~ A Kiváncsi Vadász ~

[Inu]

/Kheuar/ - Az apám megtanít mindenre, amit tud. Mert család. - hörgöm dühösen - ha nem, akkor betolakodó! A hímet elkergetem. Apával vagy veled. Mert erős leszek.

Magabiztosan és ellenmondást nem tűrve állok előtte. A döntés megszületett. A terv tökéletes. Most pedig mindenki tegye amit én akarok, mert ez az én területem... Persze apa kapni fog enni. Később.

[Azrael]

A nőstény kiváncsian néz vörös szemeivel

/Kheuar/ - Nocsak!

Ugrik le és jár körbe

/Kheuar/ - Lehet félre ismertelek? Szóval érdekel az alakváltás titka...? Rendben. Rendben fiatal Mesterem. Elmondom.

Ígéri

/Kheuar/ - ...és az apád?

Néz a zsákmányodrai

/Kheuar/ - És a másik hím?

[Inu]

/Kheuar/ - Titok? - csillan fel a tekintetem. - Nem... De... most is más alak... vagyok.

Idegesen elkezdek fel s alá járkálni egyhelyben a nőstény szavait emésztve. A nőstény halálának említésére felmordulok dühösen! Ismét forr a vérem! Nem engedhetek meg ilyet többet!

<Más betolakodó is lesz. Erős kell legyek. Ha erős a másik hím, el fog kergetni. De ezt is legyőztük... Együtt legyőzzük, ha erősek vagyunk. Erős leszek. Vagy a nősténnyel, vagy apával.>

Megtorpanok és visszanézek a nőstényre.

/Kheuar/ - Mi a titok? Akarom tudni! Akkor maradhatsz. És vadászhatsz a területemen. És megosztom veled a zsákmányom.

Büszkén kihúzom magam, mert úgy érzem egyre jobban megy az, hogy mit akarok. Beszélek. És ez jó. És akkor tudja a nőstény is, hogy mit akarok. És hogy mikor maradhat. És én pedig erős leszek. És akkor elkergetem a másik hímet is. Bárkit!

Meg akarok tudni mindent, amit kell a nősténytől, aztán apától is. Viszek neki majd enni, hogy éljen, de el kell mondjon mindent. Ha nem mondja el, nem akarja, hogy erős legyek. Akkor betolakodó.

[Azrael]

/Kheuar/ - Ezek szerint az apád... nem mondta el a titkot?

Érdeklődik ártatlanul az árnyék

/Kheuar/ - De hát biztos ő tudja jobban... végül is, elég ha ő tud más alakba bújni, nem igaz? Te ápold, vadássz, engedelmeskedj...

Bólogat

/Kheuar/ - Jó kölyök vagy! Engedelmes. Miért félne végül is az apád... ?

Ugrik egyik árnyékról a másikra, lopakodik ,suhan, magas szikláról néz le rád vörös szemévelt

/Kheuar/ - Az a hím... az a hozzád hasonló fiatal hím, akit nem „vigyáz” az apja... rendet tart a területén. Nála nem ölnek nőstényeket párzás után... és ő kedvére párosodhat. Ő nem fél a kétlábúaktól, hanem túl jár az eszükön és megöli őket. Titkokat tud, erős... és ismered a szagát. Szoktad érezni. A területe a tieddel határos. És ő most a határon van... persze, biztos ott marad. Miért jönne ide, elvenni a tied...?

Tűnődik látványosan

/Kheuar/ - Biztos fél az apádtól... persze azt a nagy felnőttet aki majdnem megölt titeket nem zavarta ilyesmi... Nincs is ott semmi érdekes

Kedvesen int mancsával letelepedve

/Kheuar/ - Gyerünk fiatal Mesterem! Apu éhes! Ne várasd...! Légy jó kölyök!

[Inu]

<Szolgálni engem?... Miért? Nem ismerem. Nem ismerem azt sem ki vagyok... Ő tudhatja... Ahogy apám is. Minden új, minden fura. Sok idegen. Szolga... Ő is család lenne?>

Látványosan hezitálok, nem tudom hova tenni őt. De aztán elindulok a zsákmányért apámnak.

<Nem akarja, hogy erős legyek?>

/Kheuar/ - Nem éreztem a szagát a félelemnek. Család. Erős lesz majd. És én is. Együtt megöltük a betolakodót. És... elkergetett?

Bevillan az emlék, mikor anyám engem űzött el. Nem értem...

/Kheuar/ - Én nem kerget el sötét nőstényt. Mond el hogy lehetek erős. És maradj távol apámtól.

A sziklákon túli hím nem érdekel mindaddig, amíg nem tolakodik be a területemre. Megölhet sok Álbundást. De a bőrükbe bújni...

