Szép új jövő

[RedDrake]

<Meg kell várni őket. Meg kell várni őket.>
*Ismétlem zsolozsmaszerűen ezt az egy mondatot. Az egyetlen kapcsolataim a népemmel. Fajtársak. Muszáj megtalálni őket. Muszáj megvárni őket.

Más nem számít. A reggel sem, semmi sem. Hisz nincs hova mennem. Nincs más, amit tennem kellene. Ha Luna aludni is ment, nekem tovább kell virrasztanom. Hátha csak késnek. Hátha csak hosszú a küldetésük.

Hátha még fontos vagyok valakiknek.

Hátha.

Vonyítás, végre a vonyítás. Felpattanok. Rohannom kell. Nem számít más, csak az ő hívásuk. Nem érdekelnek a gépies emberek, nem érdekel a fáradtságom. Nekem mennem kell. Muszáj mennem. Semmi máshoz nem tudok tartozni. Csakis egyedül hozzájuk.

Nem érdekel a fekete bundájuk, sem a villogó szempárjaik. Én hozzájuk tartozom. Itt vagyok otthon. Némán hagyom, hogy tépjenek, ha ez szolgálja Gaiat, hogy én legyek a napi betevőjük, akkor vállalom. Ide tartozom.

Ide tartoztam...

Majd felocsúdok, zavartan nézek körbe, ahogy még lélekben a farkasoknál járok. Nagyon lassan ér el a tudatomig, hogy mennyire, de mennyire groteszk volt az álmom.

Aztán az engem rángató apró kutyára nézek. Először nem is ismerem fel, hogy ez egy kutya. Furcsán néz ki. PIci, satnya.
Egy megcsúfolt farkas.

Talán, mint a garouk. Akiket ez a világ különállásra kényszerít.
Fura gondolatok futnak át rajtam.

Nem jöttek meg. Körülnézek fáradtan, de sehol senki. Nem hiszem, hogy mostmár megjönnének.

A kislányra nézek, majd a pórázra. Nagyon furcsa érzésem van. Vajon rajtunk is van póráz? Ebben a világban talán a farkasoknak is csak így szabad létezniük.

Idegen ez a világ. Beleborzongok. Nem szeretem ezt a világot. Megsimogatom ezt a kutyát. *
Hagyd egy kicsit szabadon futni. Megérdemli.

*Mondom halkan a lány felé, és lassan elindulok a másik irányba. . Talán kapott egy kis szabadságot. Kimenő időt. Nagyon furcsa hatással lett rám ez az álom. Talán ezért lázadoztak azok a farkasok az umbrában? Ők is érzik a bezártságot. Talán ezért.

A féreg útja akkor sem megoldás. Nem.
De akkor mi a megoldás?

Nem tudom.

Úgy próbálok menni, hogy olyan helyre érjek, ahol nem láthatnak, ahol nem leshetnek rám.

Meg kell találjam őket. Meg kell keressem őket. Hátha bajuk esett. Hátha kell nekik a segítség. Muszáj.

S átlépek az umbrába, majd ott átváltozok lupusba és elkezdem kutatni, keresni a szagnyomukat. Hátha meglesznek. Hátha tényleg most rakták rájuk a pórázt. Hátha talán segíthetek.

Mennem kell.*

//Gnózis dobás

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 10-Sided Dice Results: 7, 7, 6, 7, 1 (Total = 28)

_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Újabb órák telnek el lassan vánszorogva. Az éjjel lassan világosodni kezd. A nap első sugarai azúrkékre festik az ég alját, a csillagok lassan egyesével olvadnak bele a kék égbe, közben Luna is aludni tér.

Látod Lunát eltűnni, a csillagok fényét lassacskán beleolvadni a keleti égboltba, majd lecsukódik a szemed.

