Jack Taylor

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Nekem mondod? Rémes.

Kontrázok vigyorogva, ám a hatosfogat belépőjére tátva marad a szám; már csak azért is, mert erre aztán végképp nem számítottam.
Természetesen alaposan végigfuttatom rajtuk a tekintetemet, föl-le, föl-le, miközben cinkosan kacagok és próbálom mire vélni a dolgot.

-/Eng/ Whoa, pajti, megérkezett a lovasság? Hellllló-belló, hölgyeim!

Ismét kalapot emelek, ezúttal feléjük, s most a másik lábamat vetem keresztbe.
De nincs idő paprikajancsit játszani.

-/Eng/ Hát, ez igazán kedves tőled, Amin, de tudod, egy igen okos és bölcs ember azt mondta nekem, te tényleg mindenről tudsz, ami a környéken zajlik.

Rutinos mozdulattal a tárcámba nyúlok és kiemelem belőle Tracy fotóját. Felé fordítom.

-/Eng/ Más is van ott, ahonnan ez jött. Puha, zöld és lágy, mint a papíros...
_________________

[Inu]

-/Eng/ Értem! ezek a társnők Mindig elvesznek... - csóválja meg a fejét sajnálkozva, majd tapsol kettőt.

A jobb oldali ajtó hangtalanul kinyílik és hat lenge ruházatú egyiptomi szépség libben be rajta, majd megállnak szépen sorban a szoba közepén, veled szemben. Fiatalok, új és szép ruhában virítanak, kellemesen mosolyognak. Mindnek hosszú, legalább vállig érő haja van, többnyire kellemes, de egészen különböző arcvonásokkal rendelkeznek. Balról a második szőke, bizonyára festett, a jobb oldali pedig vörös hajú, szintén festett szépség. Van közöttük egészen vékony, és dús keblű, már-már gömbölyded is. Verés, vagy erőszak nyomait, vagy éppen rettegést az arcán egynek sem látsz. Sőt, félénkséget is csak a legfiatalabbon, egy közepesen vékony testalkatú, hosszú, kibontott, egyenes hajú szépségen, akinek az arcát félig takarja is a hajkoronája, mivel szégyenlősen előre hajtja a fejét és csak a tincsei közül tekintget fel.

-/Eng/ Turistát sajnos nem ajánlhatok, de azt bizton állíthatom, hogy lányaim csillapíthatják a hiányát és mindenben szolgálatodra lehetnek. - mosolyog rád büszkén.

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Hát...

Kezdek bele egy fél fintorral, miközben kényelmesen ledobom magam és keresztbesomom a lábaimat.

-/Eng/ Biztos vagyok benne, hogy királyságos beszélgetőpartner vagy és az ízlésed a piákban és a filmekben nem kevésbé elsőosztályú.

Karjaimat összefonva végre a lényegre térek.

-/Eng/ De mindezek ellenére igen, jómagam is a szokásos turista tömegek közé tartozom és egy elbűvölő turista-társnőmet keresem, akinek ma veszett nyoma a Japan Palace Hotel közelében. Mi a procedúra?
_________________

[Inu]

-/Eng/ Akkor a legjobb helyre jöttél! Ne is keresd tovább, megtaláltad. - válaszol büszkén, kedélyesen - De akik engem keresnek, általában nem is igazán engem keresnek, hanem valaki mást... Bizonyára így vagy ezzel te is, messzi földről érkezett idegen.

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Kösz, komám, fogok!.

Nyomok a fickó kezébe néhány bankót, majd már pattanok is föl. Mindig is a gyors és határozott cselekvés híve voltam.
Odasétálok az ajtóhoz, azonnal csengetek, majd a megjelenő fickónak barátságosan felpöccintem a kalapom.

-/Eng/ 'Napot, komám. Ez igazán kedves tőled!

Be is fáradok, ám mielőtt leülnék, az asztalnál visszafordulok, összefonom a karjaimat és egy barátságos mosollyal a tárgyra térek.

-/Eng/ Nos, nem azért, mert árva lennék, de szóval, Amint, az Apát keresem.
_________________

[Inu]

Az öreg bambán és tátott szájjal próbálja kisilabizálni az elhadart mondatodat, de gyorsan magához tér, amint megemlíted Amint, az Apát. Száját újabb széles vigyorra húzza és meglepően jó angolsággal folytatja.

-/Eng/ Vagy úúgy! Messzire jutott hát Amin házának híre. Második ajtó balra. Csöngessen az úr! - és tartja a markát feléd könyörgő tekintettel, szegény árva koldusként.

Két házzal arrébb egy két emeletes, öregecske, de takaros szürke ház áll, egy viszonylag új fehér fa ajtóval, rajta ovális alakú, cirádás minta. Tőle balra a falban egy gomb, bizonyára a csengő, de nincs rajta se név, sem pedig az ajtó körül semmilyen házszám.

Egy egész magas arab férfi nyit ajtót. Alakját élénk vörös és hófehér színű, szép kelmék rejtik, csupán arca látszik ki a ruhák alól. Negyven feletti lehet, rövidre nyírt bajsza és csupán az állán meghagyott szintén rövid szakáll szálanként őszül.

Pillanatnyi meglepetése után szívélyes mosollyal és egy alázatos kézmozdulattal invitál beljebb.
-/Eng/ Jó estét! Fáradj beljebb kedves vendég!

Odabenn egy viszonylag nagy, szinte üres szoba fogad. Balra egy asztal három székkel, az asztalon kancsóval és csészékkel. Mellette egy zárt szekrény, ezeket leszámítva a szoba feltűnően üres, a falakon csodás szőnyegek lógnak minareteket, egyéb épületeket, tevekaravánokat, csatákat megörökítve. Szemben és jobbra vezet egy-egy csukott ajtó tovább.

-/Eng/ Foglalj helyet, igyál és közben meséld el különleges óhajod, érdeklődésed. Biztosíthatlak, hogy elégedetten fogsz távozni ebből a házból!

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Te beszélsz angolul?! Hátezcsudapompáshallodecsipázomafüledtövéttökászvagykomám...

Reagálok az arabjára a szemet szemért, fogat fogért, fület fülért princípium alapján.
Aztán végül felveszem a lehető legtisztább, legérthetőbb, legausztráltalanabb akcentusomat.

-/Eng/ Amin, az Apa.
_________________

[Inu]

Az öreg fogatlan vigyorral bólogat a szavaidra, majd vartyog valamit, amiből az "Amin"-t kihallod, de mást nem igazán sikerül elcsípni. Értetlenségedre szélesebb, viccelődő vigyorral közli veled:
-/Eng/ Sok Amin van itt...
Vigyorából azt érzed ki, hogy nem tart túl okosnak.

[Freiherr von Rosen]

Kipattanok a kocsiból, majd észbekapok és gyorsan a zsebembe gyömöszölöm megbízható(?) kis turistaszótáramat.
Ez még kellhet...
Az óvatossággal keveset (de azért valamennyit mégis) törődve, gyorsan, dinamikusan besétálok az utcába.

"Na nézzenek oda, kisöreg. Tisztára mint a filmekben."

Odalépek, közben már lapozgatom is a szótárat.

-/Eng/ 'Napot, komám. Őőő...

"Aha!"

-/Ara/ Béke veled! Én... keresni... Amin!
_________________

[Inu]

A hotel főbejárata egy turisták által is közkedvelt, forgalmas úton van, telis-tele boltokkal, éttermekkel és persze az utcán sétáló, külföldiekre vadászó ócskaság árusokkal.

A Bostan al Fadel a hotel mellett vezet el, egy szűkebb és kevésbé forgalmas utca. Amíg a hotel épülete tart, szépen kivilágított és rendben tartott utcának tűnik, de két sarokkal odébb szűkül az utca, alacsonyabbak és ódonabbak lesznek a házak, kopnak a fények és rövidesen az is nyilvánvalóvá válik, hogy itt már nem is sűrűn takarítják az utcákat. A sarkon jobbra eltekintve az utcán és a járdán megszáradt vér megkülönböztethetetlen feketés foltjait véled felfedezni, melyek kisebb pöttyökben a falakon is nyomot hagytak egészen derék magasságig. Errefelé már nem igazán jár senki, az ablakok mögött sincs mozgás, habár több ablakból is világosság szűrődik ki. Tovább az Bostan al Fadel utcán, a következő kapualjban egy rongyokba csomagolt, vénséges csontkollekció üldögél hátát a falnak támasztva, lábait felhúzva a mellkasáig, hosszú, fehér, összegabalyodott szakállát pedig a sípcsontjára fektetve.

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Naná. Semmi esetre sem!

Vigyorodom el. Minek álcázzam? Visszahuppanok a székembe és amikor újra felkelek, véletlenül az ülésen felejtek egy közepesecske papírpénzösszeget.

-/Eng/ Igazán örvendtem, felügyelő úr!

Természetesen egyenest a Bostan al Fadel utca a cél. Valahol távolabb parkolnék, majd pedig diszkréten nekiállnék kérdezősködni Apuci felől.
_________________

[Inu]

Kíváncsi tekintet fürkészi egy pillanatra a tiedet, majd sóhajt egyet. A felügyelő úr bizonyára nem vacsorált még, vagy ha igen, akkor túl régen.
- Megértem az aggodalmát, Uram! De biztonsága érdekében hagyja a rendőrségre. Ne kérdezősködjön a hotel közeli Bostan al Fadel utcában és kerülje el az olyan bűnözőket, mint Amin, az Apa. Bár azt mondta, hogy látta mi történt, de veszélyes ember és nem beszél a rendőrséggel. - adja segítő tanácsait ő is valamivel halkabban.

- Számunkra nagyon fontos országunk és városunk megítélése és a jómódú turisták biztonsága. - fejezi be mondanivalóját korábbi a szokásos hangerővel, nyomatékos hangsúllyal, közben pedig nyújtja a kezét kézfogásra köszönésképpen.

[Freiherr von Rosen]

Elfintorodom, majd elmormogok néhány szót, amit még egy ausztrál is alig értene meg.

-/Eng/ Semmi vész, pa-... parancsnok. Hát, evvan, akkó' viszont kívánok önöknek minél eredményesebb munkát. Ha bármi van, kérem, szóljanak!

Megköszörülöm a torkomat, majd közelebb hajolok, mélyen a fickó szemébe nézve. A gazdag turisták szemeivel.

-/Eng/ Nem leszek hálátlan.

Ha végeztünk, kurtán elköszönök, majd behuppanok a kocsiba és megyek, megnézem magamnak "a tett színhelyét".
Ideje végre megtudni, mi is történt valójában.
_________________

[Inu]

Nagylelkűen legyint, hogy szolgáld ki magad nyugodtan.

- De uram, biztos így történt. Félek azonban, hogy történt valami. Nem tért vissza azóta sem. És amíg nem tudjuk mi történt, sajnos bizonyíték minden talált táska. Sajnálom. Ennél többet a nyomozás miatt nem árulhatok el Önnek.

Átveszi a papírkát tőled és zsebre vágja.

- Kötnek a szabályok, tudja. - teszi hozzá még jelentőségteljesen.

[Freiherr von Rosen]

Uralják... - fintorodom el magamban. - Ezek még az épület levegőjét sem tudják uralni. Vagy épp ellenkezőleg; talán túlságosan is!

-/Eng/ Oké, köszönöm. Ugye nem bánja?

Válaszra sem várva már tépek is le egy kis "post-it" cédulát az asztaláról és az ő egyik tollával felfirkantom rá a jelenlegi szállodám nevét és a szobám számát. A nevemet úgyis tudja, a címet meg ki tudja nézni magának.

-/Eng/ Ha nem találnak ott, a telefonomon általában elérhető vagyok.

Elgondolkodva megrázom a fejem.

-/Eng/ Sajnos fogalmam sincs. Elég talpraesett lány, nem lehet, hogy kirabolták és a tolvaj után eredt? Megnézhetném a táskák tartalmát? Hátha beugrik valami és segíteni tudom az önök munkáját.
_________________