A Kereszt Árnyai

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, Don Diego Garucia Ormynia menedéke
Időpont: Este 20:35

Nem sokkal az után, hogy ezeket a szavakat kimondod, kopogtatnak a szobád ajtaján. Kisvártatva az egyik menedék-lakó lép be, Heinrich. Magas, kisportolt és tetovált alak, mellesleg úgy néz ki, hogy testdíszítés ezen formája, vagyis a tetoválás, elég népszerű itt Németországban.
-Diego hivat téged –mondja, majd elkísér az idős lasombra lakosztályáig, ami az épület egyik távoli pontján van, s nem mellékesen ez az egyik legdíszesebb szoba is egyben. Mikor odaértek Heinrich meghajol, majd sietős léptekkel távozik. Némi habozás után lenyomod az aranyozott kilincset, s az ajtó nagyot nyikordulva kitárul előtted. Odabent szinte teljes a sötétség, és nem világítás hiánya miatt. Úgy érzed, a sűrű árnyak hatalmas súllyal nehezednek rád. Aztán valami történik, valami az árnyak leple alatt, s a következő pillanatban egy villanást látsz. Egy tőr száguld feléd…

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Elmosolyodik, majd visszateszi a könyvet, úgy, ahogy volt.*

-Köszönöm szépen. További kellemes estét, uram. És jó egészséget!

*A kelleténél kicsit többet fizet, majd kilép a dobozzal a berlini utcára. Bár már semmi szüksége rá, mégis szippant egy nagyot a kora éjszakai levegőből.*

<Valóban erre vagyok hivatott? Nem lenne jobb egyszerűen...kivárni egy napfelkeltét...?>

*Gondolataiba mélyedve visszasétál a menedékre és, ha nem szólnak hozzá, egy szó nélkül beviszi a gramofont a szobájába, majd hangosan kimondja, csak úgy, a levegőnek:*

Most pedig ideje beszerezni néhány slágert hozzá...
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, Antikvárium
Időpont: Este 20:15

Némi alkudozás után kiegyeztek egy köztes árban. Amíg a boltos megpróbálja valahogy becsomagolni a régi lejátszót, nehogy útközben megsérüljön, addig te körbenézel az üzletben. Igen nagy a választék, taláromra leveszel egy könyvet az egyik kupac teteéről. Egy 1930-as években nyomtatott vallási témákkal foglalkozó könyv, mikor fölnyitod, egy aprócska papír fecni esik ki belőle. Lehajolsz érte és fölveszed, a könyv az előző gazdája nyílván könyvjelzőnek használta. Egy kissé már megfakult, és szakadozott, kézzel festett képeslap. Az előlapján egy csendélet, az alján nehezen kivehetően ugyan, de még ott szerepel a festő neve: Adolf Hitler. Közben a boltos is elkészült a gramofon becsomagolásával.

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Csalódottan és szomorúan lehajtja a fejét. Majd az öreg szemébe néz.*

-Nem számít, a készüléket elviszem. Mennyibe kerül?

*Kotorászni kezd a beslő zsebében a pénztárcája után, amikor egy képeslap kerül a kezébe...egyik rajongójától kapta nem is olyan rég...mikor is?

"Francisco Velasquez Úrnak, sok szeretettel, születésnapja alkalmából!
Őszinte csodálója, Isabella Lopez
1940. szeptember 17."

<Istenem...>

*Örömtelenül elmosolyodik, majd telik némi halk kuncogásra is. Egy pillanatra megfeledkezik a boltosról, majd észbe kap és elteszi a képet.*

Nos?
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, Antikvárium
Időpont: Este 20:13