/Kheuar/ - Az a hím... is álbundás lett? Álbundások bundáját húzta magára?

<Nagyon okos...>

[Azrael]

/Kheuar/ - Szolgálni téged fiatal Mesterem!

Dorombol behízelgően, az árnykban rejtőzik, szemei villannak akár a tűz

/Kheuar/ - Semmi többet! Elég csak kérned! Elég csak mondanod...

Közelebb merészkedik, körvonalak, nőstény kardfogú aki óvatosan köröz

/Kheuar/ - Az apád gyenge... és fél! Fél tőled! Nem akarja, erős legyél! Hatalmas! Mindig elkergetett, ne halld a hangom! De ő most nincs itt... és gyenge. Nélküled életben se marad...

Suttogja mézes mázos hangon

/Kheuar/ - Tudja, erősebb leszel nála! tudja már most erősebb vagy! És az én segítségemmel, fatal Mesterem... bele se mer gondolni, milyen hatalmas lehetsz! Nem akarja, olyan legyél, mint az a másik... a másik Khara, a sziklákon túl, akinek a szagát érzed. A fiatal hímé, aki viszont magához ölelte az erőnk! Nagy lett, erős és hatalmas! A kétlábúak közé vegyült a bőrükbe bújva és mind megölte! Mind!

[Inu]

Amint észreveszem az árnyat, megtorpanok, szembe helyezkedek vele és rávicsorgok. Ismeretlen, váratlanul, ne számítson tőlem másra. Aztán megdermedek. Nem éreztem veszélyt... Körbejárom az árnyat, vizsgálom a formáját, a szagát, a tapintását. Nem láttam még árnyat. Csak olyan nőstényt, akihez árny tartozott. Keresem hát a gazdáját zavartan. Nem lelem... Egy nőstényt átengednék. Egy hímet elkergetnék. Egy árnyékot... Nem tudok vele mit kezdeni. És szól hozzám. Azon a nyelven, amit nem tudtam, de már tudok. Azelőtt nem kérdeztem, hogy miért jött aki jött. De most mindenki szól hozzám és rájöttem, hogy engem is érdekel a világ. Eddig csak figyeltem. De a tanult beszéd tudás és a tudás túlélés.

-/Kheuar/ Mit akarsz?

[Azrael]

A hím bólint

/Kheuar/ - Legyen

Talán valami próba volt, hogy mit mondasz... segítessz-e, vagy ott hagyod
Ahogy mászol, vágtatsz, suhan veled egy árnyék... és suttog

/Kheuar/ - Ő gyenge, fiatal Mesterem!

Nőstény hangja
Árnyéké, aki suhan a nyomodban, szikla falon, árnyak között

/Kheuar/ - Gyenge és sebesült! Te erős vagy...

Mint ha nem lenne elég a sok furcsaság, ráadásul még az orrod is megcsapja a halál szaga
A halálé... és egy hozzád hasonlóé. Egy fiatal hímé, a közelben lehet, a sziklákon túl, ahonnan friss vér és hzalál szagát hozza a szél

[Inu]

-/Kheuar/ Te zárd be a sebeket. Én hozok zsákmányt. Én leszek testvér, amíg nem vadászol. Mikor jönnek mamutok vadászik egész család. Együtt.

Ezzel fel is pattanok és el is indulok a legközelebbi tetemért, ha nem ellenkezik. Most van a területemen sok. Rohanok, amennyire ebben a testben lehetséges. Sok halott Álbundás sokáig elég. Rohanok a legközelebbihez, felkapom és hozom neki. Visszafelé fogaim közt hozom a zsákmányt, néha négylábon, ha épp felfelé mászok, máskor kétlábon, ahogy sikerül. Hozok neki, aztán megyek és eszem magam is. Éhes vagyok! Csak zsákmánnyal a számban, csorgó nyállal tudatosul ez bennem most, hogy nincs veszély.

[Azrael]

Megpaskolja a fejed

/Kheuar/ - Jó kölyök.... jó kölyök

Piehnteti mancsát rajtad
Légzése egyre erőtlenebb, akár szívverése
Sokáig nem mozdul
De végül nagy nehezen erőt vesz magán és köhög

/Kheuar/ - Megpróbálok maradni... amíg lehet.

Kaparja össze magát, mosolyt is sikerül

/Kheuar/ - Nem tudok így vadászni kölyök... jól el látta a bajom az a

Újabb köhögő roham és vér

/Kheuar/ - Éhen fogok halni, ha nem a sebeim végeznek velem.

[Inu]

Érdeklődve figyelem, ahogy bezárulnak a sebei. Egy újabb csoda. Az enyémek is bezárultak, mint előtte soha. Mégis azt mondja nem fog élni. Hogy adhatja fel?
-/Kheuar/ Élni kell. Seb bezárul. Jó lesz.

A szavai, a mozdulata furák.
<Seline?>
Nem számít. Ahogy az sem számít, hogy meghalt-e a betolakodó. Most nem. Aggódom. Ő most a családom. Nem akarom, hogy elhagyjon, hogy ő is csak zsákmány legyen. Azt akarom, hogy család legyen. Apa. Bármi is legyen az valójában.

-/Kheuar/Ne menj el. - mondom neki, de valójában kérés ez. Alá is támasztom azzal, hogy mellé fekszem és finoman rágni kezdem a mellső lábát. - Maradj! - Kérlelem.

[Azrael]

A hím nyögve kel fel, ül fel
Zihál és hátát a sziklának veti, törött mancsa nyílt seb, kilátszik a csont, a hús, remegve a pofájához emeli és elkezdi nyalogatni, nyelve nyomán pedig a seb zárul be
Mi több, sebei riasztó gyorsasággal tűnnek el
Akár, döbbensz rá, a tieid
A fájdalom lassan csökken, a hátad se fáj, a mancsaid sem, az oldalad sem

/Kheuar/ - Nem hiszem túlélem kölyök..


Mosolyog bágyadtan, de kapaszkodik az életbe

/Kheuar/ - Seline már vár... pedig annyit kéne tanítanom neked. Sokat! Amennyit lehet.

Ráz fejet, köhög, vér pettyezi a bundád

/Kheuar/ - Ez te vagy kölyök. Fiam. Khara. Felnőttél. Átváltoztál... zavaros az egész, igaz? Megölted Őt? Hah! A fiam vagy! Persze megölted... kemény kölyök. Kemény. Büszke vagyok rád

Paskol vállat neked erőtlen manccsal, de rándul a szeme; fájdalmai vannak, a légzése gyenge

[Inu]

Odamegyek hozzá, megbökdösöm az orrommal. Közben magához tér.
Család. Hozzádörgölőzöm és figyelem a reakcióját, hogy zavarja-e, vagy valóban család-e.
Sebesült, de játszani próbál. Hagyom, de nem viszonzom most a játékot. Minden olyan fura, zavart vagyok. Értem amit mond, pedig nem tudtam róla, hogy tudok ilyet. Semmiről nem tudtam és senki nem tanította meg.

Nincs sok kérdésem, nem tudom mit kérdezzek. Nem szoktam. Megtanították mindig, amit kellett. Sokat akarok tudni, de nem tudom hogyan kérdezzem meg.

-/Kheuar/ Mi ez? - bökök egyszerűen magamra és ebben a kérdésben minden benne van.

[Azrael]

*Odalent sötétség, gyökerek
Nem látni a mélyére
Az összetörtm hím vértócsában fekszik
Furcsa így, kétlábú, bundás, olyan mint most te
Még él
Még
A noszogatásra kinyitja megmaradt szemét

/Kheuar/ - Te... vagy az

*Köhög, vért
Próbál.. felülni?
A szavait érted... és a dolgok is furcsán jönnek elő.

/Kheuar/ - Tudtam, bajba keveredsz kölök!

Erőtlenül emeli mancsát, hogy adjon egy taslit, de épp csak sikerült egy paskolást adnia

/Kheuar/ - Tudom most... minden zavaros. Nem érted mi történt. Sok a kérdésed...

[Inu]

Mikor vége a ködnek, újra magam ura vagyok, lassan feltápászkodom. Sebeimet ellenőrizném, de lenézve nem magamat látom. A betolakodó, apám... és most én. Két lábon állok és nem tudom, hogyan történt, mi lettem. Bámulom egy ideig magam, próbálok két lábon járni, nem gondoltam volna, hogy sikerül. Aztán visszahelyezkedek négy lábra, mert mégis úgy érzem magam biztonságban, bár most még a négy lábon járás is fura. Mégis így megyek a szakadék szélére és lenézek, kutatva a betolakodó, vagy a maradványai után. Csak a kíváncsiság hajt, az eredmény nem érdekel.

<Csak a hím tudja, hogy mi történt. Apám.>

Fura ez a gondolat, soha nem volt apám. Nem is tudom hova tenni. Család. Ami most nincs. Nekem anyám volt és testvérem. És most, anyám elkergetett. És lett apám.

Eltávolodok újra és mivel nagyon fura így négy lábon, hát visszaállok kettőre. Úgy indulok vissza a a hímhez... apámhoz. A düh megvakított, az emlékek hiányosak.

<Ő is hús már csak?>

Valamiért reménykedem benne, hogy még él. Hogy megint lesz családom. A család jó volt. szerettem a családot.