Farkasok vonyítanak. Ismerős, kedves hangon. Felugrasz és rohansz a hang irányába, de a vonyítás távoli, annyira nehéz meghatározni honnan jön. Felhangzik újból, ezúttal másik irányból, így hát arra veszed az irányt. Szaladsz, ahogy bírsz, de csak nem látod meg a hang forrását. Újabb vonyítás, újabb irányváltás. Fáradt vagy, körülötted mindenhol hatalmas házak és érzések, emberség nélküli emberek sétálnak magukba fordulva. Vonyítás. Hosszabb, mint eddig bármelyik, közelebbről, mint eddig bármikor. Már nincs messze! Izgalommal tölt el, hogy végre megtalálhatod társaidat, csatlakzhatsz hozzájuk. Ebben az idegen, érzéketlen világban is van valami, amihez tartozol, akik befogadnak. Befordulsz egy sikátorba és végre megleled a hang forrását. Farkasok! Vörös szempárok, fekete csapzott bunda. Éhség. Szempárok villognak minden irányból, körülötted az utcán, fenn az üvegtorony emeletein. Figyelnek. Nyál csöpög a betonra az őrjítő éhség jeleként. Megmozdulnak. Egy szempillantás és már rajtad is teremnek. Tépnek, szaggatnak, de te nem menekülsz, nem harcolsz. Csak éhesek. Tepedig haza értél. Farkasok közt vagy, hisz ezt akartad. Hova is mennél?

Szemeid felpattannak. A ruhád sarkát egy apró kutyus, egy kis szőrpamacs rángatja játékosan. Szemei vidámak, nem éhesek, nem vadak. Mellette egy tizenéves lányka próbálja szóval és tettel is eltávolítani a kölyökkutyát. Húzza a pórázt, de a kutyus meglehetősen erősnek bizonyul mérete ellenére is.*

- Tappancs! Ezt nem illik! Ne a nénivel játssz!

*Világos van, a nap már magasan jár, a környék viszont még mindig (már megint?) kihaltnak tűnik. Jelenleg senki mást nem látni, csak hármótokat.*

[RedDrake]

Nem fog kelleni. Jó éjszakát önöknek is.
*Köszönök el tőlük, és utána is csak ülök tovább kedveszegetten. Nem értem mit akartak, de nem is gondolkodom el rajta.

Jó félóra elteltével felállok, körözöm egy picit, majd pár méterrel arrébb ülök le és várok.

Ha ide jönnek a garouk, nem mehetek el. Nem érdekel ha az egész éjjelt is itt kell kivárnom. Nem mehetek el.

Felkészülve mindenre, várok. Álmosan és szomorkásan nézegetem a tájat, és csak reménykedem, hogy megjönnek már végre. Talán is bóbiskolok néha, de ébren akarok maradni. Meg kell várjam őket.

Remélem nem vertek át. Nagyon remélem.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

- Nos, ha mégis szüksége meggondolná magát, itt leszünk a közelben. Elvisszük valamedddig, ha gondolja. - *Ajánlja fel a rendőr készségesen és még néz egy ideig téged. Aztán visszahajol, int neked köszönés képpen, feltekeri az ablakot és elhajtanak.

Az éjszaka ismét csöndbe búrkolózik. Eltelik egy óra ismét, de a Garouk nem jelennek meg. A rendőrautó visszatér, mintha csak egy kört tette volna, melletted lassít, de nem áll meg. Gurul egy kicsit, amjd újból elmegy.

A környék ezt leszámítva csendes, az meberek alszanak. Az egyetlen hang, amit hallhatsz az ciripelés. A város ezen részén már aktívan zenélnek a tücskök, így legalább némi vad érzés keríthet a hatalmába az egyenesre nyírt füves kert, elszórt fák és családi házak között.*

[RedDrake]

Rendben.
*Válaszolom, majd csalódottan nézem, ahogy elvonulnak. Mi tagadás, rosszul esett. Nagyon rosszul esett. A saját fajtámnak sem kellek. Persze tudom, ha szervezett akcióról van szó, akkor mire elmagyaráznák miről van szó, addigra vége is lenne, de ettől függetlenül.

Már erre sem kellek?

Az nem lep meg, hogy lopakodnak. Rajtaütés készül, persze hogy lopakodni kell.

Szomorúan sóhajtok, és visszaváltozom homid alakomba.
Hogy ne legyen probléma, ne legyen olyan probléma, mint nemrég, fogom a fegyverövemet, és a két fegyverrel együtt magamba olvasztom őket. Nálam van, és mégsem látszik. Tanultam.

Teljesen kedvetlenül sétálok fel alá és jobb híján megnézem az épületeket, és a tájat. Sokkal szebb, mint az a gépdzsungel a város másik részén. Hasonlít otthonra. Hasonlít.

Barátságosabb. Emlékeket ébreszt. Mennyi Dustinhoz hasonló kinfolkot hajtottam el magamtól, mert olyanok voltak, amilyenek. Most meg hiányoznak.

Némán állok meg, és bámulok az égre, az éjjelre. Vissza a kertekre. Nem is tudom mennyi ideig bámulom őket, de most nincs más.

Minden jobbnak tűnik a múltban. Ez a hely pedig emlékeztet. A mi falkánk sose küldött volna el egy garout így. Milyen jó volt a hangulat.

Önkénytelenül elmosolyodom, és végigfolynak azok a könnyek. Olyan az idő, mintha újra és újra búcsúznék tőlük. Örökre.

Haza akarok menni. Haza szeretnék menni.

Ha jönnek, elfordulok kissé, nem akarom, hogy lássanak. Ez az én fájdalomam, sose értené meg senki.

Nem érdekel a bömbölő gyerek sem. Kell kiskorban pofont adni nekik, különben el lesznek kényeztetve. Igaza van az apjának.

Annál inkább fájdalmas látvány a szerelmes pár. Ha lett volna ott párom, már az őrület határán lennék, de így, de itt, ez nem vigasztal.

Leülök lassan a földre egy tisztább helyen. Nézek magam elé, és lassan elapadnak a könnyek. Megtörlöm az arcom, de fásultság marad utánuk.

Nem kellett volna itthagyjanak.
Olyan sok idő eltelt. Még mindig nincsenek itt.

Bajuk esett? Jönnek egyáltalán? Jönniük kellett volna már.
Vagy csak itthagytak egyszerűen?

A megálló autóra először fel sem pillantok, csak kicsit később nézek fel, látva a kihajoló egyenruhást. Nem festhetek túl épületesen.*

/Eng/ Jóestét!
*Vajon megint rosszult csináltam valamit? Lenézek, nem, valóban nem látszanak a fegyverek. Akkor meg?*
Nem kell köszönöm. Nincs szükségem segítségre.

*Dehogyisnem. Csak azt nem ők tudják megadni.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

- Csak várj meg minket BloodyMary itt, a fizikai világban. - *szól vissza még sietve a nőstény, de már nem fordul vissza.*

*A büszke léptű farkasok összehúzzák magukat és eltűnnek a város árnyékai közt. Mintha nem is ők uralnák a környéket, bújnak és setenkednek. Ugyan a fiatal nőstény csap még némi zajt a csapatból, de rövidesen az ő lépteinek zajai is elmosódnak a távolban.

Emberként térsz vissza a fizikai világba. Az utca elhagyatott, a táj csöndes és nyugodt. Már sötét van, de az ég alja még azúrkék keleten, pont amerre a házak látszólag ritkulnak. A nap nemrég bukott le a házak mögött. Barátságos családi házak, zöld, füves és virágos kertek vesznek körbe. A járdán állsz. A kertben melletted egy élénk színű, műanyag, motorkerékpárt mintázó játék pihen, amin néhány éves gyerekek szoktak "biciklizni". Nem messze tőle egy labda. A gyermek sehol, a kert üres. Elvétve egy-egy színes autó áll a járda szélén végig az utcán.

Rövidesen a kihalt kis utca csöndjét éktelen sikítás, sírás-rívás töri meg. Egy kb. öt éves forma gyerek bömböl torka szakadtából. Kezét egy harmincas körüli férfi fogja. A helyiek szokásos öltözéke mindkettőn (már amennyire meg tudod ítélni). A férfi egy kicsi, fehér nyuszit formáló táskát fog a szabad kezében, meglehetősen morcos képet vág. A veled szemközti oldalon sétálnak, már amennyire ezt sétának lehet nevezni. A férfi húzza a gyereket, aki betámaszt, próbálna szabadulni és mindeközben bömböl, ahogy a torkán kifér.*

- Ha sokáig folytatod, bizony eljár a kezem. - *jegyzi meg dühösen a férfi a gyerek felé.*

*Továbbhaladnak, húzódzkodva, egy sarok után pedig a gyermek meg is unja az ellenkezést. A pofon nem csattan el, a bömbölés viszont folytatódik. Néhány perces csönd, majd egy fiatal pár sétál el egymáshoz bújva néhány utcányira. A sarkon megállnak, összeölelkeznek. Néhány perc önfeledt együttlét, majd mosolyogva indulnak tovább. Újból elnéptelenedik az utca.

