Túl a Szemfedőn...

[Syrocco]

*Érzed, ahogy lúdbőrös leszel, minden egyes érzelmi hullámnál, ami eléri a tested, és ez csak fokozódik, ahogy közeledsz. Mikor már egész közel vagy a kérdéses autóhoz, halk szipogásra leszel figyelmes. Az egyik járműben egy fiatalabb férfit pillantasz meg. Robosztus alkata ellenére úgy sír, akár egy védtelen kisgyerek, lelkileg nyílván nagyon ki van készülve.

Az egyik rendőr éppen az autó felé tart, de nem vagy benne biztos, hogy nem téged akar kikérdezni.*

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Mivel a rendőrök végzik a dolgukat úgy is, mi meg csak várunk, míg útunkra nem engednek, megengedem magamnak, hogy környezetemet kizárva a furcsa kékes fény felé induljak. Szinte magához vonz az erős érzelem kisugárzása.

Ennyi rendőr, semmi veszély, valaki mégis retteg? Talán pont a rendőröktől? A testrészektől biztos nem, mert onnan nem is láthatta.

Elindulok hát lassú, megfontolt léptekkel, nem törődve a körülöttem lévőkkel, csak és kizárólag a rettegésre koncentrálva.*

[Syrocco]

*Lehunyod a szemed, s ráhangolódsz az amulettre, majd gondolatba körbetekintesz. Körülötted, az érzelmek gerjesztette, különös színek és formák kavarognak. A holttest körül az elmúlás színe mutatkoznak, kisebb-nagyobb ciánzöld gömbök lebegnek körülötte, maga a testet (már, amit összeszedtek belőle), pedig fekete ködbe burkolódzik. A környéken szinte minden ember zaklatott, akárcsak egy vortex, hevesen örvénylő és vibráló színekben pompázik minden.

Azonban a szomorúság zord hidege kicsit távolabbról jön. Az egyik rendőrautó mögül rikító kék, és ezüstös ragyogás árad, ami néha lecsillapodik, de aztán ismét előtör még nagyobb intenzitással.*
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Nem túl feltűnően, de megtapogatom az amulettet. Félelem? Itt és most? Ez furcsa. Megpróbálom meghatározni, vajon ki retteg a környezetemben, hisz látni nem látom senkin ennek jelét sem.*

Érzékelés(3)+Empátia(2)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 10-Sided Dice Results: 1, 4, 9, 2, 10 (Total = 26)

[Syrocco]

*Már mindent kirakodtak, de azért átvizsgálod a többi ládát is. Nem ér túl nagy megdöbbenés, mikor másik háromban is rálelsz egy-egy megcsonkított testrészre a fahulladék és a törmelék közt. Mindenesetre a társaid már értesítették a rendőrséget. Úgy látszik, a fejesek inkább megkockáztatják, hogy lelepleződnek a kétes üzelmeik, minthogy belekeveredjenek egy gyilkosságba. Bár azt te sem tudnád megmondani, hogy melyik jelentene nagyobb veszélyt a cégre nézve, de itt mégiscsak egy emberi holtestről van szó.

Nem telik bele egy óra sem, és a rendőrség, más hivatalos szervekkel egyetemben, megérkezik a telepre. Az egyik kisbuszban egész kis bűnügyi labor van felszerelve, ahonnan nemsokára elő is kerülnek az ilyenkor használatos csipeszek, gumikesztyűk, és speciális lámpák. A nyomozók elkezdik kikérdezni a munkásokat és a biztonságiakat. Néha sikerül elcsípned egy-egy szófoszlányt a melletted dolgozó laborosok diskurzusából.*

-…a hullafoltok alapján már jó ideje halott… feltehetőleg fiatal nő… találtam egy jegygyűrűt… harapás nyomok a karján…

*A holtest darabjait egyenként becsomagolják valamilyen sötét színű műanyag zacskóba, és beteszik a mikrobuszba. Nemsokára rád kerül a kihallgatás sora, de furcsa érzésed támad. A medál a nyakadban jéghideg, és kezd elnehezűlni.*
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Fellélegzek egy kicsit és gyanakvásom alábbhagy, azonban a dobozokra most már kíváncsi vagyok. Ha van még doboz a kocsiba, vagy el tudok kapni egy munkást még dobozzal a kezében felfeszítem valahogy a tetejét, vagy kinyitom és megvizsgálom annak a tartalmát is.

Ennek valahogy utána akarok járni, bár magam sem tudom igazán miért. Talán az érzés, hogy engem is átvernek, hogy olyan dologban veszek részt, ami elveimmel ellentétes, sőt gyomorforgató.*

[Syrocco]

*Mikor odaérsz a munkás –aki kiejtette a kezéből a ládát –számodra ismeretlen nyelven kezd el szabadkozni, és hozzá hevesen gesztikulál. Így hallomás után spanyolul beszélhet, amit alátámaszt a férfi Latin-amerikai külleme is. A végtag, valódinak tűnik, már csak a szaga alapján is.

A kollegáid fölfigyelnek az eseményekre, és az egyikük odalép hozzád.*

-Talán valami baj van… *Kérdezi, de ekkor meglátja a levágott kart. Arca teljesen elsápad, szinte falfehér lesz, egy zsebkendőt vesz elő, és az arca elé tartja.*

-Hé, Bob *szól az egyik munkatársatoknak* Gyere ide, ezt nézd meg!

*Föllélegezhetsz, a jelek szerint nem maffiózókkal van dolgod, de azért még mindig vannak fenntartásaid. Bob, az egyik legidősebb köztetek, igazi veterán a szakmában. A látványtól arcizma sem rándul, mindvégig ugyanolyan komor, kissé lehangolt marad az arckifejezése.*

-Óh *mormogja magában, majd bekapcsolja az adóvevőjét*
-Igen? *hallatszik a készülékből, az operátor hangja*
-Akadt itt egy kis probléma…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Nem rejtem el meglepődésemet és odasétálok, hogy alaposabban szemügyre vegyem a kart. Ha kell, le is guggolok és meg is tapintom, hogy valódi-e. Épp elég halált láttam, hogy nagy valószívűséggel meg tudjam mondani, ha csak mű.

Ugyanakkor furcsállom a többiek reakcióját, vagyis inkább annak a hiányát. Vajon én lennék az egyetlen aki nincs "beavatva"? Ha ez így van, akkor bizony könnyen végezhetem én is egy ilyen dobozban. Végezhetném, teszem magamban hozzá, ha épp el tudnának velem bánni ezek a nyüzüge fickók körülöttem.

Mindazonáltal a holttestre csak egy pillantást akarok venni, valójában a figyelmemet mostantól nem a holttest, nem a hold, hanem főként a többi biztonsági őr, a "társaim" kötik le. Ha bármelyik gyanus mozdulatot tesz akkor nem leszek rest megvédeni magam.*

[Syrocco]

*A munkálatok rendben lezajlanak, és már az utolsó ládákat pakolják le, mikor az egyik bágyadt munkás elejti az egyik dobozt. Odakapod a fejedet, s eléggé bizarr kép tárul a szemed elé. A szanaszét hasadt fadeszkák közül egy emberi testrész, méghozzá egy kéz tűnik elő. Megdörzsölöd a szemeid, hátha csak képzelődsz, talán csak hulladék, s a rossz látási viszonyok és a képzelet játéka miatt láttál az imént egy emberi kart. De nem. Az valóban egy végtag, ami szinte fehéren világít a szürkés talajon. De, ami talán még ennél is megdöbbentőbb, hogy a munkás nemes egyszerűséggel elkezdi összeszedni a láda darabjait, és annak tartalmát. A körülötted állók nem vesznek tudomást a történtekről, talán csak nem vették észre, de az is lehet, hogy ez szokványos errefelé.*
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

Érzékelés(3)+Figyelem(2)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 6, 8, 10, 9 (Total = 43)

*Fel-fel tekintek a Lunára, de a kötelességemet nem feledem. A környéket pásztázva állok és a többiekkel összhangban őrizzük a rakodási munkálatokat. Nem mintha bármelyikünk is számítana valami bonyodalomra.*

[Syrocco]

*A kapu nincs messze, így szép komótosan oda ballagsz. A bejárnál két hatalmas, rácsos kapu tartja vissza a kíváncsi tekinteteket a teleptől. Egy sárga fénypászma tűnik fel az éjszakában, ami egyre csak közeledik. Egy kisebb teherautó reflektorai, amint azt te is megállapíthatod, ahogy közelebb ért. A platóján fóliával letakart ládák sorakoznak, valószínű, hogy csak megsemmisítésre váró hulladék –ami egy kis mellékes jövedelmet biztosít a telep vezetőinek, ugyanis ilyesmire nincs engedélyük.

A teherautó leparkol a gyár terültén, majd mögötte becsukódnak a kapuk. Kék színű munkaruhába öltözött rakodómunkások jelennek meg, s elkezdik behordani a ládákat. A többi biztonsági őrrel együtt, a platóhoz közel álltok, és felügyelitek a munkálatokat… *

//Érzékelés + Figyelem dobást kérnék…//
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Persze a többiek biztos örülnek, hogy végre valami "akció" van az unalmas séta helyett. Komoly akció, mosolygok magamban. Rezignáltan veszem tudomásul, hogy az idilli séta félbeszakad és megindulok a bejárat felé. Na ja, mikor máskor érkezne szállítmány, mint egy ilyen szép éjszaka közepén, de egy kapunyitás nem a világ vége. Tíz perc és kész is.*

[Syrocco]

*Némi közjáték után –családi fotók, miegymás –elfoglalod a szokásos posztodat. Késő este már csak alig pár ember dolgozik a telepen, javarészt vezető beosztásúak, akik hó végéhez közeledve leadják az értékeléseket, és elvégzik a papírmunkát. Egyedül vágsz neki az éjszakának, és csak rovod a köröket a gyár körül, zseblámpával a kézben, a Holdat csodálva. Luna ma szokatlanul fényes, és olykor egy-egy csillagképet is ki tudsz venni, a vékony szmog felhő ellenére is.