-Hmm… hát valóban nem túl gyakran fordulnak hozzám ilyen kéréssel. Utánanézek, talán akad valahol egy lemezjátszó, és néhány bakelit hozzá.
Az antikvárium egyik eldugott zugához megy, ahol egy kisebb szoba nyílik, amolyan raktárszerűség. Régi festmények, fehér lepedővel letakart bútorok, könyvek, ódivatú fajátékok… és még ki tudja, mi mindent lapulhat odabenn. Párperc kutakodás után az öreg rálel egy eléggé rossz állapotban lévő gramofonra.
-Nos, ez lenne az –mondja, majd leteszi eléd az asztalra –Elég régi darab, és nem biztos, hogy még mindig működik. Körülnézek, hátha akad egy lemez is, és akkor kipróbálhatjuk. Az asztaltól nem messze egy magas polcon sorakoznak a legrégibb kötetek. A tulaj végigzongorázik rajtuk vézna, remegő ujjaival.
-Nem, sajnálom de… nincsenek meg a régi lemezeim… ha jól emlékszem volt, egy operafelvételem. De azon már túladtam pár nappal ezelőtt, egy fiatalember vette meg és viszonylag magas árat fizetett értük. Szerintem nem értek annyit.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Belép, körülnéz és jóleső nosztalgia fogja el. Itt már valahogy sokkal otthonosabban érzi magát, mint odakint, a modern és vad utcákon. Az eladóhoz lép, majd barátságos arckifejezéssel közli mondandóját.*

-Jó estét kívánok! Nem tudom, szokatlan kérés-e...de egy gramofont szeretnék vásárolni néhány lemezzel. Tudna nekem segíteni ebben?
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, a Don Diego Garucia Ormynia menedékének bejárata előtt
Időpont: Este 20:06

Mikor kilépsz az utcára, kicsit reszketni kezdesz a fagyos szél miatt, de hamar hozzászoksz. Menedék előtt egy széles sétálóutca húzódik, s rajta változatos embertömegek hömpölygő áradata. A menedéktől ballra kicsit szűkül az utca, s egy forgalmas autóútba torkollik, tőle jobbra viszont hosszan halad tovább, míg végül egy díszes épült előtt kettéágazik. Egy pillanatra lehunyod a szemed, s fölidézed ezt a helyet, hogyan is nézett ki egykoron. Akkoriban még nem volt ennyire beépítve, és az épületek közti hézagokat fákkal, és növényekkel ültették tele. Az a díszes épület valamikor egy kisebb színház volt, amiben te is gyakorta megfordultál, mint néző, s olykor még színészként is. A háború alatt azonban nagyon megrongálódott, s most, Múzeumot rendeztek be a belsejében. Ezen a sétálóutcán valamikor pompás étterem fogadta naphosszat a vendégeket, de sajna a fejlődésnek olykor nagy ára van. Az étterem felől áradó illatokat, a főszerek és a sült húsok étvágygerjesztő illatát, mára már fölváltotta a pecsenyeszag és a forró olaj bűze. Hiába a gyorséttermi láncolatok futótűzként terjednek, s kiszorítják a régimódi étkezdéket.
Valaha volt erre egy könyvesbolt is, s mivel nincs jobb ötleted, így hát fölkeresed.

Helyszín: Berlin külvárosa, Antikvárium
Időpont: Este 20:10

Nincs messze, így hamar odaérsz, szerencsére a bolt még nyitva áll előtted. Mikor belépsz az ajtaján, apró csengő jelzi a tulajnak, hogy új vásárló érkezett. Az épület belsejében, ha lehet, még hidegebb van, mint ott kint. Az egész helyiséget betölti a múltszázadban, vagy még régebben nyomtatott könyvek illata. A tulaj egy alacsony asztalnál üldögél, és pipázik.
-Segíthetek? –kérdezi. Közben meglátsz egy megfakult képet a falon, amin a boltos és valószínűleg az apja láthatóak, persze akkor még jóval fiatalabb volt, de hamar fölismered a szemei, és az arcvonásai alapján. Hiába, a halandókon bizony meglátszik az idő vasfogának lenyomata.
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Rezignáltan végigmegy a folyosón, mindenesetre a képek láttán picit jobb kedvre derül, a művészi alkotásokkal nehéz betelni, hiába látta őket már megannyi alkalommal. Bár tudja, kiket-miket ábrázolnak, már túltette magát a dolgon.

A helységbe lépve szemügyre veszi a két nőt, de legfőképpen a lecsorgó vért...olyan csábító...*

-/Ger/Nem. Nincs rá szükségem.