Eltelik az óra és sehol senki más. Eltelik mégegy, majd a harmadik is, legalábbis az időérzéked ezt sugallja. Az éjszaka sötét, mégis az utcán szinte nappali világosság. A közvilágítás csodája. Követve az utca vonalát elnézel a belváros felé. Apró fények világítják meg a távoli magas tornyokat. Talán leginkább egy hatalmas táborhoz hasonlítható. Mintha az egész város éjszakai bálra készülne.

Közben zúgó hangot hallasz. Egy autó. Közeledik. Megáll melletted. Fehér autó, kék mintákkal az oldalán. Benne két egyenruhás alak ül. Az ablak lenyílik és egy negyen körüli, rövid barna hajú, bajszos úriember tekint ki rajta. Egy kellemes illat szállingózik a kocsiból: tea.*

- Jó estét hölgyem. Segíthetünk valamiben?

[RedDrake]

*Ahogy végeztem a gyors szemlével, magamban már úgy nagyjából be is osztottam, hogy ki mi lehet a falkában.

A csontrágók általában magányosak, abban az értelemben, hogy ritkán van más törzsbeli az ő a falkájukban. Valószínű, hogy most is ez a helyzet.

A törzsemre visszakérdezve, már ismételném is, amikor felhangzik a rengeteg vonyítás. Összerezzenek. Rengeteg vonyítás. Talán ezek is azok a farkasok.

És menjek el? Hát már a garou sem kell? Komolyan, most jöttem, de úgy látszik, itt folyik az élet. Ránézek az eddig beszélő parancsot osztó garoura.*
Nem tudnék segíteni?

*Teszem még fel az egyszerű kérdést. Ha nem, akkor megvárom, hogy menjenek. Ha igen, indulás velük.*

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 10-Sided Dice Results: 2, 1, 4, 3, 4 (Total = 14)

_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Az idősebb nőstény már első ránézésre is harcra termett. Büszke tartás, szikár izomzat jellemzi. A bundája csillogása már megfakult, de a szemében még ég a harci tűz.

A mellette álló fiatal hím magasabb és izmosabb is némileg az Adrennél. Bundája ugyanúgy foltos, sokszínű, egy kicsit koszosabb is, mint a társaié. A megjelenéséből, a mozdulataiból, csakúgy mint a szavaiból süt még a meggondolatlanság, fiatalság és az egészségesnél erősebb vagányság.

A harcosok mögött két véznább Crinos áll. Egy kifejezetten fiatal nőstény, aki kora ellenére is sokkal megfontoltabbnak tűnik a falka legtöbb tagjánál és egy középkorú hím. A falka legtisztább, legnyüzügébb tagja.

A két hátul álló idegesen tekintget körbe. A fiatal hím széles vigyorgó Crinos vicsorral kezdene a bemutatkozáshoz, de az Adren megelőzi.*

- Melyik törzs? - *kérdezi homlokráncolva.*

*Válaszodat közvetlenül követi egy hosszú, fájdalmas vonyítás a közelből, melyre legalább 20 válaszol a legkülönbözőbb irányokból. A két hátsó Crinos összerezdül és most már a fiatal hím is idegesen nézelődik körbe.*

- Ezt megbeszéljük később. Lépj vissza a fizikai világba és egyedül ne merészkedj vissza az Umbrába. Ha mégis muszáj lenne, akkor se hívd fel magadra a figyelmet! - *Parancsolja nemes egyszerűséggel.* - Tehát lépj vissza a fizikai világba és várj meg ott minket. Néhány óra az egész. De most feladatunk van, mennünk kell.

*Ezzel meg is indul határozottan az egyik utca irányába.*

[RedDrake]

*Visszavágás.

Örömmel nyugtázom a szétfoszló testet. Semmi könyörület nincs bennem iránta. Megérdemelte. Egy kicsiny bosszú azért, amit én kaptam miattuk.

Ösztönből fordulok a következő felé, érje el bosszús haragom őt is.

De eltűnt. A mozdulatok még ösztönösek, végighasítom az umbra levegőjét, de sehol semmi.

Ekkor nézek körbe értetlenkedő pillantással. A másik kezemmel közben amennyire lehet letörlöm a bestia vérét.

Négy garou. Egy pillanatra csak értetlenkedve pislogok. Ezek meg honnan kerültek ide ennyien?

Aztán a hím válasza térít magához. Kihúzom magamat, és törlöm a vért. Nem szeretem ezt.*
<Talán mégis lesz egy kis szerencsém végre. Talán.>
*Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a torkomat. Kifújom a hirtelen jött izgalmakat.

Az idős nöstény bemutatkozására pedig csak bólintok.*
<Egy Csontrágó. Ők a másik törzs, akivel reméltem a találkozást a városban. Talán végre kaphatok útbaigazítást.>

*Végigtekintek a négy Crinoson, legalább azt megtudni, hogy hímek, vagy nőstények, és milyen idősnek tűnnek. Esetleg ha van valamelyikün tetoválás.*
/Gar/ Üdvözöllek én is titeket. Örülök, hogy jöttetek. Örülök, hogy végre garoukat találtam.
*Mondom egy halk sóhaj kíséretében teljesen őszintén. Szívem szerint most bontanék ki egy jófajta rövidet.*
Az én nevem Bloodymary, fostern rangban vagyok és az újhold sötét ege alatt születtem.
*Bár gondolom kitalálják ki vagyok, de azért hozzáteszem.*
/Gar/ A Vaslovasok törzsének vagyok tagja.

*Kérdően a többiekre pillantok, ők jönnek a bemutatkozással. Remélem van valaki az én törzsemből.*
/Gar/ A falkám pedig , nos, ez egy bonyolult történet.
Nagyon messze kerültem tőlük.
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A sebzett farkas az ép lábára próbálna ráállni, mikor az újabb támadás éri. Ezúttal agyaraid elérik és feltépik a nyakát. Forró vér fröccsen lüktetve a bundádra és a farkas visszahanyatlik a földre. Szellemteste lassan semmivé válik és eltűnik a szemed elől. Ezt már nem várod meg, hanem fordulnál a melletted álló fenevad felé, de ekkorra már messze jár. A falka megmaradt tagjai farkukat behúzva iszkolnak. Nem is olyan messze felhangzik egy fájdalmas vonyítás, amit számtalan válasz követ.

A veszély azonban elmúlt és így végre időt szánhatsz, hogy körbenézz. Négy Crinos áll körülötted. Bundájuk színes, a legkülönbözőbb méretű és formájú foltokkal tarkítottak.*

-/Gar/ Nem semmi a kiscsaj. - *mosolyodik el egyikük, egy méretes fiatal hím.*

*Egy szintén megtermett, idős nőstény helytelenítő tekintetet vet a hímre, majd előre lép. Tekintete szigorú, hangja mély és erőteljes.*

-/Gar/ Üdvözöllek. A nevem Égzengés. Adren rangú Csontrágó Galliard vagyok. Hol a falkád?

[RedDrake]

*Másodszorra már sikerül a koncentrálás. Örömmel veszem tudomásul, hogy az a támadás megrázta ezt a torz farkasszellemet.

De nincs vége, újabbak jönnek, legalább hárman, majd egy Crinos? Micsoda? Talán garouk. Talán. És talán mégegy. Nem tudom mi történik, kevés az idő felmérni mindezt, de most nem is ez számít.

Nem végzünk fél munkát. Visszateszem a pisztolyt a tokjába. (Igen, amikor kiolvasztottam lett tokja) és most karommal és harapással rávetem magam a sérültre, majd utána a többire. Most nincs idő másra.
Remélem a Crinosok legalább velem vannak.*

//2 düh pont leköltése. Harapás a fekvőre. Karmolás egy másikra, és újabb karmolás ugyanarra.

A dobásaim.
A 3 db sebtűrés előre ledobva:

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 5, 6, 10, 10, 10, 1 (Total = 42)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 3, 2, 5, 10, 5, 6 (Total = 31)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 10, 3, 8, 1, 5 (Total = 35)

Harapás, karom, karom

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 3, 4, 10, 8, 9, 9 (Total = 43)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 9, 5, 1, 3, 8 (Total = 27)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 2, 6, 5, 1, 1 (Total = 16)

//Sebzések

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 12d10 10-Sided Dice Results: 6, 5, 9, 1, 8, 3, 10, 2, 7, 7, 6, 10 (Total = 74)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 12d10 10-Sided Dice Results: 8, 1, 7, 3, 3, 8, 6, 6, 5, 9, 9, 10 (Total = 75)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 11d10 10-Sided Dice Results: 7, 9, 3, 7, 9, 1, 10, 7, 9, 3, 6 (Total = 71)

_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 10, 6, 7, 7, 5 (Total = 36)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 4d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 10, 10, 10 (Total = 31)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 8d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 10, 8, 9, 4, 7, 8, 5 (Total = 61)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 8d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 3, 7, 8, 2, 7, 6, 9 (Total = 43)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 8d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 7, 10, 9, 7, 1, 3, 6, 5 (Total = 48)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 2, 7, 4, 4, 6, 9, 8 (Total = 40)

*A megtámadott farkas könnyedén elhátrál és a fogaid csak a levegőben csattannak. Ahhoz azonban nem elég gyors, hogy a karmaidat is elkerülje. Végigtépsz a mellkasán, felszakítva az egyik mellső lábát is. A farkas a fájdalomtól felnyüszít és összeesik. Eközben azonban röptében érkeznek a társai. Az egyik a lábadat kapja meg, a másik a hátadon landol. Mindkettejük agyarai beléd marnak, de a mozgásodat nem sikerült kiszámolniuk. A harapások csak épp felkarmolják a bőröd és kitépnek egy-egy szőrcsomót. Ez a kis kellemetlenség fel sem tűnik a harc hevében.

A jobb oldaladról mindeközben újabb karmok kopognak a betonon. Hirtelen meg sem tudod számolni hány. Arra pillantasz és láthatod, amint három újabb farkas rohan feléd habzó szájjal, villogó tekintettel. Feletted szárnyak suhogása: a galamb nem ment el, de nem is avatkozik bele. Mit is tehetne ennyi fenevaddal?

Valami elrepül feletted balról. Valami hatalmas. Egy Crinos. Morgás, nyüszítés és csontok ropogása. Még egy alak száguld el mögötted. Hozzád sem érnek. Hogy mi történik a jobb oldaladon, arra most nincs időd, hisz még mindig két farkas áll harcra készen, egyik mögötted, másik melletted.*

második kör. A megsebesített farkas a földön, egy a bal oldaladon, egy a hátad mögött harcra készen, a három közelítőről és az újonnan jött alakokról hirtelenjéban semmi konkrétat nem látsz.

[RedDrake]

*Már miért vonyítanának ritkán az enyémek? Fut át rajtam a gondolat. A városok nagyrészt a mieink. Pont az én törzsem vigyázza azt.

Ez is megváltozott volna? Nem tudom, de utána kell járnom. Annyira ott van a kényszer, annyira ott van a vágy, hogy most az elővigyázatosságról is megfeledkezem.

Hátha ott egy sámán, aki tudja. Hátha. A nyugodtabb táj is megnyugtat. Végre hasonlít a hazára. De szép is lenne, csak sétálnék itt tovább, és visszaérnék haza.

Csöndben elálmodozóm erről a lehetőségről. Hívogató, csalógató, és annyira szeretném.

Csak a madár hangja ébreszt fel ebből a különös állapotból. Felkapom a fejem, és körbenézek gyorsan. Reflexszerű mozdulattal olvad ki a fetis fegyverem, és fogom meg Crinosként.

Egy furcsa szempár.
Egy másik a másik oldalról.
Egy harmadik is.

Keserű érzés kerít hatalmába.
Csapda.

Egyszerűen belesétáltam a világ legegyszerűbb csapdájába. Annyira szerettem volna, és tessék. Ez lett a hazajutásból.

Meg kellene próbálnom legalább a harcra koncentrálni. Végigmérem őket. *
<Nem igaz. Már csak ez hiányzott.>

*Ilyenek támadták meg a vezető árnyékszellemet is. Ilyenek miatt maradtam itt. EZEK MIATT!

Keserű vagyok, és letört. De a dühöm ma még kitöltetlen maradt. S ezek a féreg teremtményei. S ezek miatt ragadtam itt.

Áramütésként ér a saját felébredő haragom.*
<A pokolra veletek mocskos fattyak.>
*Vadászatot akartok? Azt megkaphatjátok! Felvonyítok dühödten, ez már harci kiáltás. Majd lendülök is a jobb oldali megtermett felé. *

//1 rage le, és a következőt szeretném csinálni
1. támadás: harapás.
2. támadás: karmolás a szabad kezemmel.

Előre ledobom őket.
Harapás támadás:

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 6, 10, 6, 4, 5 (Total = 41)

Karmolás támadás:

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 1, 9, 5, 6, 5 (Total = 34)

A sebzések

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 10d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 7, 9, 2, 2, 3, 10, 6, 10, 4, 5 (Total = 58)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 14d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 2, 9, 10, 4, 7, 4, 10, 8, 6, 3, 2, 1, 3 (Total = 79)

//Sebtűrés

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 9, 2, 1, 8, 10, 6 (Total = 36)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 10-Sided Dice Results: 3, 4, 7, 9, 2, 7 (Total = 32)

_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

Legutóbb RedDrake szerkesztette (Szer. Feb. 14, 2007 2:42 pm), összesen 2 alkalommal

[Inu]

- A tieid ritkán vonyítanak. - *jegyzi meg a galamb, de felröppen.*

*Tesz egy kört fölötted, majd megindul a hang irányába. Előrerepül, majd visszatér, így köröz felettted, mutatva az irányt amerre talán társakat találhatsz.

Az erőd már rég visszatért, kipihent vagy. Csak lelkiekben voltál bizonytalan és megfáradt, de ezt az ismerős hang azonnal el is söpörte. Új remény, új erő szállt meg.

Elindultok visszafelé a város sűrűjébe, kényelmes kocogó tempóban. A galamb alig néhány méterrel feletted kering. Errefelé a házak még mindig földszintesek, alig találni emeletes házat, az is jobbára csak egy emeletes családi ház. Keskeny utcák, méretes kertek, elvétve fák szegélyezik az utatokat. Csöndes, kihalt külvárosi kép. Talán egy kicsit olyan, mintha otthon lennél, kivéve, hogy az utca betonozott végig még errefelé is.*

- Veszély, fuuuss! - *búg a galamb és azonnal magasabbra emelkedik.*

*A kerítések tövében, házfalak mellett árnyak mozdulnak. Mintha maga az éjszaka kelne életre. Megvillan egy szempár veled szemben. Sárga, gonosz tekintet. Gonosz... Nem is annyira gonosz mint mérges, vagy talán csak éhes?

Kopp, kopp, kopp, kopp.

Tőled jobbra karmok kopogását hallod meg. Az utcára egy farkas lép ki. A bundája koromfekete, de a fényt vöröses árnyalatban veri vissza. A termete mint a hiszpo alakodé, vagy még nagyobb. Megtermett, izmos, de a mozgása könnyed. Vicsorog, morog, de megáll.

Bal oldalon nyugodtan kocogva jelenik meg egy újabb lény. Farkas szintén. Mozgása magabiztos, vidám. Megáll, kihúzza magát, megnyalja a száját. Figyel. Minden idegzetével téged figyel és csak arra vár, hogy a vadászat kezdetét vegye.*

[RedDrake]

*Buta madár. De sajnos igaza van. Nézek rá szomorúan. *
Valóban vándorolni voltam.

*A hangja elég nyugtató, ez igaz. Csendesebb is vagyok.*
De már hazafelé indultam volna. Innen pedig már nem tudom merre van.
*Ez azért még mindig szomorú.

Talán Gaia akarta volna így? Mi célja lehetne evvel? Itt nem vagyok jó semmire. Nem ismerem az itteni világot. Csak ballaszt vagyok, ágyútöltelék. Mindent elrontok. Mi célom lehetne itt?

Már épp mondanám is neki, de meghallom a vonyítást. Majd a másikat és újra.
Apró döbbenetként hallgatom ezeket a szép és szomorú hangokat.*
<Farkasok.>
*Valami megmozdul bennem. Hívnak, talán ők megértenek. Talán ott van sámán, aki tudja a választ.

Talán. De jelenleg ez az egyetlen amibe kapaszkodhatok.
Felvonyítok újra, gyászolva és tisztelve a múltat. Jó érzés velük együtt vonyítani, jó érzés kiadni a szívem mélyét.

A farkas falkában él. Csak a falka értheti meg a bennünk tomboló szomort.

Felállok és ránézek a madárra.*
El tudsz vezetni hozzájuk? Talán igazad van.

*Ahogy az erőm engedi, indulnék is utána. Talán ott végre nem leszek elveszett.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)