Gondolataid most tiszták, nem töprengsz a jövőn, és nem siránkozol a múlton. Ritka az ilyen pillanat, mikor megfeledkezve gondjaidról, önfeledten sétálsz a holdsütötte éjszakában.

Úgy jó két órája lehetsz szolgálatban, mikor a válladra erősített kis adóvevő elkezd recsegni. Egy, a torzítás miatt kissé gépies, hang szólal meg.*

-Baldwin hallasz? *zúgás és kattogás* Vétel… Lenne itt egy kis meló… *szuszogás* …menj a főbejárathoz, és segíts kinyitni a kapukat… Szállítmány érkezett… vége…
_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus

[Inu]

*Szippantok egy mélyet az esti friss levegőből és bár otthon kapkodtam, a sétát nem sietem el. Időm van, sétálni fogok egész este is. A munkás felé biccentek, úgy érzem ennyi épp elég köszönésképpen neki. Belépek és a kollégákkal kezet fogok, megkérdem hogy vannak a családjaik, vagyis követem a régebben számomra is szinte kötelező, mostanában inkább már csak jóindulatból elmondott felesleges formaságokat. Aztán irány a terep, ahol ha ott is vannak a többiek, mégis egyedül vagyok Luna fényében, mindenki a saját körét rója.*

[Syrocco]

A meditáció egy kicsit segít, lenyugszol, és némiképp felfrissülsz, így újult erővel vághatsz neki a műszaknak. Lelked mélyén azonban nem tudsz megnyugodni, hisz még mindig kísért a szeretett nő képe. Talán soha nem szabadulhatsz meg Anne emlékétől, ez a te ciliciumod, önként vállalt szenvedés… egy bilincs, ami az iránta érzett szerelemből kovácsolódott, és örökre hozzáláncol.

Magadra veszed a ruháidat, amikben igencsak elegánsan festesz –ing, nyakkendő, ezt megkövetelik még akkor is, ha nem is egy pénzintézet. A gyártelep nincs messze, gyalogszerrel is könnyedén odajuthatsz alig negyed óra alatt. Ez az éjszakai séta még jól is esik. Útközben elhaladsz az egyik szomszédod, Marie Marley, háza mellett. Termetes, fekete bőrű asszonyság, ám ő a legközvetlenebb a helybéliek közül. Bár egyes kósza pletykák szerint az idős hölgy járatos a voodoo-ban, amit még ősei földjén sajátított el. A férje, Gordon Marley egy kicsit furcsa alak, de nem is csoda, mert veterán katonaként sokat tudna mesélni Irakról, vagy éppen Iránról.

Ahogy tovább haladsz a távolban kicsiny lámpások, törik meg az éjszakai sötétséget. A La Rifugio, egy kellemes kis olasz étterem, ahol szokás szerint teltház van. Az étterem tulajdonosa Don Claudius Milliner, egy tehetős latin származású úr, akit az utóbbi időkben nem sűrűn láttak. Azt rebesgetik, hogy már a halálán van, és ezért nem is sűrűn mozdul ki a hajlékából, inkább magányosan tölti az utolsó hónapokat. Az unokája (illetve egyesek szerint a lánya, de ez nem valószínű) Mercedes, aki mindenben támogatja nagyapját.

Egy kis ösvényen folytatod az utad. Itt még nem készült el az autópálya, de a gyártelepen dolgozók már kitapostak egy kisebb csapást. Az út mentén azonban már elkészült az új kápolna, s mellette a temetőt is kibővítették, helyet adva ezzel újabb húsz-huszonöt sírnak. Manuel atya, a helyi lelkész. Még nem találkoztál vele személyesen, de azt hallottad, hogy a mexikói származású papnak van némi takargatnivalója a múltját illetően.

Már közel jársz a telephez, érzed a levegőben a gyár füstjét, és benne a Féreg bűzét, de ez már hidegen hagy. Nem izgat többé, hogy a birkák milyen módon mérgezik saját magukat. Az üzem bejáratánál egy ismerős arc tűnik fel, az egyik munkás, aki szintén most érkezett. Úgy látszik sietős a dolga, és csak a kalapját emeli meg, köszönés gyanánt. Az épület belülről valamivel jobb képet fest, mint kívülről. A helyet steril szag lengi körbe, néhol ez keveredik a vegyszerek és a különféle mérgek csípős illatával. A kollegáid már várnak rád…

_________________
Karakterek:



Éjben-Járó, Crinos, Lupus