Tűz és Jég

[nordlicht]

A Fostern, látva, hogy útmutatásra vársz, elgondolkodik, majd felegyenesedve elhátrál a zajos Ellenségtől.

- Villám... Láttam már. Villámot víz megöli. - "mondja" néma, torz farkasnyelvén.

Már épp körülnéznél, hogy honnét vehetnétek vizet az erdő közepén, de a másik farkas megelőz: levizeli a Dolog pattogó, szikrázó beleit. Óriási villanás vakít el mindkettőtöket, csattanás hallatszik, és mire érzékeid magukhoz térnek, a Valami már nem mozog. Egy-egy kóbor villám még végigcikázik rajta, de az eddig méregzölden és vérvörösen világító szemek vakon merednek ki a helyükről. A csápok egyre lustábban csapkodnak, a szél eláll, végül minden mozgás megszűnik. Vörösagyar gyanakvással telve megszagolja a Szerkezetet, próbaképpen belekarmol egyet a belsőségeibe, karmai jókora árkokat húznak meguk után. Undorodva elfintorodik.

- Döglött.

Füstszag csapja meg az orrod. Az a villanás meggyújtotta a száraz avart és füvet a Dolog alatt! Rövidesen lángok csapnak fel körülötte, amelyek valahogy mások, mint a fáklyalángok a Kaernben: zöldes árnyalattal égnek, bűzös fekete füstjük fojtogat. A Rőtkarom ijedten ugrik hátra. Mintha rosszindulatú kezek volnának, a lángnyelvek feléd indulnak el. Féregszellem volna, melynek gyűlölete Örökséged miatt üldöz? Vörösagyaron látszik, hogy ilyet még soha nem látott: hátracsapott füllel, értetlen félelemmel szemléli, hogy mi történik.

[dobj Akaraterő próbát a fóbia ellen; célszám 7]
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

A Rovar csapdába esett, talán meg is vakult, itt a kiváló lehetőség leteríteni, belülről szakítani szét... és azt, aki benne ülhet, mert ilyen bűzös, fura dolgokban gyakorta lapul ember.
Ebben azonban úgy tűnik, nincs senki - magától kelt életre, és ahogy a villogó szemek közt szimatolok, a Villám meg is marna, égett szőröm szaga kúszik orromba, prüszkölök, de a Villámféreg marása csak megugraszt és haragom ébreszti.

Hogy a bendőjében mi lehet a gyenge pontja, ezt már nem tudom, a zúgása bénítóan hangos, a villogó dolgok mögött újabb Villámok is lapulhatnak. Egyelőre morogva szimatolok körbe, csak a szeme maradékát zúzom szét immár belülről - ilyesmit törtem már szét, bár másféle Dolog szeme volt - nem csépelek a szikrázó dolgok közé; az ilyesmivel pórul jártunk már párszor, a harapós Villámok pedig óvatosságra intenek. Próbálok rájönni, melyik villogó dolgot kellene megtámadni és hogyan, Vörösagyart figyelve - hátha ő tapasztaltabb ilyen Féregmadarak terén.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

Karmolásaid nyomán pókhálóra emlékeztető repedések terjednek szét a fényes felületen. A szörnyeteg kibillen egyensúlyából, farka beleakad egy fába. Erőlködik, mint egy sebzett szarvas, de egyelőre nem tud kiszabadulni. Társad rádpillant, tudod, mire gondol: így könnyű lesz elintézni. Nekiáll megint feltépni az oldalát, és végre sikerül neki, azonban ez a teremtményt egyáltalán nem zavarja, továbbra is morog, hörög, és csapkod a csápjaival. A belseje üres, csak furcsa, világító szemek és mindenféle ismeretlen műszerek vannak benne. Szikrák pattognak a bonyolult belsőségeken, mintha ki akarna törni belőlük az őket irányító energia. Az egyik fénykígyó a mancsodat éri, és égető fájdalmat érzel.

Támadás a 8-as Állóképességed ellen:

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 2d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 4 (Total = 14)

Mancsodon végigkúszik a villám tüze, leégetve a szőrt a karodról.

Sebtűrés dobás:

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 8d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 7, 4, 2, 5, 9, 8, 9, 8 (Total = 52)

Keményebb fából faragtak ennél, a fájdalmon és pillanatnyi rángógörcsön kívül semmi bajod nem lesz. Csak felmérgesít a gépszúnyog csípése.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Nyárvidék nyári vadonja, a sokféle idegen növény és tömérdek szag szinte terhelő érzékeimnek, de nem most van ideje, hogy felfedezzem a tájat, bár mindent eszembe igyekszek vésni utunk során. Jó vidék ez - bár nem nekem - de a Testvéreknek biztosan, a préda is bőséges. Kitartóan ügetve Vörösagyar nyomában figyelem a szél-áramlatokat, a szagjelzéseket, eltévedt hófehér Tél-szellemként suhanok, mancsom nyomán dérrel csípve a sok-sok zöldet.

A tisztás természetellenességét hamar megérzem. Erdőpusztítás - és ilyen közel a Caernhez! Ínyem felhúzódik fogaimon, tarkószőreim felmerednek mint tűhegyes jégcsapok. Ez lenne hát az első ellenségünk. Gép-szúnyog, Féreghozó dolog, láttam már hasonlót. Szeme tükrében megpillantva magam karmaim megakasztom a földben, koncentrálok, el ne nyeljen a Szellem-Otthon - a jégtükör, víztükör is gyakorta megtréfál, de most itt van rám szükség, nem mehetek!

Morran a géprovar, támad vagy épp menekül, csápjaival rémisztően kaszálva. Én akár csak Vörösagyar, támadni készülök - egyelőre a Rovarra, a menekülő alakot majd ráér később is elkapni, az elrepülni aligha fog! Dühömbe merítkezek, és felöltöm magam is a Harcos Bőrét.
(- 1 rage)

Majd a felénk rohamozó géprovart oldalvást kissé megkerülve annak egyre emelkedő talpára ugrok, lábaimmal igyekezve fenn tartani magam rajta és beteg tapintású kitinjét használom fel karmom csikorgó élezésére...

Razor Claws, -1 rage

... Majd igyekszem ott feltépni, ahol úgy sejtem, gyengébb lehet - a csillogó szeménél!

Támadás: dex+brawl

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 9d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 6, 7, 7, 10, 1, 8, 2, 6, 2 (Total = 49)

Sebzés: erő+1+2+1

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 11d10 10-Sided Dice Results: 4, 3, 8, 2, 1, 10, 6, 3, 3, 3, 5 (Total = 48)

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

Ellenállsz a Szellemvilág hívásának, azonban a szerkezetben mozgás támad. Megremeg az egész teste, furcsa, fémes morgást hallat, de nem mozdul. Vörösagyar pár lépést visszahúzódik mögötted. A bozótban valami embernél kicsit nagyobb lény iramodik el a kaerntől ellenkező irányba. A gépezet felmelegszik, egyre hangosabban morog, a tetején a csápok forogni kezdenek, mígnem az általuk felkavart szél a pofátokba vágja a port és a leveleket. Kissé felemelkedik a földről, és lomhán, fenyegetően felétek lendül.

Vezetőd vérében a harci ösztön győz a félelem felett, és harci bőrét ölti fel. Nekiugrik a légies óriásrovarnak, de csak karcolásokat ejt rajta a karmaival.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[nordlicht]

Kiléptek az erdő mozgalmas világába. Növényszag, mindenféle virágok és prédaállatok csiklandozó illata, rothadásszag és persze a fajtársaid területjelzéseinek ismerős aromája furakszik az orrodba; ugyanilyen változatos neszek hallatszanak mindenfelől: madárdal, levélsusogás, az avarban élő egerek és hasonló apróságok motozása, messziről a folyóvíz csobogása. A Nap forró sugarai táncolva törnek át a lombokon, apró fénytócsákban gyűlnek össze a lábaid előtt. A nem túl otthonos környezetben vezetőd farka a biztos pont, amit engedelmesen követsz.

