Domingo Cuetlachtli - Ösztönök játéka

[Syrocco]

Séta közben különös érzés kerít hatalmába, eleinte nem tudod, mi okozhatja, ám idővel kezd kikristályosodni; egy gondolat, s egy érzés lesz úrrá rajtad: valaki követ – valaki, ki számomra láthatatlan, belevész a tömegbe, s közben a nyomodban jár. Felettébb nyugtalanító.

Próbálod kiszúrni Őt – feltéve, hogy nem csak paranoia – de hiába.

Az utcák lassan elnéptelenednek – mindenki siet a munkahelyére… egyetemre, iskolába – végül, egymagad maradsz. Egy szűkös ösvényen haladsz, keresztül a ligeten, mikor egy nyúlánk, kapucnis alakot pillantasz meg, amint lassú tempóban lépked – kerülve a feltűnést.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

- Hát, hogyne, nem fordul elő többet - mondom a szomszédnak - és elnézést - kérek bocsánatot de nem várom meg a vélemény nyilvánítását ~ sietek ~ szeretnék végre a szabadban lenni, most nem akarok mást, csak gondolkodni

Végre itt vagyok - szippantok nagyot a levegöből és kizárom a fejemből azt a sok gondot ami eddig nyomta, igyekszem nem gondolni a munkámra és az otthoni emberekre - bár az a csinos kis vörös... - fut át az agyamon Tatjána, de kirázom a fejemből - van most egyéb gondom is mint, hogy nem tudtam ágyba bújtatni az egyik munkatársnőmet - majd újra átadom magam a park nyugalmának - gyakrabban kéne ide járnom - jegyzem emg magamnak és elindulok a San Diego egyik még zöld részében

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 10-Sided Dice Results: 2, 10, 10, 10, 4, 9 (Total = 45)

_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

A lépcsőházban összefutsz egy idősebb úrral – ha jól rémlik, egyazon szinten béreltek lakást.

- Fiatalember, esténként hallgattassa el a kutyáját, fölverte az egész emeletet, és különben is… nem való ide háziállat – e keresetlen szavakat követően tovább áll; ha tudná, mi mindenen mentél át tegnap.

A liget felé menet, valóban kicsit másképp szemléled a világot – a városi betondzsungel most oly sivárnak, szűrkének, és lelombozónak tűnhet.
Furcsa, de ahogy a birkamódjára vonuló tömeget szemléled, olykor látni vélsz egy-egy elmosódott alakot, a szemed sarkából – nem tudod mire vélni; talán csak érzékcsalódás, nem több.

Végre, fölsóhajtasz, mihelyst átléped a liget hátárát – mintha csak hazaérkeztél volna – a virágágyások, a cserjék, fák, s a madarak – üde színfolt San Diego metropoliszában.

// Dobj Érzék + Lélekjelenlétre…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Á, mi történt? - kérdem magamtól amikor feltápászkodok a földről közben a tarkómat maszirozom, aztán minden eszembe jut, a hideg futkos a hátamon attól ami tegnap történt, azonnal a fürdőbe rohanok, hogy lássam tényleg vége van-e ennek a rémálomnak.

Mikor látom, hogy minden a régi, nagyot sóhajtok, valami értlemes válszt keresek arra ami tegnap történ velem - biztos a hús ártott meg, lehet, hogy romlott volt és hallucináltam vagy csak túl sokat ettem és az egész csak rossz álom volt - nyugtatom magam, ám akkor észre veszem a mosdó tálat, amiből hiányzik egy darab - hát ez??? - utána veszem csak észre a ruhafoszlányokat amik ott hevernek szerteszét a földön, aztán újra a tükörbe nézek - á az nem lehet, kizárt, ilyen nem létezhet - győzködöm magam de legbelül érzem, hogy csak áltatom magam és valóban egy torz átalakuláson estem át, és erre nincs magyarázat - egy...egy szörny vagyok - fut át az agyam azon részén amely nem elfogadtható érveket keres erre a megmagyarázhatatlan esetre. - ki kell szellöztetnem az agyamat - fogan meg bennem a gondolat de először zuhanyozok

Amikor kijövök a fürdőből gyorsan átöltözök, valami kényelmeset veszek fel, majd felhívom a kórházat, hogy nem megyek be dolgozni mert nem érzem magam jól, aztán fogom magam és elindulok a városba a park felé .
Útközben veszek egy hotdogot és egy üveg ásványvízet, közben arra jövök rá, hogy most egész más szemmel figyelem a város nyüzsgő életét amely nem változik soha, viszont az enyém most teljesen a fejetetejére állt
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

-… a hét további felében meleg idő várható. Helyenként záporokra-zivatarokra is lehet számítani – hallatszódik a szomszédos szobából.

