Túl a Szemfedőn...

[Inu]

*Megköszönöm a pincérnek, de nem iszom meg. Azonnal felállok és a pohárral a kezemben elsétálok Mercedesig. Ez már nem olyan dolog, amit figyelmen kívül hagyhatok. Odalépek hozzá és koccintásra emelem a poharat.*

- Jó estét! Igazán köszönöm az italt. Lenne kedve leülni az asztalomhoz és beszélgetni egy kicsit?

*A mondat végére teljesen leizzadok. Ehhez bizony nem vagyok hozzászokva. Féreg és fomorok igen, de egy idegen gyönyörűséggel való ismerkedés... hát ilyet régen sem csináltam naponta. Idegesen megtörlöm a homlokom, de igyekszem palástolni az érzéseimet. Pedig ilyenkor az csak még több kavarodást okoz.*

[Syrocco]

*Már majdnem befejezted a vacsorát, mikor a pincér kihoz egy pohár konyakot. Először azt hiszed, hogy csak tévedésből hozták ki, és valójában más rendelte, de még mielőtt visszautasíthatnád, a pincér közelebb hajol és odasúgja.*

-A Ház ajándéka, fogyassza egészséggel.

*Fölpillantasz, és ekkor látod, hogy a bárpultnál Mercedes ugyanolyan pohár konyakot tart a kezében, és feléd nyújtja, mintha csak koccintanátok.*
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Evés közben fél szemmel figyelem Mercedest. Vajon mit szeretne tőlem? Biztos vagyok, hogy bárkt megkaphat, akit csak akar, hogy szúrt ki pont engem? És mit tegyek?

Egyelőre csak nem túl feltűnően figyelek én is. Arra képtelen vagyok rávenni magam, hogy odamenjek hozzá, dehát miért is tenném? Talán benne is csak Annet látnám. Hazudnék neki is és magamnak is. Valószínúleg nem is engem néz. Nem, biztos nem engem néz.*

[Syrocco]

*A pincér bent, az épületen belül, keres neked egy üres asztalt. Valószínűleg azért, mert a többi asztallal ellentétben ez csak két személyes. Egy pillanatra föleleveníted azokat az emlékeket, amikor Anne-nel együtt indultatok vacsorázni, de valahogy az étterem hangulata hamar kiveri a fejedből a fájó emlékképeket.

Kicsit furcsán néznek rád a szomszédos asztalról, mikor a vacsorád mellé kihoznak három adag ételt, gondosan becsomagolva. Nem sokkal az után, hogy hozzáláttál a vacsorának, Mercedes alakja tűnik föl a színpadnál. Ugyan eddig csak egyszer láttad, testközelből (sok szórólapon ott van az arcképe), de már akkor is lenyűgözött. Egyáltalán nem hasonlít Anne-re, talán csak a mozdulataiban. Végtére is, Mercedes olasz családból való, és a Fúriák is azokról a területekről származnak. Bár furcsállod, hogy a bőre eléggé sápatag, noha az időjárás nem valami napsütéses errefelé. Talán csak félig lehet latin származású, vagy csak névlegesen az, ki tudja. Minden esetre így is szemet gyönyörködtető, ahogy a bőre szinte világít, a fekete bársony kosztűmben.

Ugyan az anyanyelvén énekel, amit nem igazán értesz, de a számok ritmusa, és a dallama alapján nem nehéz kikövetkeztetni, a szöveg tartalmát. A lassú ütemek, a mély hangnem, melankolikus érzéssel tölt el, de valahogy megnyugtató is számodra. Főleg az utolsó nóta, ami leginkább egy altatódalra emlékeztet.

Az előadás végeztével a közönség nagy része föláll, és hangos éljenzésbe kezd. Mercedes a bárpult felé siet, ahol rögvest rendel is egy italt. Fojtatnád a vacsorád, de ekkor érdekes dologra figyelsz fel. Az énekesnő a csapossal társalog, de közben oda-oda tekint a te asztalodhoz. Bár ez annyira nem is lepne meg, hisz egyáltalán nem lenne nagyképűség azt állítani, hogy jóképű vagy. A problémát ez esetben inkább az jelentheti, hogy képes vagy-e más nőre is úgy nézni, mint valaha Anne-re, avagy hű maradsz az emlékéhez…*

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Mélyet szippantok az étterem levegőjéből. Ez igen!*

- Egy asztalt szeretnék. - *mondom nyugodtan, de magamban nyelegetve a majd kicsorduló nyálamat.*

*Rendelek valami olcsó, egyszerű vacsorát és ha lehet, elvitelre is készíttetek három adagot, hogy egy ideig le legyen róla a gond.*

[Syrocco]

*Gyalogosan is odaérsz alig egy-két perc alatt. Az étterem bejárata előtti kis terasz már szinte teljesen tele van, ami nem is csoda, mert ma különösen enyhének ígérkezik az éjszaka. Odabent ugyancsak nagy a nyüzsgés, főleg a színpad körül, ahol most még csak a zongorista szórakoztatja a közönséget. Úgy látszik, Mercedes még készülődik az előadásra.

Hírtelen megcsapja az orrodat az olasz fűszerek jellegzetes illata, s összefolyik a nyál a szádban. Egy jólöltözött pincér lép oda hozzád. Ugyan külsőre inkább brit származásúnak tűnik, a vöröses hajával, és a szeplőivel, de az öltözéke a hagyományos olasz népviselet jellegzetességeit hordozza magában. Fekete nadrág, fehér ing, hozzá vörös mellény, aranyszínű gombokkal, és mintázatokkal.*

-Uram, segíthetek valamiben?

*Kérdezi, enyhén emelkedett hangnemben.*
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Napokig töprenghetnék magamban, akkor sem jutnék előrébb. Foglalkozzunk ingább valódibb problémákkal, mint az éhség. Úgy döntök, hogy kinézek az olasz étterembe és eszem valamit, meg hozok is néhány adagot az elkövetkezendő napokra. Valamelyik reggel pedig egy közértet is muszáj lesz betervezni, hogy hideg kaja is legyen mindig itthon.

Végül magamhoz veszek pénzt és éhség ide vagy oda, de ráérősen az étterem felé veszem az irányt. Meglehetősen úri dolog étteremben enni, de ez talán nem annyira drága. Ha meg mégis, akkor egyszer kibírom, legközelebb majd valamibüfét keresek. Jelenleg mégiscsak az a legfontosabb, hogy közel van.*

[Syrocco]

*A nő alakja tisztán él az emlékezetedben. Kicsit talán hasonlított Anne-re, de biztosra veszed, hogy nem őt láttad. Alacsony volt, neked talán a válladig sem érne, vézna, és törékeny testalkatú. A bőre enyhén kreol árnyalatú, a haja világosbarna. A ruhája valahogy olyan semmit mondó volt, fekte kosztümöt, és egy szürkés kardigánt viselt.

Hosszasan eltöprengsz, vajon ez az álom tényleg különbözött-e a többitől, vagy csak a tudatod így dolgozta föl az, aznap este történteket? Talán soha nem derül rá fény.

Már esteledik. Ez a nap is gyorsan eltelt, pedig alig csináltál valamit. A nap lassan lenyugszik, s Luna körvonalai kezdenek kirajzolódni az égbolton. Éhes vagy, pedig ma egész nap nem volt étvágyad. Talán az éjszakai műszak miatt van, az embernek teljesen fölborul a saját biológiai egyensúlya. A hűtőd szinte már teljesen üres, és már hetek óta nem ettél főt ételt.*

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Sokáig cask dörzsölgetem elgémberedett tagjaimat és nem kelek fel. A szokásos remegés, lihegés, kialvatlanság és fáradtság jellemez, ám ezzel cseppet sem törődök.

A mai álom különbözött az eddigiektől. Minden pillanatát minden hangfoszlányát igyekszem visszaideézni, mert az eddigi álmokkal ellentétben ez nem a keserű múlt elferdített képe volt. Ez valami más. Jelentőséggel bírna? Az álmok csak saját fantáziám kivetülései. Vagy nem? Pont én ne hinnék benne, hogy ennél többről van szó? De hiszen az előzőkben sem volt többről szó. Ez most mégis más.

Negyed, vagy fél órányi fetrengés és töprengés után erőt veszek magamon és lábraállok.*

Akaraterő dobás

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 5, 9, 10, 3, 8, 2 (Total = 37)

*Viszonylag összeszedem magam és elvégzem a reggeli teendőket: mosakodás, öltözés reggeli. A szabadnapjaim egyhangúan szoktak telni. Semmittevéssel. Feltehetően a mai sem fog különbözni ettől. Kezembe veszem Anne képét, leülök a nappaliban egy székre és próbálom felidézni az álombeli lány arcát. Megint csak saját lelkiismeretem játszott volna velem?*

[Syrocco]

*Anne képe fölidézi benned a fájdalmas emlékeket, ismét hallod a pisztoly dörrenését, érzed a vér szagát, és a Féreg bűzét. A zuhany egy kicsit fölfrissít, de már lassan itt a hajnal, te pedig elégé kimerült vagy. Csak bámulod az éjszakát az ablakon keresztül, míg végül a csillagok fénye elhalványul, Lunával együtt, s a Nap megjelenik a horizontnál. A szemeid elnehezülnek, már alig bírsz ébren maradni. Az álom kezd összefolyni a valósággal, a szobában az árnyékok megnyúlnak, a tested elerőtlenedik. Akár egy rongybaba, úgy zuhansz a földre. Nem bírod tovább a szemeid lecsukódnak, egy új utazás kezdődik, a saját tudatod árnyékvilágában…

Rohansz. Át az erdőn, a szúrós bokrok és cserjék közt. Nem tudod, mi elől menekülsz, de nem mersz hátrapillantani, csak futsz előre. Nemsokára egy tisztáson találod magad. Körbenézel. Fölötted az égboltot egy koromsötét felleg borítja, ami lassan örvénylik, mint valami tornádó, ami az idők hajnala óta kavarog, de soha nem érheti el a földet. Messze előtted, túl a rengetegen, egy kisebb domb magasodik ki, s rajta óriási tüskék sarjadnak, amikből mérgező váladék csorog. A tisztás közepén halovány fényt pillantasz meg, amit átláthatatlan köd burkol be. Közelebb merészkedsz, mire a köd szétfoszlik. Egy vérfoltokkal tarkított, karok és lábak nélküli, arctalan próbababa fekszik a földön. Körülötte elszáradtak a növények, és kiégett a talaj. A látvány, magad sem tudod, hogy miért, de teljesen megigéz. Sokáig bámulod a kirakatbábut, de hírtelen fölocsúdsz, mikor egy elcsukló hangot hallasz. Fölpillantasz. Egy fiatal nő az, messze tőled, egy kiszáradt fánál álldogál, mégis a hangját olyan tisztán hallottad, mintha közvetlen előtted lett volna.*

-J'ai froid… Je me preds…


*Nem érted mit mond, egy számodra idegen nyelven beszél. Megpróbálsz közeledni felé, de kiszáradt fa árnyékából egy magas, nyúlánk alak lép elő. Földig érő fekete csuklyát visel, az arcát nem látod, mert ezüstből készült, maszkot visel, ami egy koponyára emlékeztet. Megragadja a nő karját, és magával vonszolja az erdő sűrűjébe, ahol mindkettejük egyé olvad az árnyékokkal.

-Au secours!

*Hallod a nő kétségbeesett sikolyát…

Magadhoz térsz a rémálomból. A szoba szőnyegén fekszel, kissé kicsavart pózban, emiatt minden tagod el van gémberedve. Ma szabadnapos vagy, végre. A Nap, azonban már magasan jár, nemsokára 11 óra.*

//Akkor kérném a dobást, a rémálom miatt…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Elég nyomott hangulatban baktatok haza, hisz jön az hajnal. Ha a kihallgatás rémálom volt, hát akkor az alvás lesz a ráadás. Hazaérek, besétálok a nappaliba és kezembe veszem Anne képét. Mint minden este. Minden hazatérés így kezdődik. Nézegetem egy darabig, majd visszateszem egy mély sóhaj keretében a helyére.

Fürdés után az ágyra ülök és az ablakon át bámulok az éjszakába. Semmi kedvem lefeküdni. Az ég világon semmi kedvem. Pedig csak percek kérdése és elnyom ismét az álom...*

[Syrocco]

*Miután részletesen kikérdezett, két másik fakabát társaságában bekísér az őrsre, ahol az egészet jegyzőkönyvbe is veszik. A jogrendszer hiányosságai nagyon zavaróak számodra, főleg azok a hosszú, unalmas órák, amik azzal mennek el, hogy ismét szóról-szóra elismétled az egészet. Hálát adsz Lunának, mikor végre az utolsó papírt írod alá, és szabadon engednek.

Az őrs a város szélén van, nem messze a La Rifugio-tól, ahol még ilyenkor is pislákolnak a fények, bár már tényleg későn van, mondhatni túl korán. A város, ezen része, eléggé csendes, a bűnesetek száma elég alacsony, s talán ezért is okozott ekkora megrökönyödést egyeseknek ez a bűneset. Szerencsére holnap szabadnapos vagy, így kicsit kipihenheted magad.*
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

<Na ja, ott bámultuk a hullát vagy 5en, de mondhatjuk így is...>

- Igen.

*Elég rezignáltan felelek. A válasz még számára is elég egyértelmű kellett legyen, szóval felesleges kérdezni, ráadásul semmi kedvem egész éste kérdezz-feleleket játszani. Ez látszik a testtartásomon, de a hangvitelemen nem. Hiába, nem vagyok jó színész.

Felnézek Lunára, de csak egy pillanatra. Essünk túl ezen is!*

[Syrocco]

*Nem akarod pátyolgatni azt a szerencsétlent, s talán némi szánalmat is érzel iránta. A rendőr lassan közelít hozzátok, de először az autóhoz lép, amiben a férfi is ül. Váltanak pár szót, majd az ismeretlen alak összeszedi magát, és elindul, hogy beszéljen a nyomozókkal. A rendőr azonban feléd veszi az irányt.*

-Jó estét *köszönt, kissé monoton hangon* Richard Eastbury, a springfield-i rendőrkapitányságról. Nos, a kollegái szerint ön talált rá a holtest maradványaira. Igaz ez?

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Hát meg kell valljam nem igazán erre számítottam. Azt hittem valaki veszélyben van, vagy valami hasonló. Nem megyek én vígasztalni az biztos. A csávókám már nagy-kisfiú, majd megoldja maga. Inkább érdeklődve tekintek a rendőrre. Tudom, hogy a kihallgatás elkerülhetetlen, és csak remélem, hogy gyorsan túlesek rajta.*