Nemsokára egy tisztásra értek. Azonnal meglátod, hogy nem természetes tisztásról van szó: néhány fa kivágott csonkja mered elő a földből, maguk a fák pedig eltűntek. A vérforraló látványt a csillogó szerkezet teszi teljessé. Nem madárra, inkább rovarra hasonlít, összetett szemként kimeredő ablakaival, fekete, kitinpáncélszerű felületével, szitakötőre emlékeztető farkával, tetején a négy hosszú, fenyegető csáppal. Vörösagyar hátán felborzolódik a szőr, ahogy körbeszaglássza a betolakodót. Te is érzel valami furcsát a levegőben. Nemcsak a természetellenes rovar beleinek szúrós bűze az, hanem valami veszélyes, valami megfoghatatlan. A környező sűrűben minden csendes, az állatok elmenekültek a valami közeléből. A belsejébe nem lehet belátni. Azonban saját tükörképedet meglátod az üvegen.

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 10-Sided Dice Results: 5, 8, 6, 8, 9 (Total = 36)

_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Érdeklődve szemlélem a Rítust, hamar megérzem helyem és Wendigo Testvéreim közé sorakozok fel, hátrább, a Cliathok közé. Mikor a Rítusmester Galliard hozzám lép, Emberközeli formámba alakulok, és Otthon-Hordámtól kapott karibu-irha tarisznyából előszedem Névtelenek-Hívója örökségét. Legyőzött ellenségeiből megtisztított maradványok - főként fertőzött emberekből származóak - valamint tollak, szárított zuzmók és állatcsontok, miket Szellemek laknak. Miután átadtam, újra születési formámba változok. Keserűséggel szívemben szemlélem a szertartást, felelevenítve magamban a halott Rőtkarom legkiválóbb tetteit, bölcsességét, derekas vadságát, elhivatottságát a Szellemek felé, a közös csaták és diadalok emlékeit.

Különös Rítus, hasonlót még nem láttam - bár ne kellene megtapasztalnom, de mégis, mikor a vonyítások felhangzanak, teljes erőmmel, szenvedélyemmel, fájdalmammal és makacs bosszúvágyammal telve csatlakozok a Férget fenyegető gyászénekbe.

Mikor csend telepszik ránk, egy ideig még felszegett fejjel a barlang mennyezetét fürkészem - valahol azon túl, fönn az égen a Csillagösvényen száguldhat már a Rőtkarom, útban Ősei felé...

A kelleténél kissé lassabban veszem észre Vörösagyart, a felkínált húst pedig elfogyasztom. Nyár-vidéken sokféle vad él, nem tudom eldönteni, miféléhez tartozik, de bár ízletes, nem is ez a lényeg, ahogy nem is éhem csillapítása; a szertartás része lehet a lakoma is. Ez segíti tán Névtelenek-Hívóját, hogy jóllakottan érjen az Ősök Hazájába.

Majd mikor vezetőm indulásra sarkall, megindulok nyomában némán. Először szól utunk során, furcsa hangja meglep, de szagából, mozdulataiból könnyű olvasni. Aztán megpillantva a furcsa farkasbeszéd okát, tiszteletteljesen, Csatasebét méltatva morranok fel; hősiességéről mesél a durva heg. Követem tekintetét a Gaia Gyermek felé. Könyörületesség... idegen tőlünk, és Rőtkarom-testvérektől is, de a gyógyító mégis Garou harcos életét mentette meg. Én is bizalmatlanul méregetem, bár immár nem akkora megvetéssel. Érzem, hogy nyugtalanítja Szellemörökségem, az Örökké Fagyott Tenger hidege, mit magammal hordozok.

De mondandója nem hagy nyugodni.

- Féreg-madár? - Kérdezek vissza, ám választ se kapok tán. Természetesen követem, ahogy eddig is tettem, igyekezve eszembe vésni minden szagot, neszt, légáramlatot utunk során, és persze konokul visszafojtanom, nem mutatnom Hőség-hozta gyengeségem.
Talán a repkedő szerkezetekre gondol? Utolsó közös diadalunk helyén is voltak, a Földön szunnyadtak, és hála nekünk, azok többé már nem repülnek fel, nem mérgezik a Szeleket. De itt még sok lehet a tennivaló.
A Gyászt ideje feledni. Bosszú Ideje eljött.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

A vezérfarkas komoran, szótlanul nyugtázza fogadalmad, és jelzi a többieknek, hogy a Rítus elkezdődhet. Mindenki egy nagy körben gyűlik össze a központi emelvény körül, Rangsor és Törzs szerint, ki-ki születési alakjában, a Rokonvérek pedig mögöttük - kivéve a négy Crinos formát öltött Rőtkarmot, a szertartás vezetőit, akik az emelvény tetején állnak és mély, elnyújtott vonítást hallatnak.

Az egyik odalép hozzád, és arra kér, hogy add át az emléktárgyakat. Miután átvette, magára aggatja azokat, és visszatér a többiekhez. Azok körülállják, majd lassú, dallamos üvöltések kíséretében eljátsszák Névtelenek-Hívója Beavatását, főbb tetteit. Áhítat és emlékezés tölti be a termet. Mikor a történet a végére ér, a középső Galliard lefekszik a földre, a többi három pedig leszedi róla az ereklyéket és az emelvény közepén álló totemoszlopra akasztja azokat. Ott fognak várakozni, amíg eltávozott tulajdonosuk Garou utódja nem jelentkezik értük.

Ezután mind a négyen farkas alakot vesznek fel, és egymáson véres karmolásokat ejtve a bosszú dalába kezdenek. A tömeg csatlakozik a vonyításhoz, fogvicsorítva fenyegetik a Gonoszt. Aztán lassan minden elcsendesedik, mindenki magához tér. Magad mellett találod Vörösagyart, aki egy darab húst hoz a szájában, és leteszi eléd. Körülpillantva észreveszed, hogy mindenki eszik, így te is nekilátsz. Különös íze van, nem tudod megállapítani, milyen állat lehetett, de határozottan jólesik.

A lakoma végeztével kissé türelmetlenül noszogat, hogy kövesd. Feltűnik, hogy hangja még a farkasnyelv durvaságához képest is artikulálatlan.

- Gyere. Féreg-madár. Megyünk. Közel.

Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy hangokat formáljon, így nagyrészt a testtartásával, szagával mondja, amit mond. Majd felemeli a fejét, így láthatóvá válik a csúnya heg a torkán. Ennek a meggyógyításához Adomány kellett; nem sok híja volt, hogy ottveszett, akárhol is szerezte. Orrával az egyik Gaia-Gyermek felé bök, ezzel jelezve, hogy ki mentette meg az életét. A Gyermek egy vézna Emberszülött hím, csapzott fekete szőrrel a fején és a Sámánok jelével az arcán. Bizalmatlanul mér végig, mintha érezné a belőled áradó hideget.

Vörösagyar elindul kifelé a barlangból, hátra se néz, hogy követed-e.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Komoran, rohanvást követtem vezetőm, gyászomon még a Holdhíd különös szépsége, Luna szinte érinthető közelségben lebegő óriási sarlója sem volt képes enyhíteni, és bár a Híd semmihez sem hasonlítható varázsa megérintett, Harag vezette fürge lépteim.

Érkezésemkor az Idegenek óvatosságával szimatolok körbe, Névtelenek-Hívója szülőhelyének illatai emlékeket hívnak elő - bár Fenyvesvidéken Hosszú Éj és Olvadás Évszakain jártunk, a fák, sűrű cserjék, vadvirágok furcsa szagai a Falkával közös időkre emlékeztetnek. A lángokat óvatosan kerülgetem, Szellemőseim félelme a tűztől rám is átragad.
Nyugtalanít még ez a Hőség is. A Manitouk szívemben dühösen vonyítanak, lehívnák a bércek magasra kúszott, töredékes fagyát és jégbe, otthon-hidegbe burkolnák a vidéket. Testvéreim nyugodtnak tűnnek - Nyárvidék Wendigoi szívét is harcra hívja a Hosszú Nappal Évszaka, de a Hőségtől nem szenved egy sem úgy, mint én. A Gaia Gyermekeket csendes megvetéssel figyelem, bár a Rangosabbak előtt a Sorrend Törvényének megfelelő tiszteletet megadom, de hiába nem az én Otthon-Hordám Területén járnak, hiába jobbak a legtöbb Féreggel Jövőnél a Mesék szerint, Idegennek érzem őket.

A Garouk tapintható feszültsége, Harag-szaga csak még inkább tovább szítja feszültségem, de a Luna-Sarló alatt még képes vagyok fegyelmezett nyugalommal teljesíteni kötelességem.

Számítottak érkeztemre, utat nyitottak a Hídnak a két Szent Hely közt, de a Gyászhír, mi nevem követi bánat-szagával tölti meg a nehéz, sötét bundák szagát. Keserűséggel tölt el saját vonyításom, és az is, hogy a Rokonvér anyafarkasnak se tudnék vigaszt nyújtani, hiába szeretnék. A szürke Őrző nyomában haladok némán, farkasformámban, ahogy érkeztem, ahogy születtem, ahogy Rőtkarmok hagyománya kívánja. Laposra húzva magam, tiszteletteljesen várom a Vének szavát.

A fenyegetés hírét tudomásul veszem... nincs már Tenger, aminek rendjét ne borítaná fel a Nyár-Betegség, nincs Föld, mit ne rágna a Féreg. A Szerkezet hírére felmordulnak szívemben az örökké dühös Manitouk, körülöttem hidegebbé válik tán a levegő is. Ilyen közel egy a Caernhez feltúrnák a Földet, és nyilván a Féreghozók!
Mint mindig, a Háborúra készen állok, testtartásommal, szagommal felelek némán, szilaj eltökéltségem jelezve.
Tekintetem követi a Vezérét, a kiterített bőrt szemlélem. Hasonlót láttam már, de túl nehéz érteni, hiába hasonlít a Magas Hegyről szemlélt tájra, az irányokat, szelek áramlását, vonuló karibuk és vándormadarak nyomát nem ébreszti fel Ösztöneimben. Nyugtalanul pillantgatok a Gaia Gyermekek felé - ők hozták, ők tudják olvasni bizonyára, persze emberbőrben született Testvéreim segítségét sokkalta szívesebben venném - de figyelmem hamar újra Igazságot-Felfedező-Holdfényé lesz.

A Láthatatlan Halál említésére újra felmorran bennem Hosszú Nap Idejétől csak tovább szított Dühöm. Ezek szerint a Láthatatlan Halál szolgái a közelben vannak. A harmadik Manitou, O’ha’a viharos erejű gyűlölete villan meg jégszínű szememben. Eljött a Bosszúm ideje.
De a Gyász ideje sem ért még véget.

- Mindent megteszek, hogy legyőzzem a Láthatatlan Halált és annak minden szolgáját, és megbosszuljam minden Garou vesztét, akit elragadott.

Egy ideig hunyt szemmel gyűjtöm erőm, majd folytatom szavaim, kicsit visszább fogva a bennem dúló viharok tomboló jég-marását.

- Mindenek előtt adózok Névtelenek-Hívója emlékének. Magammal hoztam Felszentelt dolgait - a trófeáit és Szellemek erejével kísért holmijait. Már hozzátok tartoznak.

Egyelőre még nem veszem fel Glabro formám, hogy elővonjam az említett Emlékeket, míg engedélyt vagy jelzést nem kapok. Sejtem persze, hogy másfajta gyász-szertartásra számíthatok itt a Rőtkarmoknál, mint odahaza, a Leghosszabb Éj Hordájában. Volt Falkám többi tagja már az Ősök Hazájába ért a Csillagösvényen, most ideje, hogy egykori sámánunknak is utat mutassanak az elevenek.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

A terület:
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[nordlicht]

Ahogy lelépsz a Holdhídról, egy hatalmas barlangban találod magad, amit sok nemzedékkel ezelőtt a természet és a szorgos karmok együttes ereje vájt ki a sziklából. Óriási a nyüzsgés, mozgolódás, zömében a Rőtkarom jelét viselő farkasok tevékenykednek, de néhány Emberszülöttet is látni, főleg a saját törzsedből és... igen, Gaia Gyermekei is itt vannak. Egy közülük épp valami furcsa, festett szarvasbőrre emlékeztető lapos dolgot terít ki a központi emelvényen összegyűlt Vének elé, és izgatottan magyaráz. Meleg testek, feszültség és harag szagát érzed, meg - halványan, de kivehetően - a raktárban felhalmozott friss húsét. A kaern fáklyákkal van megvilágítva, amelyek lobogó fénye óvatossággal tölt el. És mindenekelőtt meleg van! Jártál már délen, de ennyire borzalmas időjárást még nem tapasztaltál. A többi Garou úgy tűnik, kellemesen érzi magát, de te érzed, ahogy rádnehezedik a nyár lehellete.

Ügyet sem vetnek rád, amíg bele nem kezdesz a bemutatkozó vonyításba, ami egyben Névtelenek-Hívója halálhíréről is beszámol. Erre elcsendesedik mindenki, és szomorúan hallgatják mondandódat. Az egyik sarokból panaszos nyüszítés hallatszik - egy Rokonvér, falkatársad gyermekeinek anyja az. Vezetőd, a kaern egyik Őrzője, egy sok harcot megélt szürke farkas, a Vének színe elé kísér, akik közül tiszteletet parancsoló harci alakjában előlép a Hordavezér, Igazságot-Felfedő-Holdfény. A félhold szülötte, ez már a tekintetén is látszik: nyugodt, acélkék szemei mintha beléd látnának. Vörösesbarna bundája már kissé matt a kortól, de mozdulataiban még ott a Garouk ereje. Féltérdre ereszkedik, tisztelegve a vendég és Névtelenek-Hívója emléke előtt, majd Garou nyelven szól hozzád.

- Köszönjük, hogy eljöttél, bár nem örülünk a hírnek, amit hoztál. Mint látod, minket is közelről fenyegetnek a Féreg szolgái. Ezek a Gyermekek megtudták, hogy hamarosan szent Kaernünk közelében egy gonosz szerkezet fog felépülni, amit mindenképpen meg kell akadályoznunk. Minden harcosra szükségünk lesz. Rád is.

A különös szarvasbőrre mutat, amin a jelek mintha kicsiny vadcsapások lennének.

- Ez a térkép mutatja, hol akarják beszennyezni a földünket, és hol van a fészkük. A Láthatatlan Halállal mi is találkoztunk, amikor ők megjelentek a Horda közelében. Azóta senki nem merészkedett arrafelé, de te, Fagyott Tenger Szelleme, megteheted, mert a szellemek vigyáznak rád. Majd Vörösagyar körbevezet a területünkön. - mutat arra a szürke farkasra, aki áthozott a Holdhídon és a Vének elé kísért. - Persze előbb részt kell venned a gyászszertartáson. A Galliardok már készülődnek.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.