*Mintha a "nem" egy kicsit erőteljesebb lett volna a kelleténél, mindenesetre gyorsan megejt egy halvány mosolyt a Vértestvérnek.*

Azért köszönöm a felajánlást.

*Enyhén fejet hajt a nő előtt, majd kilép az utcára. Elindul keresni egy, még nyitva tartó antikváriumot.*

<Szükségem van egyre...igen, ez hiányzik.>
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, Don Diego Garucia Ormynia menedéke
Időpont: Este 20:00

Az ajtó feltárul, és mintha egy teljesen más világba érkeznél. Egy folyosóra nyílik, aminek a falain végig különböző híres, vagy inkább hírhedt káinita vérvonalak vezető tagjainak portréi vannak kiakasztva. A folyosóról hatalmas, kör alakú helyiségbe jutsz, ahonnan több ajtó is nyílik, egy-egy lakosztályhoz, vagy éppen újabb termekbe. Kicsit nehezen igazodsz ki az épületen, de a többiek azt mondják, hogy a különös formáknak, és a szobák elrendeződésének megvan a maga rendszere. A terem közepén szembetalálod magad Sara-val, az egyik, mondjuk így, lakótársaddal. Sötétkék ruháján kígyókat mintázó vonalak tekeregnek, hosszú fekete, göndörvégű hajtincsei lágyan omolnak a vállára. Karjaiban egy eszméletlen fiatal lányt tart. Sara-nak először föl sem tűnik, hogy beléptél, ajkainak szélén vörös vércseppek gördülnek le, egészen a nyakáig. Majd, mikor az extatikus élmény alábbhagy, felkarolja a lányt és közelebb lép hozzád.
-Mr. Velasquez –néz rád csodálkozva- nem vettem észre, hogy fölébredt –Végigsimítja a karjaiban elalélt lány arcát, majd ismét rád pillant –Kis kóstolót? –ajkairól lenyalja a vért –finom…édes…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Freiherr von Rosen]

*Légiriadó. Visító szirénák mindenütt. A férfi végre eléri a felszínt, elhagyja a sátáni épületet és a rémségeit. Szervei valósággal lógnak, ezer sebből vérzik. A világ ködösülni kezd...egy riadt tekintetű katona arca, német szavak pattogása a levegőben...aztán sötétség. Eltemették. És aztán aludt, nagyon sokáig...dehát, a pokolba, most is alszik!

Velasquez szemei felpattannak, s felül, mint, aki karót nyelt. A torpornak vége, immár évek óta, mégis időről időre visszatérő látomások zaklatják "arról" az éjszakáról...

Hangosan felsóhajt, már csak megszokásból is, majd az ágy felett lévő feszületre pillant.*

<Uram, meddig kínzol még? Mik a céljaid velem? Egy...szörnyeteggel?>

*Kikel az ágyból, majd hezitálás nélkül kilép az ajtón, maga mögött hagyva rémálma helyszínét.*
_________________

[Syrocco]

Helyszín: Berlin külvárosa, a Don Diego Garucia Ormynia menedéke
Időpont: Este 19:58

Körülötted minden csupa sötétség, az ízek és szagok teljes hiánya, csak egy-két távolinak tűnő hangot hallasz. Érzékeid tompák. Aztán szemeid váratlanul fölnyílnak, majd akaratlanul is mély levegőt veszel. Ezt még mindig nem tudtad megszokni, az ébredést, mikor a Nap lenyugszik a horizont alatt, te, pedig fölriadsz még a legmélyebb álmodból is.
A szoba, amiben elszállásoltak, nem éppen fényűző lakosztály, sokkal inkább emlékeztet egy egyszerű paraszti házra, vagy talán egy zárdára. A falak fehérre vannak meszelve, a helyiségben mindösszesen két bútordarab van. Egy ébenfából faragott kis, egyajtós szekrény, és az ágyad, ami ugyancsak fehérre festett fémrácsokból van összeeszkábálva. Az ágyad fölött egy aprócska feszület lóg. Egyetlen nagyobb ablak van a szoba falán, de arra szokatlanul vastag és durvaszövésű függöny volt fölszerelve. A szobából csupán egyetlen ajtó nyílt…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Syrocco]

Francisco Velasquez ébredésének története...
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus