy túl nagy kockázatot vállalnék. A megfigyelés célpontjai legfőképpen a "nemesek", akiket talán később le kell vadászni és az áldozatok, akiket esetleg meg kell menteni, vagy halálhírükről be kell majd számolni.*

Lopakodás

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 11d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 1, 2, 8, 7, 3, 9, 2, 9, 9, 10 (Total = 61)

Megfigyelés (előnyöm van rá, -2 csz)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 10d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 5, 7, 6, 1, 3, 6, 7, 2, 5 (Total = 43)

Blissful ignorance adomány

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 11d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 9, 1, 3, 6, 9, 4, 5, 3, 7, 1, 8 (Total = 56)

*Többszöri nyeléssel próbálom az izgalomtól kiszáradt torkomat benedvesíteni. Sokszor megfigyeltem már egy-egy vérszívót, éjjeleket töltve a rezidenciája körül, akár a város utcáin körözve napokon át. De most egészen más a helyzet. A szűk járat, a sok tucat vérszívó átkozott praktikáikkal és az esetleges csapda, ami kinn várhat ránk... A legjobb esetben is csak a gyors halálban reménykedhetünk, ha észrevesznek bennünket.*

[Freiherr von Rosen]

Résztvevők: Albrecht von Wulfhard, Cobolymancs, Fehér Holló.

*Miközben Fehér Holló megindul lefelé, a Ventrue közelebb araszol, s fintorogva eleget tesz a kérésnek. A zárszerkezetet egy finom kézmozdulattal hatástalanítja, majd pajzsával továbbra is védve magát belép.
Fő a biztonság...
A fogoly ismét felnyög, majd nagy nehezen, mintha minden egyes apró mozdulat pokoli kínokkal járna, fejét oldalt fordítva végigméri a megmentőit.
Friderich nézegeti egy darabig, majd karddal megpiszkálja a rongyait, végül úgy dönt, semmi akadálya annak, hogy felnyalábolja és távozzon vele, két társával várva a harmadik visszaértét.
A folyosó jó ideig halad tovább, s az elhagyott fáklyán túl már több fényforrás sincs. A Lupus forma most szerencsés, hiszen az Árnyurat most a hallása és szaglása viszi előre, azonban borzalmasan rossz érzése van, mintha bármelyik pillanatban karok nyúlhatnának ki érte a sötét talajból, magával rántva őt.
Időről-időre friss szellő érkezik valahonnan. Néha vízcsobogást is vél hallani, azonban a rothadó és/vagy ápolatlan hús és szőr szaga egyre inkább a legprominensebb érzéki benyomás lesz, ahogy közeledik a hangok forrása felé.
Valaki fájdalmasan felsikolt.*

-/Hun/ Folyjék hát az életnek rubintos nedve! Magasztaltassék hatalmas urunk, s növekedjék ereje az csillagos égig!

*Újabb vérfagyasztó üdvkórus. A torkok része egyértelműen nem emberi...*

-/Hun/ Minden újabb áldozat egy újabb szeg Kupala koporsóján! Inkább haljon meg egy ember... tíz ember... száz ember... ezer ember a népért, mintsem a nép maga vesszen oda!

*Végre fény kezd derengeni. A vérfarkas közelebb oson, szinte lélegzetvisszafojtva, tudván, érezvén, közel a csarnok, ahol a szavak visszhangot vernek. Még egy rövid kanyar, és... a szeme elé tárul.
Gigászi cseppkőbarlang van odalenn, bár az ösvény lejtése itt megszűnik, s a talaj viszonylag egyenessé válik.
Fáklyák mindenütt. A központban egy méretes kőoltár, rajta több réteg vékony bőrrel - Fehér Hollónak igen sötét sejtelmei támadnak az eredetüket illetően -, mellette pedig, neki háttal, egy állati bundákba öltözött őszhajú humanoid férfi áll, kezében egy véres késsel.
Az oltáron egy fiatal nő meztelen teste fekszik, mellette a földön több másik ember, mindkét nemből, egyesek holtak, mások holtsápadtak a rettegéstől.
Valahol hátul, egy magaslaton szilaj csonttrónus áll - üresen.
A nézőközönség maga talán még rémítőbb; emberi és kevésbé emberi bestiák egymás hegyén-hátán, körös-körül minden oldalon, egyesek a cseppkövekről lógva figyelik a performanciát. Vannak, akik egyszerű vadembernek tűnnek, mások húsformált rémségek az emberformától a több szekér nagyságú kolosszusig. De akadnak vértes harcosok is, sőt, nemesi gúnyákba öltözött uraságok és dámák, akik fölöttébb elillenek eme visszataszító gyülekezettől. Kelyhek, kelmék, kardok, karmok, s vérszipolyozó szemfogak őrült kavalkádja ez.
Lehetnek vagy öttucatnyian, bár minél tovább figyeli őket a Garou, minél közelebb araszol egy tisztább és pontosabb kép rajzolásához, annál nagyobb az esélye annak, hogy észrevegyék.
Ha pedig ez megtörténik... Gaia legyen irgalmas.*
_________________