Mire ismét magadhoz térsz, a Nap már rég fölvirradt – eleinte zavarodott vagy, de hírtelen minden eszedbe ötlik, s ettől megrettensz. Fölpattansz, s tükörben saját arcodat kémleled – teljesen emberi, ahogy minden más tagod is; nyoma sincs a változásnak.
Csak a tépett ruhafoszlányok, s a letört mosdókagyló tanúskodnak a tegnapi bizarr eseményekről – illetve…
A seb, a két kis fognyom a kézfejeden, teljesen begyógyult, nyoma sem maradt – se heg, se véraláfutás; semmi.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Ahogy átjárja a fájdalom a testemet még csak üvölteni sincs erőm csak magamban nyöszörgők habár próbálok kiáltani a iszonyatos kínoktól melyek a testemet gyötrik de egy időután már nem erőlködöm

Amikor ez a bizarr átalakulás befejeződik és a kín is alábbhagy megpróbálok lábra állni ám amikor látom, hogy ez nem is olyan egyszerű igyekszem valamiféle kapaszkodót keresni, majd szembesülök a lábam állapotáról pánikba esek - mi..mi..történt velem, miiiiiiiiii történttttttttttttttttttttt !!!!!!!!! - próbálok üvölteni de a hangom helyett csak vonyítás jön, inkább csöndben maradok hisz amúgy se tudnék mit mondani a mostani állapotomra

A tükörbe nézek és az új külsőm teljesen meglep, a számat illetve a pofámat tátom, nem hiszek a saját szememnek, közelebb hajolok a tükörhöz és megérintem az arcomat - mi a fene folyik itt - csodálkozom el, és látom, hogy a kezem sőt az egész karom átalakault, magam elé emelem mind kettőt és rájuk csodálkozom forgatom őket és alaposan szemügyre veszem.
Majd a szagok irányába fordulok, először a szappan felé, aztán a klórszag üti meg az orromat, végül az ammoniaszag.

A holdat nézem, és megindulok felé mintha csak valami furcsa erő húzna a fehéren fénylő égitesthez...
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

A fájdalom egyre jobban elhatalmasodik rajtad – az ínak, a csontok, s az izmok mind torzulnak, változnak.

A tested megnyúlik, s egyre vaskosabbra duzzadnak az izmaid – a vékony póló egyszerűen szétfoszlik rajtad – ujjaidból méretes karmok sarjadnak. Képtelen vagy uralkodni újonnan támadt, emberfeletti erődön, s letörsz egy jókora darab porcelánt a mosdókagylóból.

A fájdalom egy időre alábbhagy, megpróbálsz fölegyenesedni, ám ekkor a lábaid elgyengülnek, s összeesel. Ahogy lepillantasz, két nyúlánk, inas lábat látsz – jobbára kutyákéra, s farkasokéra emlékeztet.

A színek kifakulnak körülötted – s ezzel egy időben a szagok élesen elkülönülnek… szappan, csípő klórszag, némi ammóniával keveredve.

Próbálnál segítségért kiáltani, de szavak helyett éles vonyítás tör föl a torkodból.
Kezd minden elhomályosulni – a fürdőszoba szűkös ablakán át, még láthatod, ahogy a Hold vékony karéja előtűnik a felhők rejtekéből…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Úristen mi...mi...történik velem, nem ez nem lehet - tágúl ki a pupillám a rémülettől, és a látványtól ami a tükörben fogad - ÁÁÁÁÁÁÁÁ !!!!!!! - üvöltök a fájdalomtól ami belémnyílal a torz átalakulás következtében, kétrét görnyedek jobb kezemmel a hasamat fogom, a ballal pedig a mosdótálat szoritom és várom a fájdalom enyhülését
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

Fölpattansz a kanapéról, s azon nyomban a fürdőszoba felé veszed az irányt, de… összerándulsz, szúró fájdalom járja át a mellkasodat, s kisugárzik az egész törzsedbe – jó darabig moccanni sem bírsz.

Végre elérsz a fürdőszobatükörig – te jó ég – egy teljesen idegen arc néz vissza rád.
Kócos haj, vastag pofaszakáll, s helyenként a szádban – fogak helyett – agyarak sorakoznak.
Ismét beléd nyilall a fájdalom, s ezúttal határozottan érzed, ahogy a bordáid feszítik a mellkasod – közben az izmok, és a kapcsolódó szövetek hevesen ellenkeznek.

Hallod, ahogy az arcod, az álkapcsod, az egész koponyád recsegve-ropogva átrendeződik – valami mássá, valami… idegenné, s bizarrá formálódik.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Á, egy néma film, ez pont jó lesz - mondom magamnak biztatásképpen miközben az arcomról törlőm a szósz meg a hús maradékát

Na, hát ez meg meg mi csuda, á biztos csak bedagadt a harapás miatt, de a szőrre nem tudok vál... - fejezném be a mondatot de a fogaim zavarnak a beszéd közben - ez meg mi ?!!- kezdek megrémülni, és azon nyomban a fürdőbe rohanok, hogy megnézzem a tükörben, hogy mi a fene van velem - Úristen, remélem nem valami halálos kor támadot meg, nem szeretnék a saját boncasztalom feküdni mint a legújabb páciens - majd eszmebe jut az ügyletes unott arca amint rámnéz a kórházban amikor a halottas kocsin fekszek és tesz valami gúnyos megjegyzést.

