A Quirrta Khinn lovagja

[Sephiroth]

A két elf gyorsan átszeli az erdőt, hála hátasaiknak. Kisvártatva azon a helyen állnak, ahol nem rég egy lovag élete véget ért. Falanor szinte még érzi a levegőben a vér szagát, mikor a varázsló nekiáll a rituálénak. Felrajzol egy kör alakú rúnát a földre, majd beleáll. Miközben kántál, a lovak egyszer csak mocorogni kezdenek, majd elrohannak, az erőddel ellentétes irányba.
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

// Ok... mehet tovább. ^. ^
_________________

[Sephiroth]

Falanor ér ki elsőnek az udvarra, a magiszter még nincs ott. Az erőd személyzete teszi a dolgát, ellátják az állatokat, tisztán tartják az udvart, fegyvereket, páncélokat tisztítanak. A lovag jóformán körbe sem tud nézni, amikor a varázsló megérkezik. A kantárnál fogva vezeti saját siqquis-ét, a nemes állat engedelmesen ballag utána. Villámgyorsan végigméri Falanort, konstatálja, hogy készen áll az útra, majd csak ennyit mond.

- Vezess a gyilkosság színhelyére!
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

*Látványosan, dinamikusan meghajol, majd megy is el, ahogyan jött. Vesz egy gyors fürdőt, magához veszi a felszerelését és minden hosszú-távú útra szükségest, és kilép a rendház udvarára.
Indulhat a vadászat.*
_________________

[Sephiroth]

A magiszter elégedetten biccent.

- /Elf/ Akkor szedelőzködj! Fertály óra múlva várlak a várudvaron. Most pedig távozhatsz.
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

*Halvány, távoli, gonosz mosoly fut végig az elf arcán, s lágyan biccent egyet.*

-/Elf/ Magam sem gondoltam másképpen. A szörny sorsa intő példa lesz a feltörekvő lárváiknak hosszú generációkra.
_________________

[Sephiroth]

A Semmer Suspheryas szeme meg sem rebben, de a varázsló arca elkomorul. Szemei felvillannak, ahogy meghallja a jelentést.

- /Elf/ Ez nem maradhat megbosszulatlanul! Azonnal útnak indulunk! Falanor készülj, te fogod megbüntetni a gyilkost! Veled tartok, segítek, hogy megtaláld annak a féregnek a nyomát. Csak akkor térj vissza, ha a feje már az iszákodban van!
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

*Falanor egy rövid ideig maga is némán áll, szomorúan, üres szemmel réved maga elé, aztán egy halk sóhajjal lassan, kimérten belekezd a mondandójába.*

-/Elf/ Tragédia... történt. Tragédia, s pimasz álnokság, amelyre rég volt már példa.
Az Ősök egyike a területünk szívébe merészkedett, s az erdőben meggyilkolta Elariel lovagot, ki magányosan járta a tájat kiképzési próbáját végezve.

*Megszorítja a kezében tartott szalagot, s fölmutatja.*

Ez minden, mit maga után hagyott, percekkel a gyilkosság után ráleltem, ám sebes volt, a meneküléshez és rejtőzködéshez oly' jól értő, hogy még szemeim sem tudtam reávetni.
Amit azonban a szem képtelen meglátni, a mágia képes lehet.
_________________

[Sephiroth]

A Semmer Suspheryas lenyűgöző személyiség, legalábbis a maga módján. Terjengenek történetek arról, hogy mielőtt ő lett volna a Nagymester, egy rendkívül harsány személyiségű elf volt, a fajtájára nem jellemző módon nem kevés cinizmussal megfejelve. Rendkívül megosztó személyiség volt, Mallior rajta hagyta a kézjegyét, legalábbis a természetén. De, amikor kiérdemelte a címet egy hatalmas aquir legyőzésével, senki nem vitatkozott azzal, vajon érdemes-e a Semmer Suspheryas megszólításra. Az elmúlt évszázadok alatt rengeteget változott, és nem csak a szótlanságára kell gondolni. Lenyugodott, az érzelmei teljesen eltűntek. Képes szemrebbenés nélkül végig hallgatni a legrosszabb és legjobb hírt is. Talán az sem hatná meg különösebben, ha maga Shakalor ballagna be a terembe, és kezdene el hülye vicceket mesélni.

Ahogy ott ül a trónján, felséges látványt nyújt, akár csak a régi nagy idők elf hercegei. Meglehetősen nagy termetű, vállai sokkal szélesebbek az átlagnál, igaz, ebben meglehetős szerepet játszik az általa hordott vértezet. Másfél évezred csatáit, örömét és bánatát tükrözi az arca, melyet ezüstszín haj keretez. Szemei zöldek, akár az erdő. Páncélja enyhén aranyszínben csillog, s különböző rúnák, illetve egyéb feliratok díszítik. Kardja, mely jóval nagyobb, mint egy átlagos hiequar, a trónusnak van támasztva. Arcán a megszokott, jeges nyugalom, s mindössze egy kurta biccentéssel veszi tudomásul Falanor érkeztét.

Ahogy Falanor meghajol, előkerül a Nyelv, aki beszél... A Nagymester személyes mentalistája, ki egyedül van felhatalmazva arra, hogy olvashasson az elméjében, és beszélhessen a nevében. Ő sem tegnap született, életkorban a Nagymestert is lekörözi. Régi barátok és harcostársak, így evidens volt, hogy ki fogja betölteni ezt a tisztséget. Mézszín haja, tengerkék szeme kellőképpen bizalomgerjesztő, nem evilági bölcsességet sugároz.

Ő is meghajol, majd megszólal.

- /Elf/ Üdvözlünk téged, Falanor! Szeretnénk hallani a jelentésed!
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

*Falanor biccent, leszáll a lováról, majd lebegő köpennyel végighalad a jól ismert folyosókon és lépcsőkön.
Beérvén a Semmer Suspheryashoz szertartásosan üdvözli, majd türelmesen vár.*
_________________

[Sephiroth]

A kis csapat megindul némán megindul visszafelé. Falanor és társai a gondolataikba merülve térnek vissza az erődbe. A falakon éberen figyel az őrség, s ugyancsak lovagok állnak a kapuban. Utat nyitnak nektek, s a trió beléptet az udvarra. Ott jön pár újonc, és elviszik a holttestet. Aztán érkezik egy magasabb rangú lovag, s Falanorhoz szól.

- /Elf/ A Semmer Suspheryas látni kíván.
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

*A lovag melankolikusan, gondolataiba mélyedve halad visszafelé, felnyitva a több évszázados múlt legfájóbb sebeit. Odabent végigveszi az összes rémet, akik résztvettek gyermeke és szerelme meggyilkoásában, mindegyiknek pontosan emlékezve a halálára, de legfőképpen a kiagyaló vezérükére.
Lett volna ott még valaki? Valaki, aki tudta, kit keres? Aki nem tartott a fajtársaival? Akit saját céljai hajtottak?
Vagy netán az egész csak egy véletlen?
Megeshet. De Falanor már rég nem hitt a véletlenekben.*

-/Elf/ Az Ősök egyike rajtaütött Elarielen, majd elmenekült. Ezer átok a szörnyetegre, ezt a rémtettet nem fogja túlélni, erről gondoskodom. De most... igyekezzünk vissza. A vadászat megindult, s sok dolgunk lesz.
_________________

[Sephiroth]

Elteszi a szalagot, majd visszatér a hullához. Összeszedi a szétszórt fegyvereket. Miután végez, felteszi a halottat a lóra, s megindul visszafele. Útközben találkozik a kettejüket kereső rendtársakkal. Shaniel és Mileron, két, tapasztalatlannak nem nevezhető, de rangban Falanor alatt álló harcosról van szó. Shaniel nő, 300 éves múlt. Atlétikus testalkatára tökéletesen illik a páncél, rövid fekete haja szabadon hullik a nyakába. Mileron az ellentettje. Alkata relatíve törékeny, lángvörös hajkoronája zabolázatlanul leng, ahogy feléd igyekszik. Rajta nincs páncél, mindössze egy íjat art a kezében.

- /Elf/ Falanor mester, mi történt? - kérdi Shaniel.
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő

[Freiherr von Rosen]

*Falanor elég öreg róka már ahhoz, hogy ne a pillanatnyi, nyers, elmét elvakító dühe, hanem sokkal inkább a leülepedett, kikristályosodott, halkan susogó gyűlölet hajtsa most előre.
Semmi kétség, az Ősök egyikével van dolga, az Örök Ellenséggel, akik ellen minden hűvös fortélyra szüksége lehet a vadászat meghirdetése után.
Azonban amikor a szalagra bukkan... egy pillanatra ismét szíven ütik az érzelmek. Igen, semmi kétség, ez a förtelem sokat tud róla... nagyon sokat. Nyugtalanító. Elveszi a másolatot, és ideje visszaindulni, terveket szőni, igénybe venni a Rendet.
És eltemetni a halottat...*
_________________

[Sephiroth]

A kiáltás messze száll az erdőben. Bár közvetlen válasz nem érkezik rá, olyan, mintha a maga a némaság lenne a felelet. Falanor, mértéktelen dühe hatására még jó darabig dühöngő fenevadként rója az erdőt. A gyilkost nem találja meg, helyette ráakad valami másra: egy szalagra, amit egykoron a gyermeke hordott a hajában. Vagy ez csak képzelgés? Nem az, a szalag pontosan olyan, mint az a másik. Ott libeg pirosan, az egyik bokron. Látszólag véletlenül akadt be, mintha csak a szél fújta volna oda...
_________________
Bújj rókalyukba, vagy küzdj az első sorokban, a halál úgy is csak akkor talál meg, amikor neki is jól esik...

Karakterek: Jason DeMarco, Zajokkal Éneklő