[RedDrake]

*Egy rövid határozott bólintás.*
/Ger/ - Magunkra tereljük a figyelmet. Ha jönnének, a leggyorsabb lóval menj.

*Nem baj, ha valaki túléli aki el tudja ezt dalolni az utókornak, ha mégis itt ragadna minket a végső halál. Persze nincs ilyen szerencsém.
Szó sincs róla.
Nem igazán hiszem meghalhatnánk itt. Főleg nem az őrült tündérúr óta. Ahhoz képest ez semmiség.

Indulhatunk. Én csendben, szemlélődve haladok befelé, majd immár Fehér Holló mellett, mert nem engedem a hátam mögé. De hamarosan, ez érdekes tény, nem is kell annyira, mert előre megy, magától. Van időm figyelni, már amennyit látok belőle.

Jól lopakodik, ezt érdemes megjegyezni, könnyen kiderülhet remek settendő gyilkos is, ami igencsak jellemző az áruló törzsükre. De itt és most egyszerűen csak: kevesebb probléma.

Amennyire lehet némán mozgok én is, és akkurátusan kutatom a sarkokat, az árnyékokat, hiszen bármi ránk leshet idelent.
A féreg mocskos óduja ahogy a garouk hívnák, és a gladiátorok verme, ahogy régen a rómaiak használták.

Szerencsénk van, mert első lépésben se támadók, se csapda nincs, ráadásul találtunk egy foglyot is. Friderichnek intek, hogy halkan szedje ki onnan, ő van hátul, neki kell felvinnie, amíg mi fedezzük. Cobolymancs érzéseim szerint nem biztos, hogy életben hagyná azt az embert. Hisz ember, hisz gyenge, és az ő orrának bizonyára rendkívül büdös most, és persze feszült.
Így logikus.

Kérdőn rápillantok a két garoura, mert úgy tűnik hallottak valamit.
Sőt!*
/Ger/ - Értem...

*A válaszom is halk, ez még nem mond el mindent, de nem csodálkozom azon, ha itt véráldozatra készülnek.
Megállok és intenék Cobolynak ő is álljon meg.
Úgy látom most mi csak lebuktatnánk Fehér Hollót. Végülis ragabash.
A felderítést érdemes rájuk hagyni.
Lássuk mit tervez, mit csinál? *
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Sablepaw]

*Nem ostoba a döglött Agyar, a helyében én is előre tuszkolnám azt, kiben nem bízom, hiába, ez a portyázás nem Vadászat, Farkas-Vezér nem ront vészbe mögötte rangsorrenddel, ahogy ízes préda helyett is csak Féreg és Üszög jut nekünk. Meg tán diadal és vérfürdő... vagy fájdalom, kín és pusztulás?*

<Nem! Griff, fogadom néked, én ugyan nem adom irhám...>

*Dühtől csatakosan zihálok, foglyot marni nem is rossz, annak ki szót ért vele. Újabb halk horkanás, ahogy az Eleven hátramaradni kíván. Maradjon én felőlem, "őrizze" a balga patásokat kik önként vállnak Kétlábúak Négy-Fürge-Lábává, ösztöneiket oly mélyen elveszejtve hogy Farkas közelében is ott tartja őket szolgaságuk, félelemtajtékjuk sem űzi el őket Mestereik mellől.
Megindulok én is, de Ős-Formámnak szűkös a járat, főként, hogy sem a Laposkövű Sebhelyes, sem énmagam nem akarunk egymás hátába kerülni. Lerázom hát Őseim Dicső Irháját s nyurga, noha vastag bundájú alom-formámban osonok mellette; a vaksötét sem zavar, orrom-fülem megbízhatóbb képeket fest a környezetről.
Ugyanakkor Szellem-Énem odabenn egyre veszettebbül vonyít, ahogy érzi a hely mindent betöltő Betegségét s kiútja, Szellemhon egyre nagyobb veszedelmét... nem gyáva kis Férgek tanyája ez, tán erősebb Rémek lakják, mint a Húsvilágot.
De a környezet kémlelése tölti ki Ösztön-énem és Értelmem egyaránt, bár Vész még nem támad... de a Laposkövű felé rebben fülem figyelve neszeit-visszhangjait, s mikor pisla fény gyúl, lidércláng tekintetem is rávillan. Ki tudja mikor tör elő belőle a Farkasölhetnék, szaga Üressége csak tovább bőszít. A szélesebb részen már újra Őseim Óriás-Alakjában lépdelek, halkan, puhán osonva, dohos szagú nyirkos földhöz lapulva, ügyelve karmom a fagyos talajon ne koccanjon. Messzi szellő, jó jel! Hisz szagomra vigyázni kell, egy nyílás felől jőve nehéz pézsmám megelőzne így viszont a fuvallat hátra is viheti szagom. Éberen vizsgálom az előrébb osonó Árnyúr szagát s jelzéseit, ha Ellen támad vagy Vész fenyeget, megérzi s szagán tovább-meséli. De egyelőre üresek az oldalt tátongó üregek. A sok fura vas-holmi csak rég kiontott vér szagáról szól rozsdálva. Aszott Kétlábú-tetem. Ha Anyánk útját követnék, a Piócáknak is így volna való lenniük!

Nyögdécselés?! Szimatolok. fülem előremered, ajkam felhúzódik... Eleven! És már nem sokáig. Tartásom nyugodtabbá lesz. Gyenge Kétlábú, sok-fájdalomtól-félelemtől megédesült hússal, Ösztön szava zabálni hívna, Télidő folyton-mardosó Éhsége, igen, még itt is, most is, nyálam habot ver pofám szélén, de csak átlépem a testet, még csak meg se jelölöm...

Aztán megdermedek, izmaim feszültek, tarkószőröm felmered, ahogy hangok érnek el hozzám. Fogban-Bagoly néma tolmácsolását hallgatom.*

<Nem számítanak ránk hát? Így kiabálva nem rajtaütést tervezhetnek, nem itt - nem most. Háborúk és Viharok ura? Nagy Féreg lehet, csontot, vért, verejtéket és irhát evő? Havnor... ez a neved hát, Nagy Féreg. Kereszt... Fekete Jel! Micsodája? Mindegy is, Ellensége! A Fekete Jel Ellenségét idézik!!! Tudnak ezek tán Szellemet szólítani??? A Féreg ki tudja milyen Förtelmek hívására hallgat!>

*Újra bőszülök, agyaram elővillan felhúzott ínyem alól, zöldes fényű parázs-szemembe vérszomj ül ki. Áldozatról szól Fehér Holló is, Áldozat egy Szellemnek? Na azt már nem! Harag perzsel de morgásom visszanyelem. Halk-léptű Cobolymancs Néma Halál lesz, Néma Halál amiből egy Férges Fertelem se kél fel újra járni!*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*A rés meglehetősen szűk. Olyannyira, hogy végül megtartom a farkas formámat. Beszimatolok, de aztán teszek egy kis kört, újra megszemlélve az erdőt, mely körbevesz minket, keresve a várakozó ellenéget, egy jelet, mely bebizonyíthatja, hogy nem szabad lemennünk. Legnagyobb sajnálatomra nem találok ilyet. Ettől azonban nem leszek nyugodtabb. Előre engedem élőholt pajzsomat és követem fekete árnyékként. A tervének megfelelően megyek vele előre, de igyekszem végig a takarásában maradni. Vegyék csak őt észre, ha valaki figyelne, legyen időm reagálni a csapdára, amikor belesétálunk. De a csapda is várat magára, idegesítően sokáig.

A járat kiszélesedik, mégsem váltok harci alakba. Könnyebb elbújni fedezékbe, elkerülni a véget. Jó ez így. De hol a csapda, hol a rajtaütés, hol vannak az őrök? A rácsoknál még jobban összehúzom magam, minden cellába óvatosan belesek, mielőtt elhaladnék előtte. Magam sem veszem észre, de belefeledkezek a felderítésbe, talán önkéntelenül át is veszem a vezetést. Az élő fogoly cellája előtt egy pillanatra megtorpanok. Szegény ördög. Kész csoda, hogy Szelekkel táncoló kijutott egyedül. De elértük a célunkat, itt van hát a fogoly, akinek a kimentéséért vállaltuk ezt az őrültséget.

Aztán megdermedek, ahogy meghallom a hangokat. Meresztem a füleimet, teszek néhány óvatos lépést még a hangok irányába. Jól hallom őket. Mozdulatlanul figyelek.*

<Havnor. Istenek istene? Soha nem hallottam még felőle. Kereszt Korbácsa? Ez igazán érdekes titulus. Remélem valaki a vérszívók közül már hallotta ezt a nevet és végre beküldhetjük a sereget, hogy megtisztítsa ezt a helyet. Megtisztítsa? Nos kezdetnek biztosan megteszi. De amint azt sejtettem, rengetegen vannak. Túl sokan négyünknek, ezt talán még az az ostoba Ezüst Agyar is belátja.>

*Visszafordulok Albrechthez, hogy ismét megpróbáljam a józan ész erejével kiterelni a kelepcéből.*

<Várjunk csak! Tőr és kehely? Azt mondta tőr és kehely? Áldozati rítus? Lehet, hogy véres áldozat készül? Látnom kell. Tudnom kell, hogy nem Garou és nem barát az, aki halni készül!>

-/Ger/ Tőr és kehely! Véráldozat! - *mordulok a lovag mellett épp csak hallhatóan.*

*Amennyire az óvatosságom megengedi, sebesen elindulok a hangok irányába. Árnyékról árnyékra suhanok, remélhetőleg teljes csendben, de ha már ide eljutottunk és nem fedeztek fel minket, akkor látnom kell, hogy mi történik!*

[Freiherr von Rosen]

Résztvevők: Albrecht von Wulfhard, Cobolymancs, Fehér Holló.

*Friderich von Messer nem tartja indokoltnak az eszmecserébe való beleszólást, leszámítva néhány ideges horkantást. Paranoid módon nézelődik, kémleli az ellenséget, akinek minden bizonnyal nála jobb érzékei vannak, hazai terepen.
Eközben az angolszász lantos figyel. Figyel és igyekszik mindent elraktározni az elméjében az utókornak.*

-/Ger/ Nagyuram, én... engedelmeddel itt maradnék. Fegyvertelenül indulnék egy testi párbajba.

*Szólal meg a lehető leghalkabban, bár ha az eddigi perpatvarra nem figyeltek fel, akkor erre sem.*

-/Ger/ Meg aztán, valakinek a lovakra is figyelnie kell...

*A lejárat maga, amellett, hogy bozót rejti, irtózatosan szűk, egy jól megtermett ember is alig fér el benne, köszönhetően a részleges beomlásnak. Miután a csapat átverekszi magát, igyekezve lehetőség szerint csendet tartani, a lefelé vezető ösvény kiszélesedik, s a bentről, távolabbról derengő, nagyon halvány fénynek köszönhetően feltárul a régi római körszínház alagsora, a bestiák és gladiátorok egykori lakóhelye.
Itt már kényelmesen elférnek egyszerre ketten is, ha kell, harci formában, bár csak erősen legörnyedve, hisz' a plafon még közel. Erős doh üli meg a levegőt, csatlakozva az erőteljes földszaghoz, azonban a vér, az izzadtság és az egyéb emberi testnedvek illata sem idegen eme folyosóktól, bár ezutóbbiak érzékelése már csak a farkasorrok kiváltsága.
Kétoldalt sorra különböző állapotban lévő cellák; némelyeken vasrács friss zárral, másoknál csak a falak egykori helye látszik már. Csontok, felszerelési tárgyak különböző érákból, legtöbb csak egy futó árny a sarokban, hisz' a fény rettentő kevés, még a vámpírok és vérfarkasok sötétséghez szokott szemeinek is. Odalentről egyszercsak friss szellő érkezik - tehát nem ez az egyetlen lejárat.
A négyesfogat továbbaraszol előre; hátul a Ventrue és a Rőtkarom, elöl az Árnyúr és az egykori Ezüst Agyar. Friderich lapos "kövét" magasan maga elé tartva igyekszik osonni, s Cobolymancsnak eszébe is villan, mennyire nehéz lehetne torkon harapni, amíg ily' gyakorlottsággal védi egyszerre az összes létfontosságú testfelületét. Hah. "Lét".
Láncok, kampók, tőrök, fogók, egyéb kínzóeszközök jobbra, balra. Itt-ott egy vértelen, mumifikálódó emberi holttest. Egyetlen, halványan pislákoló fáklya az egész folyosóra. A tájkép gezd egyre nyomasztóbbá válni. Akárcsak a csend.
Azonban a csend nem tart sokáig.
Halk nyögdicsélés hallatszik az egyik cellából, bal oldalt, közvetlenül a folyosó első kanyarja előtt. Valaki még él! És - úgy tűnik -, szó szerint él, az ellenség egyik halandó foglya lehet. Fiatal férfi, csontsovány, rongyokban. Nem is látszik sok ki belőle, ahogy fekszik ott a földön, mint egy egyszemélyes sírkupac.
Miközben a csapat szemrevételezi, valami mást is hoz fel a szél odalentről a puszta eseti szellőn kívül.
Hangokat.
Hangokat, amelyek emberi fül számára hallhatatlanok, de nem úgy a farkasoknak. Valaki odalent beszél. Távol, meglepően távol, emelt hangon. A helybéliek magyar nyelvének foszlányai szállnak fel, egyik mondat nagyobb hevességgel, mint a másik. Amint a vérfarkasok elcsendesítik az elméjüket, ki tudják venni a szavak értelmét is.*

-/Hun/ ...s közel már az idő, szerelmes feleim, midőn igyekezeteiktek sikerrel lészenek koronáztatva! Még egy kis vér, még egy kis csont, még egy kis irha, még egy kis verejték, még egy kis vér... ezt mondtam már?... és a nagy úr, a háborúk és viharok ura bőséges jutalmat ád!

*Egyszerre soktucat torok zeng üdvrivalgást.*

-/Hun/ Úgy legyen hát! Úúúúgy legyen hát! Testvéreim! Öccseim, fiaim, kölkeim! Emelem e tőrt, s emelem e kelyhet Havnorra, démonok béklyóba verőjére, Havnorra, a Kereszt korbácsára, Havnorra, az istenek istenére!

*Sokan, nagyon sokan visszhangozzák. Ennek a foszlányai - ha az értelmük nem is - már az emberfülekbe is eljutnak.*

-/Hun/ Éljen Havnor! Éljen Havnor! Háromszor is éljen Havnor!
_________________

[Inu]

<Attól tart, hogy nem rohanunk vele a halálba. Jogosan. Micsoda stratégia, szétválasztani azokat, akik már összeszoktak. Sajnos nincs értelme vitatkozni, most nincs. Az Ahrounokkal soha nem is lehetett a harcról. Egy Ezüst Agyar pedig halála után se ismerné el, hogy tévedett. Menni kell, de legalább Cobolymancs nem lesz veszélyben, csak magamra kell vigyáznom.>

*Nem nézek a társamra, csak megindulok. Előre osonok továbbra is farkas alakban, az illik legjobban az erdőbe. Lépteim nem látszanak meg a hóban, de ez halálvágyó kicsiny csapatunkon most aligha segít. Orrommal szinte súrolom a hó felszínét, figyelem a szagokat, a neszeket, most már minden apró állatot. Minden gyanús, minden nesz és mozdulat a csapda jele lehet. Óvatosan elkocogok a bejáratig, vissza-vissza tekintve és a többieket bevárva, ha lemaradnának. A bejárattól függ, hogy onnan hogyan haladunk tovább. Ha nem lesz elég széles kettőnknek, akkor mindenképpen előre engedem hős királyomat. Ha pedig elég... Nos akkor majd fél lépéssel leszek mögötte. Harcra kell számítani, így hát a harci alak lenne a leglogikusabb, amennyiben kényelmesen elfér az emberek réme egy ilyen beomlott repedésben... Félek azonban, hogy végül emberként kell belopóznunk.*

[RedDrake]

*Alig néhány szívdobbanás. Ennyibe telik csupán, hogy meghalljam a válaszukat. Az idő most lassú mederben fókuszál, apró kavicsokként görgetve maga előtt a döntéseinket, és formálja, csiszolja azokat mígnem kerek kövekké nem válnak ahol kiveti magából őket a medre.

Minden egyes dobbanással, melynek szaporaságának változását könnyű érzékelnem, egyértelműbbé válik a döntésük, és mikor már megszólalnak, szinte tudom mit fognak mondani. Vajon ez azt jelenti, elkezdem látni a nagy folyamot, amiről atyám oly sokat mesélt? Talán megtalálhatom így az oly áhított kulcsot az idők kapujához.

De ami biztos, a tegnap éjjel immár a múltté, az érzelmek hevessége fakó emlékké kezd válni, és evvel együtt a valahavolt garou is most visszább húzódik, kívülről kezdi látni a másik kettőt. Annak amik valójában: gyanakvó, megbízhatatlan, önfejűnek. Fegyelmezett harcban nem érnek szinte semmit.

Furcsa.
Néhány szívdobbanyásnyi időre elgondolkodom azon, miért nem láttam én ezt eddig, pedig olyan nyilvánvalóan logikus volt.
Érdekes.

Ahogy az is várható, hogy egy Árnyúr ragabash csak egy olyan megoldással tud előjönni ami menti a saját írháját és áruló gyáva természetét előtérbe hozza, logikus.

Ahogy az is hogy Cobolymancs is csak a menekülésre vár.
Bizalmatlanok, tapasztalatlanok.
De Fehér Hollónál ennél többről lehet szó*

/Ger/ - Igen, betörés, pontosan
*Kommentálom egyszerűen, és ha valamelyik garou hajlandó figyelni rájöhet, ha a düh is beszél belőlem, akkor nagyon mélyen el van rejtve.*

/Ger/ - De, a sorrend nem ez lesz. Fehér Holló, te elől leszel velem, hasznos harcos vagy, és így hogy elől is mindkét csapatból van valaki, azt jelenti, előlre is és hátulra is vegyesen figyelünk, mindenki a maga részét.

Továbbá, így véletlenül sem fordulhat az elő, hogy egyik csapat hirtelen úgy dönt hogy gyáván megfutamodik, otthagyva a többieket.

*Közlöm egyszerűen, egy Árnyúr ragabasht logikátlan lenne bárki háta mögé engedni.*
/Ger/ - Az elsődleges cél egy fogollyal való távozás lenne, akit megfelelően ki lehet faggatni a részletekről. Aztán az ottani erő függvényében döntünk a továbbiakról.

Menjünk! Halkan és gyorsan!
*S intenék indulás, most nincs idő több sírámra.*

Karizma + Kifejezőkészség

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 9, 4, 9, 4, 8 (Total = 42)

_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Sablepaw]

*Zavarodott vagyok, nyomaszt a helyzet, fejem forgatom egyikről a másikra miközben hallgatom Fogban-Bagoly szellemszavait. Fehér Holló körül körözgetek, farom néha oldalának csapva, lidérces szemem összeszűkül, tarkószőröm az égnek mered, izmaim feszültek, puha tappancsaim a havat kotorják. Érzem Holló bizonytalanság-szagát ami rám is átragad, hiába fortyog a Düh vaskos irhám alatt, Ösztönöm meghátrálásra késztetne.

Főnixkarom szavai pedig csak még jobban növelik feszültségem - csapda, hát persze, csapda, gondolkozni - ellen fejével? Természet ellen való. Szimatolok, túrom a havas-jeges földet karmommal, bárhol szunnyadhat megannyi Féreg és én nem veszhetek oda, Griffnek szüksége van rám!

Aztán mikor arról szól a Döglött Agyar, hogy állatokat is képesek megbűvölni, mi több, kémnek használni, eszembe villan az a fura varjú - éjnek idején, mikor varjak ágakon szunnyadnak várva a szürkületet - ínyem felhúzódik, borzos farkam égnek áll, fülem előre mered és halk morgás hagyja el torkom; Düh tépáz, ölni, ölni, szaggatni mindent ami Beteg és Métely és Féreg!

Persze a Fírög ellen való harc Törvény ott hol tenyészik - de két Falkátlan Garou, egy kétségkívül erős Pióca-Garou, egy Kétláb meg a Laposkövű Sebhelyes. Farkas túlerőben támad és a leggyengébbre, persze Garou is vagyok, erősebb mint Farkas, de Számtalansok Ellenség Territóriumán, elvágva halálos Szellemhontól mi pont az ÉN Luna-adta szerepem volna, míg lesnek ránk? Mintha apró család-Farkasfalka vadászna tömérdek medvére! *

<Persze, dög-Garou, te már halott vagy, szívós kőirhád meg hamis-karmod van, Látó Hold rangos bajnoka voltál és fogadnék Bukásod csak még több hatalmat adott! Hát legyen, ronts csak nekik, én utadba nem állok, s ha olyan Fírögöt látok mivel elbánok, ölök én, ne félj, de ha túlerőt neszelek, érted ugyan el nem pusztulok, sem a Fekete Farkas, kit Griff rendelt mellém!>

*Feszültségem egyre jobban érezhető, félelem-agresszió kettőse, fülem már hátracsapva de agyaraim elővillantva, morgásom bár nem bömbölés, egyre erősödik. *

<Az Árnyúr ötlete nem is rossz. Maradjunk csak közel a menekülési útvonalhoz. Az ugyan nem segít Fekete Jelen ha dicstelen megpusztulunk! Ostoba gőgös harcos, ereje nagy, de Hold minket nem ilyen fajta csatára Áldott! Griff, miért nem adtál Falkát énmellém, ahol tudnám helyem, feladatom, ahol Társakkal vadásznánk, harcolnánk, sírnánk és ünnepelnénk, egy szívként?>

*Végül egy beleegyező morranás jelzi, hogy készen állok s az azt követő alakulás Rettegett Ős-Formámba. Elég a fecsegésből, lássuk hány Férget bírunk szétszaggatni míg menekülni nem kényszerülünk!*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Amikor az állatok irányítását említi, fújok egyet dühösen. Nem tűnök meglepettnek, mert nem is vagyok az. Kósza híreket már hallottam ilyenről, de bizonyosságot még nem tudtam róla szerezni. De ha ez így van, akkor az a varjú, amivel épp az előbb édelegtem is lehet akár a megfigyelőjük. Vagy bármely apró állat, amit még csak figyelemre sem méltattam. Ha ez így van, akkor valóban egészen biztosan tudnak rólunk és még biztosabb, hogy csak arra várnak, hogy ostobán besétáljunk a kelepcébe!*

<Úgy érted, hogy TI már egyszer besétáltatok egy nyilvánvaló csapdába, amit a túlerő ellenére megnyertetek a MI váratlan segítségünkkel. Ebből az következik, hogy most már együtt is besétálhatunk egy még nyilvánvalóbb csapdába? Egyenesen az ellenség fészkébe? Úgy tűnik az Ezüst Agyarok mérhetetlen gőgjét, végtelen magabiztosságát a halál utáni élet csak tovább fokozza. Nem tanul saját sorsából, még saját pusztulásából sem, bármikor örömmel megismétli a hibáit! Bizonyára ugyanilyen hévvel küldik a halálba az Ősök szellemei az útmutatást kérő Ezüst Agyar utódaikat is. Vagy legbelül kívánja is már a halált, a valódi megnyugvást... Nekem azonban még feladatom van! Én még élek és küldetésem van. Ezen túl pedig felelősségem a kölyök életéért. Ezt persze egy vérszagtól megvakult Ahroun sem fogja elfogadni. Se élve, se holtan.>

*Bólintok, hogy megértettem. Feszült vagyok, mert egyetlen rosszabb dolog van annál, mint hogy belerohanunk egy szadista vérszívó csapdájába: az ajtaja előtt cirkuszi előadásként széttépni egymást.*

-/Ger/ Talán nem számítanak egy betörésre. Gyorsnak kell lennie és váratlannak. Láttalak már többször harcolni és bízom az erődben. Védjük a folyosót, hogy senki ne kerülhessen a hátadba. - *nézek megerősítésként a társamra, remélve, hogy megérti a helyzetet.*