Folyik rólam a víz amikor arra gondolok, hogy lehet az a valami ragasztott rám valami nyavalyát ami a nőben volt - tudtam, hogy kellett volna egy tetanusz oltás, a picsába, hogy lehettem ilyen felelőtlen - fut át az agyamon, de végre bejutok a tükörhöz amibe azon nyomban belenézek....
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

Csatornát váltasz – ódivatú, fekete-fehér maffiafilm, még a mozi hőskorszakából.

Szerencsére az étterem szalvétát is mellékelt a rendeléshez, így azon nyomban hozzá is látsz a ragacsos húspép, és a szószfoltok letörléséhez – mindenesetre a fűszeres hús illata most már az egész helyiséget betölti.

Miközben hevesen próbálod letisztogatni a kezdet, föltűnik, hogy a ball tenyered valamivel nagyobb – s a kézfejedet a megszokottnál dúsabb szőrzet borítja.
Eközben furcsa érzésed támad, mintha a szádban nem lenne elégendő hely a fogaidnak.

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Azta - motyogom amikor észre veszem mit csinálok - vagy ilyen jó ez a műsor, vagy pedig a túl sok munka elvette az eszemet , az útobbie tippelek - értekezek magamban majd megtörlöm a kezemet és átkapcsolok valami másra - csak nyilvánosan ne csináljak ilyet - fogan meg bennem a gondolat
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

Miután sikeresen feltakarítottad a bonctermet, s leadtad a műszakot, végül elhagyod a kórházat – már ideje volt.
Hazaérve kényelembe helyezed magad, majd – jó állampolgárhoz méltón – telefonon rendelsz némi vacsoránakvalót – természetesen extra adag húsos körítéssel.

Gyorsan lerendezed a futársrácot, lényeg, hogy minél előbb hozzáláthass a még gőzölgő éteknek. Közben – unaloműzőnek – bekapcsolod a televíziót is – furcsa, de egyre több természetfilmet tűznek műsorra mostanság.

-… a hiúz ráveti magát védtelen áldozatára – meséli a narrátor – a prédának esélye sincs, pillanatok alatt a földre kerül, ahonnan már nincs menekvés…

Egészen elmélyedsz a látványban, ahogy a kecses nagymacska leteríti a vadat, s átharapja a torkát, majd ízekre tépi azt – közben a friss havat vörösre festi a leölt jószág kiontott vére.
Egyszer csak azon kapod magad, hogy a hiúzhoz hasonlóan, szinte állat módjára habzsolsz – az evőeszközöket mellőzve, puszta kézzel túrsz az ételbe…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Pentangelis]

Ó, de kár, a legközelebbi viszont látásra kedves - mondom neki de akkor már a lengőajtón kiment

Amikor a kis ablakokon bámulok kifelé ajkamat csücsörítem és a mutató ujjammal dobolok rajta miközben a két hölgyön mélázok, majd a fejemet megrázom - A munkára kell most összpontosítanom - mondom magamban, hogy a figyelmem ne kalandozzon el más felé. Még utoljára vissza nézek aztán leülök az íróasztalom mögé

előveszem a dossziét és elkezdem olvasni - Hát ez roppant érdekes, semmi sincs a vérében ami miatt kialakulhatot volna ez a furcsa elváltozás a belekben , és még a szövet vizsgálatok is negatívok lettek ez az eset elég érdekes - elmélkedek magamban, majd leteszem a dossziét - Na mindjárt lejár a műszakom, remek végre mehetek kajálni - gyorsan elkezdem írni a jelentést és hozzá csatolom a labor eredményeket is .

Majd szólok az ügyeletesnek, hogy küldjön valakit a nőért, mert mehet a hűtőbe, aztán a vér csíkot amit az a fura lény hagyott felmosom
_________________
Egyedül vagyok...Mégis féltek tőlem?

[Syrocco]

- Hát ez igazán… kedves – a szemei elkerekednek hallva bókjaid hadát – Nos, talán egyszer, de most mennem kell… viszlát.

A lengőajtó áttetsző, plasztik ablakán át még jó darabig figyelemmel kíséred, s még láthatod, amint egy másik kolleganőddel találkozik, a folyosó végén, s némi szóváltást követően jót derülnek mind a ketten – talán épp rajtad.
Hmm, azért egyszer mégiscsak jó volna eltölteni vele egy estét… vagy még inkább azzal a helyes énekesnővel, akivel a törzshelyeden futottál össze legutóbb – esetleg mindkettejükkel, egyszerre…
Megrázod a fejed, hogy elhessegesd a kéjes gondolatokat – hogy legalább a teszteredményeket tiszta fejjel végig tudd olvasni.

A vérében – a szokásos toxinokat leszámítva, amik a modernkor vívmányai révén jutottak a szervezetébe – nem találtak semmi szokatlant. Bár… kimutattak némi narkotikumot, de az, származhatott akár altatószerekből is, ilyen mennyiségben biztos nem okozhattak ehhez fogható, drasztikus elváltozást – csoda, hogy egyáltalán feltűnt a laborosoknak.
A szövetvizsgálat is csak alátámasztotta a felvetésed, miszerint az elhunyt belülről rothadt, már ó ideje – fájdalmas lehetett.

Rápillantasz az órára, hál Istennek nemsokára lejár a műszak…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus